| |
|
Érdekes módon a választ a második kérdésre könnyebb megadni. Az elsőnél ugyanis felmerül egy alapvető probléma: sem a mindennapi szóhasználatban, sem a tudományos irodalomban nincs egyértelmű definíció arra nézve, hogy mit is tekintünk homoszexualitásnak. Különböző szemléletmódok különböző meghatározásokat eredményeznek; nyilván máshol húzza meg homo- és heteroszexuálisok között a választóvonalat egy pszichoanalitikus, és máshol egy viselkedéskutató. Mások a szempontjai a teológusnak és mások a politikusnak.
Mindenesetre egy tendencia megfigyelhető. Keresztény konzervatív, valamint szélsőségesen jobboldali körökben igyekeznek az arányt minél alacsonyabb mértékben megállapítani, hangsúlyozva ezzel, hogy néhány jelentéktelen ember hőzöngéséről szól az egész melegkérdés. E nézet hívei általában mintegy 0,1%-ról beszélnek. Szemben állnak velük a melegmozgalom ideológusai, akik éppen ellenkező szándékkal igyekeznek minél magasabb számarányt produkáló kutatásokat találni. (Olyan, egészen szélsőséges vélemények is vannak, hogy mindenki homoszexuális, csak van, aki bevallja, van, aki tagadja.) Sűrűn találkozhatunk a 10%-os arány említésével. A felmérésekre támaszkodó, leginkább mértékadó közelítések a lakosság 5-7%-áról beszélnek. Ha az 5%-ot elfogadjuk, akkor megkockáztathatunk egy olyan becsléssel, amely szerint Magyarországnak – az életkorát tekintve szexuálisan aktív lakosságot (kb. 70%) véve alapul – mintegy 350 000 homoszexuális állampolgára van, ebből az következne, hogy Budapesten – arányosan – 70 000 meleg és leszbikus él. Azonban a melegek világszerte igyekeznek vidékről a városokba költözni, ahol egyrészt a közeg elfogadóbb, másrészt a tömegben könnyebb elrejtőzni, ami sajnos ma még legtöbbjük számára igenis szempont. Vagyis a fővárosi arány minden bizonnyal jelentősen meghaladja az országos átlagot, így meglehetős biztonsággal mondhatjuk, hogy amennyiben a budapesti homoszexuálisok számát 100-120 ezerre tesszük, nagyságrendi tévedésbe legalábbis nem esünk.
A szemléletesség kedvéért: a reggeli forgalomban a metrókocsiban körülöttünk levő száz utas közül jó eséllyel legalább öten-hatan vannak melegek és leszbikusok. Ha egy negyvenfős középiskolai osztályt nézünk, a padokban ül két vagy három olyan fiatal, aki – többé vagy kevésbé titokban – a homoszexualitás problémájával birkózik.
Ezek után könnyen megválaszolható második kérdésünk: Hány embert érint ez a dolog valójában? A legtöbb ember életében jár legalább egy, de sokan kettő, három vagy négy iskolába, mindenhol számos osztálytársa van. Általában munkahelyi kapcsolatainkból is kerülnek ki ismerősök. Az élet többi fórumáról (család, rokonság, egyház, klub stb.) nem is beszélve. Mondható, hogy mindannyian kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezünk. Gyakorlatilag nulla a valószínűsége annak, hogy egy európai jellegű kultúrában valaki annyira elszigetelten éljen, hogy a környezetében ne legyenek melegek. S mivel ők sem néma szereplői az ember életének, velük is – szorosabb vagy lazább – kapcsolatban kell állni, valahogy viszonyulni kell hozzájuk.
Nem tekinthető túlzásnak tehát, ha konklúzióként azt mondjuk: a homoszexualitás kérdése bizonyos mértékben kivétel nélkül minden embert érint.
Kapcsolódó anyagok:
|