Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Homoszexualitás  >  A homoszexualitás mint jelenség  >  II. Természettudomány >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    KINSEY

    Kinsey - jelenet a filmből

    Liam Neeson (Schindler listája)
    Laura Linney (Titokzatos folyó)
    Peter Sarsgaard (A fiúk nem sírnak)
    Chris O’Donnell (Jég és föld között)
    Oliver Platt (Egyenesen át)
    John Lithgow (Garp szerint a világ)
    Tim Curry (Rocky Horror Picture Show)
    és az Oscar-díjas Timothy Hutton (Átlagemberek)

    Rendező-író: Bill Condon (Chicago)
    Executive producer: Francis Ford Coppola
    Producer: Gail Mutrux
    Operatőr: Frederick Elmes
    Zene: Carter Burwell

    Gyártó: Amerian Zoetrope, gyártó ország: USA, gyártási év: 2004
    Nyelv: angol
    Játékidő: 118 perc

    Magyarországon forgalmazza: Best International
    Magyarországi mozipremier: 2005. május 12.
    Honlap: www.foxsearchlight.com/kinsey
    Magyar honlap: www.kinsey.hu

    Díjak, jelölések:
    Golden Globe-jelölés: Legjobb film, Legjobb színész (Liam Neeson), Legjobb színésznő (Laura Linney)
    Oscar-jelölés: Legjobb színésznő (Laura Linney)
    A Los Angeles-i Filmkritikusok Díja
    A Floridai Filmkritikusok Díja
    Az Amerikai Filmkritikusok Díja
    A Phoenixi Filmkritikusok Díja
    A Brit Rendezők Díja

    A film Alfred Kinsey (Neeson) életének története, azé a férfié, aki fel akarta fedezni a nemzet legszemélyesebb titkait, és behatolt az emberi viselkedés rejtelmeibe. A történet gyermekkorától haláláig, hat évtizedet felölelve mutatja be Kinsey életét.

    A szigorúan vallásos családja ellen lázadó Kinsey, akit vonzott az érzékiség világa, a Harvard Egyetem zoológia szakán tanult, majd a gubacsdarazsakra szakosodott. Miután felkérték, hogy vendégtanárként tartson órákat a szex és a házasság biológiai vonatkozásairól az Indianai Egyetemen, megismerkedett egy szabadelvű egyetemi hallgatónővel, Clara McMillennel (Linney), akit feleségül vett. Amikor tanítványai tanácsot kértek tőle szexuális problémáikkal kapcsolatban, Kinsey rájött, hogy meglepő hiányosságok mutatkoznak a szexuális viselkedés tudományos adatait illetően, mivel még senki sem végzett klinikai vizsgálatot e téren.

    Kinsey úgy döntött: kutatócsoportot szervez, amelynek tagjai Clyde Martin (Sarsgaard), Wardell Pomeroy (O’Donnell) és Paul Gebhard (Hutton) lettek, és kidolgoztak egy olyan kérdezési technikát, amellyel segítenek legyőzni az emberek szégyellősségét, félelmét és bűntudatát, így az interjúalanyok szabadon beszélhetnek saját szexuális élményeikről. A professzor megkísérelte bebizonyítani, hogy minden ember szexuális viselkedése egyedülálló. Kutatótársaival együtt több ezer férfit kérdezett végig szexuális hajlamaikról, tapasztalataikról és fantáziáikról.

    1948-ban Kinsey végérvényesen megváltoztatta az amerikai társadalmat, és médiaszenzációt keltett A férfiak szexuális viselkedése (Sexual Behavior in the Human Male) című könyvével, amelynek megjelenését a sajtóban az atombomba hatásával emlegették egy lapon. A könyv 250 000 példányban kelt el, és 11 nyelvre fordították le. De amikor az USA belépett az 1950-es évek sokkal paranoidabb jellegű hidegháborús korszakába, Kinsey következő tanulmánya, amely a nők szexuális viselkedéséről szólt, egyenesen az alapvető amerikai értékek ellen indított támadásnak minősült. Kinseyt sorozatos kritikákkal illették, kigúnyolták és mocskolták, s emiatt támogatói elfordultak tőle. A féltékenység egyúttal azt is megakadályozta, hogy a professzor felépítse saját szexuális utópiáját, a kutatócsoportja is felbomlott, ráadásul intim részletekbe menő vizsgálattal kellett szembenézniük.

    Kinsey élete utolsó napjaiban hiábavaló kísérleteket tett annak érdekében, hogy biztosítsa alapítványa fennmaradását, mert attól tartott, hogy életműve kudarcba fulladt. Csupán utolsó interjúja során vált egyértelművé számára, milyen pozitív hatást gyakorolt az emberekre. Eközben értette meg azt is, hogy az alapkérdés mindig ugyanaz: hol végződik a szex, és hol kezdődik a szerelem - valami olyasmi, amelyre a tudomány sosem fogja megtalálni a tökéletes választ…

    KINSEY EREDETE

    Az amerikai kultúra 1948. január 5. napjától véglegesen megváltozott. Ezen a napon jelent meg Alfred Kinsey könyve, amelynek címe „A férfiak szexuális viselkedése” a W. B. Saunders nevű, komoly, orvosi jellegű munkákra szakosodott kiadónál, és bizonyos értelemben ettől a naptól kezdve beszél Amerika a szexről. A könyv nem csupán bestseller és médiaszenzáció lett, de ez váltotta ki az 1960-as évek szexuális forradalmát és tartotta fönn a következő évtizedek szexuális toleranciáját. Abban az időben Kinsey-t az „amerikai Freud”-ként emlegették, és olyan nagy tudományos úttörőkhöz mérték, mint Galilei és Darvin.

    Kinsey könyvének megjelenését megelőzően az emberi viselkedés egyik legfontosabb összetevőjét komoly kutatók nem vizsgálták. Kinsey-t elgondolkodtatta a kérdés: miért olyan tudatlanok és némák az emberek az emberi lét ilyen fontos kérdésével kapcsolatosan? Leküzdhetetlen kíváncsiságtól hajtva – és mélyen gyökerező érzelmi igénye következtében – Kinsey az emberi vizsgálódás új világát tárta föl. Kinsey könyvének közzétételét követően egy egész nemzet ébredt új tudatra. Ennek ellenére a Kinsey által felvetett kérdések – különösen az, hogy miért, és főképpen miként keressük az intimitást – éppen olyan ellentmondásosak, ellenállhatatlanok és relevánsak, mint valaha.

    Ezért vállalta Bill Condon író-rendező a Gail Mutrux producer által megfogalmazott kihívást, aki Alfred C. Kinsey életének és korának bemutatására képes filmkészítőt keresett. „Kinsey megváltoztatta azt, ahogyan Amerika a szexről gondolkodik és ahogyan mi magunk a szexről beszélünk, de mint embert szinte teljesen elfelejtettük” – mondja Condon. „Az összes áttörés és ellentmondás mögött ott állt az alapgondolat, amelyet szerintem annak idején nem biztos, hogy az emberek valóban világosan megértettek. Miután mintegy húszévnyi munkával több mint egymillió gubacsdarazsat gyűjtött össze, Kinsey rájött, hogy e kicsiny lények között nem találhat két egyformát. Az egyéni változat e biológiai koncepcióját alkalmazta az emberi szexualitásra. Kinsey mondta ki először, hogy minden egyes ember szexuális jellemzői egyediek, és ezért a „normális” nem értelmezhető az emberi szexualitás kapcsán. Csak »gyakori« és »ritka« van. Ez még ma is radikális elgondolásnak tekinthető.”

    Minél többet olvasott Condon Kinsey-ről, annál inkább felismerte: azon késztetésében, hogy a szexualitást szigorúan tudományos összefüggésekben kutassa, egy erősen személyes dimenzió is szerepet játszott. Condon különösen azt találta megdöbbentőnek, hogy Kinsey pszichéjének e két aspektusa milyen szorosan összekapcsolódott. „Életrajzi film készítésekor fennáll annak a veszélye, hogy a személyes dráma eltakarhatja a hős által elért eredményeket” – jegyzi meg Condon. „Az egyéni küzdelmekre és válságokra helyezett hangsúly lekicsinyítheti annak jelentőségét, aminek alapján az érintett egyáltalán a figyelem középpontjába került. Engem a magánélete és tudományos projektje közötti szoros kapcsolat vonzott Alfred Kinsey-hez”. James Whale esetéhez hasonlóan – akiről Condon előző filmje, a GODS AND MONSTERS szól, „Kinsey élete és munkássága valójában egy és ugyanaz.”

    Élete során Kinsey végtelenül ellentmondásos figura volt – és a vele kapcsolatos ellentmondások máig nem szűnnek. A film készítői azonban úgy határoztak, hogy a történet csakis egy, a Kinsey-ével azonos attitűd révén közelíthető meg, tehát teljesen őszinte, kíváncsi és mindenféle megítéléstől mentes módon. „Úgy találtam, hogy a film egyfajta lakmuszpapírként működik az embernek a szexualitással kapcsolatos saját elképzeléseivel kapcsolatosan” – mondja Condon. „Kinsey nagyon bonyolult ember volt, bizonyos értelemben helyrehozhatatlan károsodásokkal. Úgy gondoltam, hogy mindezt be kell mutatni és lehetővé kell tenni, hogy az emberek saját véleményüket alakítsák ki.”

    Condon több mint hat hónapot töltött a kutatással, jelentéseket olvasott, Kinsey saját írásait és kortárs szerzők anyagait tanulmányozta. Nem kevesebb, mint négy életrajzi írást olvasott végig, különösen Jonathan Gathorne-Hardy sikeres életrajzi írását, amelynek címe Sex The Measure of All Things – A Life of Alfred C. Kinsey (A szex, minden dolgok mércéje - Alfred C. Kinsey élete). Condon megfogalmazása szerint „Létezik Kinsey életének egy kevésbé érdekes, hivatalos változata, és azután van ez a lenyűgöző egyéni történet, amelyet Jonathannak sikerült felfednie”.

    Condon az indianai Kinsey Intézetbe is ellátogatott, ahol számos olyan emberrel beszélgetett, akik még ismerték Kinsey-t és együtt dolgoztak vele. „Az egyik ember, akivel beszéltem, Clarence Tripp volt, aki híres könyv kiadását követően csatlakozott Kinsey projektjéhez” – jegyezte meg Condon. „Clarence Tripp az egyik fő fotográfus volt azok közül, akik a Kinsey által végzett kutatások egy részét filmre vette. Kinsey pártfogoltja volt, és később maga is jelentős szerzővé vált. Nyíltan beszélt mindenről, tele volt érdekes történetekkel.”

    Kinsey kutatócsoportjának három tagja közül (a Peter Sarsgaard által megszemélyesített) Clyde Martin és Paul Gebhard (Chris O’Donnell) ma is él. „Gebhard ma már nyolcvan fölött jár, de hihetetlenül vág az esze” – mondja Condon. „Figyelemre méltó figura. Egy-két kényes kérdést is fel kellett tennem neki például a csoport tagjai közötti nyílt szexuális tevékenységekről, hogy hogyan mentek a dolgok, beszéljen a részletekről stb. – és éppen olyan kötetlenül beszélt ezekről a dolgokról, mintha arról lett volna szó, hogy mit ebédelt.”

    Kinsey felesége, Clara („Mac”) 1982-ben meghalt, de Condonnak sikerült két unokájával beszélni. „Olyan nagyon hasonlítottak rá” – jegyezte meg –, „hogy rajtuk keresztül igen jó képet kaptam a jelleméről. Az általuk elmondott történetek révén valóban életre kel.”

    Amikor Condon megkezdte a forgatókönyv írását, minden tényt és visszaemlékezést összeszedett, és megpróbálta mindezeket úgy összegezni, hogy az eredmény több legyen, mint a részek egyszerű összege. Főképp az életrajzi film formájának szokásos szentimentális konvencióit igyekezett elkerülni, és valami dinamikusabbat akart létrehozni. Ezáltal amint Kinsey a híres szexuális interjúit „prizmáknak” nevezte, amelyek megmutatják az ember múltját, Condon is úgy alakította ki filmjét, hogy prizmaként működjön, amely az ember számos vetületét és a társadalom átalakuló szexuális attitűdjeit is megmutatja.

    „A Kinsey számomra legfigyelemreméltóbb vonása az a fantasztikus képesség volt, amellyel rábírta az embereket, hogy életük legintimebb dolgairól is nyíltan beszéljenek” – mondta Condon. „Úgy gondoltam tehát, hogy ezt az interjús technikát használom Kinsey személyes életrajzának feltárására”. Condon számára KINSEY rövidesen azzá vált, amit ő úgy fogalmaz meg, hogy „A beszélő fejek mozicsúcsa. Végső soron ez volt az ő nagy vívmánya – ülni az emberekkel szemben, négyszemközt, és beszéltetni őket.”

    Bill Condon első vázlatának elkészültekor Gail Mutrux producert egészen elképesztette az, ahogyan egy bonyolult életet sikerült tömör és szórakoztató élménybe sűrítenie. Mutrux korábban már dolgozott olyan sikeres önéletrajzi alapú filmeken, mint a QUIZ SHOW és a DONNIE BRASCO, így ismerte a valódi életek filmélménnyé alakításához szükséges aprólékos megközelítés jellegét. „Nagyon tetszett, ahogyan Bill forgatókönyve ilyen kiegyensúlyozott módon mutat be egy embert, aki annyira létfontosságú volt az amerikai kultúra szempontjából” – jegyezte meg. „Az a nagyszerű és egészen ritka benne, hogy a történet sem Kinsey-ről, sem pedig munkájáról nem mond semmiféle végső ítéletet. Ehelyett egyszerűen bemutatja életét és hogy mi minden történt akkor körülötte, és megengedi a nézőnek, hogy a saját érzéseit alakítsa ki Kinsey-ről és az általa a világra gyakorolt hatásról”.

    KI VOLT ALFRED C. KINSEY?

    Alfred Charles Kinsey, akinek neve a szexualitás szinonimájává vált, 1894-ben született egy olyan, viktoriánus Amerikában, amely a testre és vágyaira vonatkozó beszédet és gyakran még a gondolatot is szigorúan elzárva tartotta. Apja, egy komoly és szigorú metodista és hitoktató, továbbá mérnök, azt tanította Kinsey-nek, hogy a szexualizált modern társadalom elkerülhetetlenül az emberi erkölcsiség bukásához vezet.

    Bár apja szerette volna, ha nyomdokaiba lép, Kinsey kezdettől fogva szabad és lázadó szellem volt. Apja követelése ellenére a Bowdoin főiskolán tanult biológiát és pszichológiát, 1916-ban végzett magna cum laude fokozattal, ezután doktori címet szerzett a Harvard egyetemen a rendszertan területén. 1920-ban Kinsey az Indianai Egyetem zoológiatanára lett, de kevesen gondolhatták volna előre, hogy élete milyen éles fordulatot vesz, amikor elkezdte tanulmányozni azt, amit ő az „emberi állat”-nak nevezett el.

    Rendszertani és evolúciós kutatásával korán jelentős eredményt ért el. Pályafutása első húsz éve alatt a gubacsdarazsak – egy hangyaméretű, fullánkkal nem rendelkező rovar – vizsgálata terén a világ első számú szakértőjévé vált. A rovarból a világ legnagyobb gyűjteményét halmozta föl, amelyet ma is őriz az Amerikai Természettudományi Múzeum.

    Indianában találkozott Clara Bracken McMillennel, aki tehetséges kémia szakos hallgató volt, szintén szabad szellem, akit szintén érdekelt a rovarok evolúciója, és akibe Kinsey beleszeretett, majd hamar össze is házasodott vele. Azután 1938-ban a hallgatók részéről a valódi szexuális oktatás igényére válaszul kezdett Kinsey egy házassági kurzust vezetni, amely a decens elnevezés ellenére a partnerkapcsolat szexuális vonatkozásait boncolgatta merészen. Órái hihetetlenül népszerűvé váltak, és a hallgatók hamarosan szexuális tanácsokért fordultak Kinsey-hez. Sok sürgető kérdésükre és aggályukra nem tudván a választ, és a szexszel kapcsolatban még mindig meglévő saját zavarában, Kinsey rájött, hogy az ember szexuális viselkedéséről igen keveset tudunk.

    A gubacsdarazsak tanulmányozására szánt entomológiai kutatása során alkalmazott lelkes kitartással vetette magát az emberi szexualitás vizsgálatába, egy olyan terület úttörőjeként, amelyet Amerikában gyakorlatilag senki nem kutatott. Kinsey összeállított egy kutatócsoportot, hogy az egyén szexuális életére vonatkozó részletes interjúkat (sex histories) készítsenek annak feltárására, hogy mit is művelnek az emberek a hálószobáik rejtekén. A negyvenes évek közepére az Indianai Egyetem területén megnyitotta az Institute for Sex Research – a szexualitás kutatóintézete – nevű intézetét (amelynek nevét azóta Kinsey Intézetre változtatták) és a nagynevű Rockefeller Alapítvány támogatásával megkezdte az adatgyűjtést egy későbbi könyv összeállításához.

    Kinsey a tanítványainak, majd kollégáinak, azután minden olyan embernek a szexuális történeteit gyűjtötte, akiket rá tudott venni a vizsgálatban való részvételre. A kutatási területe melegbároktól egészen külvárosi – középpolgári – környezetekig terjedt. Arra törekedett, hogy a lehető legváltozatosabb mintát állítsa össze. A vizsgálatok során egyedülálló kérdőíves és interjúkészítési technikát fejlesztett ki, amely több mint 200 különböző szexuális viselkedési formát vizsgált. Kutatóit úgy képezte ki, hogy barátságosak, lazák és az általuk hallottakkal szemben teljesen közömbösek legyenek, bármilyen meglepő vagy megdöbbentő dolgokat is halljanak. A vizsgálatban részt vevők ezáltal a legféltettebb titkaikat is megoszthatták a kutatókkal. Az interjúk befejeztével az anyagot egy korai számítógéppel dolgozta föl.

    Alfred Kinsey könyve, „A férfiak szexuális viselkedése” 1948-ban jelent meg, és első kiadásának mind a 25 ezer kötete napok alatt elkelt. A könyvből néhány hónap alatt több mint kétszázezer példányt adtak el, amely egy tudományos műtől addig elképzelhetetlennek tartott teljesítmény volt. A művet tizenegy nyelvre fordították le, ami a szexualitással kapcsolatos ismeretek iránt világszerte tapasztalható érdeklődést mutatta. A könyv számtalan új ismeretet tárt föl. Kinsey kutatása szerint társadalmi osztálytól függően a férfiak 67–98%-a szerez szexuális tapasztalatokat a házasságkötést megelőzően, a férfiak mintegy felének volt házasságon kívüli kapcsolata, a férfiak 92%-a ismerte el, hogy időnként önkielégítést végez, és a férfiak 37%-ának legalább egy homoszexuális élménye is volt. A válasz a döbbenet, felháborodás és ünneplés volt a régtől fogva rejtett információk közzététele nyomán. A mindig csokornyakkendőt viselő professzor igen gyorsan hétköznapi beszédtémává vált és legendává lett. Felesége, Clara, szintén megjárta a média köreit, és a McCall’s magazinban emlékezetes megjegyzést tett, mely szerint a férje munkája „kimondatlan könyörgés a tolerancia iránt”.

    Öt évvel később Kinsey közzétette A nők szexuális viselkedése (Sexual Behaviour in the Human Female) című könyvét, amely hasonló eredményekről számol be. Ez a mű azonban teljesen más reakciókat váltott ki. Míg a férfiak viselkedéséről szóló könyvet az olvasók többsége ünnepelte, a nőkről szóló könyvet hevesen támadták. A jelek szerint Amerika nem volt felkészülve a Kinsey által megállapítottakra, például, hogy a nők 62%-a vallotta be, hogy önkielégítést végez, csaknem 50%-uk már a házasságkötés előtt szerzett szexuális élményeket és 26%-uk ismert el házasságon kívüli kapcsolatokat. Végül is az amerikai anyákról és leendő anyákról volt szó – 1953 körül.

    Kinsey így tudományos és kulturális körökben is kitaszítottá vált. Billy Graham tiszteletes a morális tisztaságra gyakorolt hatása ellen prédikált. A mccarthyzmus alatt kongresszusi vizsgálók még azt is felvetették, hogy Kinsey-t a kommunisták befolyásolták, és az amerikai értékek meggyengítésére irányuló egyik összeesküvés résztvevője. A Rockefeller Alapítvány megszüntette Kinsey támogatását, aki létfontosságú tudományos támogatásait is elveszítette. A küzdelmek megkövetelték a maguk áldozatát, és Kinsey 1956-ban szívroham következtében elhunyt.

    Ha tovább élhetett volna, láthatja, hogy egy évtizeddel később William Masters és Virginia Johnson közzéteszi saját korszakos művét, az „Emberi szexuális reagálás” (Human Sexual Response) című könyvet (1966), amely összetett egyediségű, egészséges emberi vonásként határozta meg a szexualitást. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Amerika a szexuális forradalom idejét élte, amikor a Kinsey úttörő munkája által előkészített úton középiskolás és egyetemista fiatalok milliói vettek részt a szexualitást oktató kurzusokon.

    Érdekes módon a Kinsey és munkái kapcsán kialakult vita intenzitása mára sem enyhült, és az amerikai társadalom fontos kérdéseire hatással volt a szexuális oktatástól egészen a melegek jogaiig. Ebben az izgatott hangulatban Kinsey vizsgálatai és maga Kinsey is további támadások célpontja lett. Kinsey történetének egyik legvitatottabb részlete, hogy esetleg gyermekeken végzett, törvénytelen szexuális témájú kutatásban vehetett részt. Erre vonatkozólag valójában semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre. John Bankcroft, a Kinsey Intézet igazgatója elmondta, hogy „Az intézmény igazgatójaként 1955 óta az első naptól fogva folyamatosan szembesülök ilyen állításokkal, és a cáfolatuk szükségességével. Kinsey soha nem végzett a gyermekek szexuális válaszaira vonatkozó kísérleteket, és senkit nem alkalmazott vagy képzett ki ilyen vizsgálatok végzésére.”

    A filmben bemutatottak szerint is azonban Kinsey folytatott interjúkat pedofil férfiakkal annak érdekében, hogy az emberi szexualitás egy korábban figyelmen kívül hagyott oldalára vonatkozó információkat gyűjtsön. A közzétett adatok jelentős része a jelek szerint egy férfitól származik, aki nagy számú – esetenként gyermekekkel folytatott – szexuális kapcsolatáról részletes feljegyzéseket vezetett. Ezeknek az adatoknak az érvényességéről ma sokat gondolkoznak és vitáznak más tudósok és történészek, de Kinsey nem takargatta ezeknek az ellentmondásos információknak a forrását és azt sem, hogy miért döntött felhasználásuk mellett.

    Kinsey jelentései és eljárásai továbbra is mintegy villámhárítóként vonzzák a viharos vitákat. Konzervatív aktivisták kicsiny, de hangos csoportja Kinsey-t és örökségét bűnbakként igyekszik felhasználni a szexuális oktatóprogramok és a szexualitásra vonatkozó fontos vizsgálatok finanszírozásának megakadályozására. Mivel Kinsey a szexuális öntudat új korszakát nyitotta meg, ellenfelei a mai társadalom minden morális hibája megtestesítőjének látják. A közelmúlt tudományos vizsgálataihoz – köztük alapvető közegészségügyi kihatásokkal járó kutatásokhoz – adandó támogatások váltak fenyegetések célpontjává, ahol az ellenzők Kinsey nevével érvelnek.

    Mind ez idáig senki nem ismételte meg Kinsey rendkívüli kutatását hasonlóan széles körben, és azt sem bizonyították, hogy fő következtetései helytelenek lennének. Ezalatt az Indianai Egyetemen általa létrehozott, jelenleg „Kinsey Institute for Research in Sex, Gender and Reproduction” (www.indiana.edu/~kinsey) néven működő intézet továbbra is folytatja a tudományos kutatást egy olyan területen, amely Kinsey nélkül talán egyáltalán nem is létezne.

    LIAM NEESON (Alfred Kinsey)

    Liam Neesont kétszer is jelölték Tony-díjakra: először 1993-ban, az „Anna Christie” című, 1921-es O’Neill-dráma Roundabout Theatre általi felújításában, a Broadway-n bemutatott darabban való első bemutatkozásáért, másodszor pedig 2002 márciusában a „The Crucible” (A salemi boszorkányok) című Arthur Miller-darabban John Proctor szerepében nyújtott teljesítményéért, ahol a KINSEY filmben vele együtt szereplő Laura Linney-vel játszott. A SCHINDLER LISTÁJA című filmben nyújtott, a kritikusok által is nagyra értékelt játékáért az Akadémia díjára, a Glolden Globe-díjra jelölték, és BAFTA-jelölést is kapott.

    Neeson legutóbbi filmszerepei között a LOVE ACTUALLY (Igazából szerelem) (szintén Linney oldalán) szereposztásában láthatjuk, főszerepet játszik Martin Scorsese GANGS OF NEW YORK című alkotásában, és együtt játszott Harrison Forddal a K-19 (Atomcsapda) című, Kathryn Bigelow által rendezett, nukleáris tengeralattjárón játszódó történetben. További szerepei: GUN SHY (Zsaru pánikban), Sandra Bullock ellenpárjaként; a STAR WARS: EPISODE I – THE PHANTOM MENACE (Baljós Árnyak) részben Master Jedi; továbbá Victor Hugo Nyomorultak című regényének filmváltozatában Jean Valjean szerepében. 1996-ban Neeson Neil Jordan MICHAEL COLLINS című filmjében főszerepet játszott, amelyért a Velencei Filmfesztiválon a Legjobb színész címet kapta, a Golden Globe Legjobb színész díjára jelölték, és elnyerte a nagy fontosságú londoni Evening Standard Legjobb színész díját.

    Az ír születésű színész 1976-ban csatlakozott a neves Lyric Players Színházhoz, és hivatásos színészi bemutatkozása Joseph Plunkett „The Risen People” című darabjában volt. A Lyric Players társulatánál töltött két év elteltével a dublini Abbey Theatre híres repertoár-társulatához csatlakozott.

    1980-ban John Boorman felfedezte John Steinbeck „Egerek és emberek” című regényének színpadi változatában Lennie szerepében, és az Artúr király legendáin alapuló, EXCALIBUR című epikus monda egyik szerepének eljátszására kérte föl. Neeson azóta több mint 30 filmszerepben játszotta különféle karakterek széles körét: Dino De Laurentis THE BOUNTY című nagyszabású felújításában Mel Gibson és Anthony Hopkins ellenfeleként, a LAMB (Bárányok hallgatnak) című, a kritikusok által nagyra tartott darabban, amelyért elnyerte az Evening Standard Drama Award jelölését a kétségektől gyötört pap nehezen feledhető portréjának ábrázolásáért; Andrej Konchalovsky DUET FOR ONE (Egyszemélyes duett) című filmjében Julie Andrews mellett; az A PRAYER FOR THE DYING (Ima a haldoklókért) című filmben Mickey Rourke és Bob Hoskins mellett; Roland Joffe THE MISSION (Missió) filmjében Robert De Niro és Jeremy Irons mellett; a SUSPECT című tárgyalótermi drámában Cher mellett; a THE GOOD MOTHER (Két szülő közt) filmben Diane Keaton oldalán; Sam Raimi DARKMAN című fantasy-thrillerjében; és David Leland bokszolókról szóló drámájában, a CROSSING THE LINE (Győzni mindenáron) című filmben. Későbbi filmjei közé tartozik Woody Allen HUSBANDS AND WIVES (Férjek és feleségek) című filmje, A BEFORE AND AFTER (A gyanú árnyékában) Meryl Streeppel és a ROB ROY Jessica Lange mellett.

    Neeson klasszikus iránti szenvedélye ismét sikert aratott a kritikusok körében Edith Wharton PBS American Playhouse által elkészített „Ethan Frome” filmjében. Neeson színházi munkái közé tartozik a David Hare „The Judas Kiss” darabjában Oscar Wilde szerepében nyújtott, a kritikusok által nagyra tartott alakítása. Ezt a darabot először a londoni West Enden, majd a Broadway-n adták elő 1998-ban.

    Neeson legközelebb Ridley Scott filmjében a KINGDOM OF HEAVEN (Mennyei királyság) című, a keresztes háborúkról szóló filmben, Orlando Bloom, valamint Christopher Nolan BATMAN BEGINS filmében Christian Bale mellett látható.

    LAURA LINNEY (Clara McMillen)

    Kenneth Lonergan YOU CAN COUNT ON ME című filmjében eljátszott főszerepéért Laura Linney a New Yorki Filmkritikusok Köre és a Filmkritikusok Nemzeti Társasága Legjobb színésznő díját kapta, jelölték az Akadémiai Díjra, a Screen Actors Guild Award díjára, a Golden Globe-díjra és az Independent Spirit Award díjra. Laura Liney-t a British Academy of Film and Television Arts a Best Supporting Actuarial reserves in a Drama díjra jelölték a tavalyi, Clint Eastwood által rendezett MISTIC RIVER című filmben eljátszott szerepéért. Tony jelölést kapott a Liam Neeson mellett Richard Eyre „The Crucible” (A salemi boszorkányok) darabjában eljátszott Broadway-szerepéért. Linney emellett a Legjobb női főszereplő Emmy-díjat kapott a „Wild Iris” (Vad Írisz) főszerepéért, legújabban pedig az NBC „Frasier” című sikervígjátékában nyújtott teljesítményéért jelölték Emmy-díjra.

    Linney-t a közelmúltban láthattuk a Richard Curtis által írt és rendezett LOVE ACTUALLY (Igazából szerelem) című romantikus komédiában. A KINSEY mellett hamarosan láthatjuk a P.S. című munkában és jelenleg a THE SQUID AND THE WHALE forgatásán dolgozik. A legutóbb a Broadway-n a „Sight Unseen” című darabban, egy általa 12 évvel ezelőtt játszott szerep felújításában láthattuk.

    A kritikusok elismerését kivívó, Peter Weir által rendezett film, amelynek címe a THE TRUMAN SHOW (Truman show) lehetőséget nyújtott Linney számára a kiemelkedésre, amikor Jim Carrey mellett játszott főszerepet. Első filmfőszerepe a CONGO (Kongó) című, őserdőben játszódó akciófilm volt. Linney Clint Eastwood mellett játszott főszerepet az Eastwood által rendezett, a David Baldacci nagysikerű regényén alapuló ABSOLUTE POWER (Államérdek) című filmben. Korábban a Richard Gere mellett a PRIMAL FEAR (Legbelső félelem) című Gregory Hoblit által rendezett hit suspense thrillerben nyújtott szerepe nyerte el a kritikusok elismerését.

    Linney további filmes sikerei közé tartozik a THE HOUSE OF MIRTH (Az öröm háza), a LORENSO’S OIL (Lorenzó olaja), a DAVE, a SEARCHING FOR BOBBY FISCHER (A bajnok), az A SIMPLE TWIST OF FATE (A sors kegyeltje) és a THE MOTHMAN PROPHECIES című, a századforduló játszódó Edit Warton-regényben játszott háttérszerepei.

    Linney televíziós szerepei közé tartozik a PBS-díjnyertes „Tales of the City” és a Showtime „More Tales of the City” Mary Ann Singleton főszerepe. A „Blind Spot” (Mélypont) Hallmark Hall of Fame-előadásában Joanne Woodward mellett és a Stanley Donen által rendezett „Love Letter”-ben Steven Weber mellett játszott.

    A Juilliard School elvégzése után kiváló színpadi színésszé lett Linney színházi sikerei közé tartozik a Broadway előadásai közül a „Six Degrees of Separation”, a „The Seagull”, a „Hedzda Gabler”, amelyért 1994-ben megkapta a Calloway Díjat, Phillip Barry „Holiday” című vígjátéka Tony Goldwyn mellett, John Guare „Landscape of the Body ” darabja a Yale Repertory Theatre előadásában; Gerard Gutierrez „Honour” darabja a Broadway-n és a „Sight Unseen”, amelyért elnyerte a Theatre World Award díjat és a Drama Desk jelölését.

    CHRIS O’DONNELL (Wardell Pomeroy)

    Chris O’Donnell Arthur Allen Seidelman THE SISTERS című, Csehov Három Nővér című darabjának mai korra vonatkoztatva átalakított produkciójában szerepelt. O’Donnel a VERTICAL LIMIT (Jég és föld között) című, nagysikerű akció-thriller hegymászójaként szerepelt, továbbá a 29 PALMS című indie thriller bérgyilkosaként (The Hit Man) láthattuk. 1999-ben Renée Zellweger mellett játszott a THE BATCHELOR (Oltári vőlegény) című romantikus vígjátékban, és Robert Altman nagysikerű COOKIE’S FORTUNE (Cuki hagyatéka) című komédiájában játszott.

    O’Donnell filmszínészként 1990-ben debütált, Paul Brickman MEN DON’T LEAVE (A nő nem felejt) darabjában Jessica Lange lázadó kamaszfiának megformálásával nyerte el a szakma tetszését. A FRIED GREEN TOMATOES (Sült zöld paradicsom) emlékezetes kámeáját követően O’Donnell pályája tovább ívelt fölfelé az 1992-es SCHOOL TIES (Vágyak csapdájában) című filmben, majd a díjnyertes SCENT OF A WOMAN (Egy asszony illata) filmjében Al Pacino társaként, a Legjobb mellékszereplő Golden Globe-díjra jelölték.

    O’Donnell további sikereket ért el a THE THREE MUSKETEERS (A három testőr), a CIRCLE OF FRIENDS (Baráti kör) és a MAD LOVE (Eszelős szerelem) alkotásokban. 1995-ben a BATMAN FOREVER (Mindörökké Batman) című mega-hitben Robin alakításával – az 1997-es BATMAN and ROBIN (Batman és Robin) részben játszott Robin-szerep folytatásaként – azután világsztárrá lett. További sikeres szerepeket játszott a BLUE SKY (Kék ég), a THE CHAMBER (Siralomház), és Sir Richard Attenborough IN LOVE AND WAR (Szerelemben, háborúban) filmjében.

    Színpadi színészként Arthur Miller a THE MAN WHO HAD ALL THE LUCK című darabjában debütált a Broadway-n. Angela Lansbury mellett játszott Terrance McNally GHOST LIGHT című, Mike Nichols által rendezett darabjában is.

    PETER SARSGAARD (Clyde Martin)

    Peter Sarsgaard komoly sikereket ért el a kritikusok körében, elnyerte Boston, San Francisco, St. Louis, Toronto és a National Society of Film Critics díjakat. Golden Globe-díjra jelölték Billy Tray SHATTERED GLASS (A hazugsággyáros) filmjében a New Republic szerkesztője, Charles Lane alakításáért.

    Sarsgaard nemrégiben fejezte be Iain Softley SKELETON KEY című thrillerjét, amelyben Kate Hudson, Gena Rowlands és John Hurts is játszik. Szeptemberben Sarsgaard Jodi Foster partnereként Robert Schwentke FLIGHT PLAN című filmjében játszik.

    A közelmúltban Zach Braff és Natalie Portman mellett a GARDEN STATE (Garden State) filmben nyújtott teljesítményével hívta fel magára a kritikusok figyelmét. A legközelebb Patricia Clarkson és Campbell Scott mellett a THE DYING GAUL című filmben játszik az író/rendező Craig Lucas felkérésére.

    Sarsgaard talán a Fox Searchlight Pictures’ BOYS DON’T CRY (A fiúk nem sírnak) című filmjében a Brandon Teena-t meggyilkoló John Lotter alakításával vált leginkább ismertté – Hilary Swank és Chloë Sevigny mellett, Kimberly Peirce rendezésében. Szerepelt továbbá a K-19 című, tengeralattjárón játszódó thrillerben, a WIDOWMAKER-ben (Atomcsapda) Harrison Ford és Liam Neeson mellett; A THE SALTON SEA (Igazság helyett) című filmben Val Kilmer mellett; az EMPIRE (Birodalom) című filmben John Leguizamo mellett és Wayne Wang ellentmondásos reakciókat kiváltó THE CENTER OF THE WORLD filmben Molly Parker mellett. Elsőként Leonardo DiCaprio riválisaként és John Malkovich fiaként a THE MAN IN THE IRON MASK (A vasálarcos) című filmben figyeltek fel rá. Játszott még Larry Clark ANOTHER DAY IN PARADISE (Még egy nap a paradicsomban) című és Tim Robbins DEAD MAN WALKING (Ments meg, Uram!) című filmjében Sean Penn és Susan Sarandon mellett.

    A televíziós alkotásokban Sarsgaard játszott a „Freak City” (Sebzettek városa) című, Michalel Stipe által rendezett sikeres feature-filmben, és Sandy Stern Single Cell Pictures-ében. Douglas Carter Beane New York-i központú színházi társulatának (The Drama Department) Sarsgaard off-Broadway produkciójukban, a John Cameron Mitchell által rendezett „Kingdom of Earth” című darabban Cynthia Nixon mellett játszott. 2003-ban a Lanford Wilson Signature Theatre Company által előadott BURN THIS című darabjában szerepelt. Sarsgaard elvégezte az Actors’ Studio Programot a St Louis (Missouri) Washington Egyetemen, amely után a Signature Theatre Company Off-Broadway Horton Foote „Laura Dennis” című darabjában kapott szerepet.

    BILL CONDON (író-rendező)

    Bill Condon előző rendezői munkája, a GODS AND MONSTERS (Gods and Monsters) a national Board of Review Best Picture-kitüntetését kapta, és elnyerte Condon számára a Legjobban adaptált forgatókönyv akadémiai díját. A James Whale filmrendező utolsó napjainak költői feldolgozásában (GODS AND MONSTERS) a fő szerepeket Ian McKellen, Brendan Fraser és Lynn Redgrave játszották.

    Condon a közelmúltban megírta a kritika által nagyra értékelt és a piacon is nagy sikert aratott CHICAGO forgatókönyvét. A hat akadémiai díjat – köztük a Legjobb film díjat – nyert filmért Condont a Best Adapted Screenplay díjra is jelölték.

    Condon filmes újságíróként kezdte pályafutását. A Millimeter magazinban megjelent elemző írására figyelt föl Michael Laughlin producer. Ezután Laughlinnal társszerzője volt a STRANGE BEHAVIOUR című játékfilmnek. Laughlin azután meg is rendezte a filmet. A film kultuszsiker lett, amelyet egy nem hivatalos folytatás, a STRANGE INVADERS követett. Condon a SISTER, SISTER című filmmel – ahol a főszerepeket Jennifer Jason Leigh, Judith Ivey és Eric Stoltz játszották – debütált rendezőként.

    Condon szülőhelye New York City. Tanulmányait a Regis High School és a Columbia University hallgatójaként végezte, ahol filozófiai diplomát kapott. Jelenleg az IFP/Los Angeles igazgatóságának és a WGBA közelmúltban létrejött Independent Writers Steering Committee (Független Írók Kormányzótanácsa) tagja.


    Kapcsolódó anyagok:


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…