| |
Van egy álmunk…
(szórólapunk a 2001. évi felvonuláson)
Tartanak valahol, valamikor egy Meleg Világtalálkozót, mint tavaly Rómában. S a Szentatya (vagy a megbízottja) az Egyház képviseletében elmegy az ünnepélyes megnyitóra, és így szól az összegyűlt homoszexuálisok tömege előtt:
Kedves Testvéreim!
Tudom, hogy ti, akik itt összegyűltetek, a legtöbben nem szerettek, és nem szívesen láttok engem. Tudom, hogy ellenségként kezeltek, amint az egész Egyházat. De én most szeretném elmondani nektek, hogy valamennyiőtöket testvéremnek tekintelek, mivel egy Atyánk van, nektek is, nekem is, aki Egyszülöttjét mindannyiunkért váltságul adta. Értetek ugyanúgy, mint értem, mint mindenkiért. Szeretném nektek elmondani, hogy örüljetek: habár a világban nyomorúságotok van, vár egy másik világ, ahol békesség és szeretet uralkodik. E szeretet nevében jöttem most hozzátok. Nem azért, hogy elítéljelek benneteket. Isten kiváló teremtményeinek tartalak titeket, és hiszem, hogy magatokban mindannyian meg tudjátok ítélni szívetek szándékait. Nem akarok szépíteni: tudjátok jól, hogy az Egyház az életformátok és felfogásotok egy bizonyos aspektusát nem tartja elfogadhatónak. De a mindenható és szerető Isten nevében szeretném nektek mondani: titeket, embereket Isten elfogad, s elfogadunk mi is, minden fájdalmatokkal, minden megvetettségetekkel és félelmetekkel együtt. Osztozni akarunk veletek a szomorúságotokban és az örömötökben. Ne gondoljátok, hogy én mint bűntelen beszélek hozzátok, bűnösökhöz. Isten szemében valamennyien pirinyók és elégtelenek vagyunk – ti ezért, én azért, mások meg amazért. De örömhírem van számotokra: Isten benneteket is naggyá akar tenni, mert drágák, kedvesek és fontosak vagytok számára! Az angyalok békességet hirdettek a jóakaratú embereknek. Én ennek a békének az üzenetével jöttem közétek, mert hiszem, hogy jóakaratú emberek vagytok. Imádkozom értetek, hogy találjátok meg életetekben Isten akaratát, hogy adjon nektek készséges szívet az Ő útjaihoz, s legyen boldog és szép az életetek, mert minden ember erre kapott hivatást! Örömteli ünnepet kívánok nektek, s így adom rátok apostoli áldásomat.
Ez a mi álmunk; ez az, ami teljesen összhangban lenne Jézus tanításával – és mellesleg a Katolikus Egyház Katekizmusával is, hiszen e szavak nem legitimálják ugyan a homoszexuális testi kapcsolatot, de a kirekesztetteknek felkínálják az üdvösség útját.
És van egy másik, titkos álmunk is. Ebben már egy olyan katekizmust lapozgatunk, amely kifejezetten állítja, hogy mi, melegek is teljes jogú polgárai vagyunk az Isten Országának. Egész életünkkel, szerelmünkkel…
| | Öt Kenyér Keresztény Közösség
a Homoszexuálisokért
|
Nem akarok hinni a cenzúra Istenében, korlátozások, parancsok Urában,
a lelkem rejtett zugait kiforgató ádáz tekintetben.
De hinni akarok a sokféle szín egyetlen táncában:
egy véget nem érő örömünnepben.
Nem akarok hinni abban az Istenben, aki elrabolja tőlünk a szerelmet,
aki tenyerét szánkra tapasztja, és tönkreteszi minden örömünket.
De hinni akarok abban az Istenben, aki
– túlcsordulván a boldogság szenvedélyétől –
gyönyörrel és gyöngédséggel teli testünket adta nekünk.
Nem akarok hinni a sarkos definíciók Istenében,
az örök titkot megfojtó skatulyákban.
De hinni akarom, hogy Isten érint meg általad;
az Ő közelségét érzem csókodban, mosolyodban.
Nem akarom hinni, hogy a szerelem önámítás,
hogy a barátságban bízni nem lehet,
hogy minden szó hazugság csupán.
De hinni akarom, hogy a boldogságot csak együtt érhetjük el –
a szeretet útján.
Nem akarok hinni az ököljogban, a fegyverek igazában,
a hatalmaskodók hatalmában.
De hinni akarok az új emberben, Isten saját álmában,
új mennyben és új földben, ahol otthonra lel az igazság.
Nem akarok hinni az öregkor könyörtelen magányában,
az ifjúkor bálványozásában,
egy felszínes világban.
De hinni akarom:
ahol emberek szeretik egymást,
ott Te közelítesz felénk csodálatos erőddel,
Uram.
| | (Johannes Langer)
|
Kapcsolódó anyagok:
|
|
