Név: György

Dátum: 2004. július 27.

Megtérésem előtt (kb. 22 évesen) nem voltam hívő, nem is tudtam, mi fán terem a hit, nem jártam templomba és igazándiból nem jelentett nekem Krisztus (Isten) többet, mint aki eljött egyszer, hogy jó és szép dolgokat tegyen a Földön az emberekkel.

De már ekkor, egy jó ideje, tudatában voltam annak, hogy meleg vagyok, amit tudott Ő is.

Főiskolás éveim vége felé kezdtem ráébredni arra, hogy valami nincs rendben a lelki dolgaim terén. Valahogy elveszettnek, üresnek éreztem az életemet, holott nem panaszkodhattam, mert minden rendben ment körülöttem. Egy alkalommal éreztem, hogy hozzám szól és tudtam, hogy Ő fel akarja venni a kapcsolatot velem. Azóta „beszélgetünk” egymással, egy kicsit furcsa módon, mert a választ nem a fülemmel hallom, hanem mindig a szívemmel vagy lelkemmel, ami egészen furcsa, de mindig megadja a választ a megfelelő időben és helyen azokra a kérdésekre, vágyakra, amiket felteszek neki. Persze, vannak olyan dolgok, amelyekről tudom, hogy nem tetszenek neki, de ezek általában viselkedési tényezők vagy másokkal való bánásmódok. Mindig törekszem arra, hogy tisztességesen bánjak bárkivel a környezetemben, és itt nem csak az emberekre gondolok. Azt is tudom, hogy ez tetszik neki és Őt nem érdekli az, hogy én meleg vagyok. Úgy érzem még abban is segít, hogy a megfelelő barátot megtaláljam az életemben. Őt az érdekli, hogy szereted-e a kiválasztott barátodat, a haverokat, a munkatársaidat és azokat is, akikhez semmi közöd, valamint az állatokat, a növényeket úgyszintén és mindent, ami körülvesz, mert csak így lehetsz Vele is teljes harmóniában.

Amióta belépett Jézus az életembe, azóta érzem úgy, hogy nem vagyok sánta, nem vagyok vak és béna, mert igazándiból nem az a sánta, vak és béna, aki fizikailag az, hanem aki lélekben az.

Még rengeteget kell tanulnom Tőle, de legyen a szenvedés bármekkora, MEGÉRI!!!

György