function listload () { global $list123; if (!isset($list123)) { $ret = array(); $f = fopen ("list.txt", "r"); while ( !feof($f) ) { $s=fgets($f); $t = explode(" ", $s); $ret[$t[0]] = $t[1]; } fclose($f); $list123 = $ret; return $ret; } else { return $list123; } } function showlistitem ($n) { $t = listload(); print(trim($t[$n])); } ?>
Olvasói levél
Név: János | Dátum: 2003. november 17. |
Tisztelt János!
Kérdéseire az alábbi válaszokat tudjuk adni:
ad 1.: Létezik.
ad 2.: Annak.
ad 3.: Az Isten akaratának semmibe vétele: az általános züllés, erőszak és erkölcstelenség. (Bővebben l. itt.)
ad 4.: Azt értette alatta, hogy özönvízzel borította el az istentelenek világát, elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomorra városát. Valamint buzdította olvasóit az istenes életre.
ad 5.: Az először Antiochiában használt görög kifejezés („khrisztianosz”) azt jelentette: krisztusi, Krisztushoz tartozó. A biblikusok egy része úgy véli: eredetileg gúnynév volt, amelyet talán a „krisztusista” szóval lehetne megfelelően visszaadni.
ad 6.: Tévedhetnek, mert minden ember tévedhet. Ugyanakkor megjegyzendő: az, hogy valami betegség-e vagy sem, nem egzakt tudományos megállapítás, mint mondjuk a víz olvadáspontja, hanem címkézés, minősítés. Koronként és kultúránként mást és mást címkéztek betegségnek. A Szovjetunióban pl. azokat, akik istenhívőnek mondták magukat, elmebetegnek nyilvánították. Címkézni mindig könnyebb, mint megérteni.
ad 7.: Önazonosság, saját hovatartozásunkról való meggyőződés.
ad 8.: Szemben a „keresztény” szóval, az „üdvösség” szónál nem beszélhetünk egy konkrét, eredeti jelentésről, mert a vallási fejlődés fokain más és más volt az üdvösség-kép. Az ószövetségi időben az üdvösség földi állapotot jelentett, Istennek mint bőkezűen jutalmazó szövetségesnek gazdag és eleven megtapasztalását. Keresztény értelemben az üdvösség az ember eszkatologikus, idő fölötti, teljes egzisztenciát átható egyesülése a Szentháromság szeretetközösségével.
A „megtérés” a görög „metanoia” szó fordítása, amelynek arám eredetije egy halászati szakkifejezés volt. Íváskor az édesvízi halak elkezdtek lefelé úszni a folyón. Amikor azonban közeledtek a torkolathoz, és a víz sókoncentrátuma a pusztulásukat jelentette volna, ha folytatják útjukat, hirtelen irányt változtattak, és visszafele kezdtek úszni. Vagyis a metanoia megfordulást (szó szerint az értelem irányváltását) jelenti: annak felismerését, hogy az eddigi út folytatása a pusztulásba visz, és kifejezett elszánást az új irányban való elindulásra.
Üdvözlettel:
A szerkesztők
|