Kislexikon - Öt Kenyér

Ezen az oldalon megkíséreljük a lehetetlent: a honlapon belül előforduló idegen vagy speciálisan értelmezett szavakat, kifejezéseket próbáljuk megmagyarázni. E jegyzékben szerepelnek mind keresztény, mind melegvonatkozású címszavak.

Azok a linkek, amelyek más honlapoknak a témánkba vágó, általunk ajánlott kislexikonaira mutatnak, az ábécérend szerinti helyükön lelhetők föl.

Ahogy az egész honlapot, ezt az oldalt is folyamatosan fejlesztjük (az újdonságokat „új!” jellel jelöljük). Ebben szeretnénk a segítségedet kérni: Amennyiben úgy gondolod, hogy valamely kifejezés hiányzik innen, esetleg bővebb magyarázatra szorulna, írj nekünk! Ha egy-egy magyarázatot elfogadhatatlannak tartasz, azt is jelezd, és ha valóban a mi mulasztásunkról vagy pontatlanságunkról volt szó, a hibát feltétlenül javítani fogjuk.

Egy megjegyzés: Az Öt Kenyér Közösség ökumenikus csoport. Bizonyos keresztény fogalmakat azonban különböző felekezetekben más és más módon értelmeznek. E teológiai konfliktus feldolgozása azonban meghaladja mind e Kislexikonnak, mind az egész honlapnak a lehetőségeit.

AIDS – Acquired Immune Deficiency Syndrome, azaz szerzett immunhiányos tünetegyüttes. A HIV-vírus által legyengült immunrendszer következtében a szervezet megbetegedése, amely betegség egyelőre gyógyíthatatlan. Nem tévesztendő össze a HIV-fertőzöttséggel, ami nem betegség, hanem állapot, amely kezelés nélkül (sokéves lappangási periódust követően) betegséghez vezet. Szemben azzal, amit az AIDS gyors terjedése sugall, a HIV gyönge életképességű vírus, és az emberi szervezeten kívül rövid idő alatt életképtelenné válik. A HIV kizárólag testnedvek (vér, sperma, hüvelyváladék, anyatej) útján terjed, a HIV-pozitív emberrel való együttlakás és mindennapi érintkezés teljesen veszélytelen. Az AIDS-et sokan tévesen a homoszexuálisok betegségének tartják, mert az első megbetegedéseket 1981-ben Amerikában a meleg közösségeken belül észlelték. Mára azonban a betegség legtöbb áldozata heteroszexuális, ráadásul – a harmadik világban – legtöbbjük kisgyerek, aki a szülés során fertőződött meg. (Lásd az Anonim AIDS-Tanácsadó Szolgálat honlapját, különös tekintettel a Kislexikonra. – AIDS-helyzet: friss adatok)

áldás – Szertartás, amelyben az Egyház egy személyt vagy dolgot Istennek ajánl, s kéri rá a kegyelmet és segítséget.

állapotszentség – Tartós életállapotok megáldása szentségi formában. Az egyházi rend és a házasság közös elnevezése.

anathema – Kiközösítés. Kihirdetett dogmák végén szerepel bevett formulaként: „~ sit”, azaz „Legyen kiközösítve”. Ez annyit jelent, hogy aki az adott hittételt elutasítja, kiközösíti magát az Egyházból.

áteredő bűn – Az emberiség a kezdetekkor bűnt követett el, azaz elszakadt Istentől (L. Ádám és Éva története). Ez a bűnállapot összes következményével együtt kihat minden emberre, függetlenül a személyes bűnöktől. Az ~t eltörölni, az Isten és ember között létrejött szakadékot áthidalni csak Isten tudja, s ezt meg is tette, amikor Jézus halálával és feltámadásával megváltotta a világot.

bálvány – Klasszikus értelemben az istenként imádott szobrokat nevezik így. Átvitt értelemben ~nak nevezzük mindazon létezőket, amelyek az ember értékrendjében megelőzik Istent (pénzimádat, sztárkultusz, karrierhajszolás stb.).

beleegyezési korhatár – Az az életkor, amelynek betöltése után – az adott ország törvényei szerint – az egyén képes arra, hogy szabad döntés alapján létesíthessen szexuális kapcsolatot. Demokráciákban e korhatár hetero- és homoszexuális kapcsolatokra vonatkozóan megegyezik; Magyarországon ez egységesen 14 év. Ez az állapot 2002. szeptember 3-án jött létre, amikor az Alkotmánybíróság többségi határozattal alkotmányellenesnek mondta ki, s ezért azonnali hatállyal megsemmisítette a Btk. 199. §-át, amely „természetelleni fajtalanság” címen rendelte büntetni az „elkövetőt”, ha a vele azonos nemű „sértett” 18 éven aluli volt. A döntés mögött egyebek közt civil – meleg érdekvédelmi – szervezetek kezdeményezései is álltak. E beadványok közül a legrégebbi 1993-ban kelt; ebben az aláírók az egységesen 16 éves életkort javasolták ~nak.

Biblia – L. Szentírás.

biszexuális – Olyan személy, aki mindkét nem képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.

biszexualitás skálája – Kinsey által összeállított hétfokozatú skála, amely az embereket szexuális viselkedésük alapján osztályozza. A skála két végpontja a kizárólagos hetero- ill. homoszexualitás; a közbülső öt fokozatot a biszexuálisok képezik, férfiaknál több mint 50%-os részarányban.

bocsánatos bűn – Közkedvelt morálteológiai kifejezés; jelentése: kevésbé súlyos dologban Isten akaratával való tudatos, szándékos szembefordulás. A „kevésbé súlyos” fogalma gyakorlatilag definiálhatatlan.

bűn – Tudatosan és szabad akarattal végbevitt rossz cselekedet.

bűnkatalógus – Szent Pál leveleiben gyakori irodalmi műfaj; különböző rossz cselekedetek tételes felsorolása a teljesség igénye nélkül, figyelmen kívül hagyva a körülményeket. Ilyen ~ az 1Kor 6,9k is.

certum-tétel – Teológiailag biztos, de nem tévedhetetlenül előterjesztett hitigazság. Ebből adódóan (és elnevezésével ellentétben) az idők során elvileg módosulhat is.

coming out – (angol) Kijövetel; napjainkban elterjedt elnevezése annak, ha valaki szűkebb körben vagy nagy nyilvánosság előtt felvállalja homoszexuális hajlamát.

cölibátus – Karizma, amely képessé teszi a személyt az Isten országáért vállalt önkéntes szexuális önmegtartóztatásra. A mai katolikus gyakorlat szerint az Egyház olyan férfiak közül választja ki a pappá szentelendőket, akik (elvileg) megkapták a ~ adományát.

diszkrimináció – Megkülönböztetés. Társadalmi értelemben valamely kisebbség ellen hozott kirekesztő intézkedés. A jog ismeri a pozitív ~ fogalmát is, ami a hátrányos helyzet kompenzálását segíti elő, de a szó jelző nélküli használata mindig elmarasztaló.

dogma – Tévedhetetlen és visszavonhatatlan hitigazság.

dogmafejlődés – 1. Az a sokszor évszázadokig tartó folyamat, amely egy ünnepélyesen definiált hittétel megfogalmazását megelőzi. A konkrét tétel lassan és fokozatosan kristályosodik ki, jóllehet a hitletétemény implicite kezdettől fogva tartalmazta. 2. A dogmákat egy adott kor nyelvén, konkrét szituációban fogalmazzák meg. Maga a tétel visszavonhatatlan, de az értelmezés idővel módosulhat, hangsúlyeltolódások előfordulhatnak.

egyetemes zsinat – A Katolikus Egyház püspökeinek a pápa vezetése alatt történő összejövetele, tanácskozása, hitbeli döntéshozása. Léteznek kisebb volumenű, helyi zsinatok is. Az egyháztörténet zsinatai közül 21-et mondunk egyetemesnek.

Egyház – A világon mindenkor élt vagy élő keresztény hívők közössége. Nem tévesztendő össze a papokkal vagy a Tanítóhivatallal.

Egyház, felekezetek, szekták stb. – néhány alapfogalom magyarázata az Apológia c. honlapon.

egyházi rend – A papság szentsége. Három fokozata van: diakónus, áldozópap (vagy röviden: pap) és püspök.

enciklika – pápai körlevél; nem tartozik a tévedhetetlen megnyilatkozások műfajába.

eretnekség – (A görög haireó = válogat szóból.) Valamely dogmának tudatos és makacs, nyilvános tagadása.

etika – Filozófiai tudományág, amely a természetes ész fényénél foglalkozik a létezőkkel, azon belül az emberi cselekedetekkel a jóság szempontjából.

Eucharisztia – (A görög eukharisztein = hálát adni szóból.) 1. A szentmise elnevezése. 2. Az Oltáriszentség: Jézus valós, testi jelenléte a kenyér és bor színei alatt. Az ~ az egész katolikus hit „csúcsa és forrása”.

evangélium – (Gör., jó hír.) 1. Jézus üzenete, tanítása Isten szeretetéről, az üdvösségre szóló meghívásról. 2. Az erről szóló, sajátos irodalmi műfajú négy szentírási könyv elnevezése.

ex cathedra – (Tkp. ex cathedra Petri = Péter tanítószékéből.) Azokat a pápai megnyilatkozásokat nevezzük így, amelyek során a pápa mint az Egyház legfőbb pásztora, ünnepélyesen, végérvényesen, a tévedhetetlenség igényével hirdet ki valamilyen hit- vagy erkölcstani tételt. Az így kinyilvánított hitigazság dogma.

exegézis – Olyan hermeneutikus szentírásértelmezés, amely a bibliai szövegekhez azon hívő előfeltevéssel közelít, hogy bennük az isteni kinyilatkoztatás rejlik.

feminizmus – A nők társadalmi elnyomásának felszámolásáért küzdő mozgalom. Szélsőséges esetben az egyenlőség helyett új egyenlőtlenség, nevezetesen a férfiellenesség irányába is elcsúszhat, de ez a mozgalom egészére nem jellemző.

fundamentalista szentírásértelmezés – Olyan (helytelen) olvasat, amely szerint a Szentírásnak minden kijelentése betű szerint értendő.

gay pride – L. melegbüszkeség

gender role – Nemi szerep.

GLBT – L. szexuális kisebbség

gyónás – Köznapi elnevezése a bűnbocsánat szentségének, amelynek során a pap a Krisztustól kapott hatalommal feloldozza a gyónót a megbánt és bevallott bűnök alól. A feloldozási hatalom tkp. a papsággal együttjáró karizma, amit a pap nem saját érdemei alapján kap. Tehát a bűnbocsánatot nem saját „fejlettebb erkölcsisége” következtében, hanem in persona Christi (Krisztus személyében, az ő megbízása alapján) közvetíti.

halálos bűn – Tudatos és szándékos szembefordulás Isten akaratával valamilyen súlyos dologban. Következménye a „lelki halál”: az Istentől való teljes elszakadás. Gyónásban csak a ~öket kötelező megemlíteni.

hermafrodita – L. interszexuális.

hermeneutikus szentírásértelmezés – A Szentírás olvasásának korrekt módja, amely figyelembe veszi az adott szöveg irodalmi műfaját, keletkezési körülményeit, a szerző (ha ismert) személyét, tulajdonságait stb. Ellentétben az exegézissel, e fogalom nem feltételezi szükségszerűen az előzetes hitet.

heteroszexuális – Olyan személy, aki kizárólag a másik nem képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.

hierodulia – Pogány vallásokban a (női vagy férfi) szent prostitúció intézménye.

hímsovinizmus – Túlzásba vitt férfi öntudat, amely a nőket alacsonyabbrendű fajként kezeli. Ez a szemlélet a keresztény kinyilatkoztatástól teljesen idegen, ezért (is) sajnálatos, hogy a katolikus egyházi gyakorlatot mégis oly nagy mértékben megjellegzi.

hitletétemény – Jézus személyéről és művéről szóló, az évszázadok során változatlanul és csorbítatlanul továbbadott, alapvető tanítás. Az Egyháznak az apostoli kortól kezdve feladata a ~ gondos őrzése, értelmezése és annak korszerű – ha kell, újraértelmezett – tolmácsolása.

Hittani Kongregáció – A Tanítóhivatal bizottsága Rómában; feladata eligazítást nyújtani vitás teológiai kérdésekben.

hittétel – L. dogma.

HIV – L. AIDS, HIV-ellenanyag-teszt

HIV-ellenanyag-teszt – A HIV-vírus a szervezetben nem mutatható ki. Azonban a fertőzést követően a szervezet elkezd ellenanyagot termelni, amely 2 hónap alatt kimutatható mennyiségben gyűlik fel. A teszt ezt az ellenanyagot keresi, s ha megtalálja, akkor HIV-pozitivitásról beszélünk. A fertőzés és az ellenanyag megjelenése közötti kéthónapos időszakot ablakperiódusnak nevezzük: az ebben az időben elvégzett vizsgálat negatív eredményt ad. Tehát a ma megkapott negatív leletem azt tanúsítja, hogy két hónappal ezelőtt nem voltam fertőzött; mai állapotomról csak két hónap múlva kaphatok eredményt. A HIV-pozitivitás nem tévesztendő össze az AIDS-szel. Ez utóbbi gyógyíthatatlan betegség, a HIV-fertőzöttség azonban kezelhető: a rendszeresen szedett gyógyszerek segítségével elérhető, hogy a fertőzött szervezetben a vírusok száma nullára csökkenjen, így az egyén egyrészt nem betegszik meg, másrészt nem fertőz tovább. A gyógyszer szedését azonban egy életen át folytatni kell, mert ennek hiányában a megváltoztatott DNS-állomány újra kezdené a vírus termelését.

homofília – Homoszexualitás; annyiban szerencsésebb elnevezés, hogy nem kizárólag a testiségre helyezi a hangsúlyt.

homofóbia – Homoszexuálisokkal szembeni gyűlölet.

homoszexuális – Olyan személy, aki kizárólag saját nemének képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.

homoszexualitás – Genetikailag meghatározott, szociálisan megerősített, irreverzibilis állapot, amelyben a személy kizárólag saját nemének képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.

interszexuális – Olyan személy, akinél valamilyen mértékben mindkét nem külső nemi jellegzetességei (elsősorban a nemi szervek) megtalálhatók.

irodalmi műfaj – A gondolatközlés egysége, amit a tartalom, a forma és a Sitz im Leben határoz meg. Az ~ok ismerete és felismerése nélkülözhetetlen feltétele a hermeneutikus szentírásértelmezésnek.

kárhozat – Eszkatologikus végállapot, az ember örök céljának meghiúsulása. Ha valaki a földi élet végén, az utolsó döntés pillanatában is makacsul nemet mond Isten meghívó szeretetére, akkor Isten tiszteletben tartja ezt a döntést. Az illető így az örökkévalóságban maximálisan nélkülözni fogja minden fajta szeretetnek még a szikráját is, vagyis mérhetetlenül fog szenvedni a magánytól, félelemtől – és elsősorban a meg nem szüntethető önvádtól, hogy sorsát saját maga választotta. A ~ lehetősége dogma, arról viszont nincs és nem is lehet tudásunk, hogy valaki, valaha jutott-e már erre a sorsra.

karizma – Isten ingyenes, gyakran rendkívül látványos adománya, amelyet ugyan az egyén használ, de az egész Egyház kapja. A ~ sohasem cél, hanem mindig eszköz a közösség építésének szolgálatában.

katolikus – (görögül katholikosz; a kata holon = egész szerint kifejezésből.) Egyetemes. Az Egyház egyik jelzője, amely kifejezi a földrajzi és időbeli egyetemességet; azt a tényt, hogy az üdvösségre mindenki meghívást kapott; valamint azt, hogy Jézus a kinyilatkoztatás teljességét rábízta Egyházára. Elvileg helytelen, bár elterjedt (honlapunkon is előfordul) az a köznapi szóhasználat, amikor a ~ szót a protestáns ellentettjeként használjuk. Hitvallásuk imádkozásakor a protestánsok is azt mondják: „Hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat.”

kegyelem – Isten élete, szeretete az emberben. Így nevezzük a segítő isteni beavatkozást is. A bűn nélküli állapotot, amikor az ember közösségben van Istennel, a megszentelő ~ állapotának hívjuk.

keresztény – (Gör., khrisztianosz = krisztusi, Krisztushoz tartozó. Nincs köze a kereszt szóhoz.) Olyan ember, aki elfogadta és magára vonatkoztatta Jézus tanítását, őt személyes Megváltójának tekinti, fölvette a keresztség szentségét és tevékenyen részt vesz az Egyház közösségi életében.

keresztség – Az első szentség, amelynek felvételével a személy megszabadul az áteredő bűntől, addig elkövetett személyes bűneitől, részesül a megszentelő kegyelem állapotában, az Egyház tagjává és Isten gyermekévé válik. A ~ eltörölhetetlen jegyet ír a lélekbe, ezért nem lehet megismételni olyan esetben sem, ha valaki hitehagyó lett, utána ismét megtért. A ~ után elkövetett bűnöktől a bűnbocsánat szentségében lehet megszabadulni (vö. gyónás).

kettős szeretetparancs – „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” – Jézus így összegzi az ószövetségi kinyilatkoztatást (Mt 22,37–40).

Kinsey-jelentés – Alfred Kinsey 1948-ban publikált tanulmánya a férfiak szexuális viselkedéséről, amelynek hátterében egy nagy mintán végzett, de nem reprezentatív felmérés áll. A jelentés szerint a szexuálisan aktív férfiaknak mintegy 4%-a kizárólagosan homoszexuális, 10%-a többször, 37%-a legalább egyszer vett részt olyan homoszexuális jellegű testi kapcsolatban, amelynek során eljutott az orgazmusig. E vizsgálat eredményeiből született a biszexualitás skálája.

kinyilatkoztatás – Isten szerető, szabad tette, amelyben feltárja az embereknek önmagát, üdvözítő akaratát és az üdvösség útját. Analóg értelemben magát a teremtést is ~nak nevezzük, mert a Teremtőre következtethetünk belőle. Teológiai értelemben a ~ Ábrahám meghívásával vette kezdetét, a Krisztus-eseményben teljesedett be, és az utolsó apostol halálával zárult le.

Krisztus-esemény – Az üdvösségtörténet középpontja és csúcsa, a kinyilatkoztatás beteljesedése. Azt az eseménysorozatot nevezzük így, amely a Fiúisten Jézusban való megtestesülésével vette kezdetét, folytatódott Jézus működésében: tanításában, csodatételeiben, majd szenvedésében, halálában, feltámadásában, mennybemenetelében, és a Szentlélek pünkösdi kiárasztásával fejeződött be. A ~ igazolt történelmi tény; keresztény vallássá akkor válik, ha az egyes ember igenlően elfogadja vele kapcsolatban személyes érintettségét.

latens homoszexuális – Olyan személy, akit genetikai adottságai homoszexuális viselkedésre predisponálnak, de ez manifeszt módon soha nem nyilvánul meg nála, alkalmasint ő maga sem ismeri fel, mert ilyen irányú késztetéseit elfojtja.

leszbianizmus – Női homoszexualitás.

megváltás – Jézus Krisztus keresztáldozata árán való megszabadulás a bűn és a halál kényszerétől; a kegyelmi állapot helyreállítása.

melegbüszkeség – Az angol „gay pride” kifejezés szó szerinti fordítása. Annak kifejezése, hogy a melegek eltérő szexuális orientációjuk miatt nem érzik magukat csökkent értékűnek, „a társadalom söpredékének”, hanem teljes jogú állampolgároknak. A büszkeség arra vonatkozik, hogy valaki – vállalva az esetleges közmegvetést – a titkolózás helyett föl meri vállalni az igazságot önmagával kapcsolatban, és öntudatosan, egyenes gerinccel képes élni. Rosszindulatú félremagyarázás, amikor a ~et úgy interpretálják, mintha a melegek a homoszexualitást „felsőbbrendű állapotnak” tekintenék, és magára a melegségre volnának büszkék. – L. még: Mire is vagyunk büszkék? (Graff Miklós írása)

mennyország – L. üdvösség.

monda – Az Ószövetségben gyakran használt irodalmi műfaj; a múlt nagy alakjairól szóló egyszerű, de színes elbeszélés. Történeti hitelessége az egyes esetekben mindig külön vizsgálatot igényel.

monoteizmus – Azon tény elismerése, hogy létezik egy és csak egy Isten. Ez elvileg lehet filozófiai ráébredés is (vö. deizmus), de ~ról általában akkor beszélünk, ha e felismerés vallásgyakorlatot is eredményez.

morálteológia – Az emberi cselekedetek erkölcsiségével a kinyilatkoztatás fényében foglalkozó teológiai tudományág.

Ószövetség – L. Szentírás.

ökumenikus – A felekezeti különbségeket áthidalni igyekvő, egyetemesen keresztény (közösség, szemléletmód stb.).

pederasztia – A homoszexualitás elavult megnevezése. Helytelen kifejezés, mert alaptalanul tesz egyenlőségjelet homoszexualitás és pedofília közé.

pedofília – Szexuális vonzalom nemileg éretlen gyermekek iránt.

pokol – L. kárhozat.

próféta – Isten üzenetét tolmácsoló ember. Nem kizárólag ókori fogalom; bármelyik keresztény megkaphatja a ~ság karizmáját és továbbíthatja a többiek felé Isten aktuális szavait.

projekció – Kivetítés; az elhárító mechanizmusok egyik típusa. Az egyén nem tud elfogadni önmagában valamilyen érzelmet, tulajdonságot, ezért azt másra vetíti ki és benne ítéli el. A folyamat teljesen tudattalan. Latens homoszexuálisoknál a ~ szinte tipikus védekezés.

promiszkuitás – Felelőtlen, gyakori partnerváltogatás.

Septuaginta – Az eredetileg nagyrészt héber nyelven írt Ószövetség legismertebb görög nyelvű fordítása, plusz 7 görögül írt könyv. Ezeket a protestáns Biblia-fordítások nem tartalmazzák. A ~ keletkezési ideje kb. a Kr.e. II. század.

Sitz im Leben – Életbe ágyazódás, sajátos élethelyzet, amely alapvetően meghatározza bármely szöveg irodalmi műfaját.

sola Scriptura – „Csak az Írásból” – protestáns teológiai elv, amely a hit forrásaként kizárólag a Szentírást ismeri el. (Vö. Szenthagyomány.)

Száz szó a szexről minilexikon – néhány alapfogalom magyarázata a Magyar Szexológiai Társaság honlapján.

szentek – Üdvözült emberek. Nem csak azok ~, akiket szentté avattak (azaz kanonizáltak); ez csupán ünnepélyes és a tévedhetetlenség karizmájával megerősített deklarálása annak, hogy az illető valóban üdvözült, és életmódja – legalábbis bizonyos tekintetben – követendő példa más hívőknek is.

Szenthagyomány – A Szentírás mellett a katolikus hit másik azzal egyenértékű forrása. Pontosan nem definiált fogalom; mindarra vonatkozik, ami az apostoli kortól kezdve hozzátartozik az Egyház élő hitéhez, de a Szentírás szövegeibe nem került bele. Ilyen például a szent könyvek kánonja: azt, hogy mely szövegek tartoznak a Bibliához, kizárólag a ~ból tudjuk. A ~ élesen megkülönböztetendő a jámbor „népi” hagyományoktól.

Szentháromság – A keresztény kinyilatkoztatás csúcsa az, hogy az egyetlen Isten nem magányos létező, hanem három személy szeretetközössége. Az isteni személyek elnevezését az emberi világból kölcsönözzük. Eszerint az örök Atya öröktől fogva kimondja önnön egész létét szeretett Fiában, s a Fiú öröktől fogva viszontszereti az Atyát. Létük teljességének egymásnak való ajándékozása a harmadik isteni személyben, a Szentlélekben valósul meg. A véges kapacitású emberi értelemmel föl nem fogható hittitok abban áll, hogy az isteni személyek ugyan egymástól valóságosan különböző személyek, ugyanakkor mégsem három Istenről, hanem egyetlen Istenről kell beszélni.

Szentírás – Azon ókori szövegek összefoglaló neve, amelyeket az Egyház Isten által sugalmazottnak tekint. Két részét szokás megkülönböztetni. Az Ószövetség 46 (protestáns kiadásokban 39) könyve elsősorban héber, kisebb részben arám és görög nyelven íródott. Legújabb részei a Kr.e. II. századból származnak (vö. Septuaginta.) Az Újszövetség 27 könyve a Krisztus-eseményt követő száz évben keletkezett, valamennyi görög nyelven. Az Ószövetség Izrael történetét beszéli el számos vonatkozásban és rengeteg különböző irodalmi műfajban (monda, krónika, prófétai beszéd, zsoltár, dal, törvény, példázat stb.) Az Újszövetség a Krisztus-eseményről és az ősegyház életéről számol be (vö. evangélium).

szentmise – A katolikus egyház istentisztelete, amelynek két fő része az Ige liturgiája és az Eucharisztia liturgiája. A protestáns istentiszteletekn úrvacsora-osztás csak ünnepekkor van, és a középpontban a prédikáció áll. Ezzel szemben a katolikus egyházban az Eucharisztia liturgiája az egész keresztény hit „csúcsa és forrása”, amelynek során Jézus keresztáldozata vér nélkül jelenítődik meg az oltáron, s az áldozás (a Jézus testévé változtatott kenyér vétele) aktusában az együtt ünneplő keresztények ebbe az áldozatba kapcsolhatják bele saját életüket.

szentség – Kívülről nézve: vallási szertartások. Lényegüket tekintve: Jézus Krisztus által rendelt, az Egyházra hagyott látható, hatékony jelek, amelyek nem csupán jelzik, hanem közvetítik is az isteni kegyelmet. A Katolikus Egyháznak 7 ~e van: keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbocsánat (l. gyónás), betegek kenete, egyházi rend, házasság. A protestáns egyházak szentségnek („sákramentomnak”) csak a keresztséget és az úrvacsorát (Eucharisztia) ismerik el.

szexuális kisebbség – Angol nyelvű szövegekben gyakran találkozhatunk a „GLBT” rövidítéssel, amely a „gay, lesbian, bisexual, transgender”, azaz „meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű” szavak rövidítése. (Az utóbbi szó pedig felöleli mind a homo-, mind a heteroszexuális alapú transzvesztitizmust, mind a transzszexualitást.) Ezeket a törvényt nem sértő, de az átlagostól eltérő – és a társadalom által többnyire diszkriminált – szexuális preferenciákat, ill. viselkedésformákat nevezzük ~eknek. L. még: Tények és tévhitek a szexuális kisebbségekről

szexuális orientáció – Az egyén beállítottsága arra nézve, hogy társkereső aktivitása döntően mely nem képviselőire irányul. ~nak nevezzük a hetero-, homo- és biszexualitást.

szodómia – Különböző korokban mást és mást jelentő kifejezés. Napjainkban az állatokkal végzett nemi aktust hívják így. Régebben a homoszexualitásra, többnyire azon belül is az anális közösülésre értették, helytelenül.

Tanítóhivatal – A római pápa és a vele közösségben lévő püspökök összessége. Az ő feladatuk a kinyilatkoztatás őrzése, autentikus értelmezése és továbbadása.

természettörvény – Isten által az emberbe plántált „program”. Vitatott tartalmú fogalom: egyesek konkrét utasítások és tilalmak tárházaként értelmezik; mások az eredendő erkölcsiségre gondolnak, arra a megfoghatatlan valamire, ami az embert kiemeli az állatvilágból, és általánosan annyit lehet róla állítani: belső indíttatás a felismert jó megtételére és a felismert rossz elkerülésére.

tiszta – tisztátalan – Kultikus (nem erkölcsi) fogalompár az ősi vallásokban, amely rámutat arra, hogy konkrét cselekedetek, személyek vagy dolgok alkalmasak-e az isten(ek)kel való közösségre. A zsidóság átvette és megőrizte e különbségtételt.

tisztítótűz – A római katolikus vallás szerint a földi élet vége utáni, az üdvösséget megelőző állapot, „ahol” vagy „amikor” az egyén alkalmassá válik az Istennel való teljes és végleges közösségre. Ez részben tisztulást jelent a még megmaradt kisebb-nagyobb bocsánatos bűnöktől, másrészt gyógyulást az élet során elszenvedett testi-lelki sérülésekből. Nem igaz a sűrűn hangoztatott vád, amely szerint a ~et a katolikusok találták ki maguknak, biztosítandó a post mortem megtérés lehetőségét. A megtérés helye és ideje a földi élet; a ~ azok számára adott lehetőség (tehát elsősorban nem büntetés!), akik az alapdöntést meghozták Isten mellett, a megváltást elfogadták, de valamilyen fogyatékosságuk, sebzettségük, téves elképzelésük még nem teszi lehetővé számukra a szentháromságos Szeretet tökéletes közösségébe való bekapcsolódást. A ~ az üdvösség „előszobája”, és nem „harmadik út” a pokol és a mennyország mellett.

Tolerancia-szótár – A tolerancia.hu egy portál „mindazok számára, akik bíznak abban, és tenni is szeretnének azért, hogy Magyarországon mindenki, bőrszínére, vallására, nemzetiségi vagy faji hovatartozására, nemére, szexuális orientációjára vagy egészségi állapotára való tekintet nélkül jól érezze és szorongás nélkül vállalni tudja önmagát.”

Tóra – Törvény; így nevezik a zsidók Mózes öt könyvét A görög elnevezés rá a Pentateuchus („öt tekercs”).

transzneműek – a TransSexual Online saját ismertetője; egy kevéssé ismert világ kifejezései; valamint összefoglaló táblázat a nemi identitásokról

transzszexuális – Olyan személy, aki biológiai adottságaival ellentétes neműnek definiálja magát, s aki a „természet rossz tréfájának” tartja, hogy ilyen nemű testtel született. L.: A fiúk is sírnak – avagy mi is pontosan a transzszexualitás? (Index), TransSexual Online.

transzvesztita – Olyan személy, aki szívesen öltözködik titokban vagy nyilvánosan a másik nem ruháiba. A pszichiátria ~ fetisizmusnak nevezi és betegségnek mondja azt a jelenséget, amikor a heteroszexuális férfi számára az ilyen jellegű átöltözés szexuális izgalmat jelent.

új parancs – Jézus búcsúbeszédében, az utolsó vacsorán így szólt: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják meg majd rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34k)

Újszövetség – L. Szentírás.

üdvösség – Az evangélium szerint minden ember egyetlen végső célja; teljes életközösség a Szentháromsággal; a mértéket nem ismerő szeretet és tökéletes boldogság örök (nem sokáig tartó, hanem időtlen) állapota. Tapasztalat hiányában nehéz róla állító mondatokat megfogalmazni. Isten igazmondása alapján hisszük, hogy minden egyes embernek örök célja van, s ő, aki a Lét teljessége és a Legfőbb Jó, úgy rendezte, hogy e cél ne puszta vágy maradjon, hanem elérhető, általa és csak általa beteljesíthető reális lehetőség.

Vulgata – „Elterjedt”; a teljes Szentírás Szent Jeromos által készített latin fordítása.