Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Kereszténység és homoszexualitás  >  Melegként élni az egyházban  >  II. Sorsok és utak  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Aki mindenkinek sok volt

    Jacob de Haan: holland, zsidó, ultraortodox, anticionista és homoszexuális

    (Forrás: Szombat, 1999. május)

    A cionisták árulónak tartják, miközben az anticionista és ultraortodox körök hősként ünneplik. Szülővárosában, Amszterdamban pedig a melegmozgalom szimbóluma lett az 1924-ben meggyilkolt Jacob Israël de Haan.

    Hollandiában évtizedeken át teljesen ismeretlen volt de Haan neve. Könyveit – köztük két homoszexuális regényt – csak a „beavatottak” ismerték, és az antikváriumokon kívül máshol nem árulták. Mostanság azonban Hollandiában már nemcsak a melegmozgalom kiemelkedő harcosaként, hanem kitűnő íróként is emlegetik, és könyveit kezdik újra kiadni. Tavaly nyáron az amszterdami Melegolimpia (homoszexuálisok által rendezett kulturális és sportrendezvények) idején nevét városszerte emlegették.

    De Haanról nevezték el nemrég a városnak azt a negyedét, ahol az első világháború előtt lakott. Hollandia világszerte ismert Nemzetközi Operaközpontja „A második utazás” címmel opera-színpadra vitte de Haan Kwatrijnen című művét. A Kwatrijnen afféle költői napló: a szerzőben ortodox vallása és szexualitása küzd egymással. Az operát háromszor mutatták be, és a kedvező fogadtatás után idén Izraelben készülnek színre vinni.

    Nemrégiben hat héten át de Haan hatását tükröző fotókiállítást rendeztek az amszterdami Zsidó Történeti Múzeumban. A képek az európai és az izraeli zsidó homoszexuálisok életét mutatták be: a szokatlan képeken látható volt londoni zsinagógában közösen imádkozó zsidó homoszexuálisok csoportja éppúgy, mint a jeruzsálemi nyilvános vécében szexpartnert kereső férfiak. A kiállítás szervezője, Daniel Bouw elmondása szerint céljuk az volt, hogy a kiállítás zsidó és nem zsidó látogatóiban megszüntessék a negatív sztereotípiákat.

    „Szeretnénk meggyőzni az embereket, hogy sokféle zsidó identitás létezik, melyek között a leszbikus és homoszexuális zsidó lét is jelen van.” De Haan ellentmondásossága erősen inspirálta a kiállítás létrehozóit: „De Haant egyszerűen nem lehetett kihagyni. Hogyan lehet valaki egyszerre homoszexuális és ugyanakkor tagja egy olyan (vallási) csoportnak, mely a homoszexualitást elutasítja? Én nem tudnám megválaszolni a kérdést, de már az is fontos, hogy az emberek újra beszélnek de Haanról.”

    Az Anna Frank-ház közelében, a homoszexuálisok üldöztetésének emlékére állított emlékmű márványlapján de Haan-idézet olvasható: „Mérhetetlen vágyakozás a barátság után”.* A közeljövőben tervezik de Haan húszas évek elején Palesztinából írott leveleinek kiadását is.

    „De Haan rendkívül aktuális napjainkban” – állítja Tamarah Benima, a holland zsidó közösség lapjának (Nieuw Israelitisch Weekblad) szerkesztője, aki 12 oldalas különkiadást szentelt az írónak, miután tavaly megismerte műveit. „Egyes holland zsidók szerint nem volt közülünk való, de ez nem igaz. Nagyon modern megoldást talált az ultraortodox zsidó volta és homoszexualitása közötti ellentmondásra. Azt hirdette ugyanis, hogy ha minden Istentől származik, akkor ez igaz a homoszexualitásra is”.

    „De Haan nagyon is zsidó író volt. Egyik költeménye arról a vágyról szól, hogy szeretett volna egyszerre Amszterdamban és Jeruzsálemben lenni. A mi közösségünkben mindenki ismeri ezt az érzést. Ő pedig mindezt össze tudta foglalni négy sorban!”

    Ő, aki Amszterdamban de sokszor mondta: „Jeruzsálem”,
    És a vágy Jeruzsálembe vezette,
    Majd ott álmodón sóhajtotta:
    „Amszterdam, Amszterdam”.

    „Amikor Palesztinában volt – magyarázza Benima – érzékenysége és őszintesége segítségével képest volt kifejezni a helyzet bonyolultságát – ami vonatkozott az ott élő különböző csoportokra és saját helyzetére is, hiszen zsidóként ortodox hite és szexualitása között vergődött. Tényleg rendkívüli ember volt, ha egyszer valaki kapcsolatba kerül az éleművével, az többé nem tudja elfelejteni.”

    De Haan lelki fejlődése és politikai karrierje egyaránt rendkívül bonyolult utakon haladt. 1881-ben született Hollandiában, vidéki ortodox zsidó szülők gyermekeként. Bár apja kántor és zsidó tanár volt, Jacob, a híres holland költőnő, Carry van Bruggen bátyja, eleinte hátat fordított zsidóságának, és inkább a világi, szociáldemokrata politikával foglalkozott. Megnősült, befutott újságíró lett, ám a szocializmussal szakított, amikor első homoszexuális regényének megjelenése után, 1904-ben kirúgták egy szocialista lap szerkesztőségéből.

    A könyv megjelenését botrányok kísérték, mert az egyik szereplő figuráját az író egy korabeli orvos és író, Arnold Aletrino személyéről mintázta (aki egyébként az összes példányt megpróbálta felvásárolni a könyvből). De Haant megfosztották tanári állásától, és a korabeli társadalom kizárta magából.

    Második homoszexuális regénye (Pathologien, 1908) tele van szadomazochista szexjelenetekkel.

    Közben de Haan jogot tanult, amikor csatlakozott a vallásos cionista Mizrahi mozgalomhoz, majd visszatért a zsidósághoz. 1919-ben – részben homoszexualitása miatti bűntudatától hajtva – Palesztinában telepedett le, hogy ott a vallásnak szentelje az életét. Jogot tanított, és számos európai újságot tudósított. Hamarosan azonban ismét szerelmes lett, ezúttal egy fiatal arab férfiba, akit a Kwatrijnenben Adil Effendiként említ.

    Tamarah Benima szerint de Haan a revizionista-cionista vezető Zeév Zsabotinszki barátja és ügyvédje volt, akit a bíróságon is képviselt, amikor a brit hatóságok fegyveres szervezkedésért letartóztatták.

    De Haan azonban később fokozatosan kiábrándult mind a vallásos, mind a szekuláris cionizmusból, s a cionisták ádáz ellenfele lett. Joseph Haim rabbi, az Agudat Jiszrael vezetője hatására csatlakozott a mozgalomhoz, és nem sokkal később az anticionista ultraortodoxok szószólója lett, akik szemet hunytak a halacha szerint elítélendő és megkövezést érdemlő bűne fölött. (Az Aguda egyik vezetője nemrég azt nyilatkozta, hogy őt de Haan csak „derékon felül” érdekli.)

    De Haan és barátja, Sonnennfeld egy cionizmussal szembeni alternatív vezető gárdát próbáltak felállítani a zsidó Palesztinában, s e tevékenységüket a cionisták súlyos fenyegetésnek tekintették. Egy holland napilap és az angol Daily Express tudósítójaként de Haan igen befolyásos és rendkívül ellenséges kommentátora volt a cionizmusnak. A brit fennhatóság vezetőivel, valamint Mekka és Medina hasemita vezetőjével tárgyalt az ultraortodox anticionisták nevében. Célja az volt, hogy ellensúlyozza a cionisták palesztinai befolyását.

    1924. június 30-án, 43 éves korában a Saaré Cedek kórház zsinagógája előtt a Hagana (az illegálisan szervezett zsidó véderő) egyik aktivistája meggyilkolta – szinte bizonyosan a cionista vezetőség, köztük Jichak Ben-Cvi, Izrael későbbi második elnökének utasítására.

    A bűntény miatt soha senkit nem tartóztattak le, de 1985-ben egy izraeli újságíró, Slomó Nakdimon megvádolta Avraham Tehomit, a Haganah későbbi jeruzsálemi parancsnokát a gyilkossággal. Tehomi a holland televízió kamerája előtt beismerte a tettét.

    De Haan temetésén ortodoxok ezrei vettek részt. Az anticionista Neturé Karta mozgalom tagjai de Haant hősnek tekintik, s halálának évfordulóján még ma is elimádkozzák a Kaddist az Olajfák Hegyén lévő sírjánál.

    Amszterdam zsidó közösségében de Haan „újrafelfedezése” vitákat váltott ki. Henriette Boas újságírónő szerint, akit a „holland zsidó történelem élő lexikonaként” emlegetnek, „de Haan soha nem volt jelentős az itteni zsidó közösségben. Most egyszerűen csak felkapták a témát. Már mindenki elfeledkezett róla, kivéve a palesztinpártiakat. A homoszexuálisokat kivéve az itteni zsidó közösségből senki nem tartja fontosnak őt.” Mások azonban rendkívüli és fontos embernek tekintik.

    „De Haan mindenképpen nagyon bátor volt, és gyönyörű dolgokat írt – véli Daniel Bouw, a Zsidó Történeti Múzeum kiállításának szervezője. – Ugyanakkor teljesen bolond volt. Csupa ellentmondás minden, amit csinált. Így mindenki azt szeretheti benne, ami számára éppen fontos. De hát annyira érdekes személyiség volt! Hogyan is lehet valakinek egyszerre ennyi eltérő vonása?”

    A „Második utazás” rendezője, Wim Trompert úgy látja, de Haan túl bonyolult eset volt ahhoz, hogy hős legyen. „Egyrészt gyönyörű történeteket írt, másrészt viszont fanatikus volt mindennel kapcsolatban. Mindenkit maga ellen fordított, aki valaha barátja volt.”

    Az Operaközpont igazgatója, Hans Nieuwenhuis de Haan saját szexualitásának elfogadására irányuló törekvéseiről így gondolkozik: „Utazás ez a mélységbe, és egyben kísérlet arra, hogy megbéküljön önmagával. A homoszexuális zsidó lét kétszeresen is megkülönböztetést jelentett. Ezért alakult ki olyan szoros kapcsolat a hollandiai zsidóság és a melegmozgalom között.”

    S végül, Nieuwenhuis szerint de Haan nemcsak mint zsidó vagy homoszexuális író jelentős. „Egyike volt nyelvünk legnagyobb alkotóinak. Ő a mi Byronunk és Shakespeare-ünk. Nyelvezetének szépsége és egyszerűsége páratlan. Az egész világmindenséget magában foglalja.”

    The Jerusalem Report
    Horn Gabriella fordítása



    * Javítva e helyett: „A barátságra, e határtalan vágyakozásra”. A holland eredeti (Naar vriendschap zulk een mateloos verlangen) szó szerint annyit jelent: „Ilyen mérhetetlen vágyakozás a barátság után.” – a honlapszerk. vissza


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…