Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Közösség  >  Tabló  >  A hegyen épült város  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      
    Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért…
    …2001. május 22. napi keltezéssel levélben fordult a Magyar Katolikus Püspöki Karhoz (lásd alább). A levélben érintőlegesen jelezték, hogy véleményük szerint a püspöki kar részéről a válasz megtételéhez egy hónap elegendő. Ennek elmaradása esetén – írták – értelemszerűen a hallgatást lesznek kénytelenek válasznak tekinteni.

    A küldemény első ízben egyszerűen „Nem fogadta el” jelzéssel érkezett vissza. Másodszori próbálkozás (és némi informális közbenjárás) után a levelet – a tértivevény tanúsága szerint – 2001. június 14-én végre hajlandóak voltak átvenni.

    A gesztusként fölkínált egy hónapos türelmi idő a mai nappal – a legjobb indulattal számítva is – lejárt. Válaszra ezen idő alatt a hozzájuk forduló hívőket nem méltatták, ellenben a VI. Meleg és Leszbikus Fesztivál kapcsán újabb, az Evangélium szellemiségének teljes mértékben ellentmondó nyilatkozatot tettek közzé a homoszexuálisok ellen.

    A békés, Jézushoz méltó kapcsolatfelvétel, a problémák „családon belüli” kezelése a jelek szerint jó időre lehetetlenné vált. A magyarországi keresztény melegek – utolsó lehetőségként – kénytelenek most a nyilvánosságot bevonni. Ennek első lépéseként teszik elérhetővé a püspöki karnak írott levél eredeti szövegét „a hívek és minden jóakaratú ember” számára.





    Magyar Katolikus Püspöki Kar
    Tömegkommunikációs Irodája
    1364 Budapest, Pf. 48.

    Budapest, 2001. május 22.

    Tisztelt Magyar Katolikus Püspöki Kar!

    Levelünk aktualitását egy sajnálatos levélváltás adja, amely az Országos Lelkipásztori Intézet és az Öt Kenyér Közösség között zajlott az elmúlt néhány hétben. Ennek során az Országos Lelkipásztori Intézet részéről közösségünket, valamint Mocsonaki László szociális munkást rágalmazás és becsületsértés érte. A kérdést – amíg adódik más mód a rendezésre – nem kívánjuk jogi útra terelni.

    Az OLI saját megfogalmazása szerint „a Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából az Országos Lelkipásztori Intézet rendezi a Neveléssel a Boldogabb Családokért konferenciát”. Úgy véljük, nem helyénvaló a technikai lebonyolítóval érdemi párbeszédet kezdeményezni, ezért fordulunk ezennel a T. MKPK-hoz mint megbízóhoz, úgy is, mint felelőshöz. A továbbiakban a MKPK-tól várjuk a választ is; úgy gondoljuk, ennek megtételéhez egy hónap elegendő. A továbbiak – részünkről – e válasz függvényében alakulnak. Az érdemi válasz elmaradása esetén értelemszerűen a hallgatást leszünk kénytelenek válasznak tekinteni.

    A fent vázolt konfliktusnak előzményei vannak, s a kép teljessége érdekében engedjék meg, hogy vázoljuk a történteket, mellékelve a vonatkozó dokumentumok másolatát.

    Hasonló, külföldi kezdeményezések mintájára 1996 augusztusában Magyarországon is megalakult a homoszexuálisokat, főképp homoszexuális keresztényeket támogató csoport, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért. E közösség elsődlegesen imacsoportként működik, de céljai között szerepel a melegek érdekképviselete a nyilvánosság, jellegéből adódóan elsődlegesen az egyházi vezetés irányában.

    E külső tevékenység ezidáig legpregnánsabb megnyilvánulása a Magyar Katolikus Püspöki Kar A boldogabb családokért c. körlevelére adott, 2000. január 6-án kelt reflexiónk volt, Örömhírt a szegényeknek címmel [1. sz. melléklet]. A Püspöki Karral való párbeszéd ötlete nem a mi fejünkből pattant ki: a körlevél – amely alcíme szerint a híveket és minden jóakaratú embert célközönségnek tekint – „párbeszédre hívja minden olvasóját”. Reflexiónkban hangot adtunk azon véleményünknek, amely szerint a körlevél 38. és 142. számú bekezdései elfogadhatatlan megfogalmazásokat, egyebek között implicit jogi fenyegetéseket tartalmaznak a Magyarországon élő többszázezer homoszexuális férfi és nő emberi és szociális méltóságára vonatkozóan. Szóvá tettük, hogy szellemiségében ezzel követi az 1996-ban kiadott Igazságosabb és testvériesebb világot! c. körlevelet, amelynek 90. bekezdése hasonlóan elutasító. Levelünk átvételét aláírt tértivevény igazolja [2. sz. melléklet]. Tekintve a körlevél országos publicitását, helyénvalónak éreztük, hogy észrevételeinket párhuzamosan a sajtónak is eljuttassuk – amint ezt levelünkben jeleztük is.

    Reflexiónkra nem érkezett válasz. Úgy tűnt, a Püspöki Kar a párbeszéd kezdeményezésében magánál a kezdeményezésnél nem jutott tovább. Ennek értelmében fogalmazott így közösségünk meghívott képviselője 2000. április 26-án a Magyar Pax Romana Fórum 42. Kongresszusán A homoszexuálisok helyzete az egyházban és a társadalomban c. korreferátumában [3. sz. melléklet].

    „Kétféleképpen tudom értelmezni ezt a jelenséget, amit nehezen tudnék párbeszédnek nevezni. Vagy egyedül mi nem kaptunk választ – és ez akkor ez sajnos nyílt emberi elutasítás a püspök urak részéről. Vagy mások sem kaptak választ – akkor viszont a párbeszédre való felhívás nem volt több, mint tartalom nélküli captatio benevolentiae.

    Több mint egy év elteltével kaptuk kézhez az Országos Lelkipásztori Intézet 2001. április 20-án kelt, az Öt Kenyér Közösség nevére címzett, alábbi szövegű levelét [4. sz. melléklet]:

        „Tisztelt cím!

        Ezúton megköszönjük az MKPK Boldogabb Családokért c. körlevelére adott válaszát. A körlevéllel elindított folyamatok egyik fontos állomása lesz az a Konferencia, melyre a meghívót tisztelettel mellékeljük.
        Tekintettel arra, hogy a jelentkezési határidő már elmúlt, kérjük, hogy részvételi szándékát minél előbb jelezni szíveskedjék.

        Tisztelettel: A Konferencia szervezőbizottsága”

    E sorokat olvasva, utólag türelmetlen rosszhiszeműséggel vádoltuk magunkat. Úgy gondoltuk, csak a szokásos „az egyház malmai lassan őrölnek” jelenség késleltette a dialógus kezdeményezőinek válaszát. Az Országos Lelkipásztori Intézettel korábban semmilyen (sem formális, sem informális) kontaktusban nem álltunk. Elérhetőségünk egyértelműen a fent hivatkozott reflexió kapcsán kerülhetett csak az adatbázisukba. A szervezendő konferenciáról is csak e meghívólevélből szereztünk tudomást.

    Természetesen részvételi szándékunkat rögtön jeleztük telefaxon [5. sz. melléklet]. Ismeretségi körünkkel pedig szívesen osztottuk meg örömünket, hogy a magyar Katolikus Egyház, amely eddig hol hallgatólagosan, hol expressis verbis, csak elutasította a meleg embereket, végre tanújelét adja a krisztusi szeretetnek; hogy elkezdték bennünk is Isten gyermekeit látni, s így – oly sok idő után mégis – a párbeszéd mellett döntöttek.

    2001. április 27-én a SOTE-n, az utcai szociális munkások számára rendezett konferencián Mocsonaki László szociális munkás előadást tartott, amelyben taglalta a homoszexuálisok helyzetét. Ennek kapcsán érintőlegesen megemlítette közösségünk működését is. Az érdeklődő (mi több: döbbent) kérdésekre válaszolva részletekbe bocsátkozott, s említést tett az OLI meghívásáról.

    Ezek után kaptuk meg – kétszer is – „Gorove István referens, a konferencia szervezője” aláírással az Országos Lelkipásztori Intézet 2001. május 7-én kelt és feladott, május 9-én ajánlott küldeményként ismételten feladott levelét [6. sz. melléklet]. Engedelmükkel e levelet részleteiben kívánjuk értelmezni.

    „Általános gyakorlat, hogy a szokott kapcsolatrendszerben terítjük a meghívókat” – írja az OLI. A „szokott kapcsolatrendszer” kitétel többféleképpen értelmezhető, de mint fentebb említettük, adatbázisukba – véleményünk szerint – csak az Örömhírt a szegényeknek c. reflexió kapcsán kerülhettünk be. Mindenesetre „szokásos kapcsolatban” eleddig nem álltunk velük. Továbbá érthetetlen számunkra, hogy olyan partnereket, akik a „szokásos kapcsolatrendszer” részesei, miért kell a jelentkezési határidő elmúltával (ld. 4. sz. melléklet) meghívni. Vajon kiket hívtak meg a jelentkezési határidő letelte előtt?

    „[…] természetes lehet mindenkinek, hogy egy katolikus intézmény, katolikus erkölcsi alapon állva szervez konferenciát.” – Természetes lehetne minden további nélkül, ha a konferencia alapjául szolgáló körlevél záradékában nem szerepelnének a következő – meglátásunk szerint nagyon is evangéliumi – mondatok: „A család és a házasság élete valamilyen módon mindnyájunkat érint. A körlevél párbeszédre hívja minden olvasóját, hiszen számos kérdésben csak így juthatunk közelebb az igazsághoz.” E szemlélet híven követi a II. Vatikáni Zsinat gyakorlatát, viszont annál idegenebb tőle a későbbi visszakozás, amely szerint csak a tételes katolikus erkölcstan felesküdött követői kaphatnak szót a megbeszélésben. Amennyiben a körlevélnek igaza van, és valóban „csak úgy juthatnak közelebb az igazsághoz”, ha minden nézet képviselője kifejtheti szempontjait, és ezzel együtt a konferenciát „katolikus erkölcsi alapon szervezik”, akkor mi a konferencia célja? A fentiek alapján az igazsághoz való közelebb jutáson kívül bármi más lehet.

    „Bizonyára szükséges a homoszexualitás kérdésével foglalkozni, de nem itt és most.” – Szeretnénk észrevételezni, hogy a homoszexualitás kérdésével „itt és most” Önök kezdtek foglalkozni, amikor a családról szólva kevéssé burkolt támadást intéztek a meleg élettársi kapcsolat ellen. Visszásnak érezzük a kettős mércét: támadni, fenyegetni és megalázni „itt és most” aktuális, védekezni viszont csak majd valamikor, valahol?

    „Meglehetősen manipulatív egy olyan beállítás, miszerint a Katolikus Egyház homoszexuálisokat hívott meg erre a konferenciára. Ilyen szellemű felszólalás hangzott el 2001. április 27-én a SOTE-n az utcai szociális munkások számára rendezett konferencián.”

    E szavakkal több szinten is problémák merülnek föl.

    Egyrészt Mocsonaki László a tőlünk kapott információ alapján a valóságnak megfelelően tájékoztatta a résztvevőket. Amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából eljáró Országos Lelkipásztori Intézet e tájékoztatást „manipulatív beállításnak” bélyegzi, akkor elsődlegesen Mocsonokai Lászlót, áttételesen pedig az Öt Kenyér Közösséget hazudtolja meg. A hazugnak minősítést mint rágalmazást és becsületsértést a leghatározottabban visszautasítjuk. Annál is inkább, mert elképzelhetetlen számunkra, hogy e minősítés a konferencián történtekről hírt adó személy és Gorove István úr között foro interno zajlott, és Gorove István úr a levelet saját felbuzdulásból, megbízójával való egyeztetés nélkül írta volna. Informális megkeresés után az Országos Lelkipásztori Intézet május 17-én írott faxüzenetében [7. sz. melléklet] maga is elismeri a meghívás tényét, bocsánatot azonban csak az adminisztratív tévedésért kért. Az erkölcsi jóvátételre, a meghazudtolás visszavonására ezen üzenet még csak utalást sem tartalmaz. A másnap elfaxolt válaszunkban [8. sz. melléklet] jeleztük, hogy nem érezzük magunkat kompetensnek az OLI szervezési problémáinak megoldásában, és jeleztük további lépések megtételét – ezek közül első a jelen levél.

    Az idézettel kapcsolatos második probléma ekkleziológiai jellegű. A kérdéses konferenciára nem a „Katolikus Egyház” hívja meg a résztvevőket, hanem az OLI. Hadd emlékeztessünk a Hitvallásra, az „egykeresztségre”. A Katolikus Egyház vagy sokkal szűkebb (ketten vagy hárman, ha összejönnek Jézus nevében), vagy sokkal tágabb: minden megkeresztelt és Rómával egységben levő hívő közössége. A „Katolikus Egyház” és a „homoszexuálisok” külön szerepeltetése egy mondatban implikálja azt a nézetet, hogy a homoszexuálisok nem tagjai a Katolikus Egyháznak. E vélekedést a szólásszabadság jegyében, jogállamban ugyan lehet hangoztatni (ahogy akár azt is, hogy nincs Isten), de mindenképpen visszás, mert a Katolikus Egyház Katekizmusa 2358. bekezdése a homoszexuálisokkal kapcsolatban előirányozza, hogy „kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét”. Figyelemre méltónak tartjuk dr. Andreas Laun salzburgi püspök, morálteológus állásfoglalását, amely az Igen c. katolikus lap hasábjain jelent meg f. év februárjában:

    „Az egyház elutasítja a homoszexuális emberek diszkriminálását, és mélyen sajnálja mindazt az igazságtalanságot, amelyet a történelem folyamán ellenük elkövettek – sokszor keresztények is. […] A jó akkor is jó, ha homoszexuálisok viszik véghez. […] Egyedül és önmegtartóztatóan élni, ez túl nehéz az ember számára. Ezért az egyház kívánatosnak tartja, hogy az ilyen emberek számára „önsegélyező csoportok” alakuljanak, mint ahogy például ez az USA-ban már gyakorlat: az érintettek – egyházi programok segítségével – kölcsönösen segítik egymást, hogy keresztényként az evangélium szerint éljenek. […] Bizonyos, hogy már léteztek ilyen homoszexuális érzelmű szentek, csak mi nem tudunk róluk. Jó lenne, ha volna néhány, akiről ezt tudjuk is, egyrészt az ilyen érzelmű testvéreink bátorítására, másrészt hogy a többi keresztényt megóvjuk az elbizakodottságtól.”

    Felhívnánk a figyelmet arra is, hogy közösségünk neve nem véletlenül „…Közösség a Homoszexuálisokért”, és nem „…Homoszexuális Közösség”. Kevéssé tartjuk valószínűnek, hogy a szervezők minden résztvevő szexuális orientációjára vonatkozóan vizsgálatot végeznek, mielőtt meghívják a konferenciára. A szexuális orientáció magánügy, megjegyzendő, hogy magánügy a bűn is, amíg az nem nyilvános. Ennek jegyében e konferencián is – a nagy számok törvénye alapján – a mi jelenlétünk nélkül is nagy valószínűséggel számos homoszexuális beállítottságú és/vagy életvitelt folytató ember – püspök, pap, szerzetes, szerzetesnő és világi – fordul meg. Annál is inkább, mert amíg a társadalom egészében a homoszexuálisok számaránya mértékadó becslések szerint 5–7 %, addig a katolikus klérus körében ez az arány eléri a 25–30 %-ot. E közismert – bár nehezen igazolható –, kínos arányt lehet ugyan ignorálni, de úgy véljük, épp itt lenne az ideje, hogy az egyházi vezetés e tekintetben hajlandó legyen valós problémákkal is szembe nézni. Különösen a gyakorló lelkipásztorok életében jelentkezik ez sürgető problémaként; az Isten Országához méltóbb lenne, ha a vezetés gyakorolta struccpolitika által rájuk kényszerített képmutatáson kívül e meleg papoknak lenne – a hatályos kánonjoggal összeegyeztethető – alternatívájuk életvezetésükben.

    Mit vár tehát az Öt Kenyér Közösség a Magyar Katolikus Püspöki Kartól?

    1. Szeretnénk, ha a Magyarországon élő több százezer homoszexuális férfi és nő életét nem „adminisztrációs tévedésnek” tekintenék Isten teremtői tervében. Ennek értelmében számítunk – az egy hónapon belül esedékes válaszukban – a hivatalos bocsánatkérésre mind közösségünktől, mind személy szerint Mocsonaki Lászlótól.
    2. Kérjük, hogy a Püspöki Kar jelöljön ki számunkra egy teológiában jártas – a Katekizmus szellemében a melegeket melegként elfogadó –, állandó konzultánst, akin keresztül hivatalosan kapcsolatot tarthatunk egymással a jövőben.
    3. A millenniumi évben sok szó esett az egyháztörténet során különböző áldozatok rovására elkövetett bűnökről, és elhangzott több helyen több bocsánatkérés. Ezek során a homoszexuálisok módszeres likvidálásáról nem esett szó. Kérjük, hogy velünk egyeztetett helyszínen és időpontban mutassanak be engesztelő szentmiseáldozatot az egyháztörténet során elpusztított melegekért, a gyilkosokért és a kollaboráns hallgatókért, illetve mindazokért, akik napjainkban esnek – erkölcsi vagy fizikai – áldozatául az „igazságtalan megkülönböztetésnek”.

    Az Öt Kenyér Közösség nevében, Krisztusban szeretettel:


    Sándor Bertalan                   Birtalan Balázs


    Kapcsolódó anyagok:


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…