Alfred Kinsey amerikai magatartáskutató volt. Az amerikai férfiak és nők szexuális viselkedését vizsgálta a XX. század 30-as éveitől kezdve, mintegy húsz éven át. Munkája során mintegy 17 ezer embert kérdezett ki szexuális szokásaikról, olyan kérdéseket téve föl, amelyekre korábban még gondolni is illetlenségnek számított. Eredményeit két kötetben adta közre: 1948-ban jelent meg a férfiakról szóló Sexual Behavior in the Human Male, 1953-ban a nőkről szóló Sexual Behavior in the Human Female c. könyve.

    Egyik legjelentősebb felismerése a homoszexualitásra vonatkozik, nevezetesen arra, hogy a képlet korántsem olyan egyértelmű, mint azt addig hitték, azaz hogy létezik a normális, heteroszexuális világ, amelyben elvétve fölbukkannak a „szodomita perverzek”. A férfiakra vonatkozóan azt találta, hogy 37%-uk (!) legalább egyszer részt vett úgy homoszexuális kapcsolatban, hogy abban orgazmust élt át. 8%-ukra volt igaz, hogy életük során több mint három évig a homoszexuális gyakorlat jellemezte őket, és 4% volt az, aki mindig is, kizárólagosan homoszexuálisként élt. Talált további 13%-ot, akik intenzív homoszexuális érdeklődést mutattak, de ilyen jellegű kapcsolatot soha nem létesítettek.

    Kinsey mindezek alapján az emberi szexualitás hétfokú skáláját állította fel, amelynek két végpontját a kizárólagos hetero-, illetve a kizárólagos homoszexuálisok alkotják. A két szélsőség közötti öt fokozatot tölti ki a biszexuálisok rétege, akik a társadalomnak több mint 50%-át képezik.

    Sokan támadják a Kinsey-jelentést, mondván, hogy a felmérés nem volt reprezentatív. Ez vélhetőleg így is van, és az ismételt vizsgálatok újra meg újra más és más konkrét adatokkal látják el a számok szerelmeseit. Kinsey alapfelismerése azonban továbbra is helytálló: a „koherens heteroszexuális társadalom, elenyésző mennyiségű buzival vegyítve” elképzelést végleg múlt időbe tehetjük.

Vissza a Kérdések – válaszok oldalra