Egy születésétől fogva vak fiatalember beleszeretett egy lányba. Nem is volt abban semmi hiba, mígnem egyik barátja azt nem mondta neki, hogy a lány bizony nem épp a legszebb. A fiatalember abban a pillanatban elveszítette minden vonzódását. Szerencsétlenségére. Nagyon is jól „látta” ő a lányt. Valójában a barátja volt a vak.
(Anthony de Mello SJ)
|