Kedves Barátaim, álarcosok és valódi arcosok!

Keresztény melegként állok előttetek, s tudom, hogy ma Magyarországon e két szó egyikének sincs túl jó csengése. Gyakorlatilag mindkettő kisebbség, hiszen az állampolgárok többsége egyrészt heteroszexuális, másrészt nem vallásgyakorló. Csakhogy amíg a melegek egy perifériára kényszerített és jogaiban korlátozott kisebbséget képeznek, addig a kereszténységre hivatkozni sokszor kifejezetten társadalmi előnyt jelent.

Gyakori, hogy egy homoszexuális nem vállalja fel önmagát és azt mondja a társadalomnak: „én nem vagyok meleg”. Ezzel szemben ismert jelenség, hogy valaki azt állítja magáról: „én keresztény vagyok” – holott nem az. Hadd mondjak erről pár szót! Kereszténynek lenni annyit tesz, mint Jézus követőjének lenni. Jézus pedig megjövendölte, hogy sokan jönnek majd az ő nevében ezzel-azzal, és óva intette tanítványait, hogy mindenkinek higgyenek, aki őrá találna hivatkozni.

Pedig Jézus követőit fel lehet ismerni, még akkor is, ha az illető masszív ateistának vallja magát. Ő azt mondta: „Arról ismeri meg a világ, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” Minden ember egyenlőnek születik, és egyenlő is marad – ez minden demokratikus társadalom alapelve. Ugyanakkor minden ember mérhetetlenül más. Jézus máig érvényes példát adott nekünk toleranciából, a másság tiszteletéből, amikor asztalközösséget vállalt olyanokkal, akik alkalmasint teljesen különböző módon és értékrend szerint éltek, mint ő. Sőt megmutatta, hogy a másik másságára nemcsak pusztítással lehet reagálni, hanem meg is lehet halni érte. Halálát ma megváltó halálnak mondjuk, de élete is az elfogadás, a felszabadítás üzenete volt. Soha senkit nem rekesztett ki. A kereszténység nem rekeszt ki. Ami kirekeszt, az nem kereszténység. Még akkor sem, ha főállású keresztények nevezik annak.

Jézus azt mondta egyszer: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, mert megelégíttetnek.” Mi azért vagyunk most itt a Parlamentnél, mert éhezzük és szomjazzuk az igazságosságot. Mert bántanak minket, és azt szeretnénk, hogy ne bántsanak. A Meleg Büszkeség Napján egyenes derékkal, álarc nélkül vállaljuk, hogy emberi méltóságunkat miként éljük meg. De azt szeretnénk, ha a törvényhozás biztosítaná számunkra a jog- és esélyegyenlőséget, hogy az év minden napján bátran lehessünk önmagunk. Szeretetet, igazságot és szabadságot akarunk: voltaképpen ugyanazt, mint az a Jézus, akire hivatkozva akarnak megfosztani bennünket a szeretettől, igazságtól és szabadságtól. Mint tudjuk, az igazság odaát van… De a szeretetünket és szabadságunkat belül hordjuk. Ne engedjük, hogy elragadják ezeket tőlünk, mert a gyűlöletet gyűlölettel legyőzni nem lehet. Szeressünk, szabadon – és akkor minden napunk Meleg Büszkeség Nap lehet, vagy ha így jobban tetszik: az Emberi Méltóság Napja.