Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Kereszténység és homoszexualitás  >  Teológiai elemzések  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről


      
    A Biblical Perspective on Anti-Gay/Lesbian Violence.
    In: Violence Against Lesbians and Gay Men.
    New York: Columbia University Press, 1991. 120–140. old.

    A melegek és a leszbikusok*
    elleni erőszak bibliai előképe

    Gary D. Comstock

    In: Deviációk (szerk.: Bíró Judit, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1998.), 178–208. o.

    Mózes III. könyvéhez fordulok – két okból is: először is azért, mert – halálbüntetést írva elő – egyértelműen elítéli a férfiak homoszexualitását, másodszor pedig azért, mert mind a mai napig befolyásolni képes a leszbikusokkal és melegekkel kapcsolatos társadalmi vélekedést és jogi eljárást. Ha tüzetesen átvizsgáljuk a szöveget, ráakadhatunk a napjainkban is erőszakos formákat öltő meleg- és leszbikusellenesség motívumaira és okaira, de arra is alkalmas az írás, hogy a jövendőnket is előre láthassuk belőle.

    Az alábbiakban feltárjuk a Biblia homoszexuális-ellenes passzusait, rámutatva azok máig ható erejére. A szövegértelmezés, valamintz előzmények, illetve a legerőteljesebben homoszexuális-ellenes rész történelmi kontextusának ismertetésével párhuzamosan vázoljuk a jelenlegi helyzetet, majd felvázoljuk a meleg- és leszbikusellenesség várható alakulását – etikailag megfelelő választ ajánlva.

    Egyértelmű bibliai utalások

    A homoszexualitásra az Ótestamentumban nyolc helyen is utalást találhatunk – Genesis 19; Mózes III. könyve 18:22, 20:13; Pál apostolnak a rómabéliekhez írt levele 1:18–32; Pál I. levele a korinthusbeliekhez 6:9; Pál I. levele Timótheushoz 1:10; Jelenések 21:8, 22:15.1 A különféle egyházi szerzők véleménye eltér a tekintetben, hogy ezek közül melyik utal egyértelműen a homoszexualitásra2, abban azonban megegyeznek, hogy Mózes III. könyvének két szakasza világosan a homoszexuális kapcsolatokra és azok tiltására vonatkozik3. És csupán csak egyikük szab ki testi büntetést.

    „Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonnyal hálnak; utálatosság az.” (Mózes III. könyve 18:22).

    „És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok.” (Mózes III. könyve 20:13).4

    Vannak azonban olyan egyházi szerzők, akik szerint e két kitétellel csupán a homoszexualitás egyes – speciálisan a templomi férfi prostitúcióval és a bálványimádással kapcsolatos – gyakorlatát ítélték el, ezzel akarván a környező népek kultikus gyakorlatának követését tiltani (Mózes III. könyve 18:21).5 Erre az értelmezésre egyrészt rácáfol az, hogy a két szakasz közel van egymáshoz, de az is, hogy szép számmal fordul elő olyan tiltás is, amely nem a kultikus gyakorlatra, hanem a hétköznapi szexuális viselkedésre vonatkozik (például házasságtörés, vérfertőzés, menstruáció alatti házasélet, valamint fajtalankodás [Mózes III. könyve 18:19, 20, 23; 20:10–12, 14–16]). Az is megfontolandó, hogy ha valóban a férfiprostitúciót akarták volna e kitételekkel tiltani, akkor ugyanúgy külön utaltak volna rá, mint ahogyan a női prostitúció esetében tették (Mózes III. könyve 19:29).6 Sőt, a szövegértelmezők még azt sem tudták bebizonyítani, hogy a bibliai időkben a templomi férfiprostitúció homoszexuális irányultságú volt.7

    A másik hat lehetséges passzus közül a Genesis 19 (Szodoma pusztulásának története) és Pál apostolnak a Róma-beliekhez írt levelei (1:18–32) azok, amiket leggyakrabban idéznek mint a homoszexualitásra vonatkozó határozott utalásokat. A merész szövegmagyarázók közé tartozó John Boswell szerint „sok patrisztikus szerző arra a következtetésre jutott, hogy [Szodoma] történetével az idegenek elleni gyűlöletet [és] nemi erőszakot ítélik el”, nem pedig a homoszexualitást.8 Boswell egyenesen azt állítja, hogy Pál Róma-beliekhez írt levelében nem is a homoszexuális irányultságú embereket ítéli el, hanem azokat a heteroszexuálisokat, akik homoszexuális kapcsolatot is létesítenek, vagyis „olyan viselkedést tanúsítanak, ami rendkívüli, szokatlan vagy más, mint amit a dolgok szokásos menete lehetővé tesz”.9

    Mivel a „természetes” és „természetellenes” kapcsolatok, a „fertelmes cselekedetek” és „bujaságra való gerjedelem” fogalma Pál levelében nem világos, a passzus kétértelmű; mégis erőteljesen szexuális tartalmú és/vagy az olyan, az azonos neműekre utaló cselekedetekről van szó, amelyek jogos büntetéseként jelenik meg a halál.

    „Mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén… Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek.” (Kiemelés tőlem; Pál levele a rómabeliekhez 1:26–27, 32).10

    A zsidó törvényekben jártas Pál, amikor „Isten végzését” említi, valószínűsíthetően a lévitákra11 utal, még ha a szövegben a „halállal lakoljanak” kifejezés helyett a kevésbé szigorú „méltók a halálra” megfogalmazás található is. Az, hogy a léviták folytonosan feltűnnek az első évszázadban, azt jelzi, hogy központi és unikális szerepet játszottak a homoszexualitás tiltásának folyamatában. Az pedig, ahogyan Pál az asszonynépre utal, azt engedi sejtetni, hogy a tiltás tradicionális értelmezése akkoriban az azonos neműekre – tehát férfiakra és nőkre egyaránt – vonatkozott, függetlenül attól, hogy a férfiakat emeli ki.12

    Mózes III. könyvének öröksége

    Mózes III. könyvének tiltó parancsai a bibliai időket követő zsidó szövegekben és rabbinikus tanításokban, valamint a Konstantinusz utáni kereszténységben is megtalálhatóak.13 Az előbbire példa lehet egyrészt az, hogy a Talmud miért tiltja és bünteti olyan súlyosan a homoszexualitást, másrészt a Sifra, Mózes III. könyvének rabbinikus értelmezése, ami óv a nő-nő és férfi-férfi házasságtól.14 Az utóbbira példa először is az első római birodalmi rendelet 342-ben, öt évvel Konstantinusz halála után, amely Pál homoszexuálisellenes politikáját tükrözi a „kivégzéssel büntetendő” passzusában; másodszor az, hogy 1532-ben V. Károly német-római császár elrendeli, hogy „ha férfi tisztátalanságot követ el… férfival vagy nő nővel, nem érdemlik az életet, halál rájuk”; harmadszor pedig az, hogy 1730-ban, Hollandiában, Mózes III. könyvére hivatkozva, a homoszexuális férfiak máglyára küldését, felakasztását, lefejezését és kerékbetörését követelő pogrom vette kezdetét.15

    Észak-Amerikában a koloniális Massachusetts, New Hampshire, New York, New Jersey és Pennsylvania törvénykezése Mózes III. könyvének (20:13) szó szerinti fordítását alkalmazta, Connecticut pedig a leszbikusokra is kiterjesztette.16 A függetlenségi háború után azonban a volt kolóniák mindegyike hatályon kívül helyezte a homoszexuálisokra vonatkozó halálbüntetést; Pennsylvania volt az első 1786-ban és Dél-Karolina az utolsó 1873-ban.17 A „vallási és jogi befolyás azonban állandóan felfedezhető a homoszexualitással szembehelyezkedő jogrendelkezések nyelvezetében”.18

    S bár a jogalkotásban közvetlenül nem alkalmazták Mózes III. könyvét, a leszbikusok és melegek elleni közérzület és gyakorlat formálására folyamatosan felhasználták.19 Legutóbb két jelentős intézmény tett hitet a tiltás mellett. 1986-ban a Hit Gyülekezete mondta „Levél a katolikus egyház püspökeihez a homoszexuálisok pasztoriális megítélésével kapcsolatban” című iratában, II. János Pál pápa egyetértésével, miszerint:

    Mózes III. könyvének 18:22 és 20:13 passzusai a kiválasztottak közé tartozás előfeltételeként kizárják Isten népéből azokat, akik homoszexuális módon viselkednek.

    A Róma-beliekhez 1:18–32 még csak elődei erkölcsi tradícióit folytatja, a keresztények és pogányok közötti ellenségeskedések új kontextusában azonban Pál a homoszexuális viselkedést olyan vakságként említi, amely hatalmába keríti az emberiséget.20

    Szintén 1986-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányosnak ítélte meg Georgia állam szodómiatörvényét. A többségi vélemény azt mondta, hogy „a [homoszexuális] kapcsolattal szembeni előírások ősi gyökerekkel bírnak”; a tartózkodók úgy fogalmaztak, hogy „ezen gyakorlat elítélése mélyen a zsidó-keresztény morális és etikai értékekben gyökerezik”; az ellentétes érvelés pedig elutasította a „kérelmező hivatkozását Mózes III. könyvére [és] a Róma-beliekre”, illetőleg „azt a feltevést, hogy a tradicionális zsidó-keresztény értékek tiltják az említett kapcsolatot.”21

    Mózes III. könyvének jelenlegi hatásai

    Bár a Mózes III. könyvében foglalt halálbüntetés ma kevésbé a fizikai megsemmisítést, mint inkább a melegek és leszbikusok szexuális, illetőleg érzelmi irányultságával szembeni elítélést szolgálja, az erőszakot mégis elfogadhatóvá teszi. Ennek bizonyítéka lehet a széles körben tapasztalható rendőri zaklatás, a Legfelsőbb Bíróság döntését követően a meleg és leszbikus emberekkel szembeni fokozódó ellenségesség.22 Ennek példája a püspöki körlevél okfejtése, amely szerint a homoszexuálisokkal szembeni „erőszakos rosszindulat” ugyan „sajnálatos”, azonban a homoszexualitás elismerésének és civil jogalkotásba történő beszivárgásának tükrében az ilyen „irracionális és erőszakos reakciók” fokozódása nem meglepő, mivel „olyan viselkedésformáktól védenek, amelyekhez senkinek nincs joga”.23

    Nem voltak olyan kutatások, amelyek megpróbálták volna vizsgálni Mózes III. könyvének tiltó rendelkezéseit a leszbikusokkal és melegekkel kapcsolatos társadalmi attitűdök és viselkedésformák kapcsán. A rendelkezésre álló tanulmányok csak azt mutatják, hogy azok, akik rendszeresen járnak templomba és akik „ortodoxabbak”, „bigottabbak” vagy „fundamentalistábbak”, inkább hajlamosak az elítélésre.24 Kinsey, Pomeroy és Martin 1948-as, a férfi szexuális viselkedést vizsgáló tanulmányuk alapján arra a következtetésre jutnak, hogy még akkor is, amikor az egyházaknak nincs törvénykezési joga, és befolyásuk sokkal közvetettebb, a „régi vallási szabályok még mindig elsődleges forrását jelentik azoknak az attitűdöknek, ideáknak és ideáloknak, valamint magyarázatoknak, amelyeknek az egyének legtöbbje alárendeli szexuális életét.”25

    A homoszexualitással szembeni ellenségesség jobbára nem annyira az adott bibliai szövegek speciális ismeretén és alkalmazásán alapul, mintsem a „Biblia” általános ismeretén, amit a közvélemény és az egyházi tradíciókra és tanításokra alapozott feltevések formálnak.26 Ahogy a 3. fejezetben megjegyeztük, a meleg/leszbikusellenes erőszak mai szószólói azt gondolhatják, hogy „az Egyház” vagy „a Biblia” feljogosítja őket az erőszakra, de egyiket sem tartják ellenszenvük és támadásuk elsődleges okának. Általában véve kevés ember látszik tudomásul venni például azt, hogy a férfi homoszexualitásra vonatkozó tiltással és a rá vonatkozó halálbüntetéssel két bekezdés foglalkozik – ez pedig elég kis szám a Szentírás teljes terjedelméhez, de még Mózes III. könyvéhez (859 bekezdés) képest is. Általában véve a szexuális bűnök felsorolása, ahol ezek a szakaszok szerepelnek, elég csekély részét képezi a könyvnek. Ugyanez áll a halálbüntetésre is. Az ugyancsak büntetendő viselkedések közé tartozik az apa vagy anya megátkozása; az apa feleségével elkövetett incesztus (férfiaknál is és nőknél is); a fiú feleségével elkövetett incesztus (férfinál is és nőnél is); a nővel és anyjával elkövetett házasság (mindhárom esetében); bestialitás (férfinál is és nőnél is, valamint állatnál is); ha valaki médiumként vagy tündérként szerepel (férfi vagy nő); ha pap lányaként ringyó; ha valaki szombatkor dolgozik; az Úr nevének átkozása vagy káromlása; emberölés (Mózes III. könyve 20:9–16, 27; 21:9; 23:13, 16, 30; 24:17,21).27

    A halálbüntetés súlya mindazonáltal, még ha csak egyszer említtetik is, és nem szorítkozik csak a homoszexualitásra, ezeket az utalásokat jelentőssé teszi. Alapkérdések merülnek föl: Miféle irat követeli meg az ilyen tiltásokat és büntetéseket? Milyen társadalmi kontextus befolyásolta és formálta ezt a dokumentumot? Milyen okok miatt íródott és/vagy állítódott össze?

    Mózes III. Könyvének helye az Írás kánonjában

    Mózes III. könyve az Exodust követi és a Megszámlálások könyvét előzi meg. Mózes öt könyve közül az első, a Teremtés könyve az ősidőkkel és a patriarchák történetével foglakozik; a másodikban, az Exodusban található Izrael történetének kulcsfontosságú eseménye, ahogy Isten megszabadítja rabszolgaságából a zsidó népet; a III. könyv a rituális istentiszteletet, a papsági szervezetet, valamint a családi földtulajdonlási rendszert fogalmazza meg; a negyedik, a Megszámlálások könyve az izraeli családok listáját adja; az ötödik könyv, a Törvény summája pedig az istenimádat centralizálását írja elő. Annak ellenére, hogy Mózes öt könyve eltérő történelmi térben és különböző időkben élő népek szövegeinek kompilációja, olyan narratívába van ágyazva, amely a könyveknek történeti és földrajzi értelemben vett előrehaladást biztosítanak: a Genezis története a Közel-Kelet teljes területére vonatkozik, de a főbb események és a befejezés Egyiptomban játszódnak; az Exodus Egyiptomban veszi kezdetét, és a Sínai-hegynél végződik; a III. könyv színtere a Sínai-hegy; a Megszámlálások könyve, ami a Sínai-hegyen kezdődik, a vándorlásról szól, amely a Kánaán, az ígéret földje előtt elterülő síkságon ér véget; a Törvény summája pedig Kánaán határában játszódik, és Mózes Izraelnek adott tanácsait tartalmazza. Kánaán birtokba vétele a mózesi könyveket követő könyvekből, Józsué könyvéből és a Bírák könyvéből ismerhető meg.

    A III. könyv szó szerinti olvasata

    A III. könyv nem más, mint ítéletek, rendeletek, törvények és parancsok gyűjteménye egy „rendkívül egyszerű” narratív sémában tálalva: Izrael népét a „könyv mindvégig ugyanabban a helyzetben láttatja, nevezetesen átmenetileg a Sínain tartózkodónak”. A narratívum „meglehetősen rövid sztereotip bevezetésből és az azt követő szokásos formulákból” áll össze, amelyek ismételgetésével Jahve instrukcióinak sora összeáll. A bevezető formula: „Szóla az Úr Mózesnek”, „Szólj Izráel fiainak”; a befejező formula pedig az „Ezek azok a parancsolatok, amelyeket Mózes által parancsolt az Úr Izrael fiainak” formula valamilyen változata. A történet másodlagos a fő mondandóhoz, azaz az isteni instrukciókhoz képest; a dokumentum sokkal inkább törvényhozói, mintsem narratív jellegű. Az instrukciók olyan „végtelen számúak”, olyan „átfogóak” és olyannyira úgy tűnik, hogy „pusztán” a narratíva „kapcsolja őket össze”, hogy elrendezésükben „kevés koherenciát fedezhetünk fel”.28

    A parancsok négy, megközelítőleg egyenlő méretű csoportba vannak rendezve:

    1. Az első (1–10. rész, 252 szakasz, a dokumentum 29 százaléka) olyan, a szentségekre vonatkozó utasításokat tartalmazza, melyeket Mózes bátyja, Áron és az ő férfi leszármazottai követnek mint a papi hivatás örökösei.

    2. A második (11–16. rész, 238 szakasz, a dokumentum 28 százaléka) a gyermekszüléssel, leprával, testi váladékokkal és a fogyasztható állatokkal kapcsolatos „tisztasági” előírásokat tartalmazza.

    3. A harmadik (17–22. rész, 167 szakasz, a dokumentum 19 százaléka), ami a Szentség kódexeként ismert, a szexuális és társas kapcsolatokra, az áldozati állatokra, illetőleg tárgyakra és a húsevésre, valamint a papok és kultikus ajándékok „elkülönítésére” vonatkozó nézeteket tartalmazza.

    4. A negyediket (23–27. rész, 202 szakasz, a dokumentum 24 százaléka) gyakran a Szentség kódexe részének tekintik, a Szabadulás éve – amikor visszaállt a család és a magántulajdon intézménye – azonban mégis önálló jelentőségűvé teszi.29

    A III. könyv elsődleges tartalma

    Az instrukciók harmadik csoportjában – különösen a 18., 19. és 20. részben – feltűnik egy ellentmondás. A 18. és 20. részben a férfi homoszexualitás tiltott, illetve halállal büntetendő; a 19. rész ugyanakkor előírja a szomszéd és a vendégül látott idegen szeretetét.

    „Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, Hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (Mózes III. könyve 19:18).

    „Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Mózes III. könyve 19:34).30

    A mai olvasó számára a homoszexuális férfiakra kirótt büntetés (halál) súlya és az idegenek iránt előírt kötelező szeretet ellentmondani látszanak egymásnak. Hogyan is lehetne egyszerre szeretni és megölni azt, aki más, marginális, kívülálló, idegen?31

    A III. könyv egyik értelmezése szerint „az idegenek és szomszédok szeretete” nem ugyanaz a szeretet, amit ma szeretetnek nevezünk a családi körön kívül álló emberek iránt. A jövevény vagy idegen (ger) héber terminusa nem a marginális emberekre vonatkozik. Pontosabb, ha inkább „köztünk lévő idegen”-nek fordítjuk, olyannak, aki máshol született, de megvannak azok a gazdasági és családi javai, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a közösség elfogadott tagjaként, a közösség elvárásainak megfelelve dolgozzon. Ez az „egyazon törvény vonatkozik jövevényre és bennszülöttre” jelentése. A szomszéd (rea') kifejezés – közvetlenül a társ (`amit), a báty (`ach) és a földi (ben-'am) szavakat kíséri, és felcserélhető azokkal – megerősíti a homogenitást mint a kommunális szeretet feltételét. A szomszéd és jövevény szeretete azt jelenti, hogy szeretjük azokat, akik hozzánk hasonlatosak. Idegen vagy kívülálló státusjelölésére más szavakat használnak (zar és ben-neykar); és ezek kontextusát úgy szabták meg, hogy ne tegyenek lehetővé adott közösségi és a kultikus gyakorlatokban való részvételt.32

    Az inkluzív közösséget, az egalitáriánus elveket vagy a pluralisztikus igazságot és a kívülállók szeretetét hiába keressük a III. könyvben. A III. könyv arra szolgál, hogy egy olyan különálló közösséget definiáljon, amely a másoktól elkülönítő felsőbbrendű különbözőségekben fogalmazza meg önmagát. A quadosh kifejezés, aminek gyökere azt jelenti: „különvaló”, és amelyet „szent”-nek fordítanak, (rokon értelmű szavaival, mint például megszentelni és szentség) 152 alkalommal jelenik meg a III. könyvben (a héber Írásban való előfordulás 20 százaléka).33 Jahve szentsége és Izrael különvalóságának folytonos ismételgetése éppúgy a dokumentum teljes egészén keresztül hangsúlyozódik, mint az olyan összefoglalások állandó jelenléte, amelyre a 20. szakaszban kerül sor. Itt a dbl kifejezés, melynek jelentése „elkülöníteni vagy szeparálni”, szintén négy alkalommal tűnik fel.34

    „Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok. És ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint, a melyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket [szexuális, társadalmi és kultikus kihágások] cselekedték, azért megútáltam őket. Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a téjjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül. Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat. És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek (Mózes III. könyve 20:22–26).”35

    A passzusból egyértelműen kiderül, hogy a szövegben említett számos kultikus parancs azt a célt szolgálja, hogy Izrael népét elkülönítse más népektől. Pontosan megmondják, ki lehet bent és ki kerül a közösségen kívül, azaz hogy kit „vágnak le népéről”.36

    Mivel a fenti bekezdés annak a szakasznak a végén jelenik meg, amely előírja a homoszexualitás halálbüntetését (20:13), és mivel a homoszexualitás tiltását (18:22) is hasonló bevezetés és összefoglalás övezi (18:1–5, 24–30), ezek az előírások Izrael különállását látszanak hivatva megalapozni.

    Más szabályozások, különösen a társadalmi törvényhozás, még inkább erősíteni látszanak ezen elkülönülést, amikor a közösség tagjai számára egymás kölcsönös támogatását írják elő. Ha összevetjük a 25:1–7. szakaszban a minden hetedik évre elrendelt földművelési tilalmat (pihentetés) az Exodus 23:10–11. ugyanezen tilalmat kimondó szakaszával, érzékelni tudjuk mindezt. Az utóbbiban ezen rendelkezés indoklása az, hogy „… a mit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak; A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.” A szegényekkel, özvegyekkel és árvákkal való törődés, a zsidó-keresztény Írásban állandóan jelenlévő téma gyanúsan hiányzik innen, a törődés csupán saját magunkra és családtagjainkra vonatkozik. A szegénységet a 25. részben külön tárgyalja, de a Szabadulás évének törvényei értelmében – amelyek nem a kívülállókra vagy az alacsonyabb osztálybeliekre, hanem „az elszegényedő testvéreitekre” (vér szerinti rokonok, törzsi társak, földiek) vonatkoznak – a segítés felelőssége a rokonokra korlátozódik (25:25, 35, 45). A Szabadulás évének disztinktív jellegzetessége, hogy a földbirtokos osztály számára „visszaállítja a tulajdont” és meghozza a „csődtörvényt”; mindez „elsődlegesen a (patriarchális) család egybentartását szolgálja”.37

    Mózes III. könyvének történelmi kontextusa

    Mózes III. könyvét mint az Izrael különállóságát hirdetni hivatott szöveget, azon történelmi idők terminusaiban és oksági folyamataiban kell értelmezni, amelyben megfogalmazták. A héber Írás három forrása – a Jahvei (J), az Elohista (E) és a Papi (P) – közül mind a J, mind az E igen ősi, és a III. könyvben alig-alig tűnnek föl. A P-szöveget, korábbi anyagok felhasználásával és inkorporálásával, Izrael eleste után írták és gyűjtötték egybe. Ezért ezek az anyagok Izraelnek a Kánaánba való belépése előtti időszakát idézik.38

    Mózes III. könyve olyan P-szöveg, amely Izrael népének a Sínai-hegyen való várakozásának leírásához és értelmezéséhez két valódi történetet használ föl: 1. Jeruzsálemnek a babiloni Nabukodonozor általi 586-os (vagy 587-es) lerohanását, aminek következménye a szétszóródás vagy a száműzetés volt, valamint 2. a negyvenkilenc évvel később bekövetkező eseményt, amikor is Kürosz, perzsa uralkodó legyőzte Babilont, és autonóm vallási közösségként helyreállította Izraelt.39

    A száműzetés és restauráció körülményei

    Az egyházi szövegek magyarázói és a történészek azt mondják, hogy a babilóniai száműzetés nem volt több, mint „a populáció alig 5 százalékát kitevő királyi, állami hivatalnoki, papi és katonai személyzet, kézművesek kényszerű távozása”.40 Kürosz rendelete lehetővé tette számukra a visszatérést. A perzsa uralkodó széleslátókörű politikája értelmében bizonyos személyek jelentős autonómiához és respektushoz juthattak saját kulturális és vallási életükben – egészen addig, amíg az a perzsa birodalom javát szolgálta. Jeruzsálem stabilizálása ugyanígy Perzsia javát szolgálta, hiszen ezzel elejét vehették annak, hogy gyenge pont keletkezzen Júdea tartomány védelmében. Annak érdekében, hogy politikai függetlenséget ne kelljen adni, a perzsák szorgalmazták Jeruzsálem vallási autonómiáját, és a koloniális törvényeket az érvényben lévő vallási törvények alapján hozták meg.41

    A visszatérő babilóniai száműzöttek, a „deklasszálódott” elit, akik mint felsőosztálybéli jeruzsálemiek különleges kiváltságokhoz jutottak, korlátozottan ugyan, de nyilvánvaló lehetőségek előtt álltak.42 Izrael vallási tradícióinak, szokásainak, alapértékeinek és történelmének felélesztésével ezek a száműzöttek a legtávolabbi lehetőség elérésén, a politikai függetlenség és a monarchia visszaállításán fáradoztak. Izrael autonóm vallási közösségként való helyreállítása olyan „politikai tett volt, amihez a zsidó közösség a perzsa birodalom autoritásaival való együttműködése révén jutott, és amit a zsidó koloniális elit a júdeai száműzetésből magával hozott kollaborációs technikáival ért el”.43

    Kevés nyomát lelni annak, hogy milyen volt a soruk a júdeai száműzetésben. A Királyok második könyve utal a „föld szegény fiai”-ra és azokra, akik kétségbe voltak esve Jeruzsálem pusztulása miatt (24:14; 25:12), illetve a Jeremiás siralmai-ban olvasható, hogy a körülmények rendezetlenek voltak, és hogy a szegénység általános volt. Sok városra és falura a pusztulás várt, és Jeruzsálem nagy része romokban hevert. A jövő szempontjából döntő jelentősége volt annak, hogy Babilon nem helyezett idegen uralkodóréteget a júdeaiakra – ahogyan ezt megelőzően Izrael másik négy királyságával tette. Így azután visszaérkezésüket követően a száműzötteknek nem kellett a távollétükben megerősödött uralkodó osztállyal versengeniük, hanem ehelyett megkezdhették a környező népek előtt tárva-nyitva álló ország feletti kontroll visszaszerzését, és hozzáláthattak ahhoz, hogy a bennszülött júdeaiakkal elfogadtassák társadalmi és vallási szokásaikat. Az, hogy Mózes III. könyvében ugyanazon törvényt írták elő a jövevényekre és a bennszülöttekre, valamint hogy állandóan a szomszédos népektől való elkülönülésre intettek, azt szolgálta, hogy a rend helyreállítását és a kontroll megszerzését Jahve korábban már kifejezésre juttatott akaratának tulajdonítsák.44

    Mózes III. könyvének történelmi értelmezése

    Mózes III. könyve az új fejleményeknek megfelelő módon próbálja újraértelmezni Izrael történetét. Ahhoz, hogy a száműzetés után újraszervezhessék a kultikus gyakorlatot, a szexuális és társadalmi szabályokat, valamint a papság szervezetét, Jahvénak a Sínai-hegyen álló Mózeshez intézett szavai adtak jogalapot. Az Exodus könyvében felsorolt rutinszerűen hangzó feladatokat Mózes III. könyvében dolgozzák ki, magasztalják fel, hogy Jeruzsálem szocioökonómiai problémáit a hazatérő száműzöttek érdekének megfelelően tudják megoldani. Történelmi precedens, hogy a visszatérő, korábbi uralkodó osztály a perzsa fennhatóság alatt kísérletet tesz Izrael vallási közösségének megszilárdítására és irányítására.45 Ahogy az addig a hét egy pihenőnapját jelentő szombat értelmet vált Sabbathra, és attól kezdve azt jelenti, hogy a föld és vagyon visszaszáll azokra, akik korábban elhagyták az országot – nos, ez igazán prominens példa erre.46

    A héber Írás sehol másutt nem említi sem a földtulajdonlás visszaállítását, sem a sabbatical (vagy a hetedik) év (shenat shabbatone – szorozva héttel, hogy kijöjjön a negyvenkilenc évvel később bekövetkező szabadulás éve) fogalmát. A szabadulás évének írásbeli alapja csak Mózes III. könyvében lelhető fel; a Biblia semmilyen bizonyítékát nem adja történelmi hitelességének.

    A numerikusan kialakított ünnepi naptár – amely Sabbath hetedik napját követve a hetedik hét, a hetedik hónap, a hetedik év és végül a hétszer hetedik év ünneplési rendje – csak Mózes III. könyvében lelhető fel, és az Exodusban olvasható régebbi ünnepi rendet váltja föl.47 Bár a bibliamagyarázók általában egyetértenek abban, hogy az ünnepnek szinte semmi vagy csak nagyon kevés valódi történelmi előzménye van, és hogy a szabadulás éve valójában az ősi törvénykezési rendnek a száműzetés utáni visszaállítása („a szombat elvének… a legvégső határig való kiterjesztése”48), legjobb tudomásom szerint eddig senki nem mondta ki azt, hogy mindehhez az alapot a negyvenkilenc évvel Jeruzsálem elpusztítása után Kürosz által kiadott rendelet anticipálása adta.49

    Egy olyan, a tulajdonlási rend helyreállítását a Sínai-hegyen előíró provízió révén, amely az ősi szombat-törvénybe ágyazottan fogalmazódik meg, és amely a száműzetést megelőző időszakban érvényes állapotokat kelti életre, megnyerhetővé válnak a visszatérő száműzöttek. A provízióval lehetővé válhat a tulajdon azonnali visszaszerzése és a helyi politikai hatalom megalapozása ugyanúgy, mint ahogy normatív időhatárként szolgálhat a jövőben is (például csak azok a családok juthatnak hatalomhoz, akik egészen a kijelölt évig visszamenőleg igazolni tudják korábbi helyzetüket). A történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy a papi szervezet feletti kontrollt megszerző családok számára ez az időszak a Babilóniából való visszatérés éve.50

    Párhuzam Mózes III. könyve és a meleg/leszbikus-ellenes erőszak között

    A Mózes III. könyvében megjelenő idegenszeretet és a homoszexuálisokra kiszabott halálbüntetés között az első látásra még nyilvánvaló ellentmondás csak látszólagos. Nem épülhet rá olyan diszkusszió, amely a melegek és leszbikusok elleni erőszak problémájára valamiféle korrektív norma kialakítását lehetővé tenné. A szövegen átívelő gondolat – azaz: a különálló, eltérő közösség felállítása – azonban betekintést enged a napjainkban megjelenő erőszak természetrajzába is, mert a motívumok és okok mindkettő esetében hasonlóak.

    Ha összevetjük a melegek/leszbikusok elleni erőszaktevőkkel kapcsolatos adatokat (lásd Collins modelljét a 4. fejezetben) Mózes III. könyvének a fentiekben vázolt pontjaival, nyilvánvalóvá válnak a párhuzamok. Példának okáért:

    l. Napjainkban, Észak-Amerikában egy serdülő férfi valószínűleg agresszív, domináns, erőszakos viselkedést fog mutatni azokkal szemben, akik szociálisan nála gyengébbek, mert ez egyike a szerény lehetőségei közül azoknak, amely lehetővé teszi, hogy megfeleljen a nemétől elvárt viselkedésmódnak, különösen akkor, ha fent akarja tartani a férfiakra érvényes nemi szerepelvárásokkal kapcsolatos privilégiumait.

    2. Ehhez hasonlóan a Jeruzsálembe visszatért babilóniai száműzöttnek is ugyanígy ez volt az egyik lehetősége, ha meg akarta szervezni az irányító vallási elitet, különösen akkor, ha demonstrálni akarta a felsőosztálybeli viselkedést, és fenn akarta tartani az elittől elvárt és az elitnek fenntartott státust.

    Egy adott csoport előnyben részesítése – lett légyen serdülő férfiak vagy deklasszált száműzöttek csoportja – azok javát szolgálja, akik a társadalmi berendezkedést kontrollálják. Folytatva a párhuzamot:

    1. A serdülőkor unalmát és a kihívások hiányát a fiúk egyszerűen képtelenek elfogadni, lévén hogy agresszivitásra, kalandéhségre, uralkodásra és irányító szerepre szocializálják őket. A „Férfi legyen férfi!” típusú elnéző és megengedő neveléssel (amikor is a fiúk nyugodtan bánthatják a nyámnyilákat, a kiszolgáltatottakat és a deviánsokat) a férfistátusuk szempontjából „másodosztályú” viselkedést váltunk ki belőlük, ráadásul mindez tovább erősíti a társadalmi standardokat. A randevúkon elkövetett nemi erőszak, valamint a homofób erőszak aránya igen magas a serdülők körében, ami azt jelzi, hogy változatlanul nagy bennük a szándék a férfidominancia és a devianciával kapcsolatos standardok iránti megfelelésre.

    2. Hasonlóképpen: Kürosz rendeletét követően azok a legnyugtalanabbak és azok tudják a legkevésbé elfogadni a száműzetés állandósulását és a hatalomnélküliséget, akik Jeruzsálem uralkodó elitjeként szocializálódtak. Azzal, hogy egy vallásilag független, politikailag azonban dependens közösség létrehozását lehetővé tette számukra, Perzsia stabilizálni tudta birodalma nyugati határának gyenge pontját. Mint serdülő fiataljainknál, az autonómia itt is „másodosztályúnak” minősül, és nem szolgál mást, mint a hatalmas Perzsia társadalmi rendjének fenntartását.

    Tanulmányom szempontjából fontos a következő kérdés: „Ha egy adott társadalmi renden belül egy csoportot speciális, de korlátozott hatalommal és előjogokkal ruháznak föl, azt jelenti, hogy a leszbikusok és a melegek az e csoporttól érkező fizikai támadások, büntetések vagy kiközösítések célpontjaivá válnak?” A két fenti példa (az észak-amerikai fiatal férfiak és a száműzetés utáni Jeruzsálem vallási vezetői példája) alapján a válasz: „igen, ha a csoportnak korlátozott hatalmat biztosító társadalmi rend patriarchális jellegű”. A fiatalemberek azért viselkedhetnek úgy, ahogy viselkednek, mert viselkedésük megfelel a heteroszexuális férfikontroll és felsőbbrendűség standardjának. Ehhez hasonlóan: azért térhettek vissza a száműzöttek, mert megfeleltek a birodalmi rendnek, azt támogatták és szolgálták.

    Bizonyosak lehetünk abban, hogy ha a serdülő férfiak vállalati üzletembereket vagy házasembereket zaklatnának, akkor a tevékenységükre adott társadalmi reakciók erősen különböznének attól, mint amikor leszbikusokat és melegeket vesznek célba. És abban is biztosak lehetünk, hogy a visszatérő száműzöttek nem jutottak volna messzire, ha a vallási rendet és a családi szervezetet törzsi alapon, nyíltan egalitáriánus módon akarták volna megszervezni. A kontroll és hatalom bizonyos fokáért cserébe mindkét csoport lelkesen leválik azokról, és egyben áldozatává teszi azokat, akiknek szabadsága veszélyeztetné azt a társadalmi berendezkedést, amely megadja számára korlátozott, de speciális privilégiumait. A „makulátlan”, házas, heteroszexuális férfiak hierarchikus papi rendje, amit saját közösségük irányítására hoztak létre51, annak a társadalmi rendnek a szervezőelveit tükrözi, amelynek engedelmességgel tartoznak (ez a Perzsa birodalom) és amelyből kiestek (ez a monarchikus Izrael); az, hogy a homoszexuálisokra halálbüntetést írnak elő, igazolja, hogy ezen szervezőelveket lelkesen támogatják.

    Mózes III. könyve mint patriarchális szöveg

    Mózes III. könyvében végig egyértelmű a patriarchátus elvének megfogalmazása és gyakorlata.52 A jelen tanulmány közvetlen céljainak megfelelően most azoknak a szexuális szabályozásoknak a listáját tekintjük át, amelyekben a figyelmünket felkeltő homoszexuális tiltások megtalálhatóak.

    A 18. szakasz szexuális regulái férfiakra vonatkoznak, és tiltják az anyával, a nagynénivel, a mostohaanyával, a feleség nagynénjével, a nővérrel, a féltestvérrel, a mostohalánnyal, a sógornővel, a mennyel, az unokával, a mostohaunokával és a szomszéd feleségével való szexuális érintkezést. A listáról hiányzik a feleség és a leány. A bibliamagyarázók általában azt mondják, hogy a leány természetes módon beleértődik, csupán kifelejtették.53 A feminista kutatók azonban rámutatnak, hogy a nemi erőszakot nem a nők elleni támadásként fogalmazzák meg, hanem az olyan férfiakkal szembeni vádakként, akik sértik a tulajdon, a használat és a csere jogát. A patriarcha nemcsak a feleségét birtokolja, hanem a leányát is egészen addig, amíg férjhez nem adja. A férfi rokonok leányai tehát tilosak, a „patriarchális Isten azonban csendesen elnézi az apa–leány incesztust”.54 Azzal, hogy a halálbüntetést csak a szomszéd feleségével, az apa feleségével és a mennyel folytatott szexuális kapcsolatért szabja ki, a 20. szakasz azt engedi sejtetni, hogy a szexuális rend kialakításánál a tulajdon a fontos elem, nem az apaági rokonság. A más férfirokonokhoz tartozó nők szexuális használata tiltott.55

    Mivel a férfi homoszexualitás tiltása és annak halállal büntetése közvetlenül az említett szabályok után következik mind a 18., mind a 20. szakaszban, úgy látszik, hogy a férfiak esetében az számít a patriarchális viselkedés extrém megsértésének, ha a férfi nem birtokolja a nőt szexuálisan, ha a férfi férfit birtokol nőként, vagy ha a férfi megengedi, hogy nőként birtokolják.

    Mózes III. könyvében a szexuális erőszak a héber Írásban sehol máshol nem látott módon van részletezve (vö. II. könyv 20 és 21; IV. könyv 27). A törvényekben máshol nem jár halálbüntetés a szexuális erőszakért, és a homoszexualitásról sem esik szó. Mózes III. könyvének ide vonatkozó részeinek (18:1–5, 24–30; 20:7–9, 22–26) bevezető és befejező kerete szokatlanul részletes és narratív a szöveg más részeihez viszonyítva. Az „Én vagyok az Úr” tekintélyelvű deklarálása korábbi, Elohista (vagy E) forrásokból származik, amelyekben időnként fordul csak elő, itt azonban gyakran ismétlődik.56 Az erőszakosnak minősülő szexuális viselkedések felsorolásakor a lajstromok nem alkotnak egységet és nem koherensek; például annak, hogy az adott viselkedés mitől minősül offenzív jellegűnek, igen változatos okai lehetnek (megbecstelenít, profán, utálatos vagy perverz), emellett a szöveg (még egyazon tanításon belül is) hol egyes, hol többes számban fogalmaz, és amikor a büntetés mértékét kiszabja, sem következetes – mindez azt jelzi, hogy a szöveg sok forrásból állt össze.57 A lajstromok a törvények laza szövetét egy szilárd vázra fűzik. A héber Írás más törvényeivel összevetve ezek a bűnlajstromok a patriarchális elvek körvonalazására, megerősítésére és alkalmazására tett eltökélt kísérletnek tűnnek.

    A fentiek kapcsán tapasztalt elszántság más vonatkozásban is felfedezhető Mózes III. könyvében – erre jó példa a testnedvek iránt tanúsított extenzív figyelem (12;15). Mary Douglas antropológus szerint „a testnyílásokkal kapcsolatos rituális szorongás szociológiailag abban a gondoskodásban jelenik meg, amit kisebbségi csoportként a politikai és kulturális egység megőrzése iránt éreztek”.58 Norman Gottwald bibliamagyarázó is arra a következtetésre jut, hogy „az a szenvedély, amivel Izrael népét a környező népektől elkülönülő népként kívánták ábrázolni, és aminek a körülmetélésben, a Sabbathban, az étkezési előírásokban, az ünnepekben és a szentségekben adták jelét”, nem más, mint egyfajta „stabilizáló stratégia… amely a kiűzetés, majd az újjáépítés zavaros időszakában a zsidó közösség megtartását célozta”. A napjainkban megnyilvánuló homofób erőszak vizsgálatakor igazán jelentőségteljessé válik annak ismerete, hogy a szexuális bűnökkel kapcsolatos instrukciókat és disztinkciókat azon „sorsfordító megrázkódtatás folyamán írták és állították össze, amelynek során Izrael elvesztette politikai függetlenségét és szolgasorba jutott.”59

    A melegekkel és leszbikusokkal szemben Észak-Amerikában megnyilvánuló erőszakot illetően az állam hatalmának csökkenése nyomában megerősödő patriarchalitás az, ami támpontot nyújthat elemzésünkhöz.

    A meleg/leszbikus-ellenes erőszak lehetséges forgatókönyve

    A leszbikus/meleg mozgalom kialakulása ahhoz az időszakhoz köthető, amikor az USA a második világháborút követően gazdasági és nemzetközi nagyhatalommá vált. Anélkül, hogy lebecsülném a leszbikusok és a melegek által kiállt szenvedéseket, azt kell mondanom, hogy ebben az országban, amely negyven év óta stabilitást élvez, tolerálnak bennünket, nem kell bujkálnunk. Ez egy olyan világ, amelynek öndefiníciójába mi is belefértünk, mert létét nem fenyegette veszély, és nem volt bizonytalan. Akkor azonban, ha a hanyatlására vonatkozó előrejelzéseknek hihetünk, számítanunk kell arra, hogy az autoritás, még ha korlátozottan is, de újraéled. Grenada és Panama invázióját, illetve Líbia bombázását már az önmagát veszélyeztetettnek érző hatalom erőfeszítésének előjeleként értelmezhetjük. Ezek a kísérletek inkább tűnnek „image-formálásnak, mint a nemzeti érdek megszabta politikának, inkább propagandának, mintsem politikailag igazolható tettnek”.60

    Benjamin Friedman közgazdász megfigyelése szerint 1980-ban az államadósság nagysága (minden egy dollárnyi jövedelemből 26 cent) elérte az 1870-es, illetve az 1920-as szintet. A sorozatos költségvetési deficitek 1987-ben 44 centes értékkel törték meg az állandósági rekordot. Friedman szerint mindezért a Reagan-kormányzat pénzügypolitikája a felelős, mert, hirtelen változást okozva a pénzügyek vezetésében, azon az elven alapult, hogy a „személyi jövedelemadó csökkentésének ösztönző hatása lesz, mert fokozni fogja az egyéni erőfeszítéseket és a vállalkozó kedvet, így az alacsonyabb adómérték nagyobb adójövedelmet eredményez”. Mivel azonban az adócsökkentést nem kísérte az államkiadások jelentős szűkítése, a „nettó üzleti tőke nemhogy nem növekedett, hanem inkább süllyedt”. A befektetési láz és produktivitás erősödésének ígéretét fokozódó deficit váltotta fel. „Új gazdaságpolitikánk hét éve – hét békében eltöltött év! – megkétszerezte az állami adósságot, a nemzetgazdaság produktivitása pedig felére csökkent.61

    Az adózásra és a kiadásra épülő pénzügypolitika átváltozott kiadásra és hitelfelvételre épülő pénzügypolitikára. A kormány, annak érdekében, hogy adóemelés nélkül is tovább költekezhessen, egyszerűen részvényeket bocsátott ki, és külföldi befektetőktől vett fel kölcsönöket. Ennek eredményeként az amerikai kormány gyorsan növekvő adósságállományának csaknem fele a külföldi hitelezőké.62 Míg 1981-ig az Egyesült Államok „egyre erősödő mértékben vált hitelező állammá”, addig az új „politika eredményeként hitelezőből hitelfelvevőkké” váltunk. Friedman rámutat arra, hogy „a történelem során eddig azoké az országoké volt a világhatalom és befolyás, akik hiteleztek”; ma már Japán és a Német Szövetségi Köztársaság a világ legnagyobb hitelezője.63

    Az Egyesült Államok nincs abban a helyzetben, hogy egyszerűen vissza tudná nyerni elvesztett hatalmát. A részvényeket már átváltották, a folyamat visszafordíthatatlan. A külföldi befektetők nem fogják puszta figyelmességből visszaadni az USA-nak a megkapott javakat.64 A változás nem csak az USA nemzetközi befolyásának csökkenésével, és nem csak a honi üzleti élet feletti külföldi kontroll erősödésével jár, hanem az amerikai kisember számára életszínvonalának drasztikus csökkenését okozza.

    A háztartásokra hárító megoldások – Költs kevesebbet és adózz többet! – könnyen váltanak ki ellenállást az amerikai munkások és fogyasztók körében. Az ennél sokkal kisebb deficitek kezelésére tett kísérletek a múltban is recesszióhoz vezettek, pedig azok a mostani helyzethez viszonyítva szinte elhanyagolható mértékűek volt. A recesszióban pedig a nehézségek nem egyenlő mértékben sújtják az embereket. Friedman jóslata szerint az egyenlőtlenségek „hihetetlen” mértékben megsokszorozódnak. Amikor majd sor kerül „az amerikai bevételek nemzetközi egyensúlyának helyreállításához szükséges redukcióra”, a helyzet minden korábbinál nehezebb lesz, „mert kicsiny reálnövekedés közepette fog végbemenni”. Azon túlmenően, hogy „vagyonunk, adósságunk fejében, külföldiekhez kerül”, „az új gazdaságpolitika eredményeképpen a produktív tőke kevesebb, következésképpen a produktivitás is alacsonyabb lesz, mint amilyen egyébként lett volna”. Amikor az életszínvonal zuhan, különösen, ha mindez eltérő mértékben érinti a különböző csoportokat, akkor a csoportok közötti határok és konfliktusok kiéleződnek.65

    Friedman azt is megjegyzi, hogy az új gazdaságpolitikának megfelelően – és ellentétben a hitelező országokkal – az USA fokozta militáris pozícióját. A katonai fölény megtartása akkor, amikor az amerikai gazdaság stagnál, más országok gazdasági ereje pedig növekszik, nem kecsegtet semmiféle hosszú távú vagy „valós lehetőséggel”; más nemzeteknek egyre kisebb szüksége lesz az USA katonai védelmére és támogatására, a katonai létesítmények fenntartása pedig egyre nagyobb terhet ró majd az országra. Friedman arra a következtetésre jut, hogy a katonai elsőség előnyei, közöttük „a teljes kontroll megszerzése révén érzett magabiztosság és felelősség”, szinte semmivé válnak „akkor, amikor a költségek a nemzet erőforrásaihoz képest túlméretezetté válnak”.66

    Friedman elemzését nem arra használom, hogy merészen megjósoljam belőle a jövőt, hanem csak arra, hogy az általa mondottak alapján felállítsam az etikai elemzés egy lehetséges szcenárióját. Még ha Friedman téved is67, társadalmunkban éppen elegendő ok – félelem a háborútól, a terrorizmustól, a bűnözéstől, a kábítószertől, a szegénységtől, a hajléktalanságtól, az AIDS-től – van a szorongásra ahhoz, hogy táptalaja legyen a bűnbakképzésnek, ami azután melegek és leszbikusok elleni erőszakhoz vezet.68 A második világháború óta nyomon követhető változások és fejlődések azonban alátámasztani látszanak Friedman olvasatát.

    A második világháborút követő évtizedben a patriarchális erők szoros egymásba fűzése – amint az a család mint alapegység rekonstruálásában, a nőknek a háztartásba való visszatérésében, a férfiak családfőként való definiálásában, valamint a politikai és szexuális deviancia macarthysta megfogalmazásában és szankcionálásában megfigyelhető – az Egyesült Államok világhatalmi céljainak eszközévé vált. Hatalma teljességére jutva a társadalmi rendszer már képes volt tolerálni és egyben mérsékelni is az ezen rendszabályokkal szembeni ellenállást. A polgárjogi, a béke-, a diák-, a nő- és a leszbikus/meleg mozgalmak jól példázzák a fenti értékekkel szembeni ellenérzéseket; a polgári jogok és a kisebbségi jogok alkotmányos megerősítése, a tanuláshoz való jogok szélesítése és a felsőoktatás reformja, a Vietnamból való katonai és diplomáciai kivonulás, a Legfelsőbb Bíróság döntése a Roe és Wade közötti ügyben, valamint egyes államokban a szodómiatörvény hatályon kívül helyezése, illetve a melegek és leszbikusok bizonyos jogainak elismerése pedig az említett mozgalmak eredményességét bizonyítják.

    Az alacsonyabb rendűként kezelt színes bőrűekre és idegenekre vonatkozó jogkiterjesztések csökkenését, végső soron bekövetkező eltörlését a kései hetvenes és nyolcvanas évek alábbi fejleményei jelzik: az Equal Rights Amendment69 kudarca; a meleg/leszbikus törvényi javaslatok leszavazása70; a „klasszikus pedagógiai elvek visszatérése” a magasabb szintű oktatásba71; a bizonyíthatóan szélesedő szakadék a gazdagok és szegények között72; a katonai kalandok (Líbia, Grenada és Panama)73 és a háborús fantázia (Csillagok háborúja)74 valamint az űrkutatás felélesztése75; valamint a Legfelsőbb Bíróságnak Bowers v. Hardwick ügyben hozott döntése,76 amely szükségtelenül kívánta a polgárjogi mozgalmak egyik legalapvetőbbjének bizonyítását, amely semmibe vette a kisebbségi jogokat és amely új megvilágításba helyezte a Roe v. Wade esetet. Az egyetemi kampuszokban elkövetett nemi erőszakok és faji zaklatások növekvő számát, az antiszemita, a rasszista és a meleg/leszbikus-ellenes közéleti incidensek fokozódását77 a fent felsorolt hivatalos állásfoglalásokra adott reakcióként is felfoghatjuk, olyannak, mintha az egyén a saját szintjén így próbálná meg az eltűnni látszó nemzeti nagyságot visszanyerni – de úgy is felfoghatjuk, mint azon rétegek kontrollvesztését, akik szociális helyzetük révén feljogosítva érzik magukat a véleményformálásra. A mindennapi életvezetés és a szexualitás kérdéseivel kapcsolatban kialakított restrikciók nem cáfolnak rá Mózes III. könyvére. A nemzeti dicsőség fokozatos csökkenését a hatalom iránti elkeseredett és szívós küzdelem kíséri, amely igen hasonlít a Mózes III. könyvében olvasottakhoz, és amely egyben lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük belőle, mit is tehetünk napjainkban.

    Ha kezdetben egy progresszív társadalmi rendet tételezve alakítottuk nézetcinket, amelyben végső soron mindenki egyenlő, akkor Mózes III. könyvének olvasata megvilágíthatja számunkra, hogy néhány váratlan fordulat könnyedén szétzúzhatja reményeinket és veszélyeztetheti szokásainkat. Olyan nemzetként, amelynek társadalmi rendje patriarchális maradt, amely elkeseredett kísérleteket tesz arra, hogy autoritását a tradicionális vonalak mentén definiálja újra, nos, ilyen nemzet esetében a heteroszexuális férfiuralom eszmei vérfrissítésével kell számolnunk; a leszbikusok és a melegek erőteljesebben ki lesznek téve a támadásoknak – már nem csak a serdülő fiúk céltáblái lesznek. A recesszió keltette egyenlőtlen gazdasági nehézségek több olyan csoportot is a meleg- és leszbikus-ellenes erőszak mellé állíthatnak, amelyek veszélyeztetve érzik korábbi hatalmukat és biztonságukat. A szexuális irányultság korlátozására hozott törvény igazolhatja a melegek és leszbikusok elleni erőszakot. Ha a leszbikusok és melegek fokozatos liberalizálására számítottunk az elmúlt negyven év fejlődése alapján, akkor a melegek és leszbikusok elleni erőszak bibliai előképe azt sugallja, hogy komolyan számítanunk kell és fel kell készülnünk az események megváltozására.

    A történelem alátámaszthatja ezt az okfejtést. A homoszexuálisok elleni szisztematikus és államilag gerjesztett erőszak négy periódusa Európa újkori történelmében jól nyomon követhető: 1. Az 1560-as, 1590-es és az 1610-es évtizedek perei és kivégzései Genfben; 2. a homoszexuálisok kiirtásának korábban már említett kampánya Hollandiában, 1730-ban; 3. több mint ötven homoszexuális felakasztása Angliában 1806 és 1836 között, amiről jegyzőkönyvek maradtak fent; valamint 4. a náci Németország, ahol homoszexuálisokat végeztek ki és zártak lágerekbe. Ezen periódusokban a fenti nemzetek mindegyike extrém gazdasági stagnálást vagy hanyatlást, a külföldi gazdasági érdekek befolyásának erősödését, illetve korábbi nemzetközi státusának hanyatlását élte át.78 Emlékeztetnünk kell arra, hogy a királyság bukásáig Izrael sem hozott homoszexuális-ellenes törvényeket; valamint, hogy az amerikai gyarmatok is erős nemzetek részeiként – az invázióra és szomszédokkal való versengésre érzékenyen – hozták meg törvényeiket.79 Itt most nem foglalkozunk egyéb olyan történelmi időszakokban elkövetett leszbikus- és melegellenes erőszak szisztematikus feltárásával, amelyekre szintén a súlyos nemzeti és társadalmi bizonytalanság volt a jellemző, mint például a függetlenségi háború, az 1812-es háború és a polgárháború utáni időszak az USA-ban. De ezek kapcsán is találhatunk homoszexuális megtorlásokról és erőszakról szóló beszámolókat, amelyeket más időkben nem dokumentáltak.80

    A bibliai norma segíthet megmaradásunkban

    Emlékszem egy homoszexuális férfi öt évvel ezelőtt New York Cityben tett megjegyzésére, amit az AIDS és a melegek/leszbikusok elleni erőszak áldozatai emlékére tartott ünnepélyen mondott el. A férfi Hitler hatalomra jutása előtt Berlinben élt és valahogy megmenekült. Határozottan, érthetően és egyenesen beszélt. Elmondta, hogy ha annak idején bárki megpróbálja elmesélni neki, hogy mi fog történni Németországban, nem hitte volna el sem ő, sem a barátai. Arról beszélt, hogy Berlinben akkoriban teljes biztonságban éltek a homoszexuálisok, és ezért el sem tudták képzelni, hogy ez valaha is véget érhet.81 A beszéd keltette élmény a mai napig irányadó számomra, azért is, mert a melegek/leszbikusok elleni erőszak tanulmányozásával foglalkozom, és azért is, mert homoszexuálisként élek és dolgozom.

    Az 1980-as évek Észak-Amerikájának leszbikusai és melegei azonban soha nem látott előnyt látszanak élvezni. A modern leszbikus/meleg mozgalom erőre kapott és szervezett ellenállást tanúsított a melegek és leszbikusok ellen megnyilvánuló erőszakkal és zaklatásokkal szemben. Az 1950-es években a meleg és leszbikus világ szervezkedési kísérletei a rendőrségi brutalitásokra és a meleg/leszbikus szórakozóhelyek elleni atrocitásokra összpontosítottak. A leszbikusok és melegek legnagyobb nyilvános demonstrációját ezek provokálták 1960-ban Los Angelesben és New York Cityben. A mozgalom fordulópontját a stonewalli felkelés jelentette 1969-ben. Mintha előre megsejtette volna sorsát Harvey Milk, San Francisco közigazgatási tanácsának homoszexuális tagja, aki 1979-ben ezt mondta: „Ha golyó hatolna az agyamba, engedjétek, hogy ez a golyó elpusztítson minden titkos találkahelyet.” Egy évvel meggyilkolása után pedig megfogalmazódott az első meleg/leszbikusellenes erőszak visszaszorítását célzó projekt. Az 1980-as években, többek csatlakozásával, létrejött a meleg/leszbikus közösség legnagyobb, országos szervezete.

    Ha a bibliai szemlélet forrásul szolgálhat a meleg- és leszbikusellenes erőszak jövőbeli alakulásának előrejelzéséhez, akkor a leszbikusok és melegek tapasztalatai forrásul szolgálhatnak a túlélési stratégiák kialakításához, és talán hozzájárulhatnak a sötét jövendő módosításához is. Ha az erőszakkal szembeni ellenállás valóban elsődleges szervező elv volt a háború utáni leszbikus/meleg közösségben, akkor az erőszak fokozódása sem okozhat meglepetést, nem érheti őket felkészületlenül. A háború utáni leszbikus/meleg mozgalom történelmileg egyedi és legfigyelemreméltóbb vonása az, hogy perspektívát, tapasztalatot és olyan alapelveket nyújthat, amelyek segíthetik a leszbikusok és a melegek megmaradását. Nem tudom pontosan megfogalmazni a megfelelő stratégiát, de meg tudom mondani, mi lehet hasznos forrás a leszbikus/meleg közösség számára az elmúlt negyven évből. Igaz ugyan, hogy a leszbikusokkal és melegekkel szembeni erőszak alkalmazási területe és módszere a jövőben különbözhet attól, amit el tudnak képzelni, közös élményeik és a közelmúlt történelme azonban azt mutatja, hogy közösségük formálódása képessé tette őket arra, hogy válaszoljanak az extrém fizikai elnyomásra. Talán az a leghelyesebb, ha ezt a gyakorlatot még tudatosabban fejlesztik, és továbbélésük és közösségi fejlődésük szempontjából normatívvá teszik.

    Egy bibliai, etikai norma – a fájdalom, a szenvedés és a halál transzformációja

    Mózes III. könyvének homoszexuális-ellenes passzusait értelmeztük – a narratív téma, a „Sínai-on való várakozás” szerepét nem.

    A pusztában való várakozás/tartózkodás elbeszélésével a narratíva alárendelt és dependens témával foglalkozik, hiszen előtte is és utána is fontosabb témákat érint a szöveg, mivel „az Egyiptomból való kivonulás” és az „arab föld elfoglalása” közé ékelődik a történet, a két közrefogó téma lényegileg szorosan kapcsolódik egymáshoz, de az előbbinek nagyobb jelentősége van, így prioritást élvez.82

    Mint Mózes öt könyvének egyéb fő témái – „Ígéret a patriarcháknak” (Teremtés), „Útmutatás a vadonban” (Megszámlálás és a Törvény Summája) –, így a III. könyv is csak az Exodus elsődleges történései fényében érthető.

    Emellett a Mózes öt könyvét követő részében a zsidó Írás „egyik legalapvetőbb és leggyakrabban ismételt mondata: 'Az Úr… vezette ki Izraelt Egyiptomból.' Nemcsak azért, mert az öt könyv az Exodus alapján válik értelmezhetővé, hanem azért is, mert mind a zsidó hit, mind a keresztény egyház ezt az eseményt tartja központi jelentőségűnek, erről emlékezik meg. „Az Egyiptomból való megszabadulás hite az izraeli törzsek legrégebbi és legáltalánosabb öröksége” – ez a zsidó húsvéti ünnep üzenete. Az 1620-as évek észak-amerikai zarándoklásaihoz, valamint a rabszolgaság XIX. századi eltörléséhez ugyancsak értelmezési keretet tud adni az Exodus.83

    A három – Jahveista (J), Elohista (E) és Papi (P) – forrásra támaszkodva az Exodus könyve az egyiptomi rabszolgaságból való megmenekülés történetét meséli el, az elnyomás, a nyomorúság, a fizikai nehézségek és a szenvedések állandó hangsúlyozásával.84 Jahve ezekkel a jól ismert szavakkal fordul Mózeshez: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Egyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből” (Exodus 3:7–8).85 Az esemény fő mondandója szerint elfogadhatatlan az, ha az egyik ember fájdalmat és szenvedést okoz a másiknak. Az embernek okozott fájdalom vagy szenvedés megtapasztalásán alapul ez az esemény; és annak megváltoztatásának akaratán. Az Exodus a fájdalom, az elnyomatás legyőzésének és transzformálásának története. Az Exodus a rabszolgaság szabadsággá változtatásának a legelső elbeszélése.

    Az ellenük irányuló erőszakra adott válaszukban a leszbikusoknak és a melegeknek emlékezniök kellene erre a történelmileg hiteles és a keresztények és zsidók által egyaránt elfogadott eseményre. Ha pedig a keresztények és a zsidók figyelmét éppen azok irányítják vissza erre a történetre, akik marginalizálódtak, és akikről társadalmunk lemondott, akkor megismétlődnek ezen átalakító események (lásd rabszolgák és törvényen kívüliek életében) eredeti és irányadó eszméi és céljai. Akkor a mai keresztények és zsidók számára éppoly meglepő lehet, mint annak idején az egyiptomiak számára, hogy a szabadság és az üdvözülés hirdetői a társadalmilag legelnyomottabb rétegek közül érkeznek. Az Exodus etikai normája nem csak a III. könyv narratíváján mutat túl, hanem annak szabályain is. Arra hív föl, hogy elutasítsuk a III. könyv 20:13 passzusához hasonló passzusok autoritását, mert azok fájdalmas következményekkel járnak, állandó szenvedést okoznak. Az Exodus nemcsak az engedelmesség és a hallgatás könyve, hanem arról is szól, hogy meg kell változtatnunk azokat a társadalmi körülményeket, amelyek fájdalmat és szenvedést okoznak.

    Az, hogy az Egyesült Államok bevett vallásai rendre ellenállnak annak, hogy részt vegyenek a leszbikusokra és melegekre kimért állandósuló fájdalom és szenvedés megváltoztatásában, azt jelzi, hogy az Exodus etikailag nem mindig normatív. Vannak történetek, amelyeket a szószékről ugyan elhangoztatnak és a tanításokban is megismétlik, de a mindennapi életben már nem mindig tartják fontosnak. Az Exodus inkább a szenvedők számára irányadó, azok számára, akik azon munkálkodnak, hogy a templomon és a zsinagógán kívül se legyen fájdalom, s nem azoknak, akik nem ismerik az ilyen szenvedést. A leszbikusok és melegek egyik normatív reakciója a személyük elleni erőszakkal és az intézményesült vallás vonakodásával szemben annak a felfogásnak a támogatása lehet, amely szerint az etikai normákat inkább formálják a közvetlen tapasztalatok és az elnyomatással szembeni ellenállás, mintsem az elnyomatásról mesélt történetek újramesélése. A tapasztalat sokkal nagyobb formálóerővel bír, mint akár a tradíció, akár az Írás. Míg a leszbikus/meleg közösség etikai normarendszere az Exodusban történtekre alapozódik, addig ezek a történések nincsenek jótékony hatással azokra a formális szervezetekre, amelyek feladata az Exodus során történtek őrzése és ritualizálása; ráadásul az Exodus során történtek őrzésére és ritualizálására hivatott intézmények nem egy esetben elszalasztani látszanak annak lehetőségét, hogy újra átéljék ezeket az eseményeket azokkal, akik ma ismét szenvednek.

    Szakács Katalin fordítása

    (A fordítás a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány támogatásával készült.)



    JEGYZETEK

    1. Az utóbbi négy (mindegyik az Újtestamentumban) egyetlenegy kifejezést használ (aminek a jelentése nem világos, de valamiféle homoszexuális aktivitásra látszik utalni) a „bűnök” listájában. Két passzust – mindkettő Pál levelében található – gyakran idéznek a homoszexualitás helytelenítésére. Pál Korinthoszbéliekhez írott első levelében (6:9–10) és Pál Timóteushoz írott első levelében (1:9–10) a görög arsenokoites jelentése (szó szerint: „aki férfival fekszik”) nem világos; a kifejezést különbözőképpen értik és fordítják a bibliamagyarázók. Robin Scroggs a The New Testament and Homosexuality: Contextual Background for Contemporary Debate (Philadelphia: Fortress Press, 1983) című munkájának 101–109. és 118–121. oldalain arra a következtetésre jut, hogy, lévén a kifejezés közvetlenül olyan mellett jelenik meg, mint az „elnőiesedett callboy”, „tolvajok”, „férfi prostituáltak” és „rabszolga-kereskedők”, ezekben a bekezdésekben kimondott elítélés nem „általában a homoszexualitással, még csak nem is általában a pederasztasággal kapcsolatos, hanem a pederasztia egyik speciális formájával, ami fiatal fiúk felnőtt férfiak általi szexuális rabszolgasorba döntését jelentette”. Lásd még: Derrick Sherwin Bailey, Homosexuality and the Western Christian Tradition (London: Longmans, Green, 1955) 37–40. old.; John Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality: Gay People in Western Europe from the Beginning of the Christian Era to the Fourteenth Century (Chicago: University of Chicago Press, 1980; Phoenix, 1981), 106–107. old.; George R. Edwards, Gay/Lesbian Liberation: A Biblical Perspective, 81–85. és 100–102. old.; valamint John J.McNeill, The Church and the Homosexual, 50–53. old. vissza

    2 Lásd Bailey, Homosexuality and the Western Christian Tradition, 29–61. old.; Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality, 91–117. old.; Edwards, Gay/Lesbian Liberation; E.Lawrence Gibson, The Sodom Syndrome (New York: New York Gay News, 1978); McNeill, The Church and the Homosexual 37–66. old.; Scroggs, The New Testament and Homosexuality 1–16. old.; valamint Gerald T.Sheppard, „The Use of Scripture Within the Christian Ethical Debate Concerning Same-Sex Oriented Persons” 13–35. old. vissza

    3. Lásd Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality 113–117. old.; Sheppard, „The Use of Scripture”; valamint Scroggs, The New Testament and Homosexuality, 71–73. old. vissza

    4. The New Oxford Annotated Bible with Apocrypha. Szerk.: Herbert G.May és Bruce M.Metzger. (New York: Oxford University Press, 1977. 145., 148. old. vissza

    5. Lásd Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality 99–101. old.; Edwards, Gay/Lesbian Liberation 54–64. old.; Scroggs, The New Testament and Homosexuality 70–71. old.; George F.Genung, „The Book of Leviticus”, An American Commentary on the Old Testament (American Baptist Publication Society, 1905) 80. old. vissza

    6. Lásd Martin Noth, Leviticus: A Commentary. Ford.: J.E.Anderson. Old Testament Library (Philadelphia; Westminster Press, 1965), 1433. old. vissza

    7. Lásd Deuteronomium 23:17; 1 Királyok 14.24; 15:12; 22:45; 2 Királyok 23:7; és Jób 36,14; valamint Boswell kommentárja: Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality, 99. és 101. old.; Bailey, Homosexuality and the Western Christian Tradition 53. old; és Edwards, Gay/Lesbian Liberation, 4–57. old. Edwards bizonyítékát, miszerint a férfi prostituáltak azért mutatták magukat homoszexuálisnak, mert „a patriarchátusban csak a kongregáció férfitagjai vettek részt a rituális folyamatokban”, Mózes III. könyve (például a szüléssel és menstruációval kapcsolatos megtisztulási rituálék [12:1–8; 15:19–30.] megcáfolja. vissza

    8. Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality, 114. old., lásd még McNeil, The Church and the Homosexual, 42–50. old. Az írás ezt követő passzusai vagy Szodomára utalnak, amelynek lakói megszegték a vendégszeretet szabályát (1:10–23; Ezékiel, 16:48–19; Máté 10:14–15; és Lukács 10:10, Ézsaiás–12), vagy általában a szexuális bűnökre, nem pedig az azonos neműek szexuális aktivitására (Jeremiás 23:14; Zakariás 2:8–11; 2 Péter, 2:6–14). vissza

    9. Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality 114. old. Lásd még Bailey, Homosexuality and the Western Christian Tradition 40–41. old. vissza

    10. Szent Biblia, Károli Gáspár fordítása vissza

    11. Lásd McNeill, The Church and The Homosexual, 57. old. vissza

    12. Lásd Bernadette J. Broolen, „Pál nézetei a női természetről és a női homoerotika”. In: Immaculate and Powerful: The Female in Sacred Image and Social Reality. Szerk.: Clarissa W. Atkinson, Constance H. Buchanan and Margaret R. Miles (Boston: Beacon Press, 1985), 61–87. old. – A bibliakutatók nem képesek meggyőzően értelmezni a női homoszexualitás említésének hiányát a Mózes III. könyvében. Lásd Edwards, Gay/Lesbian Liberation, 26., 85–86. old.; és Scroggs, The New Testament and Homosexuality, 140–144. old. – Az a magyarázat, hogy a dokumentum férfiaknak szól vagy hogy a nők a régi héber társadalomban alig észrevehetőek voltak, inadekvát, mivel – más összefüggésekben – a nőkre is előírják a szabályokat és kiszabják a büntetéseket: például gyerekszülés, menstruáció, házasságtörés, incesztus, bestialitás, boszorkányság, bujálkodás (Mózes III. könyve 12; 15:19–30; 20:10, 11, 16, 27, 21:9) kapcsán. A Rómabéliekhez írott levél kivételével (1:18–32) a nők a homoszexualitással kapcsolatos minden más lehetséges bibliai utalásból kimaradnak. vissza

    13. A zsidó irodalom és rabbinikus gondolat tárgyalására lásd Brooten, „Paul's Views on the Nature of Women and Female Homoeroticism”. In: Atkinson, Buchanan és Miles, Immaculate and Powerful, 63–65. old.; Scroggs, The New Testament and Homosexuality 76–78., 80., 81., 85–86., 88–89., 90.; Bailey, Homosexuality and the Western Christian Tradition, 61–63. old.; és Ruben Schindler, „Homosexuality, the Halacha and the Helping Professions”, Journal of Religion and Health (1979), 18:132–138. old.

    A Konstantinusz utáni szabályok tárgyalására lásd Walter Barnett, Sexual Freedom and the Constitution: An Inquiry into the Constitutianality of Repressive Sex Laws (Albuquerque: University of New Mexico Press, 1973), 78–81. old. vissza

    14. Schindler „Homosexuality, the Halacha and the Helping Professions” Journal of Religion and Health (1979) 18:134; és Brooten, „Paul's Views on the Nature of Women and Female Homoeroticism”. In: Atkinson, Buchanan és Miles, Immaculate and Powerful, 63–65. old. vissza

    15. Louis Crompton, „Gay Genocide: from Leviticus to Hitler”. In: The Gay Academic. Szerk.: Louie Crew. 69., 70., 73–78., 8–91. old. Lásd még Louis Crompton, „The Myth of Lesbian Impunity: Capital Laws from 1270 to 1791”, és „A Lesbian Execution in Germany, 1721”. Ford.: Brigette Eriksson. In: The Gay Past. Szerk.: Salvatore J.Licata és Robert P.Petersen. (New York: Harrington Park Press, 1985), 11–25., 27–40. old. vissza

    16. Crompton, Gay Genocide: From Leviticus to Hitler”. In: The Gay Academic Szerk.: Louie Crew. 71. old.; Louis Crompton „Homosexuals and the Death penalty in Colonial America”, Journal of Homosexuality (1976) 1: 277–293. old.; Jonathan Katz, Gay American History: Lesbians and Gay Man in the U.S.A.: A Documentary 76–77., 78–82., 101., 107. old.; valamint Robert Oaks, „Perception of Homosexuality by Justices of the Peace in Colonial Virginia” Journal of Homosexuality (1979/80 Ősz-tél) 5:35–41, valamint „Defining Sodomy in Seventeenth-Century Massachusetts”. In: The Gay Past. Szerk.: Licata és Petersen, 79–83. old. vissza

    17. Crompton, „Homosexuals and the Death Penalty in Colonial America” 285–289. old. vissza

    18. Encyclopedia of Crime and Justice, első kiadás, Anthony Russo és Laud Humphrey „Homosexaulity and Crime”. Lásd még Barnett, Sexual Freedom and the Constitution 75., 81–82. old.; illetve Alfred C.Kinsey – Wardell B.Pomeroy – Clyde E.Martin, Sexual Behavior in the Human Male, 465–466., 487. old. vissza

    19. Három eltérő példa is illusztrálja ezt:

    1. Amerika szexuális szubkultúráinak tanulmányozása során 1969-ben Sara Harris interjút készít „John Sorenson [Miami, Florida]… közösségi vezetővel, baptista diakónussal” és „a környék és a PTA [a szülői munkaközösség Egyesült Államok-beli megfelelője – ford.] egyesületek egyik legkeresettebb szónokával”. Sorenson – aki szerint a homoszexualitás az „Isten szemében a legnagyobb utálatosság” – a „homoszexuálisokat börtönbe zárná…, hogy kivonja őket a forgalomból”, és visszaállítaná a halálbüntetést, hogy „véget vessen ennek az egész dolognak (társadalmi problémának)”. Álláspontja igazolására a Mózes III. könyve 20:13-at idézi Sara Harris, The Puritan Jungle: America's Sexual Underground, 169–175. old.

    2. Californiában 1971-ben leszavaztak egy olyan törvényjavaslatot, amely a nagykorú, kölcsönösen egyetértő személyek magánkapcsolatában dekriminalizálta volna az anális-genitális és orális-genitális érintkezést. „A törvényjavaslat ellenzői a vitában a Mózes III. könyve 18:22-t idézték.” Bamett, Sexual Freedom and the Constitution pp. 91–92. sz. 48.

    3. 1976-ban a virginiai Legfelsőbb Bíróság egy ítélet indoklásában Mózes III. könyvére hivatkozott, amikor kimondta, hogy a kölcsönös egyetértésen alapuló magánéleti homoszexuális kapcsolatok is az állam által a természet rendjével ellentétesnek ítélt bűntettek közé sorolhatóak. William Paul, „Minority Status for Gay People: Majority Reaction and Social Context” In: Homosexuality: Social, Psychological, and Biological Issues. Szerk.: William Paul, James D. Weinrich, John C. Gonsiorek és Mary E. Hotvedt, 364. old., lásd még Donald C. Knutson, „Introduction” to special issue on „Homosexuality and the Law”, Journal of Homosexuality (Ősz/tél 1979/80), 5:5–24. old.; és Doe v. Commonwealth's Attorney for the City of Richmond, 403 F. Supp. 1199 (E.D. Va. 1975), aff'd 425 U.S. 901 (1976), tárgyalja Encyclopedia of Crime and Justice, s.v. „Homosexuality and Crime”, by Russo and Humphreys. vissza

    20. Hit Gyülekezete, „Levél a Katolikus Egyház püspökeihez a homoszexuálisok pasztorális gondozásával kapcsolatban”; a levél a Hit Gyülekezetének egyik rendes ülésén született; 1986. október 1-jén, Rómában. II. János Pál pápa jóváhagyta és elrendelte a publikálást azon a kihallgatáson, ahol fogadta Joseph Cardinal Ratzingert, más néven Alberto Bovonet, Caesarea (Numdia) címzetes érsekét (Vatikán Állam: A Hit Gyülekezete, 1986), 6. old. vissza

    21. „Bowers kontra Hardwick” [kivonatok a Bowers kontra Hardwick ügy irataiból, 106 U.S. 2841 (1986)] In: AIDS: Ethics and Public Policy. Szerk.: Ch.Pierce és D.VanDeVeer (Belmont, Calif.:Wadsworth Publishing Company, 1988), 219–229. pp. vissza

    22. Arthur S.Leonard, „Getting Beyond Hardwick” New York Native, 1986. szeptember 1., 20. old.; és a National Gay and Lesbian Task Force kiadványa: Anti-Gay Violence, Victimization and Defamation in 1986 (Washington, DC: National Gay and Lesbian Task Force, 1987) 5. old. vissza

    23. A Hit Gyülekezete, „Levél a Katolikus Egyház püspökeihez a homoszexuálisok pasztorális gondozásával kapcsolatban”, 8–9. old. Ezen cél gyakorlati megvalósulásra lásd Ari L.Goldman: „Cardinal Faults Recent Attacks on Gay People: Advocates Praise Stand as an Important Step” New York Times 1988. szeptember 12. B3. old. vissza

    24. Lásd Jeannine Grammicks „Prejudice, Religion and Homosexual People”. In: A Challenge to Love: Gay and Lesbian Catholics in the Church. Szerk.: Robert Nugent (New York: Crossroad Publishing Company, 1983) 11. old.; E.E.Levitt and A.D.Klassen, „Public Attitudes Toward Homosexuality: Part of the 1970 National Survey by the Institute of Sex Research”, Journal of Homosexuality (1974): 1:41; valamint Kinsey, Pomeroy és Martin, Sexual Behavior in the Human Male, 483. és 631. old. vissza

    25. Kinsey, Pomeroy és Martin, Sexual Behavior in the Human Male, 487. old. vissza

    26. Scroggs, The New Testament and the Homosexuality, v–viii. old. vissza

    27. Lásd Noth, Leviticus, 146–15l. old. vissza

    28. Noth, Leviticus, 9–10. old., 136. old., 138–139. old., 146., 159., 162., 163., 165–166. old. Lásd még Genung, The Book of Leviticus.

    A következő terminusok a zárójelben jelzett gyakorisággal jelennek meg: rendelet (huszonnégy alkalom) – 3:17; 7:34; 10:9; 11; 16:29, 32, 34; 17:7; 18: 4, 5, 26; 19:37; 20:8, 22; 23:14, 21, 31; 23:41; 24:3; 25:18; 26:3, 15, 43, 46; törvény (tizenöt alkalom) – 6:25; 7:1, 7, 11, 37–38; 11: 46; 12:7; 13:59; 14:2, 32, 54, 57; 15:3, 32; 26: 46; szabály (tizenkét alkalom) – 5:10; 9:16: 18:4, 5, 26; 19:37; 20:22; 25:18; 26:3, 15, 43, 46; szerződés (tíz alkalom) – 2:13; 24:8; 26:9, 15, 25, 42 (3X), 44, 45; és parancs (öt alkalom) – 22:31; 26:3, 14, 15; 27:34. A kifejezéseket a következő passzusokban úgy deklarálják, mint amik „örökre”, „a generáció folyamára” és/vagy „minden tartózkodási helyre” értendőek: 3:17; 6:18, 22; 7:34, 36; 10:9, 15; 16:29, 32, 24; 17:7; 22:3; 23: 14, 21, 31, 41; 24:2, 3, 4, 8, 9.

    A bevezető formulára példaként lásd: 1:1–2; 4:1–2; 7:22, 28; 11:1–2; 12:1–2; 15:1–2; 17:1–2; 18:1–2; 19:1–2; 20:1–2; 17–18; 23:1–2, 9–10, 23–24, 33–34; 24:1–2, 13–15; 25:1; 27:1. Huszonegy alkalommal jelenik meg. A „Szóla az Úr Mózesnek” formula a „Mondd Izrael fiainak” kitétel elhagyásával további tizennégy alkalommal jelentkezik: 5:14; 6:1, 8, 19, 24; 8:1; 13:1; 14:1, 33; 16:1, 2; 21:1, 16; 22:26.

    A záróformulára példaként lásd 7:38; 16:34; 22:31–33; 24:23; 26:46; 27:34. Még rövidebb formában lásd: 8:4, 5, 9, 21, 29, 34, 35; 10:13, 15, 18; 17:2; 24:2. vissza

    29. Lásd S.R.Driver, „The Book of Leviticus”, The Sacred Books of the Old and New Testaments (New York: Dodd, Mead, 1898), 97. old. vissza

    30. Szent Biblia vissza

    31. Lásd, példának okáért, Mordecai Rosenfeld, „Sodom and the Constitution”, New York Law Journal, 1986. október 7.; valaminl Robert Morris, Rethinking Social Welfare: Why Care for the Stranger? (New York: Longman, 1986), 65–81. old. vissza

    32. A ger kifejezés referenciáira lásd 16:29; 17:8, 10, 12, 13, 15; 18:26; 19:10, 33, 34 (3-szor); 20:2; 22:18; 23:22; 24:16, 22; 25:6, 23, 45, 47 (3-szor). Lásd még a toshav kifejzést, ami néha azonos a gerrel, például 25:6 (igei forma), 23, 35 45 (igei formula), 47 (2-szer), néha pedig mint kevésbé asszimilált eltér attól, példának okáért 22:10, 40.

    A ger terminus tárgyalására lásd North, Léviták, 131. és 144 old.; Roland de Vaux, Ancient Israel, 1.kötet, Social Institutions (New York: McGraw-Hill, 1961; 1965), 74–76. old.; Norman K. Gottwald, The Tribes of Yahweh: A Sociology of the Religion of Liberated Israel, i. e. 1250–1050. (Maryknoll, N.Y.: Orbis Books, 1979), 291. old.; Mayer Sulzberger, The Status of Labor in Ancient Israel (Philadelphia: Dropsie College for Hebrew and Cognate Learning, 1923), 16, 21–22, 49, 51, 63–65, 86. old. és különösen a korábbitól a későbbi időkig tartó haladás tárgyalására 25–26, 117–121; J.P.Lange, Exodus; or, The Second Book of Moses”. A Commentary on the Holy Scriptures, 2. kötet, (New York: Scribner, Armstrong and Company, 1876), 146. old.; Driver, „The Book of Leviticus”, The Sacred Books of the Old and the New Testaments, 87. old.; valamint A.R.S.Kennedy, Leviticus and Numbers (Edinburgh: T.C.E. and E.C.Jack, 1938) 122. old.

    Az „egy törvény illeti a bennszülöttet és a jövevényt” hivatkozására lásd 16:29; 17:8, 10, 12, 13, 15; 18:26. A jövevények és a bennszülöttek eltérő státusára egyetlen kitétel utal a 25:46-ban: „És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül”. Lásd még Sulzberger, The Status of Labor in Ancient Israel 59–86., 117–121. old.; és In: Kennedy, Leviticus and Numbers 162. old., hivatkozás az Exodusra 12:49; Mózes IV. könyve 9:14; 15:15, 29. és 132. oldalán hivatkozás a gerre mint „Izrael Istenének másik imádójára”. A rea kifejezés négyszer fordul elő: 19:13, 16, 18; 20:10. Az `amit kifejezés tizenegy alkalommal jelenik meg: 6:2 (2-szer); 19:11, 15, 17; 24:19; 25:14 (2-szer), 15,17; A.T.Chapman és A.W.Streane a The Book of Leviticus (Cambridge University Press, 1914) 139. oldalán azt állítják, hogy ez a héberben szokatlan szóhasználat Mózes III. könyvén kívül csak Zakariásnál fordul elő: 13:7. Lásd még erről Noth, Leviticus, 48–50., 141–142. old.; G.J.Wenham, The Book of Leviticus, New International Commentary on the Old Testament (Grand Rapids, Mich.: William B.Eerdmans, 1979), 266–267. old.; valamint N.Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2. kötet (Nashville, Tenn.: Abingdon-Cokesbury Press, 1953), 86. old.

    A zar és a neykar kifejezések említésére lásd 22:10 („Idegen ember ne egyék szenteltet”), 22:12 („De a pap leánya, ha idegennek lesz a felesége, nem ehetik a szent áldozatból.”), 22:13 („de idegen nem ehetik abból [a szent áldozatból].”) és 22:25 („Se idegen kezéből ne áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléből”). vissza

    33. Wenham, The Book of Leviticus, 18. old. Lásd még Noth, Leviticus, 16–17., 151., 160. old.; Marx Douglas, Purity and Danger; An Analyis of Concepts of Pollution and Taboo (London: Routledge and Kegan Paul, 1966; 1979), 49–51. old.; R.North, Sociology of the Biblical Jubilee (Rome: Pontifical Biblical Institute, 1954), 222–223. old.; S.H.Kellogg, The Book of Leviticus (London: Hodder and Stoughton, 1891), 503. old.; J.L.Mays, Leviticus, Numbers (London:SCM Press, 1963), 55–66. old.; Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2.kötet, 87., 88. old.; valamint Kennedy, Leviticus and Numbers, 124–125. old. vissza

    34. Lásd még 10:10 és 11:47. Lásd még a nazer „szeparálni, tartózkodni vagy ajánlani” kifejezést: 15:31 és 22:2, valamint a cherem „elkötelezett” vagy „legszentebb” fogalmat: 27:28. vissza

    35. The New Oxford Annolated Bible, 148. old. vissza

    36. A más népektől való elkülönülésre lásd 18:24, 28; 20:23; 25:44; 26:33, 38, 45.

    A „tisztasági” szabályok tárgyalására és kommentálására lásd North, Leviticus 89–126. old,; Wenham, The Book of Leviticus, 161–238. old.; Nonnan K.Gottwald, The Hebrew Bible – A Socio-Literary Introduction (Philadelphia: Fortress Press, 1985), 473–477. old.; Mays, Leviticus, Numbers, 44–54. old: valamint Douglas, Purity and Danger, 41–57. old.

    A „bent/kint” téma, ahol a bent a jó vagy szent és a kint a rossz vagy istentelen, végigvonul Mózes III. könyvén. Például: „a táboron kívül”, 4:11–12, 21; 6:11; 8:17; 9:11;16:27 (áldozati maradékok); 10:4–5 (az eltévelyedett papok teste); 13:46 (lepra); 14:3 (a leprát vizsgáló pap); 24:14, 23 (aki elátkozta Jahvét); „a táborba” 14:8 (a lepra a megtisztítás után); 16:26, 28 (a bűnbakok elengedése és a fürdés és ruhák kimosása után); „és a szenthelyből ki ne menjen”, 21:12 (a főpap halottlátogatása); „a városon kívül”, 14:40, 41, 45, 53 (a leprás házának fertőzött részei); „a szent helyen” vs. „a vadonban” 16:2–3, (Áron), 20–22 (bűnbak); „mert kiokádja az a föld az ő lakosait”, 18:24–25, 28; 20:22, 23; „Kánaán földjére” (az ígéret földje), 14:34; 18:3; 20:22; 23:10; 25:2 (2-szer); „Égyiptom földjéről” (rabszolgaság), 11:45,; 18:3; („és vigye [a tulkot] a gyülekezetnek sátorának nyílásához; a gyülekezetnek sátora elé hoz”) 4:4, 5, 14, 16 (áldozatok); 9:23 (Mózes és Áron); 10:9 (alkoholt nem); 16:23 (Áron a bűnbakok elküldése után); 17:5, 19:21 (áldozatok); „És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához” 17:4, 9 (vérontás miatt kiűzni a nép közül, mivel nem áldozatként vágta le); „a gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki”, 10:7 (a papok); „eléjárul”, 9:5, 7, 8 (gyülekezet Mózes elé, Áron Mózes és az oltár elé); 10:3, 4, 5 (Áron jó fiai közel, a rosszak a táboron kívülre kerülnek); 16:1 (Áron rossz fiai az Úrhoz járultak, és meghaltak); 21:18, 21, 23 (a nem szeplőtelen papok nem mehetnek az oltár közelébe); „a mert felhőben jelenek meg” 16:2 (Áronnak áldozattal kell jönnie), 12, 15 (Áron rossz fiainak talán, a jóknak nem); 21:23 (nem szeplőtelen papoknak nem lehet). A 24:14, 23-at illetően azt a passzust, amelyben az átkozódót kiviszik a táboron kívülre és halálra kövezik, lásd Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2. kötet, 119. old., aki azt írja: „az egész ceremónia megtisztulási, nem ítélkezési”, azaz, a mögöttes gondolat nem a büntetés bűnhöz való igazítása, hanem az eltávolítás – a közösségben lévő fertőző góc megszüntetése.”

    A „kigyomláltatás”-sal kapcsolatos utaláshoz lásd Mózes III. könyve 7:20, 21, 25, 27 (az evési „tisztátalanságokért”); 17:4, 9, 10, 14 (vérevés miatt és amiatt, ha nem hoz áldozatot a szent helyre); 18:29 (minden „utálatosságért”, főleg szexuálisért 18. rész, ide tartozik a boszorkányság és idegen istennek való áldozás); 20:3, 5, 6, 17, 18 (hasonló a 18. részhez); 22:3 („tisztátalanul” közelíteni szent dolgokhoz); 23:29, 30 (ha nem sanyargatja magát vagy ha dolgozik az engesztelés napján). Lásd még Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2.kötet, 37–38. old.; Wenham, The Book of Leviticus, 233., 241–242., 285–286. old. vissza

    37. North, Sociology of the Biblical Jubilee, 114., 143–147., 155–158., 165–167., 173., 215. old.; valamint Noth, Leviticus, 187. old.

    A bibliai idézetek a Károli Gáspár fordította Szent Bibliából származnak

    Az Exodus 23:10–11 és Mózes III. könyve 25:1–7 összehasonlítását lásd Noth, Leviticus 185–189. old.; valamint Kennedy, The Book of Leviticus, 172. old.

    Lásd H. Eberhard von Waldow, „Social Responsibility and Social Structure in Early Israel,” Catholic Biblical Quarterly (1970), 32:182–204, aki elemzésében a jövevény – özvegy – árva hármasának a Deuteronómiában idézett kérdését is tárgyalja 10:18; 16:11, 14; 24:19–21; Jeremiás 7:6; 22:3; Ezékiel 22:7; Zsoltárok 94:6; 146:9.

    A szegények (ani) táplálásáról Mózes III. könyve csak a 19:10 és 23:22 passzusokban tesz említést, az özvegyeket és árvákat azonban nem emeli ki külön. Lásd Mays, Leviticus, Numbers, 59. old. és Genung, „The Book of Leviticus”, An American Commentary on the Old Testament, 80. old.

    Mózes III. könyve előírja, hogy támogatni kell azokat, akiknek „nincs módjuk” arra, hogy részt vegyenek a kultikus gyakorlatokban 5:7–13; 12:8; 14:21–23; valamint 27:8. vissza

    38. Lásd Gottwatd, The Hebrew Bible, 414., 133. old.; Noth, Leviticus, 10–15., 129–130. old.; Chapman és Streane, The Book of Leviticus, vi–xiii., 156–173. old.; valamint Martin Noth, A History of Pentateuchal Traditions (Englewood Cliffs, N.J.: Prentice Hall, 1972), 8–9., 46–62., 271–272. old.

    Mózes III. könyvének kései mivoltát és a benne levő P jellegzetességét a következők bizonyítják:

    1. A korai törvények alkalmazása és „eredeti szigorú kifejezésmódjuk” átvétele; példának okáért vessük össze Mózes II. könyvének 21:17 passzusát – „a ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon” – Mózes III. könyvének 20:9 passzusával: „Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta: vére rajta.” Lásd Noth, Leviticus, 149–150. old.

    2. A „'felkent' pap és a „főpap” kifejezés, ami a héber Írásban csak Mózes III. könyvében jelenik meg és a zsidó monarchia végét jelzi, valamint az, hogy a „felszentelés” a királyról „Jeruzsálem főpapjára száll, aki a még mindig létező közösségnek a megmaradt képviselője volt.” North, Leviticus, 38., 56–57., 126., 153–157. old. Lásd még Kennedy, Leviticus and Numbers, 24. old. A főpapra vonatkozó utalásokat lásd 16:32; 21:10; a „felkent” kifejzést lásd 4:3, 5, 16; 6;20, 22; 7:36; 8:2, 10, 12, 30; 10:7; 16:2; a „felszentelés” kifejezést lásd 7:35, 37; 8:10, 11, 12, 15, 30; és a „felavatás”-t lásd 8:22, 28, 31, 33.

    3. Számos más, a sínai jövevényekkel össze nem egyeztethető utalás, hivatkozás, példának okáért: letelepedett, fallal körülvett város a Kánaánba való bejutás után (14:33–53; 25:32–34); a Sínai vadonjában fel nem lelhető állatok áldozata (például 1:14–17; 5:7; 12:8); a királyság utáni száműzetés szocioökonómiai körülményei (például 24:1–9; 26:27–39), illetőleg a száműzetés utáni időszak (26:40–45). Lásd Noth, Leviticus, 110., 131–132., 176–177., 185., 190., 200., 201. old.; valamint Micklem, „The Book of Leviticus, The Interpreter's Bible, 2. kötet, 3., 18., 94. old.

    4. A dokumentumban végig „papok”, illetőleg „Áron fiai, a papok” azok, akik az utasításokat közvetítik és kivitelezik. Az „és a pap[nak kell valamit tenni]” kifejezés 122 alkalommal fordul elő, 1:12, 13, 15, 17; 2:2, 8, 9, 16; 3:11, 16; 4:6, 7, 10, 17, 20, 25, 26, 30, 31 (2-szer), 34, 35 (2-szer); 5;6, 8, 10, 12, 13, 16, 18; 6:1, 10, 12, 26; 7:5, 7, 8, 31; 12:8; 13:3 (3szor), 4, 5 (2-szer), 6 (2-szer), 8 (2-szer), 10, 11, 13, 15, 17 (2-szer), 20 (2-szer), 21, 22, 23, 25 (2-szer), 26, 27 (2-szer), 28, 29 (2-szer), 31, 33, 34, 36, 37, 39, 43, 50, 54, 55; 14:3 (2-szer), 4, 5, 11, 12, 14 (2-szer), 15, 17, 18, 19, 20 (2-szer), 24 (2-szer), 25, 26, 28, 31, 36 (2-szer), 38, 39, 40, 44, 48; 15:15 (2-szer), 30 (2-szer); 17:6; 19:22; 22:15; 23:11, 20; 27: 8 (2-szer), 12, 14, 18, 21, 23. A „pap” még további negyvenhárom esetben említődik: 7:6, 14; 12:6–7; 13:7 (2-szer), 9, 12, 16, 19, 21, 26, 31, 36, 44, 49, 53, 56; 14:1, 13, 18, 23, 29, 35, 36, 48; 15: 14, 29; 16:33; 17:5; 21:1, 7, 9, 21; 22:11, 12, 13, 14; 23:10, 20; 27:8, 11, 12, 14. Az „Áron fiai, a papok”, az „Áron és fiai” negyvennyolcszor fordul elő: 1:5, 7, 8, 11; 2:2, 3, 10; 6:9, 14, 16, 18, 19, 22, 24; 7:10, 31, 33, 34, 35; 8:2, 13, 14, 18, 22, 27, 30 (2X), 31, 36; 9:1, 9, 12, 18; 10:1, 12, 16; 13:2; 21:1, 16, 24; 22;2, 17; 24:9. A 16:3, 6, 8, 9, 21, 23 passzusokban az „És Áron[nak kell valamit tennie]” kifejezés is megjelenik; a rész „a pap[nak kell valamit tennie]” kifejezéssel ér véget a 16:32–33 passzusokban. vissza

    39. Mózes III.könyvének keletkezési dátumáról lásd Noth, Leviticus, 10–16, 18, 36, 53, 54, 65, 68–69, 75–76, 91–92, 93, 117–118, 127–128, 136, 138, 140, 146, 149, 153–155, 166–168, 176–177, 179, 185. old.; Driver, „The Book of Leviticus”, 57. old.; Mickelm, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2. kötet, 3–4. old.; Mays, Leviticus, Numbers, 55. old.; Kennedy, Leviticus and Numbers, 15–16, 166. old.; de Vaux, Ancient Israel: Social Institutions, 1. kötet, 48. old.; valamint Ancient Israel: Religious Institutions, 2. kötet, 482. old.

    Mózes III. könyvének P forrásával kapcsolatban lásd Gottwald, The Hebrew Bible, 202–203. 207. old.; Noth, A History of Pentateuchal Traditions, 8–9., 271–272. old.; Chapman és Streane, The Book of Leviticus, 136., 172–176. old.; Kennedy, Leviticus and Numbers, 20–31. old.; Driver, The Book of Leviticus 56–58. old.; valamint Noth, Leviticus, 10–15. old. Jeruzsálem bukásával és Kürosz rendeletével kapcsolatban lásd Noth, The History of Israel, 280–356. old. vissza

    40. Gottwald, The Hebrew Bible, 423. old. Lásd még Martin Noth, The History of Israel (New York: Harper (and) Row, 1958; 2.kiadás, 1960), 282–296.old. vissza

    41. Lásd Gottwald, The Hebrew Bible, 424–425., 428–429., 432. old.; valamint Noth, The History of Israel, 302–307., 318. old. vissza

    42. Lásd Gottwald, The Hebrew Bible, 437., 460–462., 491. old. vissza

    43. Lásd Gottwald, The Hebrew Bible, 437. old. Lásd még Noth, The History of Israel, 314–315., 317–318., 322–323., 330., 338–339. old. vissza

    44. Lásd Noth, Leviticus, 131–132., 179., 187. old.; Gottwald, The Hebrew Bible, 424–427., 429–430., 431. old.; valamint Noth, The History of Israel, 284–286., 289., 291–292., 308., 310., 322., 326–330. old. vissza

    45. Lásd Noth, The History of Israel, 297., 330., 314–316., 333., 336–337. old.; Noth, Leviticus, 129–130., 165–16., 176–177., 185., 200–201. old.; Gottwald, The Hebrew Bible, 424–425., 460–463. old.; valamint North, Sociology of the Biblical Jubilee, 143–144., 155, 222–223. old. vissza

    46. Lásd North, Sociology of the Biblical Jubilee, 45, 158, 175. old.; valamint Noth, Leviticus, 140., 183–189. old. vissza

    47. A 23. részben az „engesztelés napja” – amit részletesen a 16. rész tárgyal – az ősi vallási ünnepekhez kapcsolódik (a zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe és az első gyümölcsök felajánlásának ünnepe), ahogy azt Mózes II. könyve is körvonalazza a 23:14–17; 34:18, 22, 23 passzusokban (lásd még Mózes V. könyve 16. rész). Ezek az ünnepek „hármas csoportot jelentve… szorosan kötődnek a mezőgazdaság éves természetes ciklusához”. Azzal, hogy a sabbathot egy máskülönben koherens ünnepmenetbe illeszti (Mózes III. könyve 23:1–3), Mózes III. könyve újraalakítja időrendjüket és céljukat azon hetes rendszer szerint, amely szakrális és jogalkotói célzattal keletkezett. Megjelenésük inkább numerikusan jelölődik, s nem szezonálisan (példának okáért „a hónap tizennegyedik napja” vagy „a sabbath utáni napon”, s nem pedig a „vetés és az aratás idején”), ünneplésük pedig ritualizált („a pap” és a „szent gyülekezet” elsődleges fontosságú). A hétnapos sabbathot téve a vallási ünnepek szervező elvévé, „a hetek ünnepét” is bevezeti, majd héthetes rendbe szervezi. Mózes III. könyvének „az engesztelés napjával” kapcsolatos következő rendelkezése az, hogy az év hetedik hónapjában kerüljön rá sor. A „sátoros ünnep”-re ugyanebben a hónapban kerül sor; az engesztelés napjának éppen az adja történeti hitelességét, hogy – a száműzetés napjainak sátorjaira emlékező – sátoros ünnep ide helyeződik. Az ünnepek hét hét nap, majd hét hét és azután hét hónap szerinti elrendezése a huszonötödik részben kiegészül a föld hét évenkénti pihentetésével; ide tartozik még a szombatév, vagy a kürtölés esztendeje is, amely „hét év hét hetének hétszer hét éve… negyvenkilenc év”. A negyvenkilencedik év engesztelési napjának jubileuma egyesíti a folyamatot. Lásd Chapman and Streane, The Book of Leviticus, 125–128., 172–173. old.; Noth, Leviticus, 165–168, 183–185. old.; valamint North, Sociology of the Biblical Jubilee, 3., 38., 45., 86. old.

    A 7-es szám elsődlegessége Mózes III. könyvében végig, illetőleg annak 23. részében való koncentrálása (az utalások huszonhárom százaléka) hozzászoktatja és felkészíti az olvasót a kultikus időszámításra. A 25. részhez érve, hetesével számolva, a jubileumi év már ismert és bevett jelenség. Lásd Mózes III.könyve 4:6,17; 8:33 (2-szer), 35; 13:4, 5 (2-szer), 6, 21, 26, 27, 31, 32, 34, 50, 51; 14:7, 8, 9, 16, 38, 39, 51; 15:13, 19, 24, 28; 16:14, 19, 29; 23:3, 6, 8 (2-szer), 15, 16, 18, 24, 25, 33 (2-szer), 36, 39 (2-szer), 40, 41 (2-szer), 42; 25:4, 5, 8 (4-szer), 9, 20; 26:18, 21, 27.

    A yobel kifejezés, amit leggyakrabban „jubileum”-nak fordítják, bár pontosabb a „felszabadulás” (lásd North, Sociology of the Biblical Jubilee, 176., valamint 2., 96–108. old.), a héber Írásban csak Mózes III. könyvében jelenik meg; ott is csak a 25. részben (tizennégyszer) – a 27. részben tett visszautalásokkal (hatszor) együtt. Lásd Mózes III. könyve 25:10, 11, 12, 13, 15, 28 (2-szer), 30, 31, 33, 40, 50, 54; 27:17–18 (3-szor), 21, 23, 24.

    A 25. és 27. részben három olyan ige és két főnév van túlsúlyban, amely Mózes III. könyvében máshol nem fordul elő. Az igék: visszatenni (sharab), törlesztés (ga'al) es megszabadulás (yatza); vonzatuk a tulajdon (achaya) és a család (mishpata). Két másik kifejezés – a föld (erety) és a mező (sadeh) – is sokkal gyakrabban fordul elő, mint másutt.

    A visszatérés kifejezéssel kapcsolatban lásd Mózes III. könyve 25:10 (2-szer), 13, 27, 28, 41 (2-szer); 27:24. A törlesztéssel kapcsolatban lásd Mózes III. könyve 25:24, 25, 26 (2-szer), 29 (2-szer), 30, 31, 33, 48 (2-szer), 49 (2-szer), 51, 52, 54; 27:13, 15, 19, 20 (2-szer), 26, 28, 31. A megszabadulásra (felszabadulásra) lásd Mózes III. könyve 25:28, 30, 31, 33, 50, 54; 27:21.

    A tulajdonnal (birtokkal) kapcsolatban lásd Mózes III. könyve 25:10, 13, 24, 25, 27, 28, 32, 33 (2-szer), 34, 41, 45, 46; 27:16, 21, 22, 24, 28 [és a 14:34 (2-szer) szintén]. A családdal kapcsolatban lásd Mózes III. könyve 25:10, 25, 26 (2-szer), 41, 47, 49, 54.

    A föld harminchét alkalommal fordul elő a 23., 25. és 27. részben, míg a dokumentum többi részében kétszer; lásd Mózes III.könyve 19;9, 19; 23:22; 25:12, 31, 34; 27:16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 24, 28.

    A yobel szó először a következő formában jelenik meg: „És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek és kapja vissza ki-ki az ő birtokát és térjen vissza ki-ki az ő nemzetségéhez.” (Mózes III. könyve 25:10…) A 23–27. részek, amelyekben az ünnep koncepciója, a vele kapcsolatos előírások és a Szabadulás éve megjelenik, megpróbálnak történelmi precedenst teremteni számára; ezt az Egyiptomra, a Sínaira, az Úrral való ősi szerződésre és az eredeti sabbath-törvényre történő utalások sűrűbb előfordulási gyakorisága jelzi.

    Egyiptomra hétszer utal, míg a dokumentum egészében csak ötször; lásd Mózes III. könyve: 11:45; 18:3; 19:34, 36; 22:33; 24:10; 25:38, 42, 55; 26:13, 45. Különösen figyelemreméltó, hogy a 25. részben a „ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia” három esetre is vonatkozik: (1) a szegénynek minősítés körülményeire, (2) a családtagok segítésére vonatkozó előírásokra, és (3) a megszabadulásra vagy az exodusra (25:28, 38) avagy mindkettőre (25:40–42, 50–55).

    Sínai hegyre három utalás történik, míg másutt kettő; lásd Mózes III. könyve 7:38 (2-szer); 25:1; 26:46; 27:34. Lásd Noth, Leviticus, 185. old., aki így ír: „közvetlenül a bevezetéshez csatolva [25:1, 2], ahol a Sínai-hegy neve szokatlan és említésre méltó, és ahol jelzik a következő parancsok alapvető minőségét, a hétéves regulációk következnek [2–7. szakasz].

    A szövetségre kilenc utalás történik, míg máshol egy; Mózes III. könyve 2:13; 24:8; 26;9, 15, 25, 42 (3-szor), 44, 45. Lásd különösen 26:42, ahol a kifejezés az egyes patriarchák nevével együtt fordul elő: „Én pedig megemlékezem Jákobbal való szövetségemről, Izsákkal kötött szövetségemről is, Ábrahámmal kötött szövetségemről is megemlékezem, és e földről is megemlékezem.”

    A sabbathra tizennyolc utalás történik, másutt viszont csak három. Különösen figyelemreméltó a nyelvhasználat következetes szélsőségessége: (Minden) „Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.” (Mózes III. könyve 24:8). vissza

    48. Kennedy, Leviticus and Numbers, 164. old. Az eredet bizonytalanságával foglalkozó állítások vonatkozásában lásd Driver, The Book of Leviticus, 98. old.; valamint Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2. kötet, 121–122. old. 184–185. old.; Az ókori eredet melletti érvelésre lásd Noth, Leviticus, 184–185.old; Chapman and Streane, The Book of Leviticus and Numbers. 139. old.; Genung, The Book of Leviticus 97. old.; valamint Kennedy, Leviticus and Numbers, 164. old. A fenti állítások cáfolatára lásd North, Sociology of the Biblical Jubilee, 100–102. old.; és Wenham, The Book of Leviticus 319. old. vissza

    49. Ezt a feltételezést az alábbiak támasztják alá:

    1. A Szabadulás éve hatékonyan kombinálja a zsidó törvényt és Perzsia szekuláris autoritását, és megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek a menekültek számára adottak voltak; bátorította a Jeruzsálembe való visszatérést is. Ugyanez vonatkozik a szabbatikal-törvény újrafogalmazására és a Kürosz-dekrétum elismerésére is.

    2. A Kürosszal kapcsolatos elvárásokat tükrözve az egyik száműzött júdeai, akit „Deutero-Ésaiás” prófétaként ismerünk (Ésaiás 40–55), belefoglalta őt Izrael történelmével kapcsolatos próféciájába (Ésaiás 44:24–47:7; Kürosz kétszer van). Mivel Küroszt Isten eszközének tekintették, aki Babilont lerombolja és visszatéríti őket Jeruzsálembe, nem szokatlan, hogy a Sínaian elutasítják törvényét és a sabbat beteljesülését. Lásd North, The History of Israel, 301. old.; Bruce C.Birch, Singing the Lord's Song: A Study of Isaiah 40–55 (Cincinatti: United Methodist Church, 1981), 89–108. old.

    3. A Mózes III. könyve nem olyan eseményként tárgyalja a Szabadulás évét, ami negyvenkilenc évenként ismétlődne. Lásd Driver, The Book of Leviticus, 98. old.; North, Sociology of the Biblical Jubilee. 206–209. old.; valamint Kennedy, Leviticus and Numbers, 164. old. Azzal a határozottsággal, amivel más részekben kikötik, hogy a törvényeknek „mindörökre”, „az egész nemzetségben” és „minden tartózkodási helyen” engedelmeskedni kell, itt nem találkozunk. Ez inkább egy speciális, egyszeri és fix időpontnak látszik, mintsem olyannak, amit ciklikusan kellene megtartani. A tulajdonlás „folyamatos”, de csak a városbéli ház (25:30); a Mózes III. könyvében említett városok közös földje (25:34); valamint a szomszédoktól vásárolt, a saját birtokon született, illetve az apa után megörökölt rabszolgák (25:46) esetében. Ezek a kikötések az Úr azon, 25:23-beli megnyilatkozása után következnek, miszerint: „A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld.” vissza

    50. Lásd Noth, The History of Israel, 302–316. old.; Gottwald, The Hebrew Bible, 437., 461–462., 479–480. old.; valamint deVaux, Ancient Israel. Religious Institutions, 2. kötet, 387–397. old. vissza

    51. Lásd Noth, Leviticus, 56–57., 153–163. old.; és Mózes III. könyvének 6., 7., 21, illetve 22-es részei. vissza

    52. Példának okáért:

    1. A női nem kultikus alacsonyabbrendűsége jelenik meg abban, hogy (a) lánnyal viselős nő tisztátalanságát két hétben, míg a fiút világra hozó nőét csupán egy hétben állapították meg (12:1–5); hogy (b) az Úrnak való szentelések során a férfi értékét nagyobb összegben állapították meg (27:1–7); és hogy (c) az állatáldozások során a hímneműeket magasabbrendűnek tartották, ahogy az abban a disztinkciótételben is megjelenik, hogy a hím tulok a „vezetők”, míg a nőstény tulok a „köznép” áldozati állata volt (4:23, 28; valamint 1;3, 10; 4:3; 5:15, 18; 6:6). Lásd Noth, Leviticus, 97., 204–205. old.; Kennedy, Leviticus and Numbers, 177. old.; valamint Chapman and Streane, The Book of Leviticus, 176. old.

    2. A szociális és a kultikus szabályokban a szüzesség és a szajhaság mint erény és bűn jelenik meg – a nők, de nem a férfiak vonatkozásában (19:29; 21:7, 9, 13–15). Az egyetelen lehetséges kivétel a 17:7-ben leírt eset, amikor is a férfiaknak elrendelik, hogy „ne áldozzák véres áldozataikat az ördögöknek, akikkel ők paráználkodnak”.

    3. Az irányító szervezet, a papok testülete Áron férfi leszármazottaiból áll, (a) akiknek fizikailag tökéletesnek kell lenniük (sem vak, sem béna, sem nyomorék, sem fogyatékos, sem kiherélt nem lehetett pap [21:18–24], (b) akik csak szüzet vehettek feleségül (sem özvegy, sem kurtizán, sem megbecstelenített, sem elvált nő nem lehetett pap felesége [21:7, 13–15], (c) akiknek fiai csak a „legszentségesebb” részeit ehetik a gabonából, a bűnért való áldozatból és az ételáldozatból (6:18, 29; 7:6), és (d) akiknek lányait elégetik, ha paráználkodáson kapják őket (lásd Martin Noth, The Old Testament World [Philadelphia: Fortress Press, 1966], 168. old.), akik lányainak tilos a szent áldozatból enniük, ha idegenhez mennek feleségül, és akik lányai egy másik család tulajdonává válnak, amikor férjhez mennek és gyerekük születik (21:9; 22:12–13).

    A szabadulás évének – az ötvenedik esztendő – törvénye maga is azt célozta, hogy „álljon készenlétben a föld összes 'lakója' [25:10], értve ezalatt mindazokat, akik letelepedtek és akiknek földjük volt, gyakorlatilag tehát a családfőket” (Noth, Leviticus, 187. old.). Lényegileg „ez a családok összetartását célzó igyekezet” (North, Sociology of the Biblical Jubilee, 165–167. old.) – a családot a tulajdonnal bíró férfi által uralt feleség, a gyerekek, a szolgálók és a rabszolgák jelentették (22:10; 25:10, 25, 44–46; 26:26). Lásd még Genung, The Book of Leviticus, xiii. old.; Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bible, 2. kötet, 37–38., 129. old. vissza

    53. Lásd, példának okáért Kennedy, Leviticus and Numbers, 126. old.; valamint Wenham, The Book of Leviticus, 254. old. vissza

    54. Judith Lewis Herman and Lisa Hirschman, Father-Daughter Incest (Cambridge, Mass.; Harvard University Press, 1981), 61. old. vissza

    55. A szomszéd vagy a fiú felesége nem vér szerinti rokon; és az „atyjának felesége” kifejezés használata a „valakinek az anyja” helyett többre látszik utalni, mint puszta rokonsági fokra: ez esetben tulajdonról van szó, amely megsértése tilos. A 19:20-ban leírt sokkal enyhébb büntetés alátámasztja ezt az interpretációt. Itt, ha valaki rabnővel „hál és közösül”, és „az valamely férfi hatalma alatt lévő rabnő, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsátatott”, csupán bűnáldozatot kell tennie, amelyet a megbocsátás rituálisan követ. Mivel sem a nő, sem a férfi „meg nem ölettek”, „mert nem volt szabad az asszony” (azaz: hivatalosan vagy teljesen nem állt egy másik férfi tulajdonában) – ebből következően a zsákmányára felügyelő férfi hiányában a szexuális viselkedés elítélhetőnek minősül. vissza

    56. A mondat Mózes II. könyvének tízparancsolatában kétszer is (20:2, 5), és ebből következőleg Mózes V. könyvében is (5;6, 9) megjelenik. Mózes III. könyvében 52 alkalommal tűnik föl; ezek közül csupán kettő nem a szentségekről szóló (17–26.) részekben; 50 százalékuk pedig a 18, 19 és a 20 részekben. Lásd Mózes III. könyve 11:44, 45; 18: 2, 4 (2-szer), 6, 21, 30; 19:2, 3, 4, 10, 12, 14, 16, 18, 25, 28, 30, 31, 32, 34, 36, 37; 20:7, 8, 24, 26; 21:8, 12, 15, 23; 22:2, 3, 8, 9, 16, 30, 31, 32, 33; 23:22, 43; 24:22; 25:17, 38, 55; 26:1, 2, 13, 44, 45. Lásd még Kennedy, Leviticus and Numbers, 124–125. old.; Chapman and Streane, The Book af Leviticus, xlviii. old.; Micklem, „The Book of Leviticus”, The Interpreter's Bib1e, 2. kötet, 86. old.; valamint Wenham, The Book of Leviticus, 250–251. old. vissza

    57. Lásd Noth, Leviticus, 134–136., 146–151. old. Ugyanezt el lehet mondani a 19. részben lévő társadalmi regulációs listáról is; lásd 138–144. old. vissza

    58. Douglas, Purity and Danger, 124. old.; lásd még, Wenham, The Book of Leviticus, 222–224. old. vissza

    59. Gottwald, The Hebrew Bible, 413., 473. old. vissza

    60. A társadalmi magyarázathoz lásd Audre Lorde, „Grenada Revisited: An Interim Report”, Sister Outsider: Essays and Speeches (Trumansburg, N.Y.:Crossing Press, 1984). 176–190. old.; Saul Landau, „Imperialism, Bush-Style” New York Times, 1989. december 22. száma A 39. old.; valamint R.W.Apple, Jr., „As Two Worlds Warm, A Post-Postwar Order Awaits” New York Times 1989. december 24. száma, 4-es szekció, 1. old. vissza

    61. Benjamin Friedman, Day of Reckoning: The Consequences of American Economic Policy Under Reagan and After (New York: Random House, 1988), 21., 50., 90–91. old.; Friedman a 29. oldalon beszámol arról, hogy „az előző három évtized során teljes jövedelmünk átlagosan nettó 3,3 százalékát invesztáltuk a tőzsdei üzletbe és felszerelésekbe … a nettó üzleti tőke az ötvenes években a teljes jövedelem átlag 3 százaléka volt, a hatvanas években 3,5 százalék, a hetvenes években pedig 3,3 százalék. Így hát a 80-as évekig az átlag csupán 2,3 százalékot tett ki. 1981 óta nem volt egyetlen olyan év, hogy 3 százalékot értünk volna el.” vissza

    62. Friedman, Day of Reckoning, 4., 6., 39–41., 65–74., 80–81., 99. old. A kölcsönfelvételekről lásd a 39. oldalt: „Az 1860-as évek során, amikor az ország a legtöbb külföldi hitelt használta föl ipari fejlődéséhez … az átlagos hitel Amerika éves jövedelmének 2,2 százalékát tette ki … 1987-ben, amikor, eltérően az előző évszázadtól, nem kellett vasúti rendszert és acélipart kialakítani, hanem csak a fogyasztás magasabb szintjét tartani, mindez 3,5 százalék volt … a teljes bevételünk eddigi legmagasabb százalékát tette ki.” A nemzetközi beruházásokról lásd a 73. oldalt: „A közvetlen külföldi beruházás Amerikában … megháromszorozódott, miközben a mi közvetlen beruházásunk külföldön csupán egyötöddel nőtt. … A külföldiek 1986 tulajdonjoga ebben az országban újabb 377 billió dollárral növekedett, szemben az amerikaiak külföldi tulajdonából származó 311 billió dollárral.” vissza

    63. Friedman, Day of Reckoning, 76–84. old. Arról, hogy az Egyesült Államok adósságainak csaknem felévcl külföldi hitelezőknek tartozik, lásd a 6. oldalt: „A 80-as évek elején a külföld többel tartozott nekünk, mint amennyivel Amerika tartozott a külföldnek. A nekünk kedvező mérleg, családonként mintegy 2 500 dollárt téve ki, a világ vezető hitelezőjévé tette az Egyesült Államokat, s ez mindazzal az előnnyel járt, amely nemzetközi befolyásban és hatalomban mindig is megillette az ilyen pozíciót. Manapság, mintegy másfél tucat év elteltével, mely alatt kormányunk rekordmennyiségű összeget kölcsönzött saját céljaira, többel tartozunk a külföldnek, és mint ők nekünk. A számunkra kedvezőtlen mérleg, családonként már mintegy 7 ezer dollárra rúgva, az Egyesült Államokat a leghatalmasabb adóssá tette. A külföld már elkezdte beváltani ezeket az adósságokat: irodaépületeket szerez az amerikai nagyvárosokban, lakóházakra tesz szert az amerikai kertvárosokban, farmokhoz jut a hátországban, sőt egész nagyvállalatokat kaparint kezébe.” vissza

    64. Friedman, Day of Reckoning, 4., 76., 109–110. old. vissza

    65. Friedman, Day of Reckoning, 39–44., 97. old. Lásd Gordon Allport, The Nature of Prejudice (Reading, Mass.: Addison-Wesley, 1954. [Magyarul: Gordon W.Allport, Az előítélet. Budapest: Gondolat, 1977].) A határok újradefiniálásáról és a kontfiktus kiélezéséről szóló bizonyítékokat lásd, példának okáért: „Polls Find Majority Believe Race Prejudice Is Still Strong” New York Times, 1988. augusztus 9. száma, A13. old.; Constance L.Hays, „Hispanic Population Suffering Along with Massachusetts Economy,” New York Times, 1989. december 25., 18. old.; valamint Peter Applebome a New York Times-ban: „Two Sides of the Contemporary South: Racial Incidents and Black Progress,” 1989. november 21., A22. old., illetve „Bombings Echo Past, But Experts Hear Differents Undertones”, 1989. december 26., A20. old. vissza

    66. Friedman, Day of Reckoning, 84–85. old. vissza

    67. Friedman álláspontjának kritikájáról lásd Charles R.Morris, The Coming Global Boom: How to Benefit from Tomorrow's Dynamic Economy (New York: Bantam, 1990); valamint „Let's stop Worrying About the Budget Deficit” [Levelek rovat], New York Times, 1989. február 19., 4. szekció, 18. old. vissza

    68. A közvéleménykutatások, többek között, azt mutatják, hogy az azt kölcsönösen akaró felnőttek közötti homoszexuális kapcsolatok nyilvános tolerálását az AIDS-szel kapcsolatos közvélekedés befolyásolja. Lásd Michael R.Kagay, „Homosexuals Gain More Acceptance: Poll Shows Rise in Tolerance of Private Acts Involving Gay Consenting Adults”, New York Times, 1989. október 25., A24. old. – idézi a Gallup Organization alelnökét: „a homoszexuálisok tolerálása csökkent, amikor az amerikaiak először kezdtek rettegni amiatt, hogy megkapják az AIDS-t. De amint az emberek AIDS-szel szembeni félelme eltűnt, a tolerancia elérte az előző szintet.” Az 1982-ben megkérdezettek 45 százaléka helyeselte a homoszexuális kapcsolatok törvényesítését. Az elkövetkező években csökkenő arány 1987-ben érte el a 33 százalékos mélypontot. 1989-ben az arány 47 százalékra nőtt. vissza

    69. Lásd Beverly Harrison, „The Equal Rights Amendment: A Moral Analysis”, In: Making the Connections: Essays in Feminist Social Ethics. Szerk.: Carol S.Robb (Boston: Beacon Press, 1985), 167–173. old. vissza

    70. Lásd Arthur S.Leonard, „Gay and Lesbian Rights Protections in the U.S.: An Introduction to Gay and Lesbian Civil Rights” (Washington, D.C.: National Gay and Lesbian Task Force, 1989). vissza

    71. Lásd „Introduction”, In: The Graywolf Annual Five: Multi-Cultural Literacy, Szerk.: Rick Simonson and Scott Walker (Saint Paul: Graywolf Press, 1988), ix–xv. old. vissza

    72. Lásd Hyman Bookbinder, „Did the War on Poverty Fail?” New York Times, 1989. augusztus 20., 4. szekció, 23. old.; Leonard Silk, „Now, to Figure Why the Poor Get Poorer”, New York Times, 1988. december 18., 4. szekció., 1., 5. old.; valamint „Poverty is Percieved as Increasing and State of the Poor Unimproved”, New York Times, 1989. augusztus 23., A14. old. vissza

    73. Lásd Lorde, „Grenada Revisited”, 176–190 old.; R.M.Koster, „In Panama, We're Rebuilding Frankenstein”, New York Times, 1989. december 29., A35. old.; Tom Wicker, „Beyond the Jackpot”, New York Times, 1990. január 23., A15. old.; R.W.Apple, „Panama Invasion Costly in a Far Wilder Theater”, New York Times, 1990. január 25.; valamint John B.Oakes, „Bush in Panama: A Tragicomedy”, New York Times, 1990. január 26., A3. old. vissza

    74. Lásd Sanford Lakoff and Herbert F.York, A Shield in Space?: Technology, Politics and the Strategic Defence Initiative: How to Reagan Administration Set Out to Make Nuclear Weapons 'Impotent and Obsolete' and Succumbed to the Fallacy of the Last Move (Berkely: University of California Press, 1990). vissza

    75. Lásd Flora Lewis, „The Earth Comes First”, New York Times, 1989. július 30., 4. szekció, 23. old.; valamint Bill Green, „Earth to NASA”, New York Times, 1989. augusztus 27., 4. szekció, 19. old. vissza

    76. Lásd Linda Greenhouse, „The Court's Shift to the Rights”, New York Times, 1989. június 7., A1, A22.; valamint „Court Expands Right of Wardens to Censor Inmates's Reading”, New York Times, 1989. május 16., A17. old. vissza

    77. Lásd Lee A. Daniels, „Prejudice on Campuses Is Feared to Be Rising”, New York Times, 1988. október 31., A12. old.; „Wide Harrasment of Women Working for U.S. Is Reported”, New York Times, 1988. július 1., B6. old.; Applebome, „Two Side of the Contemporary South: Racial Incidents and Black Progress”, New York Times, 1989. november 21., A22. old.; William Greer, „Violence Against Homosexuals Rising, Groups Seeking Wilder Protection Say”, New York Times, 1986. november 23., 36. old.; valamint Jason De Pade, „1989 Surge in Anti-Semitic Acts Is Reported by B'Nai B'Rith”, New York Times, 1990. január 20., 10. old. vissza

    78. 1590-ben Genf harcba keveredett a szász választófejedelemmel, és az elfogott vádlottak törökök voltak; 1610-ben egy magasrangú homoszexuális hivatalnok partnerét árulás miatt letartóztatták; illetve Kálvin Genfjének csaknem összes homoszexuális vádlottja 1555 és 1569 között idegen volt. Ez utóbbi peródus volt az az idő, amikor „Kálvin politikai szövetségesei végül is megszerezték a genfi magisztrátus fölötti felügyeletet” és elkezdték hatalmukat kiépíteni a külföldi menekültek áradata közepette. Lásd E.William Monter, „Sodomy and Heresy in Early Modern Switzerland”, In: The Gay Past. Szerk.: Licata and Petersen, 41–53. old. Hollandia és Németország gazdasági haszonbérbeadása könnyen dokumentálható (lásd, példának okáért, Thomas Colley Grattan, 21. fejezet, „From the Peace of Utrecht to the Incorporation of Belgium with the French Republic, 1713–1794”, Holland: The History of the Netherlands [New York: Peter Fenelon Collier, 1899], 325–339. old.; valamint Detlev J.K.Peukert, 2.fejezet, „The Rise of National Socialism and the Crisis of Industrial Class Society”, Inside Nazi Germany: Conformity, Opposition, and Racism in Everyday Life [New Haven: Yale University Press], 26–46. old.), de nem így Angliáé a tizenkilencedik század elején. Ekkor valójában még csak hatalmának kezdetén állt. Ugyanakkor a napóIeoni terjeszkedés hatására nagyfokú nemzeti félelemérzet és elbizonytalanodás következett be, ami a bűnbakképzésben, az országban élő „idegeneket” övező ellenszenvben öltött testet (lásd, példának okáért, William Strang, 7.fejezet, „The French Revolution and Napoleon”, Britain in World Affairs: The Fluctuation in Power and Influence from Henry VIII to Elizabeth II [Westport, Conn.: Greenwood Press, 1976], 85–96. old.) vissza

    79. Lásd Katz, Gay American History, 12., 20–23. old.; valamint Katz, Gay/Lesbian Almanac, 23–133. old. vissza

    80. Lásd Katz, „1778: George Washington; The Court Marshall of Lieutenant Frederick Gotthold Enslin”; „1810: Davis versus Maryland; 'Seduced by the Instigation of the Devil'”, valamint jegyzetek a Gay American History 1915–1966 c. műhöz, 24., 26–27., 33–52. old. vissza

    81. Lásd még Richard Plant, 1. fejezet, „Before the Storm,” The Pink Triangle: The Nazi War Against Homosexuals (New York: Henry Holt, 1986), 21–52. old. vissza

    82. Noth, A History of Pentateuchal Traditions, 47. old. vissza

    83. Noth, A History of Pentateuchal Traditions, 47–62. old. Lásd Michael Walzer, Exodus and Revolution (New York: Basic Books, 1985). vissza

    84. Lásd Mózes II. könyve 1:8–12 (J), 13–14 (P), 15–22 (E); 2:11–15 (J), 23–24 (P); 3:7–8 (J), 9–12 (E), 16–22 (J); 4:27–31 (J); 5:1–6 (J); 6:2–13 (P); 13:20–22 (J). A felsorolt források Noth, A History of Pentateuchal Traditions c. könyvében: 267–271. old. Mózes II. könyvének tartalmáról és irodalmi formájáról lásd Martin Noth, Exodus: A Commentary. Old Testament Library (Philadelphia: Westminster Press, 1962), 9–17. old. vissza

    85. Szent Biblia vissza



    * Megjegyzés: a fordító sajnos következetesen „homoszexuálisokról és leszbikusokról” beszél, ami éppolyan képtelenség, mintha „emberekről és nőkről” beszélne: természetesen a leszbikusok is homoszexuálisok. A hiba abból adódik, hogy a fordítás idején a „meleg” szó némileg bizalmas jellegűnek számított – ez az elnevezés azonban időközben széles körben elterjedt a szakirodalomban, és tudományos használatát az MTA Nyelvtudományi Intézete is jóváhagyta. A cikkben ezért minden olyan esetet, ahol a „homoszexuális” szó a „leszbikus” hímnemű megfelelőjeként szerepelt, „meleg”-re cseréltünk. – a honlapszerk. vissza


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…