function listload () { global $list123; if (!isset($list123)) { $ret = array(); $f = fopen ("list.txt", "r"); while ( !feof($f) ) { $s=fgets($f); $t = explode(" ", $s); $ret[$t[0]] = $t[1]; } fclose($f); $list123 = $ret; return $ret; } else { return $list123; } } function showlistitem ($n) { $t = listload(); print(trim($t[$n])); } ?>
Olvasói levél
Név: Krieszhaber Iván | Dátum: 2003. november 25. |
Kedves Iván!
A Vendégkönyv már réges-rég túlnőtt a követhetőség határain. Összekeveredtek benne a műfajok: a tanulmány értékű, értő hozzászólások, a parttalanná váló, önmagukat ismétlő levelezések, a nyílt agresszió, akár a keresztények, akár a melegek ellen. A változtatásra két okunk volt.
Először is a belső kényszer, hogy minden lényeginek tűnő levélre válaszoljunk, rengeteg időt és energiát elvett tőlünk. Arra gondolok, amikor már negyvenhetedszer fogalmazzuk meg ismételten, hogy mit gondolunk Szodomáról, mit a Római levélről stb. Mindez egyre értelmetlenebbnek tűnt: rendszeresen előfordult, hogy huszonöt hozzászólással később valaki ugyanazzal az érvvel vagy ellenérvvel állt elő, és kezdhettük elölről a személyesre fogott válaszadást. (Egyikünk sem főállásban szerkeszti a honlapot.)
Másodszor – s ez talán lényegesebb –: a hozzászólások számának radikális emelkedésével az egykor megfogalmazott, mások számára is fontos szövegek elsüllyedtek, gyakorlatilag elérhetetlenné váltak. Így a honlap elsődleges célja, az információátadás sérült, s ezt orvosolni kellett. Úgy gondoltuk, a tematikusan strukturált, áttekinthető Olvasói levelek oldal lényegesen gazdagítani fogja a honlap egészét, és ami a változással elvész, az nem a tényleges interaktivitás, hanem csupán az azonnaliság (kétségtelen: gyakran kellemesen csiklandó) érzete.
Üdvözlettel:
A szerkesztők
|