Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Homoszexualitás  >  A homoszexualitás mint jelenség  >  I. Pszichológia  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Solymár Ildikó

    Forradalmi lépések

    A Melegség és megismerés című programról

    (Fundamentum – az emberi jogok folyóirata, 2002/3–4. sz., 197–200. o.; jelenleg is letölthető PDF-ben.)

    A Labrisz Leszbikus Egyesület 2000. évi tevékenységi tervének része volt, hogy a melegekkel, leszbikusokkal, biszexuálisokkal és transzneműekkel szembeni előítéleteket az oktatás keretein belül kísérelje meg eloszlatni. Ennek egyik eszköze a Melegség és megismerés című program. Az volt a célunk, hogy olyan példát mutassunk a heteroszexuális diákoknak, amely bebizonyítja: a meleg férfiak és nők éppen olyan emberek, mint bárki más.

    A program tizenegy résztvevővel indult, nyolc nővel és három férfival. Közülük öten oktatási szakemberek, nyolcan pedig már évek óta dolgoznak a melegtolerancia ügyéért. A Labrisz elvi okokból úgy döntött, hogy egy nőt és egy férfit küld minden órára.

    A programot a PHARE Demokrácia mikroprojektje támogatta. A támogatás magában foglalta két feminista műhelybeszélgetés, valamint a pedagógus szakmának és a nagyközönségnek rendezett három beszélgetés és az órák tartásának költségét.


    ELŐKÉSZÜLETEK

    A munkacsoport tréningjeit Hatfaludi Judit vezette, aki korábban egy roma oktatási programban dolgozott. A csoport először elolvasta a San Franciscóból kapott amerikai képzési anyagot, s azt a magyar viszonyokra alkalmazta. Az iskolai beszélgetéseket 45 perces átlagos iskolai órákra terveztük. Nem ragaszkodtunk egy merev eszközrendszerhez, az óráknak csupán keretet szabtunk, s a módszertani lehetőségeket a tréningen mérlegeltük. A következő óramenetet határoztuk meg.

    1. Melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek mindenhol vannak.
    2. Ha ez igaz, akkor miért nem láthatók?
    3. Milyen előítéletekkel és sztereotípiákkal kell megküzdeniük a melegeknek, leszbikusoknak, biszexuálisoknak és transzneműeknek?
    4. Hogyan lehet elkerülni, hogy a melegeket bántalmazzák az iskolában?

    A 2000/2001-es tanév kezdetét követően a Labrisz levelet küldött a mintegy 1300 magyarországi középiskola igazgatójának, amely a program céljait és leírását s az egyesület elérhetőségét tartalmazta. A középiskolás korosztálynak és tanáraiknak ajánlottuk toleranciaprogramunkat. Az egyesület nyilvános beszélgetés-sorozatot is szervezett a programhoz kapcsolódóan, s a Köznevelés című pedagógiai folyóiratban tette közzé ennek fizetett hirdetését. A három beszélgetés az alábbi témák köré szerveződött: l. Történetek a heteroszexizmusról, 2. Mikor lesznek feminista tüntetések Magyarországon? és 3. Bemutatkozik a Melegség és megismerés program.

    Röviddel a program kezdete után, a politikai botrány kitörését követően a csoport tagjai interjúkat adtak különböző rádiós és televíziós műsorokban. A melegtolerancia-programmal foglalkozott A Hét és a Fogadóóra, valamint tizenöt újságcikk. Az interneten is élénk vita folyt különböző topikokon.


    POLITIKAI REAKCIÓ

    2000. december 28-án a MIÉP-frakció parlamenti képviselője, Erkel Tibor napirend előtti kérdést intézett az oktatási miniszterhez a Labrisz tolerancia-programjával kapcsolatban, amelyről a Mai Napban olvasott. A minisztérium nevében Pálinkás József oktatási államtitkár válaszolt, aki elítélte a programot. Mindketten mellőzték annak közelebbi, hiteles forrásból való megismerését, és Pálinkás József nem vitatta Erkel Tibor azon véleményét, hogy a Melegség és megismerés program „libertariánus trükk”, amely „inkább közelít a szexturizmust is szolgáló kerítéshez”. Pálinkás József és Erkel Tibor párbeszédének konklúziója az volt, hogy szerencsére elég bölcsek a magyar iskolaigazgatók, így az egyesület leveleinek többsége a szemétbe került.

    A Magyar Demokrata Fórum 2001. január 29-én sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy a program a homoszexualitást – állításuk szerint – választhatóvá teszi az iskolások számára, közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a leendő apákat és anyákat. Tiltakoztak amiatt is, hogy a Köznevelés című folyóiratban megjelent a program hirdetése, és az Oktatási Minisztérium intézkedését követelték az ügyben. A nyilatkozat aláírói: Lezsák Sándor, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnöke, Dávid Ibolya pártelnök és Dobos Krisztina, az MDF pedagógiai kollégiumának elnöke.

    Néhány V. kerületi önkormányzati tisztségviselő sem tartózkodott homofóbiája kinyilvánításától.

    Hat, zömében olvashatatlan nevű aláíró az önkormányzat hivatalos levélpapírján személyeskedve, nyomdafestéket nem tűrő hangon fenyegette meg az egyesületet, hogy ki fogják vizsgáltatni, miféle PHARE-adományt kapott a program. A Hét című hírműsor a programról szóló beszámoló után számos magánszemély és civil szervezet elítélő véleményének adott hangot, s aránytalanul kevés támogató visszajelzést idézett. Az ORTT nem adott helyt az egyesület panaszának, miszerint A Hét említett műsora egyoldalúan tájékoztatta a nézőket.

    Bár a programot elítélték, az oktatási miniszter, Pokorni Zoltán nem tett semmit a munkacsoport tevékenységének akadályozásáért. Ehelyett az iskolákkal és a Labrisszal külön csatornákon kezdett kommunikálni. Levelet írt az ország középiskoláinak igazgatóihoz, amelyben felhívta figyelmüket arra, hogy az iskolában zajló minden tevékenység az igazgató felelősségének körébe tartozik, s csak megfelelő módon képzett, diplomás tanárok tarthatnak tanórákat. Az utóbbi törvény viszont nem vonatkozik a Labrisz programjára, hiszen az egyesület nem teljes kurzust akart tartani, hanem osztályfőnöki óra vagy az emberismeret tantárgy keretében egy-egy óra megtartására vállalkozott, az egyszeri óraadó meghívása pedig a pedagógus hatáskörébe tartozik. A minisztérium félretájékoztatta az igazgatókat, azt sugalmazva, mintha a Melegség és megismerés program meghívása szabálysértő lenne.

    Eközben egy minisztériumi hivatalnok levelet juttatott el a Labriszhoz, amelyben az Oktatási Minisztérium mentálhigiénés szakértő bizottságának véleményét fejti ki, miszerint a 14–18 év közötti fiatalok énképe képlékeny, s erre káros hatással van egy homoszexualitással kapcsolatos „felvilágosító” program. Majd felhívja a figyelmet, hogy az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény III. fejezetének 15. §-a értelmében közoktatási intézményben kizárólag megfelelően képzett pedagógusok tarthatnak órákat a diákok számára. Fölszólította a Labriszt, hogy „a jövőben a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően szervezze tevékenységét”. Annak, hogy a csoport tagjainak ténylegesen van-e ilyen képzettségük vagy hogy az adott helyzetre vonatkozik-e az idézett törvény, senki nem akart utánajárni.


    PEDAGÓGIAI SZEMPONTOK

    Pokorni Zoltán a következőket írja A középfokú oktatás és nevelés kerettantervei I. című minisztériumi kiadványban: „A gimnáziumi nevelés és oktatás egyik alapvető célja az, hogy a tanulókat összefüggésekre és rendszerben való gondolkodásra nevelje. Tegye képessé őket információk szerzésére, szűrésére és feldolgozására, az információs korban való eligazodásra […] Ösztönözze a tanulókat a tudásra épülő, önálló vélemény kialakítására, alternatívák felismerésére és mérlegelésére, majd az ezeken alapuló felelős döntésekre […] A gimnázium […] készítse fel a tanulókat arra, hogy az iskolából egy folyamatosan változó világba lépnek. Tudatosuljon bennük a magyar társadalom demokratikus létmódja, az európai integrációs folyamat és hazánk kapcsolódása ehhez a folyamathoz, szembesüljenek a kultúraváltás és a globalizáció jelenségeivel, kihívásaival.”

    Ennek ellenére a fenti célokkal és értékekkel összhangban álló melegtolerancia-programot megjelenésekor támadták a minisztérium képviselői. Dr. Németh Erzsébet pszichológus arról beszélt, hogy a kamaszok megijednek a szexualitás puszta említésére is. Dr. Katonáné dr. Pehr Erika gyermekvédelmi szakember kifejtette, hogy a Labrisz projektje elzárja a fiatalokat az önmegismeréstől. Brassói Sándor helyettes államtitkár a minisztérium részéről A Hét már idézett műsorának záróakkordjaként az igazgató kompetenciájába sorolta a program meghívását.

    A fenti vélemények több pontjával sem értünk egyet.

    1. Nem gondoljuk, hogy ha különböző szexuális orientációjú emberek békés egymás mellett éléséről beszélünk, az bárki szexuális orientációját befolyásolná.
    2. Nem gondoljuk, hogy a szexuális orientáció divatként terjedhet, divatáramlatokkal változik és változtatható.
    3. Nem gondoljuk, hogy a 14–18 éves korosztály még túl fiatal és törékeny ahhoz, hogy halljon meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű embertársainak elfogadásáról.
    4. Nem gondoljuk, hogy a toleranciáról való beszéd meggátolná a tizenéveseket önmaguk megismerésében.
    5. Nem gondoljuk, hogy csupán pszichológusok, orvosok és tanárok beszélhetnek hitelesen a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek elfogadásáról.

    Ezzel szemben:

    1. A program lebonyolításában részt vevő összes tanárnak pályafutása során számos alkalommal kellett találkoznia az iskolában melegellenes gyűlöletbeszéddel, címkézéssel és bántalmazással.
    2. Rohánszky Magda pszichológus a Mások meleg magazinnak elmondta: a homofóbia olyan mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, hogy a gyerekek már az óvodában is buziznak. Vele egyetértve azt valljuk, hogy ezt a „sötétséget” nem támogathatjuk.
    3. A munkacsoport néhány tagja még mindig emlékszik tizenéves kori identitásválságára, amikor nem kapott támogatást melegsége elfogadásához. Mindannyian tudjuk, milyen rossz eséllyel indul egy fiatal, aki homofób környezetben nő föl melegként.


    A DIÁKOKKAL VALÓ TALÁLKOZÁS

    A programot hét iskolába hívták meg a 2000/2001-es tanév őszi félévében, s ezalatt 26 órát tartott a csoport. Elsősorban szakközép- és szakiskolák hívtak meg bennünket. A beszélgetés elején minden meghívott beszélt egy kicsit önmagáról, majd a páros biztosította a diákokat, hogy nyugodtan kérdezzenek, nincs „ciki” kérdés vagy tabu téma. Azt azonban kikötötték, hogy szexuális technikai kérdésekre nem válaszolnak. Körben ültek a diákokkal, és hagyták, hogy kötetlenül kérdezzenek, miközben arra is ügyeltek, hogy az előre eltervezett négy pont mindegyikéről essen szó. A főbb üzenetek az előbújás fontossága, a meleg emberek életének speciális nehézségei, a személyes hitelesség és a melegek sokfélesége voltak. Mindenkit meg akartunk szólítani, s ezen felül lehetséges szerepmodellként akartunk megjelenni az esetlegesen rejtőzködő meleg diákok számára. A csoport egyik nőtagja kijelentette, hogy az ő egész élete példa, hiszen története egy melegséget elítélő iskolai szexuális felvilágosítással és az azt követő összeomlással kezdődik, ám ma teljes életet él partnerével, s segít a melegek elfogadását célzó munkában.

    A beszélgetők a diákok eltérő reakcióiról számoltak be. Az első ponton („melegek mindenütt vannak”) nagyon gyorsan túljutottak. Nem kellett őket meggyőzni az állítás igazságáról, mert már eleve tisztában voltak vele. Egyedül a „homofóbia” kifejezés okozott nehézséget számukra: nem tudták, hogy ilyen bonyolult és szerteágazó jelenséget takar. Egy nő, aki a legtöbb órát tartotta, a következő kérdésekkel találkozott leggyakrabban: „Mikor vetted észre, hogy meleg vagy?”, „Mit mondott a családod?/Tudja már a családod?”, „Nem sajnálod, hogy nem lehet gyereked?” Mások azt jelezték, hogy a diákokat elsősorban az előítéletekkel való személyes szembesülés esetei érdekelték, illetve a szexuális gyakorlatról kérdeztek, erre azonban a beszélgető nem kívánt válaszolni. Sok kérdés idézett fel sztereotípiákat, mint például a meleg férfiak nőiessége, illetve az azonos nemű kapcsolatokon belüli szereposztás, amely szerint az egyik félnek a „férfias”, a másiknak a „nőies” viselkedésmintákat kell követnie. Az osztályfőnöknek minden esetben felajánlották, hogy ő is vegyen részt az órán. Néhány tanár jóindulatú viszonyulása ellenére téves információkra alapozta véleményét, s a természet elleni fajtalanságról és a meleggé válásról tett fel sztereotip kérdéseket.

    A csoportot nemcsak középiskolákba, hanem egyetemekre és tanárképző intézményekbe is meghívták. Miközben a középiskolások a beszélgetés iránt nyíltnak mutatkoztak, a főiskolai diákok konfrontálódtak, s néhány esetben mélyen gyökerező előítéletekről tettek tanúbizonyságot. Mivel a csoport nem konfrontációra, hanem türelmes példaadásra és beszélgetés kezdeményezésére vállalkozott, a beszélgetők nagyon nehéznek találták ezt a helyzetet.


    A PROGRAM ELSŐ SZAKASZÁNAK ÉRTÉKELÉSE

    A csoport tagjaival készített interjúkban a beszélgetők a következő tanulságokat vonták le a program első szakaszával kapcsolatban.

      –  Az önmagukat melegként definiáló hétköznapi emberek látványa meglepte a diákokat.
      –  Az iskolák és a média aggodalmai fölöslegesek voltak, s a melegségről nyugodtan lehet beszélni az iskolákban. A célcsoport megfelelő volt.
      –  Kétségként hangzott el, hogy csupán a legliberálisabb iskolák legtoleránsabb osztályait sikerült elérnie a programnak. Egyetlen olyan iskoláról tudunk, ahol egy konfliktushelyzet kezelésének részeként hívták meg a programot.
      –  Az egyik nem tanár csoporttag vitatta, hogy csak tanárok vállalkozhatnak ilyen jellegű órák tartására. Ő személyes hitelével akart hatni, ami általában – saját tapasztalatai szerint – megakadályozza, hogy a környezetében élő emberek meggondolatlanul homofób kijelentéseket tegyenek.
      –  Egy pszichológus résztvevő szerint a személyes példaadás nagyon sokat számít, de nem képes megváltoztatni az előítéletes gondolkodást. A program céljait lehet rosszindulatúan is értelmezni függetlenül attól, valójában mit teszünk. Véleménye szerint a legjelentősebb eredményt abban a vidéki iskolában értük el, ahová a pedofil eset miatt hívtak meg bennünket, hiszen a program sikeresen kezelte az ott kialakult konfliktushelyzetet.


    TERVEK A JÖVŐRE

    A program folytatásaként a Labrisz Leszbikus Egyesület 2002 áprilisában megjelentette a Már nem tabu. Kézikönyv tanároknak a melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről című könyvet, amelyet szintén az ország összes középiskolájának, a munkaközösség-vezetőnek címzett levélben hirdettünk. Eddig hetven intézmény rendelte meg; úgy tűnik, a melegtolerancia témája mégis nagyobb érdeklődésre tart számot, mint ahány esetben az iskolai beszélgetéseket meg merték hívni.

    Számos megkérdezett csoporttag látná szívesen, ha a program kiterjedne a tanárképzésben részt vevő diákokra és a tanártovábbképzésre is. Ahhoz, hogy a már szolgálatban lévő tanárok számára vonzó lehessen a képzés, akkreditáció útján lehetővé kellene tenni a továbbképzési pontok szerzését. Az akkreditáció legfőbb előnye, hogy a toleranciára nevelés bekerül a nevelés és oktatás hétköznapi folyamatába, s nem egy-egy megjelenésre vagy különleges alkalomra korlátozódik, hanem a toleranciára nevelést tudatosan művelő tanárok által része lesz a mindennapi iskolai életnek is.


    ZÁRSZÓ

    A Melegség és megismerés című program részvevői az iskolai órák és a tanári kézikönyv kiadása után lehetőséget kaptak, hogy egy hasonló projekteket gondozó nemzetközi pedagógus csoporttal is megvitassák módszereit és célkitűzéseit. A munkacsoport két tagja részt vehetett egy európai uniós tanártovábbképző kurzuson, amelynek címe GLEE (Gay and Lesbian Equity in Education) Project Leadership Training Course – Creating Safe and Affirming Schools for Lesbian, Gay, Bisexual and Transgender Students and Staff (Biztonságos iskolai környezet létesítése meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű diákok és alkalmazottak részére). A képzés három fő területre terjedt ki: a homofóbia és heteroszexizmus elleni küzdelem hatékony módszereire, a Socrates/Comenius 1-es európai uniós iskolafejlesztési program szervezésére és a GLEENET internetes támogató hálózat használatára: A Melegség és megismerés program számára új ötleteket kaptunk, viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel az országos szintű tolerancia-programmal európai szinten is úttörő jelentőségű a Melegség és megismerés munkacsoportjának tevékenysége.

    Nagyon fontos számunkra az is, hogy az ilyen jellegű programokat az Európai Unió elismeri és támogatja, hiszen ez itthon megkönnyíti a program legitimációját. Továbbá az egyesületen keresztül olyan nemzetközi iskolafejlesztési programot ajánlhatunk az iskoláknak, amely lehetőséget nyújt a tanár- és diákcserére. Az iskolafejlesztési program általunk támogatott célkitűzése, hogy a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű diákok és tanárok számára biztonságos iskolai környezet jöjjön létre.

    Amennyiben egy ilyen program megvalósul, a Labrisz Leszbikus Egyesület külső támogató szervezetként vehet részt benne, s a tanárok és diákok a megfelelő információk és módszerek birtokában maguk alakíthatják ki a biztonságos, befogadó iskolai környezetet.



    LABRISZ LESZBIKUS EGYESÜLET

    A Labrisz Leszbikus Egyesületet hivatalosan 1999-ben jegyezték be, de az a csoport, amely létrehozta, 1996 óta rendezett találkozókat, beszélgetéseket. Néhány leszbikus nő nem hivatalos, fénymásolt lapot jelentetett meg, s később beszélgetést szervezett az olvasóknak. A csoport havonta találkozott, s a Labrisz-estek azóta is folynak, minden hónapban. Később az itt összegyűlt nők közül tizenegynéhányan alapították meg az egyesületet, amelynek most húsz tagja van. A Labrisz Leszbikus Egyesület legfontosabb tevékenysége a közösségszervezés (beszélgetőcsoportok, kiadványok, hírlevél); a leszbikus és biszexuális nők láthatóságának növelése és a szélesebb társadalommal folytatott dialógus publikációkon, ismeretterjesztésen és az egyesület iskolai programján keresztül.

    Az egyesület havi beszélgetőestek szervezésével kezdte tevékenységét. Társzervezői lettünk a nyári meleg és leszbikus fesztiválnak is. Később könyveket adtunk ki: a Leszbikus tér/erő című esszékötet a leszbikus történelemről és politikáról, a feminizmusról és az előbújásról szól, a Szembeszél. Leszbikusok a szépirodalomban pedig verseket és novellákat tartalmaz. Társkiadói vagyunk az Összefoglaló a melegek, leszbikusok és biszexuálisok diszkriminációjáról Magyarországon, 2001 című könyvnek is.

    Az egyesület középiskolai programját az Európai Unió PHARE Demokrácia mikroprojektje támogatta. A program a politikusok és a média egy részének hangos reakciója ellenére sikeres volt: harminc órát tartottunk meg budapesti és vidéki középiskolákban. 2002 tavaszán tanári kézikönyvet jelentettünk meg Már nem tabu. Kézikönyv tanároknak a melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről címmel (a Soros Alapítvány támogatásával). Ez felvilágosító anyagokat, óraterveket, az iskolával kapcsolatos írásokat, tanulmányokat és javaslatokat tartalmaz – első hirdetésünkre eddig hetven iskola rendelte meg.

    Tervünk az, hogy folytassuk a munkát: a nőknek szóló programok szervezését és kiadványok megjelentetését, valamint iskolai programunk bővítését. Könyvsorozatunk következő darabja önéletrajzokat, naplókat és leveleket tartalmaz majd.

    Labrisz Leszbikus Egyesület / 1395 Budapest, Pf. 408. / wvw.labrisz.hu



    Kapcsolódó anyagok:


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…