Név:	Dátum: 2004. július 23.

Buzik!

Kedves Névtelen Levélíró! Válaszainkat szövegébe beékelve találja meg.

Először is hadd említsem meg, hogy ma (még) Magyarországon mindenkinek joga van a saját anyanyelvét használni. Ezt a nyelvet akkor sajátítottam el, amikor a meleg szó jelentése egy szubjektív hőmérsékletállapotot fejezett ki. Ennélfogva, ugyanúgy, ahogy a "cigány" szó helyett nem vagyok hajlandó egy idegen kifejezést, "roma" használni, önöket is buzinak fogom szólítani ezután is.

Igaza van, a „meleg” szónak tényleg kicsit „politikailag korrekt” íze van. Használja bátran a „buzi”-t, ha akarja, végtére is ez a hagyományos magyar neve a dolognak. Néha önironikusan mi is így emlegetjük magunkat. Öntől pedig, attól tartok, hazug is lenne bármi semleges kifejezés. – Igaz, sokan közülünk olyat is tanultak otthon, hogy a másik emberrel tisztelettel bánjunk, mert ez valójában minket minősít. No persze, ahány ház, annyi szokás.

Másrészt megemlítem, hogy ugyanúgy, ahogy nekünk, Önnek sincs beleszólása abba, hogy egy tizenöt milliós nyelvközösség melyik szót milyen értelemben használja. Ha az elmúlt 60-70 év során egyszer már kialakult a „meleg” szó ránk vonatkozó jelentése, akkor azt sem Ön, sem mi nem fogjuk tudni megváltoztatni. Sajnálom, így működik a nyelv.

Csak zárójelben írom, hogy a „buzi” se olyan igazi ősi magyar szó: eredeti alakjait (bulgarus, boulgre, bougre, bugero) a középkorban a bolgárokra, majd az eretnekekre használták, csak utána jött a „buziság”.

Remélem az sem szorul magyarázatra, hogy miért nem tisztelem önöket….

Levelét látva, tényleg nem.

Nos, most pedig nézzük a tényeket, amiket önök tévhitnek neveznek:

- A homoszexualitás betegség.

Igen, még ha manapság politikai érdekből és az önök a társadalomban elfoglalt érdekérvényesítő képességéből kifolyólag ezt a hivatalos orvostudomány már nem tartja annak.

A pszichológusoknak speciel más ismérveik vannak a betegségre, mint Önnek, és a homoszexualitás ezekkel nem hozható összhangba. (Ezek közé az ismérvek közé tartozik például: ami az egyénnek szükségképpen fájdalmat, szorongást vagy egyéb problémát okoz, amitől nem tud a hétköznapokban helytállni, ami cselekvésképtelenséget vonhat maga után, stb. stb. Ezek közé mind nem tartozik a homoszexualitás.)

Abban igaza van, hogy szükség volt a melegekre ahhoz, hogy a pszichológusok felismerjék: a homoszexualitás terén nem folytattak elég vizsgálatot, és nem voltak következetesek a saját tudományuk elveiben. De ez önmagában nem lett volna elég: a többségnek be is kellett látnia, hogy a melegek törekvése jogos és indokolt.

Igen, hisz nem csak az a betegség, amit fertőzés okoz. Nem csak az a betegség, ami genetikai hiba. Hanem minden betegség, ami (mesterséges körülményeket leszámítva) megakadályozza az életképes utódok létrehozását. Az önök betegsége biológiai és lelki eredetű betegség.

Ön téved. Számos homoszexuális ember nemzett, illetve szült már gyereket (még ha az aktus nehezére is esett), ha a körülményei nem engedték meg, hogy homoszexuálisként éljen.

Nos, egy beteg ember tényleg nem hibáztatható vagy megvethető az állapotért, azonban az önök iránti utálat, az ezen állapotuk természetesnek való elfogadásáért, hirdetéséért jár.

Csak azt nem értem, hogy ilyen alapon miért nem a „gyáván behódoló” pszichológustársadalmat utálja, miért nem nekik ír levelet? – Igaz, lehet, hogy ők nem méltatnák ennyi figyelemre, mivel Ön se veszi igazán komolyan a tudományukat.

- A homoszexualitás meggyőzéssel, csábítással terjed.

ez önmagában nyilvánvalóan nem igaz, ezért is fogalmazták meg önök így a mondatot. Sokkal inkább igaz, hogy a szexuális orientáció kialakulásában biológia/genetikai okokon túl, a környezeti hatások, a példa, az első együttlét/ek/ pozitív/negatív élménye, az előítélet is sokat számít. Ezért kellene tiltani a homoszexualitás propagálásának, elfogadásának minden formáját. Hogy ez ne lehessen pozitív minta senki számára.

A tudomány mai állása szerint a homoszexualitást kb. felerészben a gének, kb. felerészben a születés előtti kilenc hónap és a születés utáni 4-6 év határozza meg. És akiben 6 éves korára ennek csírája kialakul, az előtt nincs más út, mint hogy elfogadja, amikor kamaszkorában szembesül vele – vagy hogy élete végéig küszködjön. Ezért tartjuk fontosnak, hogy beszéljünk róla, hogy annál kevesebb életet tegyenek tönkre.

Másrészt a heteroszexuálisoknak is jó, ha nem kell kitalált rémektől félniük. Nem igaz?

A példának pedig nem értem, hogyan lehetne szerepe, mikor az elmúlt egy-két évezredben mindenki heteroszexuális példát látott maga előtt, mégis jó páran homoszexuálisok lettek. Elénk is hiába állították a heteroszexuális példát. A homoszexualitás miért működne másképp? Talán úgy véli, hogy lelke mélyén mindenki meleg, ezért olyan veszélyes erről beszélni? A homoszexualitás talán eredendően vonzóbb mindenki számára? Ez szerintünk badarság! – Mi hiszünk benne, hogy a heteroszexualitás is ugyanolyan mély és magával ragadó élmény lehet (a heteróknak), mint a homoszexualitás (a melegeknek). Furcsa, hogy mindezt épp a „buziknak” kell magyaráznia egy heterónak… ;-)

- A homoszexuálisok gyermekei maguk is buzik lesznek.

az előbb elmondottakból következően a homoszexuálisok gyermekei NAGYOBB valószínűséggel lesznek buzik, mint a heteroszexuálisok gyermekei.

E kérdésben szerencsére nemcsak elmélet, hanem tapasztalat is rendelkezésre áll, és az más eredményekről számol be.

- Ha információkat terjesztünk a buzikról, akkor több ember lesz majd buzi.

ismét csak arra tudok utalni, hogy a szexuális orientáció kialakulásában bizony jelentős szerepe van a környezetnek. Ha hagyjuk terjedni a buzipropagandát, akkor olyan emberek is ki akarják próbálni ezt, akiknek egyébként eszébe se jutott volna ilyen aberráció.

Lehet, hogy némelyek kipróbálják – és rájönnek, hogy nem nekik találták ki, és maradnak az ellenkező nemnél. Hol itt a gond? (Vagy azt hiszi, a homoszexualitás mindenki számára vonzóbb, mint a heteroszexualitás, és aki csak kipróbálja, mindenkit rabul ejt?)

- A nők azért lesznek leszbikusok, mert még nem volt kielégítő szexuális élményük férfival.

itt is tetten érhető az önök csúsztatása, mivel a mondat így valóban nem igaz. Az azonban nyilvánvaló, hogy egy olyan nő, akinek nincs kielégítő szexuális élete (pl. a partnere miatt), az érdeklődhet másfajta szexuális kiélés, maszturbáció vagy esetleg leszbikus kapcsolat iránt.

De ha a női test idomai nem csigázzák fel, akkor vélhetően nem fognak messzire jutni. Ha meg felcsigázzák, akkor lehet, hogy nem is volt igazán heteró. (Ismét megkérdem: Ön úgy hiszi, hogy a homoszexualitás mindenki számára olyan vonzó, hogy elég csak egy szikra, és máris bárkit lángra lobbant meleg téren?)

- Azért lesz valaki buzi, mert nem kell az ellenkező neműeknek.

ahogy az előbb is említettem, a sikertelen nemi élet vagy egyátalán, az ellenkező nemtől való félelem (pl. előítéletek miatt) bizony homoszexuális irányba terelheti a nemi érdeklődést! Hisz, a nemi vágya minden embernek megvan! És ha ezt nem tudja kiélni természetes úton, akkor - a nemi vágy ereje miatt - megpróbálja másképp. És ha úgy megszerzi magának a kívánt örömet, akkor ezzel ki is alakította magának a lelki függőséget!

Ilyen valóban előfordulhat (és elő is fordul), csak éppen nem jellemző. Annál is inkább, mivel a melegek általában jobban kijönnek a lányokkal, és a (számukra vonzó) fiúkkal találják meg nehezen a hangot (akik ugye folyton a lányokról beszélnek). Úgyhogy ha valaki fél a lányoktól, az sokkal gyakrabban heteroszexuális, és legföljebb nem 15 éves korában veszti el a szüzességét, hanem 25 vagy 35 éves korában. Cseppet sem biztos, hogy megpróbálja másképp: lehet, hogy beéri a szexképekkel és a fantáziálással, amíg el nem szánja magát. Hacsak nem undok és kiállhatatlan ember, ebben a heteroszexuális barátai is nyilván ösztönözni fogják. Ha meg undok és kiállhatatlan, akkor a melegek se fogják szeretni.

- Sokan csak divatból lesznek buzik.

Igen, sőt ezt kiegészíthetjük azzal is, hogy vannak akik anyagi okok miatt. Közismert, hogy vannak szakmák, műhelyek ahova ez a bekerülés egyik kritériuma. Ugye, senki se gondolja, hogy Elton John vagy George Michael mellett lehet hátulról szűz férfiként maradni???? Ez olyan dolog, hogy vannak vezetők (pl. Bill Clinton), ahol nőként nehéz érintetlen maradni.

Azt hiszem, a világon élő pár száz millió meleg közül nem sok pályázik Elton John vagy George Michael mellé (vagy aki mégis, annak sincs túl sok esélye). A legtöbb meleg hasonló beosztásban dolgozik, mint a heteroszexuálisok. És sokkal több olyan munkahely van, ahol a heteroszexualitást díjazzák, mint ahol a „buziságot”. – Ha pedig egy heteroszexuális embert netán mégis megkülönböztetés érne, bátran feljelentheti a „buzimaffiát”.

- A buzik és a leszbikusok szándékosan provokálnak a viselkedésükkel.

ez a mondat is jelentős csúsztatást tartalmaz, az általánosító megfogalmazás miatt. Úgy már sokkal helyesebb, hogy a buzik és a leszbik nagy része szándékosan provokálja a hetero többséget a viselkedésével. Ennek egyik oka természetesen az őket ért frusztráció. Valóban nem könnyű egy olyan társadalomban élni kisebbségként, ahol megvetéssel gondolnak rájuk. Azonban - a fent említettek miatt - a többségi társadalomban jogosan kelt ellenérzést a szexuális aberráció. Tehát nem a többségi társadalom hibás a megvetésért, hanem azok az emberek, akik a többségi társadalmat irritálják a magánügyük kiteregetésével.

A „buzik és leszbik” túlnyomó többsége nem provokál, hanem beolvadni akar – máskülönben kirúghatják őket a családjukból, munkahelyükről stb., amit nyilván senki sem akar. A „provokáció” egy elenyésző kisebbség sajátja, akik nem tudnak beilleszkedni, ezt fel is ismerik, úgyhogy kénytelenek más utakat keresni, és a saját személyüket, úgy ahogy van, elfogadtatni. Legtöbbször ez jelenik meg provokációként.

Akikről úgy véli, kiteregeti a magánügyét, az semmivel sem nyíltabb, mint egy átlagos heteroszexuális, akinek a barátnőjét/házastársát és szexuális irányultságát gyakran az egész családja és jó pár kollégája ismeri. – Ami ennél diszkrétebb (például ki mit szeret az ágyban), arról a melegek ugyanúgy nem beszélnek, mint a heteroszexuálisok.

- Ha egyszer buzi vagy heteró lettél, életed végéig az maradsz.

Ha egyszer valaki homoszexuális kapcsolatban vett részt (értelemszerűen: ha önként), akkor már nem tarthatja magát heteronak, legfeljebb csak biszexuálisnak. (Egy szűz nőnek is elég csak egyszer lefeküdnie egy pasival, hogy soha többé ne lehessen szűz!!!)

Az az eset miért nem lehetséges, hogy valaki kipróbálja azonos neművel, és rájön, hogy nem neki való? – És mi van akkor, ha az ember X évesen rájön, hogy nem jó úton jár?

A buzik szeretnek idézgetni különböző tudományos cikkekből, könyvekből saját perverz viselkedésük igazolására. A legelső könyv ami a kezembe akadt:

dr. Popper Péter, Lexikon a szerelemről, Kossuth Könvykiadó 1987
aberráció:
a normálistól eltérő viselkedés a szerelmi életben; nemi és erkölcsi eltévelyedés, beteges hajlam. Az aberrációknak csak kisebb részénél mutatható ki szervi (organikus) működészavar. Többségük pszichés eredetű, a pszichoszexuális fejlődés (nevelés) kora gyermekkori vagy serdülőkori zavarának következménye. (…) Az aberrációk jelentős része - amennyiben a beteg belátja a rendellenességet és azon változtatni akar - pszichoterápiával gyógyítható. (aberrált viselkedésformák: anális koitusz, androfillia, cukros bácsi, excesszus, exhibicionizmus, fajtalanság, fetisizmus, homoszexualitás, stb. stb.)

Egyszer végezhetne egy közvéleménykutatást pszichológusok között, hány vállalkozik a homoszexualitásból való „kigyógyításra”. Azt hiszem, eléggé meglepődne az eredményen! (Ugyanerről persze a rendszerváltás utáni szakkönyveket is átböngészhetné, hasonlóan meglepő eredménnyel.)

Üdvözlettel:
Sebestyén Fábián
Öt Kenyér Közösség