Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Homoszexualitás  >  A homoszexualitás mint jelenség  >  I. Pszichológia  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Részlet a Fejlődéslélektan c. könyvből

    Homoszexualitás

    Forrás: Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó, 1997, 654–655. o. (Az újabb, 1998-as és 2001-es kiadások e kiadás változatlan utánnyomásai.)

    Bár a szexuális viselkedés domináns formája egy nő és egy férfi egyesülése, jelentős számban vannak olyanok, akik homoszexuális preferenciát mutatnak – azaz szexuális partnerként saját nemükhöz tartozókat választanak – életük különböző időszakaiban. A homoszexualitást sok társadalomban megbélyegzés és emiatt hallgatás övezi, és ezért nem lehet biztos adatokat szerezni arról, hogy hány ember gyakorolja homoszexualitását. Mégis, a homoszexualitás mindennaposságát már Alfred Kinsey és munkatársai (1948, 1953) több mint 40 évvel ezelőtt gyűjtött adatai is megerősítették. E kutatók szerint a férfiak egyharmada és a nők 13 százaléka számolt be arról, hogy legalább egyszer életükben átéltek saját nembeli partnerrel való szexuális kapcsolatban orgazmust. Az ilyen típusú kapcsolat semmi esetre sem korlátozódik csak a mi kultúránkra, az antropológusok a világ kultúráinak többségében megtalálták (Ford és Beach, 1951).

    Noha a homoszexuális viselkedés széles körben elterjedt, az érintett emberek közül csak kevesen vallják magukat homoszexuálisnak. Kinsey felmérésében és a serdülőkori szexuális viselkedésről készített újabb kutatásokban is sokkal magasabb azoknak a száma, akik arról számoltak be, hogy részt vettek homoszexuális kapcsolatokban, mint azoké, akik homoszexuálisként írják le önmagukat (Cole és Stokes, 1985).

    Más kultúrákban a serdülőkori homoszexuális viselkedést ritkán tekintik a szexuális identitás életre szóló kifejezésének (Gonsiorek és Weinrich, 1991; Herdt, 1989; Savin-Williams, 1990). Vagy úgy tekintik, mint a fiatal férfiak szexuális tréningjének a nemek elválasztottságából következő módját, amely mintegy a férfivá válás szertartásának része, vagy mint a túl sok energiával rendelkező fiatal férfiak szexuális késztetéseinek játékos levezetését.

    Mivel ennyi különbség van a szexuális viselkedés és a szexuális identitás között, számos kortárs kutató különbséget tesz homoszexuális irányultság, homoszexuális viselkedés és gyakorlat, valamint homoszexuális identitás között. A homoszexuális irányultság a saját nembeliekre irányuló szexuális vagy erotikus érzelmek, gondolatok, fantáziák és viselkedés túlsúlya. A homoszexuális viselkedés saját nembeliekkel folytatott szexuális érintkezés. A homoszexuális identitás „a szexuális irányultság és viselkedés saját maga számára megfogalmazott tartós, összefüggő jelentése” (Savin-Williams, 1990). Néhány kutató azt állítja, hogy a homoszexuális identitás nyilvánossá tétele része a homoszexuális identitás felvállalásának; mások ezzel nem értenek egyet (Savin-Williams, 1990; Troiden, 1988).

    Az Egyesült Államokban az elfogadott amerikai társadalmi kategóriákba a heteroszexuális identitás kialakítása illik, és a homoszexualitás megbélyegzéssel jár. Hogyan lehet, hogy fiatal férfiak és nők mégis a homoszexuális identitás mellett kötelezik el magukat?

    Sok kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe, például úgy, ahogy Richard Troiden leírta (1988).

      1. szint: Szenzitizáció; a különbözőség érzése. Amint a visszatekintésekből kiderül, egyeseknek az iskoláskorban olyan társas tapasztalataik voltak, amelyek azt az érzést keltették bennük, hogy mások, mint a többi gyerek, és amelyek később a homoszexuális személyiséget elfogadhatóbbá tették számukra, habár abban az időben heteroszexuálisnak tartották magukat (Bell, Weinberg és Hammersmith, 1981). Lányokra jellemző megjegyzések: „Nagyon bátortalan és visszahúzódó voltam.” (148. o.) „Másmilyennek éreztem magam: nem nőiesnek, nem bájosnak, nem nagyon csinosnak, olyan elfuseráltnak.” (156. o.) Fiúkra jellemző visszaemlékezések: „Ki nem állhattam a sportolást, és ez természetesen különbözővé tett. A felém repülő labda olyan volt, mint egy bomba.” (74. o.) „Egyszerűen nem éreztem olyannak magam, mint a többi fiú. Nagyon szerettem a szép dolgokat, a szalagokat, a virágokat és a zenét.” (86. o.)

      2. szint: Felismerés; identitáskrízis. Amikor ezeknek a gyerekeknek a nemi érése megkezdődik, észreveszik, hogy saját nembeli társaikhoz vonzódnak, és elkezdik ezeket az érzelmeket homoszexuálisként címkézni. Ez a felismerés nagy belső zűrzavart és identitásválságot okoz; többé már nem tekinthetik adottnak heteroszexuális identitásukat, és tudják, hogy a homoszexuálisokat megbélyegzik.

      „Nem vagy biztos abban, ki vagy. Össze vagy zavarodva, milyenfajta ember vagy te, és merre is tart az életed. Magadtól kérdezed: »Ki vagyok én?« »Homoszexuális vagyok?« »Heteroszexuális vagyok igazán?«” (Cass, 1984, 156. o.)

      A serdülőkor középső vagy késői szakaszában ezek a fiatal emberek kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok, hiszen nem érdeklik őket a kortársakkal folytatott heteroszexuális kapcsolatok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és kiközösítettség időszakát. Ez a feszült pszichológiai és szociális állapot tagadást gerjeszt, és arra irányuló kísérleteket, hogy eltérő szexuális irányultságukat szociálisan elfogadott formában fejezzék ki.

      3. szint: Identitásfelvállalás. Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját nemének tagjaihoz vonzódik, nem vonzalma szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik az eddig csak önmaguknak bevallott homoszexuális vonzódásukat; legalábbis más homoszexuálisok számára. Bár a homoszexuális identitást ennek a folyamatnak az elején felvállalják, ez még nem jelent teljes elfogadást. Vivienne Cass (1984) így írja le az identitásképzésnek ebben a szakaszában lévő embereket:

      „Biztos vagy benne, hogy homoszexuális vagy, és ebbe bele is nyugodtál, vagy legalábbis elviseled. Bár mostantól kezdve homoszexuálisnak tekinted magad, nem vagy biztos afelől, hogy milyen leszel a jövőben. Általában vigyázol arra, hogy heteroszexuális látszatot keltsél. Néha elvegyülsz homoszexuálisok között, vagy szeretnéd ezt tenni. Vágyat érzel arra, hogy találkozzál olyanokkal, amilyen te vagy.” (156. o.)

      Azok az emberek, akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módon viszonyulnak hozzá. Vannak, akik igyekeznek elkerülni a homoszexuális kapcsolatokat, és igyekeznek heteroszexuálisnak látszani, hogy elkerüljék a homoszexuálisokat sújtó megbélyegzést. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkednek azért, hogy megfeleljenek ezeknek a sztereotípiáknak. Megint mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

      4. szint: Elköteleződés; az identitás integrációja. Erre az utolsó szintre azok érkeznek el, akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. Az identitás integrációját a szexualitás és az érzelmi kötődés összefonódása, az életformával való elégedettség kifejezése és a homoszexuális identitás nyilvános vállalása mutatja.

    Troiden megjegyzi, hogy a homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, olyan tényezőktől függően, hogy a személy mennyire sikeres kielégítő személyes kapcsolatok megalapozásában, hogy a családja mennyire fogadja el, és hogy mennyire sikeres munkájában vagy karrierjében. Mire a személy középkorú lesz, a külső és belső személyiség olyan jól integrálttá válhat, hogy a homoszexualitás már nem játszik központi szerepet az életében.


    Kapcsolódó anyagok:

    • Tények és tévhitek a szexuális kisebbségekről   –   © Labrisz Leszbikus Egyesület és Habeas Corpus Munkacsoport
    • Részletek az Atkinson-féle Pszichológia c. könyvből (második, javított kiadás)
    • Gyakran feltett kérdések a szexuális irányultságról és a homoszexualitásról (Pszichológia Online)
      • I. rész – Eldönthetik-e a homoszexuálisok, hogy milyen legyen a szexuális irányultságuk? Tekinthető-e a homoszexualitás betegségnek? Lehetnek-e homoszexuálisok jó szülők?
      • II. rész – Megváltoztathatja-e a terápia a szexuális irányultságot? Miért olyan nehéz egyes melegek számára a 'feltárulkozás'? Miért beszélnek a melegek szexuális irányultságukról másoknak?
    • A tudatlanság veszélyesBeszélgetés Rohánszky Magda pszichológussal (Mások, 2001/3.)
    • Könyvajánlat:
      • Már nem tabu (Kézikönyv tanároknak a leszbikusokról, melegekről, biszexuálisokról és transzneműekről) (szerk.: Sándor Bea et al.; Labrisz Kiadó, Bp., 2002)
    • „Rengeteg átmenet ismert” – Dr. Urbán Róbert pszichológus a homoszexualitásról (Magyar Narancs, 2001. augusztus 23.)
    • Homoszexualitás és társadalomA lélek betegségei c. könyv egy melléklete a homoszexualitásról (a könyv törzsanyagában nem szerepel a homoszexualitás)

    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…