Habár egy teljes kirándulást végigbeszélgetve úgy találtuk jónak, hogy a történtek közzétételével nem szerzünk örömet „kedves” látogatóinknak, mint felelős túravezető, mégis a MÁSOK nyilvánosságához fordulok. Teszem ezt azon meggyőződéssel, hogy míg saját életéről dönteni mindenkinek maga joga, addig e döntéshez kellő információt adni nekem kötelességem.
Az április 2-i VándorMások-túra elején néhány skinhead belekötött a túrázni indulókba. (A félreértések elkerülése végett: nem mi provokáltuk őket, széles mozdulatokkal hajigálva hajtűinket és nyalva-falva egymást; nem.) Szervezett akció volt, előre előkészített. A találkozásnak végeredményben – szerencsére – csak egyetlen sértettje volt részünkről, és ő is csupán egy ökölcsapást kapott.
„Csupán” egyet. Ez az egy viszont kétségtelenül annak szólt, hogy az illető meleg. Vagy legalábbis meleg társaságban van. Éppúgy kaphattam volna én is, vagy te is, ha történetesen ott vagy.
Sokan vannak, akik nem szeretnek minket, de még többen, akik szeretnek. Az előbbiek hangosabbak, agresszívebbek. Néha ütnek is. De a legrosszabb, amit tehetünk, ha megijedünk tőlük, elbújunk a kuckónkba, és a szemünkre tapasztjuk a kezünket, mint a kisgyerek, ha valamit nem akar látni.
(Nem csak) VándorMások, figyelem!
Ne maradjatok otthon a következő túrán! Ne maradjatok el a szokott összejövetelekről, bulikról, klubokból, rendezvényekről! Gyertek, minél többen! Ebben az országban mintegy tizenhárom éve valakik elkezdtek valamit, aminek következtében ma vannak szórakozóhelyeink, egyesületeink, újságjaink, érdekképviseletünk, segélyszolgálatunk. Egy felépített házat kívülről nehéz lerombolni – pár mégoly brutális skinheadnek ez bizonyosan nem sikerül. Belülről viszont nagyon gyorsan lakhatatlanná lehet tenni, és erre a legjobb módszer, mint írtam, a pánik, az elrejtőzés. Ha a saját mulatásodon és kényelmeden kívül más szempontok is szerepet játszanak az életedben, akkor tudatosítsd, hogy akár „mozgalmárnak” tartod magad, akár nem, felelősséggel tartozol másokért is. A barátaidért, a kedvesedért és alkalmasint minden melegért, akikkel együtt úgy döntesz, hogy nem akarsz ebből az országból elmenekülni, hanem megpróbálsz közreműködni annak lakhatóvá tételében. Ma van meleg élet Magyarországon. Ne add fel távolmaradásoddal a magas labdát azoknak, akik azt akarják, ne legyen!
Gyere el a következő túrára, annak tudatában, hogy ezzel mást is teszel azon kívül, hogy jó társaságban kiszellőzteted a tüdődet és megmozgatod az izmaidat. Ne maradj el, ha eddig jártál, és gyere, ha ez idáig nem jöttél!
Szeretettel várlak:
Gazsi
Kapcsolódó anyagok:
