Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Közösség  >  Tabló  >  A hegyen épült város  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Az Öt Kenyér Közösség értesítő levele Juliusz Janusznak, Magyarország apostoli nunciusának

    Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért
    <pf.-cím: időközben megszűnt>
    www.otkenyer.hu

    Tárgy: nyílt levél

    S. E. R. Juliusz Janusz címzetes érsek
    Magyarország Apostoli Nunciusa

    1126 Budapest
    Gyimes u. 1–3.

    2003. szeptember 10.


    Főtisztelendő és Excellenciás Apostoli Nuncius, Érsek Úr!


    Közösségünk 2003. október 11-én 14 órakor nyilvános szentmisét fog tartani az Apostoli Nunciatúra melletti téren, „Imádkozzatok üldözőitekért!” mottóval. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy Excellenciádat erről közvetlenül is értesítsük. Ugyanakkor célszerűnek látjuk, hogy nagy vonalakban vázoljuk, mi késztet bennünket az Eucharisztia e kevéssé szokott módon történő ünneplésére.

    Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért 1996. augusztus 1-je óta működik Magyarországon; egyesületként való bírósági bejegyzése e hetekben van folyamatban. Közösségünk célja, amint azt többször megfogalmaztuk: „lelki hátteret biztosítani azon férfiak és nők számára, akik hiszik, hogy Isten ingyen szeretetből, Jézus Krisztus által őket is meghívta az üdvösségre, ugyanakkor megváltoztathatatlan tényként ismerték fel életükben homofil, illetve homoszexuális beállítottságukat.”

    A civilizált társadalmakban soha nem számított kifejezett életbiztosításnak a homoszexuális hajlam. A történelem során a szexualitásukat az átlagtól eltérő módon gyakorlókat gyakran halállal büntették (enyhébb esetben csupán börtönnel és teljes vagyonelkobzással); kezdve az ószövetségi időkkel, a náci haláltáborokon át napjainkig. Noha a szexuális kisebbségeknek a világ mind több országában sikerül kikövetelniük az elvben mindenkit egyformán megillető jogokat, a legtöbb meleg és leszbikus naponta érzi az igazságtalan megkülönböztetés nyíltabb vagy burkoltabb formáját. És tény, hogy számos helyen a mai napig az életével fizet, akiről bebizonyosodik, hogy homoszexuális.

    A Katolikus Egyház Katekizmusának intelmét nagyon is időszerűnek és evangéliuminak lehet nevezni, amikor így fogalmaz: „Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.”

    Sajnos azonban az elmúlt tíz évben a hivatalos (vagy annak tetsző) egyházi megnyilatkozásokban a homoszexuálisok irányában érkező támadások megszaporodtak és eldurvultak. A körlevelek, nyilatkozatok, szentbeszédek, interjúk kezdetben csak általános erkölcsi rosszallást fogalmaztak meg, újabban azonban mind gyakrabban szólongatják a civil világot, s biztatják arra – a „család” megóvásának ürügyén –, hogy a homoszexuálisokat szorítsák a társadalom perifériájára. Teszik mindezt megalapozatlan sztereotípiák, rég megcáfolt tévképzetek, s nemritkán direkt rágalmak formájában.

    Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért 2001. május 22-én írott levelében egyebek közt az alábbi kéréssel fordult a Magyar Katolikus Püspöki Karhoz:

    A millenniumi évben sok szó esett az egyháztörténet során különböző áldozatok rovására elkövetett bűnökről, és elhangzott több helyen több bocsánatkérés. Ezek során a homoszexuálisok módszeres likvidálásáról nem esett szó. Kérjük, hogy velünk egyeztetett helyszínen és időpontban mutassanak be engesztelő szentmiseáldozatot az egyháztörténet során elpusztított melegekért, a gyilkosokért és a kollaboráns hallgatókért, illetve mindazokért, akik napjainkban esnek – erkölcsi vagy fizikai – áldozatául az „igazságtalan megkülönböztetésnek”.

    Levelünk a püspöki kartól első ízben – diplomáciailag számunkra értelmezhetetlen módon – „Nem fogadta el” postai jelzéssel érkezett vissza, és az ismételt – ezúttal sikeres – kézbesítési kísérlet után is hiába vártuk és várjuk a választ, lassan két és fél esztendeje.

    Mivel úgy véljük, a szentmiseáldozat megtagadása élőktől és holtaktól (azon az alapon, hogy homoszexuálisokról van szó) messzemenően kimeríti Urunknak a farizeusokhoz intézett vádját – „Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt” (Mt 23,13) –, úgy határoztunk, magunk fogunk Isten és a világ elé állni.

    A szabad ég alatt ünnepelt Eucharisztia megfelelően szimbolizálja azt a hontalanságot és kitaszítottságot, amit világszerte homoszexuális nők és férfiak milliói kénytelenek átélni az egyházban. A szentmisében megemlékezünk a történelemben bármikor is meggyilkolt, megnyomorított melegekről, valamint pusztítóikról és mindazokról, akik hallgatásukkal, közömbösségükkel bűntársakká váltak a pusztításban, és könyörgünk számukra Isten megbocsátó irgalmáért. Imáinkba foglaljuk a ma élő és önazonosságukat az egyházi körökben elszaporodó szeretetlen megnyilvánulások miatt elrejteni kényszerülő valamennyi homoszexuálist: püspököket, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, és minden laikust, akit a mesterségesen szított indulatok naponta kényszerítenek erkölcsileg és emberileg elfogadhatatlan helyzetekbe. És Urunk felszólításának engedelmeskedve imádkozunk mindazokért, akik szavakkal, tettekkel, nyilatkozatokkal, szentbeszédekkel, körlevelekkel üldözői ezeknek az embereknek – nemritkán önmaguknak is.

    Természetesen határtalan örömünkre szolgálna, ha Excellenciád személyes jelenlétével tisztelné meg közösségünk ünneplését, s amennyiben hivatása, státusza, lelkiismerete erre módot ad, kérjük, fogadja levelünket egyben meghívásnak is. Ugyanakkor megértjük, ha e lépés megtételét diplomáciai helyzetéből adódóan nem tudja felvállalni: távol álljon tőlünk, hogy Excellenciád részünkről bármiben is kényszerítve érezze magát. Ezzel együtt a „belső szobájában” értünk titkon elmondott imádságát mindenképpen hálás szívvel fogadjuk.

    Tisztelettel és Krisztusban szeretettel köszönti:


    Sándor Bertalan
    Öt Kenyér Keresztény Közösség
    a Homoszexuálisokért


    Kapcsolódó anyagok:


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…