A Bíborpalást volt az első magyarországi keresztény-meleg szervezet; 1993-tól mintegy másfél évig működött. Ennek nyomdokain született 1996-ban az Öt Kenyér Közösség. Az előzményekről bővebben a Magunkról oldalon lehet olvasni. – A dokumentum eredetije 3 db, egyenként kb. 1 MB-os GIF-képként letölthető: (1), (2), (3).

	„Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.”
	(Gal 3,28)

Bevezetés.

Közösségünk tagjai olyan homoszexuális hajlamú személyek, akik kereszténynek vallják magukat. A közösségalapításra az alábbiak megfontolása után került sor:

Indoklás.

Személyes életünkben felismertük, hogy Isten ingyenes szeretetből Jézus Krisztus által meghívott bennünket az üdvösségre. Hisszük mindazt, amit a kinyilatkoztatásban tudtunkra adott. Párhuzamosan tényként kell önmagunkról megállapítanunk homofil, illetve homoszexuális beállítottságunkat, amelynek okaiban személyenként eltérés mutatkozik, két tényezőben azonban valamennyiünknél megegyezik egymással: egyrészt a saját nemünk felé való lelki és testi vonzódás tulajdonsága nem szabad akarati választás következménye; másrészt az ezt eredményező folyamat visszafordíthatatlan.

A vezető teológiai irányvonal többnyire morálisan elítéli és bűnnek minősíti a homoszexuális testi kapcsolatot. A római katolikus egyháznak ünnepélyesen deklarált, tévedhetetlen és visszavonhatatlan, dogmatikus erejű tanítása azonban mindeddig nem született a kérdésben, sem pápai ex cathedra megnyilatkozás, sem az egyetemes zsinatok deklarációinak formájában. A különböző nem római katolikus keresztény felekezetek és csoportok erkölcsi tanítása e tekintetben szintén nem egyértelmű. Ezek miatt keresztény identitásunk megtartásával merjük vallani:

A homoszexuális ember létében és lényegében Isten teljes értékű teremtménye; képére és hasonlatosságára formált műve. Minden emberhez hasonló esélyekkel részesedhet a megváltás gyümölcseiben: keresztsége folytán Isten gyermeke, a Szentlélek temploma és az örök élet várományosa. Mivel Isten nem személyválogató, országában ugyanazon jogok és kötelességek illetik meg, mint bárki mást. Így horizontálisan integrálódhat a társadalomba, jogot formálhat magának az emberi kapcsolatok minden szférájára, beleértve a szerelemben történő lelki és testi egyesülést. Vertikálisan bekapcsolódhat az egyház hierarchikus, karizmatikus és szakramentális közösségi életébe. A keresztény erkölcsi normák az általánossal egyező érvényben vonatkoztathatók életére. Nevezetesen a szűzi tisztaság állapotában való megmaradás nála is evangéliumi erény, nem kötelező életforma. Az Isten országáért vállalt cölibátus az ő életében is – Pál apostol szavaival élve – karizma (1Kor 7,7), amelyet a Szentlélek tetszése szerint adhat az egyénnek. A kizárólagosan homoszexuális beállítottságú ember életvitele kívül esik mind a Szentírás, mind a Tradíció érdeklődési körén. A kinyilatkoztatás nem ad feleletet azon kérdésre, hogy az ilyen sorsú ember szükségszerűen részesül-e a cölibátus adományában. Saját tapasztalataink és történelmi-társadalmi ismereteink alapján viszont a válasz: nem. Márpedig isteni elhívás nélkül kényszeríteni valakit olyan életállapotra, amelynek alapja az isteni elhívás – ez antagonisztikus ellentmondás és embertelenség.

Fenti összefüggések felismerése indított bennünket a közösség létrehozására, hogy korunk intoleráns, elutasító társadalmában bázisként szolgálhasson mindazoknak, akik homoszexualitásukról nem képesek, kereszténységükről nem akarnak lemondani, s ragaszkodnak a mentális egészségkárosodás nélküli élet lehetőségéhez.

Az elnevezés.

Célunk – mint minden kereszténynek – a Krisztussal való azonosulás, az Ő követése. Jelenlegi helyzetünkben kifejező szimbólumnak tűnik számunkra a bíborpalást, amelyet az emberi értetlenség, gőg, gúnyolódás és ártani akarás terített Urunk vállára (Jn 19,2).

A közösség formája és céljai.

Plébániáktól független, de azokkal konkurálni nem kívánó bázisközösség – idővel talán bázisközösségek föderációja – akarunk lenni, papi szupervízióval. A tagok személyes szuverenitása mellett kinyilvánítjuk – a provokációkat megelőzendő –, hogy közösségi szinten politikailag el nem kötelezettek, pártsemlegesek vagyunk.

Belső célunk: bizonyítani akarjuk, hogy homoszexuális kapcsolatban is lehet teljes értékű, erkölcsileg tiszta keresztény életet élni, függetlenül a felekezeti hovatartozástól. Külső törekvésünk többsíkú: Szeretnénk evangelizációs tevékenységet folytatni homoszexuális körökben, hogy sorstársaink közül minél többen tudjanak felelősségteljesen igent mondani önmagukra és az őket szerető Istenre. Kezdeményezzük a konstruktív dialógust a kortárs teológiával, nem titkolva azon reményünket, hogy eljön majd az idő, amikor a hivatalos állásfoglalások nemcsak a homoszexuális hajlam kézzelfoghatatlan fantomját lesznek hajlandóak elfogadni, hanem a homoszexuális ember személyét, életét is; amikor a liturgiában majd helyet kap az egymásnak elköteleződni vágyó azonos nemű párok valamilyen formájú – pl. szentelménnyel történő – megáldása.

Más – hazai és külföldi – érdekvédelmi szervezetekkel együttműködve lehetőségeinkhez mérten nemcsak egyházi, hanem egyéb társadalmi fórumokon is részt kívánunk venni a küzdelemben az előítéletek felszámolásáért, mindenfajta diszkrimináció megszüntetéséért. Végső célunk – profán értelemben –: az élet minden szférájában kivívni a homofil és homoszexuális emberek teljes jogegyenlőségét.

A közösség tagjai.

Készen vagyunk a maximális kooperációra katolikusokkal és más vallásúakkal, céljainkkal egyetértő minden homo- és heteroszexuális emberrel, illetve szervezettel. De az egyenetlenségek és a szinkretizmus veszélyét elkerülendő, a közösség elkötelezett tagjai vallják a háromszemélyű egyetlen Istent, és mindazt, ami a Nicea–Konstantinápolyi Hitvallásban foglaltatik, s e hitüket öntudatosan vállalják. Rendszeresen részt vesznek az istentiszteleten, kitartanak a szüntelen imádságban, napi feladatként tekintve a közösségért való hálaadást és közbenjárást. Lényegesnek tartjuk, hogy Isten és önmagunk előtt neheztelés nélkül fogadjuk el hajlamunkat, s ne adjuk fel monogám szemléletünket. Valamennyien törekszünk elfogadni a társadalmi együttéléshez szükséges normákat, azokat saját életünkben megvalósítani. A hierarchiához fűződő kapcsolatunk mellett nyitottak akarunk lenni a Szentlélek személyes, karizmatikus vezetésére. A tagok tevékenysége konkrétan kifejezést nyer a közösségi imaalkalmakon való részvételben és a liturgia alkalmankénti közös megélésében. A szituációtól függően vesz részt mindenki a szolgáló küldetésben, s minden tag személyes feladatának tekinti testvére segítségét az Isten felé vezető úton és a világban egyaránt.

Így akarjuk a magunkét hozzátenni Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak épületéhez.

Budapest, 1993. Mindenszentek ünnepén

A Bíborpalást Keresztény Homoszexuális Közösség