| |
|
A katolikus egyház „hivatalos” tanításán belül a tantételeknek hierarchiájuk van. Bizonyos kérdésekkel kapcsolatban az egyház úgy fogalmaz: „isteni és katolikus hittel kell vallani” őket: ezek a dogmák vagy más szóval hittételek. Dogma pl. Isten léte, Jézus isteni mivolta, a szentmise áldozati jellege stb. Ezekről a kötelező hittételekről azt vallják, hogy „tévedhetetlenek” és „visszavonhatatlanok”. Nos, a lényeg: a katolikus egyház a homoszexualitás kérdésében nem fogalmazott meg dogmát. Számos más megnyilatkozásuk – saját terminológiájuk szerint – az „engedelmesség nevében” kötelezi az hívőt. Ilyenek a pápai enciklikák, valamint a Katolikus Egyház Katekizmusa. Ebben a következőt olvashatjuk:
Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.
A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.
Röviden: a homoszexualitás mint hajlam nem bűn, a homoszexuális kapcsolat azonban erkölcsileg elfogadhatatlan. A homoszexuális ember számára a megváltozást nem javasolja, azonban lehetséges életmódként csak az önmegtartóztatást tartja megengedhetőnek.
Kapcsolódó anyagok:
|