Máté: „Ez Jézus, a zsidók királya.”
Márk: „A zsidók királya.”
Lukács: „Ez a zsidók királya.”
János: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”
Tartalmi ellentmondás a feliratok között nincs – de a tartalmi értelmezés már nem szó szerinti. (Az eltérések nem a fordításból erednek: az eredeti görög szövegek is különbözőek.) A keresztnek nyilvánvaló, hogy nem négy felirata volt, hanem egy. A szövegek szó szerint vételével ellentmondáshoz jutottunk – és, mint említettük, ehhez hasonló ellentmondásoktól hemzsegnek a bibliai iratok. Az ellentmondás csak úgy oldható fel, ha elvetjük a szószerintiséget, és megkíséreljük az értelmező olvasást.
Az értelmező olvasás nem ördöngösség, hanem tudományos megközelítés. Miközben fenntartjuk, hogy a Szentírásban Isten nekünk szóló üzenetével találkozhatunk, a szöveget magát úgy kezeljük, mint bármely más ókori szövegemléket. Elemezzük nyelvtanilag, elhelyezzük a kulturális és történelmi háttérben, amelyben hajdan lejegyezték, és megpróbáljuk föltárni azt a szándékot, amely az emberi szerzőt arra indította, hogy egyáltalán nekifogjon az írásnak. XII. Pius pápa 1943-ban, a Divino afflante Spiritu kezdetű körlevelében, amelyben engedélyezte a szabad bibliakutatást, úgy fogalmazott, hogy az exegétáknak „Lélekben vissza kell szállniuk Kelet múltjába.” Ez a „visszaszállás” érvényes akkor is, amikor a homoszexualitásra vonatkozó (?) részeket elemezzük. A konkrét szavak, mondatok elemzése elmélyült kutatást igényel – és idézésük olvashatatlanul hosszúra nyújtaná ezt az oldalt. Alább megadunk néhány lehetséges kiindulási pontot, ahol terjedelmes szövegelemzésekkel, levezetésekkel találkozhat az olvasó. Viszont a kutatás végeredménye nem titok: a fent idézett szövegrészek közül egy sincs olyan, amely a homoszexuális testi szerelmet ítélné el. Az inkriminált magatartási formák nem melegségről, hanem erőszakról, bálványimádásról, prostitúcióról szólnak. Számos ókori misztériumvallás kultikus tisztelettel övezte ugyanis a szexualitást, és az erre szentelt prostituált nőkkel vagy férfiakkal a templomban folytatott nemi aktus istentiszteleti cselekménynek számított. Ez volt a hierodulia intézménye. E gyakorlat mind a monoteista zsidóság, mind az annak talaján megszülető kereszténység számára elfogadhatatlan volt, s méltán váltotta ki a korabeli szerzők tiltakozását.
E szövegek azonban nem foglalkoznak a homoszexuális hajlamú emberek életével – már csak azért sem, mert a szexuális orientáció fogalma a XIX. század második fele előtt ismeretlen volt. Nem adnak tehát útmutatást arra, hogy ma egy meleg férfi vagy leszbikus nő milyen módon alakítsa szerelmi és szexuális életét.
Kapcsolódó anyagok:
- Egy levél valakinek, aki betű szerint értelmezi a Bibliát
- A Biblia és a homoszexualitás
- Szexuális etika jegyzet – Somfai Béla SJ tanulmánya
- A Szentírás vizsgálata (Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?)
- Szentírás-elemzések az interneten a homoszexualitással kapcsolatban
Vissza a Kérdések – válaszok oldalra
