Tisztelt Szerkesztőség!
Nemrégiben ünnepeltük a Meleg Büszkeség Napját, és én most éppen erről, pontosabban az elnevezésről szeretnék beszélni.
Évről évre mindig akadnak olyanok – melegek és nem melegek egyaránt –, akiket a „büszkeség” szó ebben a kontextusban zavar, sőt irritál – és talán nem is minden ok nélkül. Hiszen épp azért küzdünk, hogy ne egy attribútumunk (vagyis egy adott, megváltoztathatatlan tulajdonságunk) alapján ítéljenek meg minket, ahogy például a zöld szeműek is zöld szeműnek születtek, mégsem bántja őket emiatt senki. Szégyellnünk tehát biztosan nem kell magunkat, de éppen az előbbiekből következik, hogy büszkék sem lehetünk melegségünkre. Egyszerűen azért, mert ez nem egy olyan kategória; nem büszkeség vagy szégyen kérdése.
Az angol elnevezésben a pride szó amúgy sem büszkeséget jelent ebben az esetben, hanem önérzetet (ez a jelentése a szótárban is megtalálható), önbecsülést, vagy ha úgy tetszik, méltóságot. Bár a Meleg Méltóság forma szépen alliterál, az eredeti jelentést szerintem mégis a Meleg Önérzet fordítás adja a legpontosabban vissza.
Számomra nyilvánvaló, hogy a kifejezés magyarításánál tévedés, félrefordítás történt, ezért javaslom a magyarországi meleg szervezeteknek, így a MÁSOK-nak is, hogy a jövőben a Meleg Önérzet Napja elnevezést használják és népszerűsítsék, mert hiszem (és most lehet, hogy túlságosan is optimista vagyok), hogy a melegek társadalmi elfogadtatását – ha kis mértékben is – segítené ez a lépés.
U.i.: Nagyon kíváncsi lennék egyébként Nádasdy Ádám nyelvész–tanár úr véleményére a kérdésben.
Üdvözlettel: egy „önérzetes” meleg srác Budapestről.
Kedves „Önérzetes”!
Magam is sokat töprengtem, hogy a „Gay Pride”-ot helyes-e „Meleg Büszkeségnek” fordítani. Abban igazad van, hogy az angol „pride” itt inkább „önérzetes”, mint „büszke” értelmű, de ez csak logikailag igaz: a magyarban a „büszke(ség)” szót – épp úgy, ahogy az angol „pride/proud” szavakat – nem csak arra szokás használni, ha valakit valamely dicséretes tulajdonsága, érdeme, teljesítménye miatt tölt el jó érzés. Tehát nem csak olyat mondunk, hogy valaki büszke a színjeles bizonyítványára, vagy arra, hogy átúszta a Balatont; hanem olyat is, hogy valaki szegény, de büszke ahhoz, hogy alamizsnát fogadjon el (pedig a szegénység nem érdem!), vagy hogy egész életére megrokkant, de büszkén viselte (holott a testi fogyatékosság se érdem). Carmen, az operahősnő is büszke cigánylány volt, igaz? Ezt a jelentést az Értelmező Szótár 2/a alatt adja: „olyan személy, közösség, aki még kisebb sértést sem tűr el; önérzetes”. A magyar „büszke” tehát olyasmire is utalhat, ami mások szemében szégyen vagy nyomorúság, ám az illető méltósággal viseli. Ezt figyelembe véve, azt hiszem, a Meleg Büszkeség kifejezés helyénvaló.
Ugyanezt a kérdést a Mások 1997 szeptemberi számában Graff Miklós már fejtegette. Idézek írásából: „A Gay Pride kifejezés a fekete polgárjogi mozgalomból, a Black Pride-ról van másolva. Mármost ugyanúgy meg lehetne kérdezni: miért kell arra büszkének lenni, hogy valaki fekete? Hát érdem az? Természetesen nem. Négernek, buzinak, cigánynak, zsidónak, törvénytelen gyereknek, parasztnak, bevándorlónak stb. lenni nem érdem. Az azonban már érdem, ha valaki nyíltan vállalja egy olyan tulajdonságát, amit a többség – előítéletből – szégyennek, takargatni valónak tart, amit becsmérelnek és megbélyegeznek. Erre a nyílt vállalásra igenis lehet büszkének lenni. Bevallom, én is kissé hivalkodónak, rátartinak érzem a »meleg büszkeség« kifejezést. Jobban tetszene a »Meleg Méltóság« vagy »Meleg Önérzet« vagy »Vállald Meleg Magadat« vagy ilyesmi. De elfogadom, hogy a szervezők a Gay Pride Day-t egyfajta nemzetközi márkanévnek tekintik, s ezért pontos (talán túl pontos) fordítását kívánják magyarul használni. Ám ha már rajta ragad a »Meleg Büszkeség« a Gay Pride-on, akkor tudatosítsuk: nem a dologra (a melegségünkre) vagyunk büszkék, hanem a vállalására, arra, hogy szembenézünk az előítélettel. Melegek vagyunk, és mint ilyenek, büszkén kimegyünk az utcára.”
Nádasdy Ádám
nyelvész, tanár
Kapcsolódó anyagok:
