Meleg és leszbikus szülők gyermekeit gyakran érik szexuális orientációból fakadó hátrányos megkülönböztetések bírók, jogászok, és egyéb segítő szakmák (pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások) részéről, amelyek olyan negatív következményekben nyilvánulnak meg, mint a gyermekfelügyeleti jog elvesztése, a láthatás korlátozása vagy az örökbefogadás tilalma. Mint általában a stigmatizált csoportokkal kapcsolatos előítéletek, tévhitek, úgy a melegekkel, leszbikusokkal kapcsolatos hiedelmek, előítéletek sem személyes tapasztalatokon alapulnak.
Melegek és leszbikusok alkalmassága a szülői szerepre
Azoknak a hiteknek, hogy a homoszexuális felnőttek nem elég jó szülők, nincs empirikus alapjuk. A leszbikus és heteroszexuális nőket nem lehetett megkülönböztetni határozottan a mentális egészségüket vagy a gyerekeik nevelésével kapcsolatos felfogásaikat vagy elveiket tekintve. Nem találták azt sem, hogy a leszbikus anyák más nővel folytatott szerelmi vagy szexuális kapcsolata csökkentette volna a gyerekgondozási képességeiket. A jelenlegi tapasztalatok azt sugallják, hogy a leszbikus párok, akik együtt nevelnek gyerekeket, igyekeznek a háztartást és egyéb családi munkákat egyenletesen megosztani egymás között és elégedettek a partnerkapcsolatukkal. A meleg apákkal kapcsolatos vizsgálatok sem támasztották alá, hogy ne lennének alkalmasak szülőnek.
Homoszexuális szülők gyermekei
NEMI IDENTITÁS
A meleg és leszbikus szülők gyerekek nemi szocializációjával kapcsolatos sztereotípia például, hogy az általuk felnevelt gyerekek zavart fognak mutatni a nemi identitásukat vagy a nemi szerepüknek megfelelő viselkedést illetően. Azt sugallják, hogy akiket meleg apák vagy leszbikus anyák nevelnek föl, maguk is melegekké vagy leszbikusokká válnak.
Projektív tesztekkel és interjúkkal végeztek kutatásokat 5-14 éves gyerekek között. „Normális” fejlődést tártak fel a leszbikus anyák gyerekeinél. Mindegyik gyerek jól érezte magát a saját nemi szerepében, és nem kívánt az ellenkező nem tagja lenni. Nem volt bizonyíték arra, hogy a leszbikus anyák gyerekeinek a nemi identitással nehézségeik lennének.
Számos tanulmány vizsgálta a leszbikus anyák gyerekeit. E kutatások szerint a gyerekek viselkedése a konvencionális nemi szerepek között maradt. Például Kirkpatrick és társai nem találtak különbséget leszbikus és heteroszexuális anyák gyerekei között a játékeszköz-preferenciákban, különböző tevékenységekben, érdeklődésben és a szakmaválasztásban.
Egy másik vizsgálat szerint nem volt különbség abban sem, hogy milyen a kedvenc tévéprogramuk vagy játékuk. Számos utalás volt a gyerekekkel készült interjúban arra, hogy a leszbikus anyák gyerekei az iskolában és a szomszédságban kevésbé választottak olyan tevékenységeket, amelyek tradicionálisan nemekhez kötöttek, mint a heteroszexuális anyák gyermekei. A lányok viszont gyakran vettek részt otthon vadabb játékokban, vagy néha játszottak olyan maszkulin játékokkal, mint a kamionok vagy a fegyverek. Ezek azonban a „normális” határon belül voltak. Fiúk esetében nem találtak különbséget.
Mindegyik tanulmányban a meleg és leszbikus szülők gyerekeinek nagy többsége önmagát heteroszexuálisként írta le. Az adatokat áttekintve kitűnik, hogy a meleg és leszbikus szülő gyermekei között nem mutat magasabb arányt a homoszexuálisok száma, mint a heteroszexuális szülők gyerekei között.
Például Huggins (1989) összehasonlító vizsgálatában a leszbikus szülők gyerekei közül senki sem azonosította magát melegként vagy leszbikusként, de egy heteroszexuális anya gyermeke igen. Ez utóbbi különbség nem volt szignifikáns.
Bailey (1995) meleg apák felnőtt gyermekeit vizsgálta, és több mint 90 százalékukat heteroszexuálisnak találta. Mivel a heteroszexuális és a nem heteroszexuális gyerekek ugyanannyi időt töltöttek az apával, ezért elmondható, hogy az apák szexuális orientációjának hatása a fiuk szexuális orientációjára nagyon kicsi vagy egyáltalán nem létezik.
TÁRSAS KAPCSOLATOK
A félelmek másik területe a társas kapcsolatokkal függ össze. Attól tartanak, hogy a homoszexuális szülők gyerekeiknek a társas kapcsolatokban nehézségeik lesznek. Például: a leszbikus anyák gyermekei stigmatizálódhatnak, bosszanthatják őket vagy traumatizálódhatnak a kortársaiktól. Másik gyakori félelem, hogy a meleg és leszbikus szülők gyerekei jobban ki vannak téve szexuális abúzusnak a szülők vagy szülők barátai, ismerősei részéről.
A kutatások inkább a kortárs kapcsolatokra és kevésbé a felnőtt kapcsolatokra fókuszáltak.
A kortárs kapcsolatok normálisan fejlődtek. Például, mint az elvárható, a legtöbb iskoláskorú gyereknek azonos nemű a legjobb barátja és túlnyomórészt azonos neműek kortárs csoportjáról számolt be. Általában ezek a kapcsolatok pozitív kifejezésekkel íródtak le mind a kutatók, mind a szülők vagy gyerekek által. Meleg apák gyerekeiről nincs adat.
A felnőttekkel való kapcsolatukról is pozitív képet kaptak a kutatók. Golombok és társai azt találták, hogy az elvált leszbikus anyák gyermekei megfelelőbb kapcsolatban vannak az apjukkal, mint a heteroszexuális anyák gyermekei. Egy másik tanulmány nem talált különbséget ezen a területen. Egy szignifikáns különbséget találtak a leszbikus és a meleg szülők, illetve a heteroszexuális szülők között: az utóbbiak gyakrabban jelezték, hogy a láthatás problémát jelent számukra. Mindegyik gyerek jelezte, hogy van kapcsolata anyja felnőtt barátaival, és a leszbikus anyák többsége elmondta, hogy felnőtt barátai között egyaránt van homo- és heteroszexuális férfi és nő.
SZEXUÁLIS ABÚZUS
Általában férfiak követnek el szexuális abúzust, a nők által elkövetett szexuális abúzus nagyon ritka. Az esetek többségében felnőtt férfiak fiatal nőket erőszakolnak meg. Az elérhető adatok alapján kitűnik, hogy a meleg férfiak nem követnek el gyakrabban szexuális abúzust, mint a heteroszexuális férfiak. Az a félelem, hogy a homoszexuális szülőnél élő gyermekek nagyobb rizikónak vannak kitéve, a szakirodalom szerint minden alapot nélkülöz.
A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS MÁS ASPEKTUSAI
A tévhitek harmadik területe a személyiség fejlődésének egyéb területeire vonatkoznak. Például a bíróságok gyakran kifejezésre juttatják azt a félelmüket, hogy azok a gyerekek, akiket homoszexuális szülők nevelnek, sokkal érzékenyebbek a pszichés megbetegedésekre, több alkalmazkodási nehézséget vagy viselkedési problémát mutatnak, és kevésbé lesznek pszichésen egészségesek, mint akik heteroszexuális szülők otthonában nőnek fel.
A kutatások azt mutatták, hogy a, személyiségfejlődés egyéb területein (individualizáció, viselkedésproblémák, énkép, önkontroll, erkölcsi ítélőképesség, intelligencia) feltételezett nehézségek alaptalanok. Mint a nemi identitás vagy a társas kapcsolatok esetében, az előbb felsorolt területeken sem tártak fel nagyobb különbséget a leszbikus és a heteroszexuális anyák gyermekei között. Téves az az előfeltevés, hogy a személyiségfejlődésükben deficitektől szenvednének.
Nincs olyan kutatási adat, amely meleg férfiak vagy leszbikusok alkalmatlanságát bizonyítaná a szülői szerepre. Azt sem lehetett kimutatni, hogy a homoszexuális szülők veszélyeztetnék a gyermek pszichoszociális fejlődését vagy bármilyen más hátrányt jelentenének a heteroszexuális szülőkkel szemben.
A meleg és leszbikus szülők és gyerekeik kutatása nagyon új, és viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre. A meleg apák gyerekeiről még kevesebbet tudunk, mint a leszbikus anyák által nevelt gyerekekről. További vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megnyugtató válaszokat tudjunk adni az e témakörben felmerülő számtalan kérdésre.
Kapcsolódó anyagok:
