Paráznaság pedig az Újszövegség szellemében – újból hangsúlyozzuk (vö. xy 1.) – a partner lealacsonyítása merő „szexuálfunkcionáriussá” (nemi szerepjátszóvá, szerepbetöltővé, szerepvállalóvá) (Thielicke H.), a partner kihasználása egoista élvezetvágyból. [1] [50. o.]
* * *
Milyen súlyosan mérlegelte, ítélte meg Jézus maga a nemiség terén elkövetett bűnöket? Talán az segít megítélésének felismerésében, ha összehasonlítjuk magatartását a városszerte közismert bűnös asszonnyal szemben (Lk 7,37–50) azzal, ahogy a külsőleg ugyan „fehér mellényt” mutató, de gőgös, öntelt, képmutató farizeusokkal szemben lép fel (vö. Mt 23, 13–36). Annyit legalábbis következtethetünk: Ha Jézus a 6. parancs ellen elkövetett bűnöket tartotta volna a legsúlyosabbnak, akkor sokkal világosabban, félreérthetetlenül, nagyobb nyomatékkal lépett volna föl ellenük.
A nemi téren elkövetett hibák elvszerű megítélésében segít továbbá a morálteológia különböztetése a „szellem bűnei”, mint a gőg, engesztelhetetlenség, gyűlölet, ellenségeskedés és az ún. „testi bűnök” között. Aquinói Szent Tamás tanítása szerint az előbbiek súlyosabban esnek latba, mint a (nem szerencsésen elnevezett) ún. testi bűnök. [51. o.]
* * *
[…] Történelmi kritika helyett csak az Úr Jézus evangéliumi tanítását vegyük szemügyre, milyen vonatkozásban és hogyan beszél a szűzi állapotról: „… Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott” (Mk 19, 10–12). (A szűzi állapot elfogadása és gyakorlása tehát Krisztus szavai szerint csak azok számára van, akiknek Isten megadja. Ez a kiemelés pedig azt jelenti, hogy a szüzességet nem választhatja bárki szabadon, csak akinek Isten ezt a kegyelmi hívást világosan tolmácsolja.) Valószínű, hogy éppen a rendkívüli kegyelem megadásával járó, kitüntető isteni kegyelem a szüzességre – amiről itt Krisztus beszél – csábított sok egyházi gondolkodót arra, hogy a szűzi állapotot különleges piedesztálra emelje, és szemben a természet rendjével, különleges értékkel ruházza fel.
Máté evangéliumának krisztusi tanítását erősíti meg Szent Pál 1. Korintusi levele 7. fejezetében is: „A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól” (1Kor 7,25). Tehát nem tesz hozzá semmi külön rendelkezést vagy utasítást, amit Krisztus apostolainak tanított volna. Amikor pedig Szent Pál a szüzességet dicséri, kifejezetten és férfiasan bevallja, hogy önmaga példájából indul ki és nem isteni parancsot vagy tanítást akar adni: „Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyet, a másik olyat” (1Kor 7,7). Ha tehát Szent Pál különbséget tesz a saját felfogása és az isteni tanítás között, nem állíthatjuk, hogy a szüzesség mint életállapot az egyetemes tökéletesség vagy olyan tökéletesség, amely felülmúl minden emberi törekvést, a csúcs, ami megkülönböztetett előnyökkel jár a végső üdvösségre. A másik, ezt kiegészítő tévedés, amely szerencsére múlóban van, hogy a szüzességet önmagáért kell kívánatosnak tartani, mint értéket. Krisztus tanítása szerint szüzességet csak egy sokkal magasabb célért érdemes választani. „Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná, végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt 19,12). Az utolsó mondattal ismét megerősíti, hogy nem mindenki számára adatott vagy választható életállapotról van szó. Az a felsorolás, amely a házasságra való alkalmatlanságot tartalmazza, olyan okokat sorol fel, amelyek részben a nemi életre, részben utódok nemzésére vonatkozóan képtelenné teszik az embert a házaséletre, beleértve ebbe a meddőséget is. Szükségtelen lenne ez a felsorolás Krisztus tanításában, ha a szüzességet önmagában tekintené értéknek vagy a teremtett emberi természet rendes életállapotához tartoznék hozzá. A házasság és az utódok nemzése olyan értelemben kizárt a szűzi állapotban, mint ahogyan a biológiai képtelenség ezt lehetetlenné teszi. […]
A másik jelentős kifejezés, hogy önként mond le a házasságról. Tehát nincs parancsba adva, ha valaki a mennyek országáért akar dolgozni, akkor le kell mondania. De ez az önkéntes lemondás csak annyiban valósítható meg, ha az Isten valóban erre hívja az embert. A jelenkorban lévő szélsőséges felfogások a szüzességgel kapcsolatban tették szükségessé a kérdés alapos megvizsgálását. Mert a keresztény életfelfogásban ma is helye van a szüzességnek, de a krisztusi tanítás értelmében és mértékében kell tudomásul venni. Egyben azt is látnunk kell, hogy a test és a nemiség keresztény felfogásában sem azt nem jelenthetjük ki, hogy a legfőbb érték a szex, sem azt, hogy a legfőbb érték a szüzesség. A szüzesség isteni hívásra való választhatósága és Krisztus előbb már kifejtett tanítása figyelmeztet bennünket arra, hogy a Megváltás rendjében van helye a magasabb érték vállalásáért a szoros értelemben vett természet rendjét feláldozni, ezen a renden kívül lenni. Ez az a tipikus eset, amikor a krisztusi tanításból újat és régit egyaránt felszínre kell hozni! [167–169. o.]
1 Érdemes megfigyelni, hogy az idézetben nem esik szó a résztvevők nemének azonosságáról vagy különbözőségéről. – a honlapszerk. vissza
Kapcsolódó anyagok:
- Somfai Béla SJ: Szexuáletikai jegyzetek, III. Szent Pál szexuális etikája c. fejezetéből
- 3. Homoszexuális cselekedetek: (Róm 1,18–32; 1Kor 6,9–10.)
- 4. A szexuális magatartás kérdései-n belül 2. A házasság és szüzesség kérdése az első korintusi levélben
- Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? – A homoszexuális ember és a kereszténység
- Donáth László evangélikus lelkész gondolatai a homoszexualitásról (Duna Televízió, 1999. november 18.)
