Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Kereszténység  >  Istenkép, lelkiség  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Idézetek Anthony de Mellótól

    – Ne keressétek Istent – mondta a Mester –; csak nézzetek, és minden világossá válik a számotokra.
    – De hogyan nézzünk?
    – Minden egyes alkalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban ott is van.
    Mivel a tanítványok nem értették, a Mester megmagyarázta.
    – Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást.
    – Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi?
    – Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.

    * * *

    A Mester így szólt az üzletemberhez:
    – Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
    Az üzletember megrémült.
    – Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
    – Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.

    * * *

    – Az igazság tanítómestere akarok lenni.
    – Kész vagy arra, hogy éhezz, hogy ne vegyenek rólad tudomást, hogy koplalj 45 éves korodig?
    – Természetesen. De mondd meg, mi lesz, miután betöltöttem a 45. évemet?
    – Akkorra felnősz odáig, hogy megszokod.

    * * *

    Az egyik női tanítvány a lakodalmát tervezte, s kijelentette, a szegények iránti szeretetből meggyőzi a családját, hogy vessék el azt a szokást, hogy a szegényeket az asztal végére ültetik. Majd a szegények kerülnek a főhelyre, a gazdagokat pedig az ajtó mellé ültetik. Beszédét befejezve a Mesterre nézett, várva annak helyeslését.
    A Mester egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt:
    – Kedvesem, ez nagyon szerencsétlen megoldás lenne. Senki sem örülne a lakodalomnak. A családod szégyenbe kerülne, a gazdagok megsértődnének, a szegények pedig éhesek maradnának. A főhelyen ugyanis annyira feszélyezve éreznék magukat, hogy nem mernének eleget enni.

    * * *

    A fiatal tanítvány eszének akkora híre volt, hogy a tudósok a világ minden tájáról a csodájára jártak, s tanácsot kértek tőle.
    Amikor az uralkodónak egy tanácsadóra volt szüksége, elment a Mesterhez, és megkérdezte:
    – Mondd, a fiatalember tényleg annyit tud, mint ahogy állítják róla?
    – Az igazat megvallva – mondta a Mester kényszeredetten –, a fiú annyit olvas, hogy fogalmam sincs, mikor lenne ideje arra, hogy tudjon is valamit.

    * * *

    A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
    – Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
    A Mester mélyen az ember szemébe nézett, és azt mondta:
    – Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
    Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
    – Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
    – Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni – hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.

    * * *

    – Te roppant büszke vagy az intelligenciádra – szólt a Mester az egyik tanítványhoz. Olyan vagy, mint az az elítélt, aki büszke a börtöncellájának nagyságára.

    * * *

    – Hogyan keressük az egységet Istennel?
    – Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
    – Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
    – Értsd meg, hogy az nincs ott.
    – Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
    – Nem egy, de nem is kettő.
    – Hogyan lehetséges ez?
    – A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.

    * * *

    Így szólt a faképnél hagyott szerető:
    – Egyszer már megégettem magamat. Soha többé nem leszek szerelmes.
    – Olyan vagy – mondta a Mester –, mint az a macska, amelyik elhatározta, hogy soha többé nem ül le, mert amikor ráült a kályhára, megégette a fenekét.

    * * *

    Egy asszonynak, aki a végzete ellen panaszkodott, ezt válaszolta a Mester:
    – Te alakítod a végzetedet.
    – De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.
    – Hogy valaki nőnek születik, az nem a végzet. Az a sors. A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle.

    * * *

    A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
    – Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…