Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Homoszexualitás  >  Melegek a társadalomban  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    A melegek és az örökbefogadás

    A legforróbb kérdés

    (HVG 2001/31. szám, 2001. augusztus 4.)

    A nyugati társadalmakban fokozatosan csökken a melegeket sújtó törvények és szabályok száma, és egyre elfogadottabbá válik az azonos neműek törvényesített együttélése. Gyereket viszont hivatalosan egyelőre csak Hollandiában nevelhetnek, az örökbefogadással kapcsolatos kérdésben eddig készített tanulmányok pedig korántsem adnak egyértelmű válaszokat.

    Bár a nyugati világban már gyerekek milliói nevelkednek olyan családokban, ahol a „szülők” azonos neműek, nem csitul az a vita, mely azt hivatott eldönteni, joguk van-e a meleg pároknak arra, hogy a heteroszexuálisokhoz hasonlóan gyerekeket fogadjanak örökbe. A két tábor közötti ellentét annak ellenére sem mérséklődik, hogy a kérdéssel foglalkozó tanulmányok szinte mindegyike arra a következtetésre jut, hogy a melegek által nevelt gyerekek között nem nagyobb az átlagosnál a homoszexuálisok aránya, és nem jelentősek a hetero-, illetve a homoszexuális szülők által nevelt utódok közötti viselkedésbeli különbségek sem.

    Az örökbefogadás engedélyezését pártolók azzal érvelnek, hogy a szülők szexuális orientációjának nincs sorsdöntő szerepe a gyerekek nemi érdeklődésének kialakításában. Az ezzel foglalkozó tanulmányok – például Fiona Tasker Leszbikus családban nevelkedni című (1997), illetve Susan Golombok Befolyásolják-e a szülők a gyermekek szexuális orientációját? című (1996), egyaránt Amerikában megjelent cikke – megállapítják, a homoszexualitás nem választott viselkedési forma. Teljesen megalapozatlan a családok azon félelme, miszerint egy gyerek elkaphatja a homoszexualitást a szülőktől, az iskolatársaktól vagy másoktól – vélekednek az örökbefogadás veszélytelenségét bizonyító tudósok, akik szerint az is a homoszexualitás nem „ragályos” voltát bizonyítja, hogy heteroszexuális szülők minden olyan kísérlete kudarcba fulladt, hogy a velük élő meleg gyermekük nemi viselkedését a magukéhoz hasonlóvá tegyék. „Mint egy olyan meleg férfit, aki heteroszexuális szülők, heteroszexuális testvérek, heteroszexuális nagyszülők és nagynénik, valamint heteroszexuális osztálytársak, heteroszexuális könyvek és heteroszexuális televízió mellett nőtt fel, meglep, hogy egyesek azt sugallhatják, a melegek nevelte gyerekek követni fogják szüleik nemi orientációját” – idézett a BBC brit tévé egy Andyként bemutatkozó walesi meleget.

    A tanulmányok szerint egyébként ma még mindig nem tudni, mi okozza a homoszexualitást, ám a elfogadottabb elméletek kidolgozói úgy vélik, genetikai és biológiai okok együttesen határozzák meg az egyén nemi orientációját, ami közvetlenül a születés előtt vagy az után alakul ki. „Az egyetlen döntés, amit a melegek hozhatnak, az az, hogy vállalják-e magukat, vagy inkább megkísérelnek megfelelni az irreális társadalmi elvárásoknak” – vélik az idézett kutatók. Míg az iszlám országokban ma is üldözik, a nyugati civilizációk egyikében sem tartják már betegségnek a homoszexualitást, és a tanulmányok bebizonyították, nincs komolyabb különbség a hetero- és a homoszexuálisok mentális állapotában. A szakértők szerint az egyetlen különbség, hogy a melegeket sújtó társadalmi megkülönböztetés káros hatással lehet érzelmi stabilitásukra.

    A meleg szülő vagy szülők által nevelt gyerekek között folytatott vizsgálatok is megerősíteni látszanak azokat a véleményeket, melyek szerint a homoszexualitás „nem ragályos”. Az utóbbi másfél évtizedben több mint harminc ilyen felmérés készült – például az amerikai pszichiáter, Larry Gross által (1991) –, és csak egy jutott arra a következtetésre, hogy a melegek által nevelt gyerekek között az átlagosnál (igaz, minimálisan) magasabb a homoszexuálisok aránya. (Az amerikai Michael Bailey 1995-ben megállapította, a homoszexuális férfiak által nevelt gyerekek között – a statisztikai hibahatáron belüli arányban – az átlagosnál több a homoszexuális fiú.)

    A melegek örökbefogadási lehetőségei Hollandiában a legszélesebbek, ahol a homoszexuális párok idén április óta a heteroszexuálisokkal teljesen megegyező jogokat élveznek. „A holland hatóságok egyébként bíznak abban, hogy az örökbefogadást figyelemmel követő intézmények annyira hatékonyak, hogy kiderülne, ha a gyerek nincs jó kézben” – magyarázta a németalföldi helyzetet jól ismerő Takács Judit, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa.

    Más országokban – például a skandináv államokban, Németországban vagy néhány amerikai államban – nem teljes a melegek örökbefogadási joga (HVG, 2001. július 28.), ám a mesterséges megtermékenyítés vagy az egyedüli szülőként való örökbefogadás, majd a meleg élet- vagy házastárs általi adoptálás révén elérhető a gyermekáldás a melegek számára is. Egyes becslések szerint az Egyesült Államokban akár 14 millió olyan gyermek is lehet, aki olyan családban nő fel, ahol legalább az egyik szülő homoszexuális. A gyermeküket egyedül nevelőkön kívül ide tartoznak például azok is, akik nemi orientációjukat titkolva heteroszexuális házasságban élnek. Az örökbefogadók túlnyomó többsége mindazonáltal – és ez nem csak az USA-ra igaz – leszbikus pár, a homoszexuális férfiak közül még mindig jóval kevesebben döntenek a „gyermekvállalás” mellett. A legújabb tanulmányok szerint ez, ha lassan is, de változóban van; egy 1996-os felmérés szerint például a New York térségében élő homoszexuális férfiak 51 százaléka mondta, hogy szeretne gyereket.

    Az ellentábor véleménye szerint a meleg pároknak semmiképpen sem lenne szabad lehetővé tenni az örökbefogadást, mert csak az a család tekinthető igazi családnak, amelyben nő és férfi él. A keresztény egyházak sem támogatják – elsősorban a Biblia tanítására hivatkozva – e jog megadását. A vita két évvel ezelőtt is fellángolt, amikor az anglikán egyházhoz közel álló egyik gyermekjóléti alapítvány, az 1881-ben alapított Children Society törölte szabályzatából az örökbefogadásnak a melegeket kizáró passzusát. George Carey canterbury-i érsek azonnal hangsúlyozta, az alapítvány döntése semmit sem változtat az egyház homoszexualitással kapcsolatos álláspontján, míg az egyik brit családszervezet vezetője, a döntés miatt magát „nagyon szomorúnak” nevező Julian Brazier kijelentette: a statisztikákon alapuló tanulmányok döntő többsége bebizonyította, a gyerekeknek az a legjobb, ha egy házaspár neveli őket (Nagy-Britanniában egyelőre nem engedélyezett az azonos neműek közötti házasság, bár az élettársi viszony már törvényesíthető). „Tagadhatatlan tény, hogy ahogy az anya jelenléte is nélkülözhetetlen a gyermek fejlődésében, úgy az apa is meghatározó szerepet játszik a gyerek fizikai és lelki nevelésében” – írta Lynn Wardle amerikai pszichológus az „apátlanság” árnyékoldalairól szóló, Braziert igazoló tanulmányában.

    A melegek általi örökbefogadást ellenző szakemberek egy része úgy véli, a tanulmányok döntő többsége azért nem vesz tudomást a „káros mellékhatásokról”, mert a szerzők oly mértékben elfogultak, hogy meghamisítják az eredményeket. „A tanulmányokban alkalmazott módszerek annyira manipuláltak, hogy az eredményeket nem használhatják fel a törvényhozói, illetve igazságszolgáltatási intézmények” – hangsúlyozta egy tavalyi elemzésében az amerikai Robert Lerner és Althea K. Nagai. A két szociológus szerint a melegek helyzetével foglalkozó szakemberek a homoszexuálisok oldalán állnak, és következtetéseikkel rossz irányba vezetik az állami intézményeket. Vannak olyan kutatók is, akik nem ideológiai alapokon vonják kétségbe a tanulmányok megbízhatóságát, hanem azt állítják: az eredményeket komolyan befolyásolja, hogy meglehetősen szűk számú minta alapján készülnek, illetve hogy változtak a szexualitással kapcsolatos fogalmak. „A témával foglalkozó tanulmányok részben már akkor elavultak, amikor készülnek. A kérdések egy része irreleváns, a szexualitás már nem az, ami volt” – állította egy 1997-es tanulmányában a dán szociológus, Henning Bech.

    Ezek kiküszöbölésére Timothy Biblarz és Judith Stacey, a Dél-kaliforniai Egyetem két kutatója megkísérelte megtisztítani az utóbbi másfél évtized 21 tanulmányát az ideológiai hordaléktól. Májusban közzétett tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy az igaz ugyan, hogy a meleg szülők által nevelt gyerekek között nem magasabb az átlagosnál a homoszexuálisok aránya, ám az elemzett tanulmányok szerzői átsiklottak azokon a részleteken, amelyek a meleg, illetve a heteroszexuális családok által nevelt gyermekek viselkedése közötti különbségekre utaltak. A meglehetősen vegyes kicsengésű különbséglista legfontosabb elemei: a serdülőkorban lévő gyerekek közül az átlagosnál több lépett szexuális kapcsolatra azonos nemű személlyel (ez nem jelenti azt, hogy végül többen vallották volna magukat homoszexuálisnak); a fiúgyerekek agresszivitása és vezető szerepre való törekvése az átlagosnál alacsonyabb volt; a gyerekek átlagosnál nagyobb részét tartották szüleik és tanáraik a fiatalabb társaik iránt gondoskodónak; átlagosnál több megbélyegzés érte őket kortársaik részéről szexuális viselkedésük miatt; az átlagosnál több gyerek érezte úgy, anyja azt szeretné, ha ő is leszbikus lenne; a gyerekek az átlagosnál nagyobb arányban gondolták úgy, megvitathatják szüleikkel saját szexuális fejlődésüket.

    Takács Judit szerint manapság, amikor egyre nő a csonka családok és a válások száma, és mind kisebb az ideális családok aránya, nem sok értelme van a hasonlítgatásnak, sokkal fontosabb lenne viszont a homoszexuálisokat sújtó szabályok eltörlése, mert ameddig akár egy ilyen is megmarad, addig a melegeket diszkriminálni akaróknak lesz mire, akár közvetve is hivatkozniuk. Juhász Géza, a Habeas Corpus munkacsoport jogsegélyező szervezet vezetője szerint Magyarországon is csak akkor várható gyökeres változás e téren, ha a többség nem akar még a bizonyítékok ellenére is a régi elvekben hinni. Igaz, az eddig talált-tálalt bizonyítékok, úgy tűnik, mind a mai napig nem ugyanazt támasztják alá.

    Németh András


    Kapcsolódó anyagok:


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…