„Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad). Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: Jobb az ó.” (Lk 5,37–39)
ALKOTÓI SZABADSÁG
Az elmúlt év során a Courage működése lényeges változásokon ment keresztül. Ezek némelyike fontos gyakorlati intézkedésekkel járt, mint például hogy az ügyvivői bázisunkkal új helyre költöztünk (ami az irodalomjegyzékünket elavulttá teszi). Másrészt tavaly ősszel úgy döntöttek a pénzügyi felügyelők, hogy egy időre felfüggesztik a szolgálatot, aminek révén alkotói szabadságra mehettem múlt tavasztól (mihelyt fel tudom számolni az elmaradásaimat a munkámban!) múlt őszig.
A szolgálat jelenleg lassabb üzemben működik, amíg vissza nem térek teljes munkaidőbe. A kéthavonta esedékes tanítványcsoport-találkozóink továbbra is folynak a Courage tagjai számára, de ezen kívül nem leszek elérhető, leszámítva a korábban vállalt kötelezettségeimet.
Fontos okai vannak ennek az alkotói szabadságnak. Most, szolgálatom tizennegyedik évében szükségét érzem, hogy kipihenjek egy-két rám nehezedő feladatot. De ami lényegesebb, szükségem van egy kis időre, hogy tanácsot kérjek Istentől az előttünk álló útról. Sokat tanultunk az évek folyamán, és már nem tudnám jó szívvel továbbvinni a szolgálatot a korábbi szellemisége szerint. Ez némi magyarázatot kíván.
ALAPELVEK
Amikor 1988-ban elindult a Courage, osztottam az evangéliumi keresztények közkeletű nézetét, miszerint a Biblia azt tanítja, hogy Isten minden embert férfinak és nőnek teremtett, és hogy a férfi és a nő házasságban való egyesülése nem csupán beteljesíti Istennek az emberrel való célját, hanem ez az Isten szerinti házasság és családi élet alkotja egy stabil társadalom létfontosságú építőelemeit. Ezt a nézetet ma is szilárdan vallom.
Bizonyos előfeltevéseknek viszont nem örülök, amelyeket a homoszexualitással kapcsolatban vallottunk. Akkoriban az volt a meggyőződésünk, hogy a homoszexuális irányultság ellentmond Isten teremtői tervének, és hogy a homoszexuális vágy/cselekedet, mint az emberi lázadás közvetlen eredménye, letérés Isten útjáról.
A homoszexuális irányultság elfogadása – s ezzel együtt a cölebsz élet elfogadása – tűnt a második legjobb megoldásnak. A homoszexuális cselekedet elfogadása a kiközösítést jelentette volna. Van néhány részlet az Ó- és az Újszövetségben, amelyek látszólag igen határozottan megerősítik ezt a nézetet (a Lev 18,20; 20,13, a Róm 1,26–27, az 1Kor 6,9–11 és az 1Tim 1,9–11 alatt találhatók ezek). A szexuális intimitás, úgy véltük, egyedül a házasságon belülre van tervezve.
Megtudtuk azonban, hogy a homoszexuális emberek nem önként választják az irányultságukat. Mivel személyes tapasztalatom volt róla, milyen nyomasztó dolog lehet együtt élni ezzel, különösen a társadalom és az Egyház általános idegenkedését – ha nem éppen ellenségességét – figyelembe véve, elkezdtem a Courage szolgálatot, mert hittem, hogy az evangéliumnak kell valami reményt adnia azoknak a melegeknek, akik őszintén törekednek Istent imádni és Jézust Úrként követni.
TANÍTVÁNYSÁG ÉS PASZTORÁLIS TÖRŐDÉS
A homoszexualitásra vonatkozó kétségbevonhatatlan nézetünk alapján azt a meggyőződést hirdettük, hogy „a válasz” vagy a cölebsz élet, vagy a változás esélye lehet – „heteroszexuálissá válni, amint Isten eltervezte”, ha ez volt a segítséget kérő ember kívánsága. Úgy hittük, hogy ezek a célok valóra válthatók, ha szüntelen bűnbánatban és Krisztushoz való hűségben töltjük az életünket, és hajlandóak vagyunk megoldani a mélyebb problémákat is (pl. nemi visszaélés, elutasítottság, azonos nemű partnerhez való kötődés hiánya stb.).
Úgy véltük, hogy a homoszexualitás a normális azonos nemű gyerekkori kötődések és szerepmodellek hiányából és a feltétlen szeretet iránti mélységes igényből ered. Ezért úgy gondoltuk, hogy a keresztény közösségen belüli, szexualitástól mentes azonos nemű kötődések révén az illető „felnőhet az érett heteroszexualitáshoz”, és továbbhaladva megházasodhat. Akkor nyomósnak tűntek azok az érveink, amelyeket e meglehetősen előírásos jellegű megközelítés mellett hoztunk fel, és sokan örömmel fogadták az ez irányú kezdeményezésünket, felismerve, hogy nagy szükség van a pasztorális gondozásra.
Tíz év után azonban, melyből hatot egy bentlakásos tanítvány-programmal töltöttünk, s amelyeket éveken át heti tanítványcsoport-találkozók követtek, úgy találtam, hogy bármennyire bűnbánóak is voltak az emberek, és bármennyi odaadást és fáradságot is fektettek be, egyikük sem volt igazán „sikeres” hosszú távon a „mélyebb problémák kezelésében” *. A vágyott eredményt mindenesetre határozottan nem láttuk.
ISTEN MEGJUTALMAZZA AZT, AKI ŐT KERESI
Azok az őszinte és Isten-félő emberek, akikkel sok éven át dolgoztunk, hallatlan elszántságról tettek tanúbizonyságot „a problémáik kezelésében”! ** Nem tudtam elhinni, hogy Isten közömbös maradt volna az imáik iránt, mikor megígérte, hogy megjutalmazza azokat, akik őszintén keresik Őt a Zsidók 11,6 szerint. Azt sem tudtam elhinni, hogy egy törődő Isten cserbenhagyhatja őket egy frusztrált és kétségbeesett életre, mikor pedig örökre elítélné őket, ha olyan kapcsolatban élnének, amelyet nyilvánvalóan soha nem fogadhat el.
Sokan sajnos komolyan kiábrándultak. Egyesek mélyen deprimáltnak és reménytelennek érezték magukat; mások magukévá tettek egy „liberálisabb” teológiát, és melegkapcsolatokba kezdtek. Tragikus módon, némelyek elvesztették a hitüket – ez az eredmény számomra, mint lelkivezető számára, aki amellett kötelezte el magát, hogy segítsen megtalálni az embereknek a reményüket Krisztusban, szívfacsaró élmény volt. Látván, hogy sokan önszántukból elkezdik megragadni egy melegkapcsolat kialakításának lehetőségét, láthattam, milyen jó hatással van rájuk.
Mindenkinél egyaránt azt vettem észre, hogy legmélyebben a kötődésre és a gyengédségre vágynak. Nem csupán kibúvót kerestek a szexhez! Úgyhogy ha csupán a vágy hajszolására hivatkozva utasítjuk el a meleg férfiak közötti meghitt barátságot, azzal egészen hibásan ítéljük meg a helyzetet. Azok a melegkapcsolatok, melyekbe őszintén és kölcsönösen elköteleződve lépnek a felek, értéket hordoznak és az összetartozás érzését nyújtják. Ha Krisztus van a középpontban, lelkesedésük és Istenbe vetett reményük visszatér.
Nyilván kezdettől fogva (Ter 2,18) világos, hogy az embernek társra van szüksége. Azoknak, akik képtelenek a házasságra (Jézus elismerte ezt a helyzetet a Mt 19,11–12-ben), akik az életre szóló cölibátus kilátásával nem tudnak megbirkózni, akkor ahelyett, hogy feladnák a reményt és erkölcsileg veszélyes helyzeteknek engednék át magukat, feltétlenül jó hatással lehet rájuk egy Isten szerint megélt azonos nemű kapcsolat.
ÚJ BOR?
Súlyos kihívással álltam szemben. Ráadásul az, hogy belegondoltam ebbe az új perspektívába, rendkívül fontos kérdéseket vetett föl számunkra, és komoly feszültségekkel is járt.
Elmozdulásunk ebbe az új irányba az evangéliumi keresztény egyház számára látszólag azt jelezte, hogy megadtuk magunkat a jelenlegi világnézetnek, amely elfogadja a melegként való életet. Mi ezzel szemben megpróbálunk hátrább lépni és objektívebb véleményt kialakítani, hogy újból áttekintsük, mi az, ami Istentől való és hasznos, és felismerjük, hogy mi nem az.
Rendkívül nehéznek bizonyult az a törekvésünk, hogy kritikusaink szemében (akik közül némelyektől anyagilag is függésben álltunk) hihető és hiteles alapot nyújtsunk keresztény szolgálatunkhoz, miközben hűek maradjunk ahhoz, amiről úgy hisszük, Isten mond nekünk. Némely támogatónk hamar megítélt minket, ha úgy találták, hogy a bibliai eszmények melletti elkötelezettségünk ingatag alapokon áll.
Mások szerencsére velünk együtt fölismerték, hogy eljött az ideje egy újbóli áttekintésnek; látták, hogy változtatásra van szükség. El kellett ismernünk azoknak, akiknek a szolgálatot végeztük, hogy egy szoros azonos nemű kapcsolat kialakítása önmagában véve indokolt és értékes. ***
MILYEN MESSZE VAN A TÚL MESSZE?
Ez a szemlélet kétségkívül komoly kérdéseket vet föl. Milyen messzire mehetnek az emberek a gyengédség kifejezésében? Reális-e elvárni tőlük, hogy ne érezzenek erotikus vonzalmat egymás iránt? Lehet-e utat engedni valamilyen mértékben a szexuális kifejezés iránti vágyuknak? Mit javasoljunk azoknak a nős férfiaknak, akik el vannak kötelezve feleségük mellett, mégis úgy tűnik, nem tudnak hű maradni hozzá egy azonos nemű barátság háttere nélkül?
A korábban említett szentírási helyek alkalmazásának helyénvalóságával kapcsolatban is sok kérdés merült föl bennem. Róm 1 egy olyan népről ír, melynek gonoszsága annak az eredménye volt, hogy hátat fordítottak Istennek (nincs szó erről azok esetében, akiket szolgálunk!). Helyénvaló-e ezért elítélni azon melegek kapcsolatait, akik éveken át Istent keresték?
MI AZ, AMI ERKÖLCSILEG ELFOGADHATÓ?
A bibliai törvény olyan korban jött létre, amikor az emberek semmi kivetnivalót nem láttak a többnejűségben. Ha egyszer tudjuk, hogy ez ellentmondott Isten teremtői tervének, miért nem tiltotta egyértelműen a Biblia a többnejűséget? Ma nem fogadnánk el ilyesmit. Azonkívül hogy engedhette meg Mózes a válást, mikor Isten világosan megtiltotta (Mt 19,8–9)? Az effajta kérdések arra utalnak, a nemiség sok kérdését tágabb értelemben újra meg kell vizsgálnunk, és fel kell tennünk a kérdést, mi az, ami Isten számára igazán fontos. Miből áll az erkölcsileg helyes viselkedés, és miből nem?
Világos, hogy az Istentől és önmaguktól való elidegenedettség érzése, amit sok homoszexuális ember megtapasztalt, valamint a bűntudat és a szégyen, semmivel sem járult hozzá a „gyógyulásukhoz” vagy az Isten szerinti életükhöz. Felismerve a mai világ érzékeny pasztorális kérdéseit, rájöttünk, nem ragaszkodhatunk hozzá makacsul, hogy az azonos nemű kapcsolaton belüli erotikus gesztusok bármely és mindennemű formája deviáns.
Nem is hirdethetjük tovább sértetlenül a „gyógyítás” üzenetét, ha ezt Isten nem támogatja. Ehelyett úgy tűnik, az Úr szemmel látható attitűdbeli, felfogásbeli és működésbeli változtatást kíván meg tőlünk. Mindenkinek meg kell ismernie Krisztus feltétlen szeretetét, és a melegek sem kivételek ezalól.
További imáim és Biblia-tanulmányaim alapján jelenleg úgy ítélem, hogy a „szórakozási szex” hajszolását ugyan kerülni kell, de a Szentírás helyt ad az Isten szerint való, meghitt azonos nemű kapcsolatok elfogadásának. Ez nem valami „mindegy, mit csinálunk” hozzáállás: mindazoknak szükségük van alapvető morális keretekre és erkölcsiségre, akik Krisztus-központúak kívánnak lenni.
ENGEDNI, HOGY AZ ÚR VEZESSEN
Azt remélem, hogy mi, keresztények hajlandóak leszünk meglátni, hogy mit tesz Isten (Jn 5,19–21). Ez azt jelenti, hogy el kell ismernünk az őszinte keresztény homoszexuális embereknek a meghitt kapcsolat iránti igényét és vágyát. Ha ezt elmulasztjuk, úgy hiszem, nem tudjuk felismerni, mit mond ma a Szentlélek az egyházaknak.
Nem kétséges, hogy kihívás előtt állunk – hogy engedjük Istennek, hogy előrébb vezessen, hogy jobban megértsük a központi kérdéseket, és hogy mindabban, amit teszünk, igyekezzünk dicsőséget hozni Urunk Jézus Krisztus nevére! Az utóbbi két-három év során valamelyest sikerült megfontolt válaszokat találnunk a felmerült számtalan gyakorlati pasztorális kérdésre. Most azonban létfontosságú az az igényem, hogy visszavonuljak és időt szánjak az Isten-keresésre. Az imára szánt idő mellett, úgy tervezem, részben arra használom majd a szabadságomat, hogy kutassak és könyvet írjak, hogy kifejtsem a nézeteimet és kibontakoztassam őket.
GYAKORLATI ELÁGAZÁSOK
Új megközelítésünk szükségessé tette, hogy sok év után elhagyjuk az Exodus International ernyőszervezetet. Tagságunk már nem volna helyénvaló. A szolgálatoknak ez a világméretű hálózata ahhoz az üzenethez tartja magát, hogy oly módon hirdet „szabadságot” a homoszexuálisoknak (amint korábban írtam), amelyet nem tudok többé valószerűnek hinni. Azonban fontos tisztában lenni minden választási lehetőséggel. Ha többet szeretne tudni róluk, látogassa meg a honlapjukat: http://www.exoduseurope.org/
A HAGYOMÁNYOS MEGKÖZELÍTÉSHEZ…
Ami azokat az érdeklődőket illeti, akik olyan típusú szolgálatot keresnek, mint amit a Courage az elmúlt években nyújtott, esetleg felhívhatják a True Freedom Trust-ot a 0151 653 0773 számon, vagy meglátogathatják a honlapjukat a http://www.tftrust@u-net.com/ címen.
Az Integrity egy másik szervezet, tagjai gyakran lépnek közösségre velünk. Olyan csoportként jellemzik magukat, amely „kereszténybarát, biztos hely leszbikus, meleg és biszexuális keresztények számára”. Honlapjuk: http://www.integrityuk.org/
Remélem, hogy saját átdolgozott honlapunk révén látogatóink naprakészebbek lehetnek majd arról, mi történik, mikor kibontakoznak a fejlemények. Itt érhetnek el minket: http://www.courage.org.uk/
ZÁRÁSKÉPPEN
Noha a homoszexualitáshoz való pasztorális hozzáállásunk megváltozott azon tapasztalatok révén, amelyeken Isten az elmúlt 13 év során keresztülvezetett minket, alapvető felfogásunk a keresztény hit lényegi kérdéseiről változatlan maradt. A Courage szolgálat általános értékeinek középpontjában számomra az kell hogy maradjon, hogy arra törekedjünk, hogy szeressük Krisztust, és azon legyünk, hogy központi helyet kapjon az életünkben. A férfiak számára is létfontosságú a keresztény élethez, hogy Krisztus példája szerint mélyen szeressék egymást (Jn 13,34–35), de a pontos részletek kiderítéséhez, hogy ez hogyan vonatkozik a homoszexuális irányultságú emberekre, további imára és Biblia-tanulmányozásra van szükség.
Jeremy Marks
2001 tavasza
„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik.”
„Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiatoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,7–12)
*: Nincs szó arról, hogy az emberek ne nyertek volna semmit ebből! Sokan lényegesen érettebbek lettek. Némelyek megházasodtak. Azonban az a fajta változás, amiben mindenki reménykedett, hogy megváltozik az irányultságuk, és elérnek egy pontot, ahol a homoszexualitással való viaskodásuk véget ér, őszintén szólva soha nem következett be. vissza
**: A kritikusok nyomban felhozhatják: nem az a lényeg, hogy minden problémát megoldjunk! A századok folyamán sokan óriási áldozatokat hoztak Krisztus követéséért; ez része keresztény hivatásunknak! Mi több, nekünk mindannyiunknak is ösztönzést jelent Isten kegyelme, mely azok életében látható, akik az Úr iránti szeretetük folytán bátran harcba szálltak a betegséggel, gyengeséggel és az üldözés és szenvedés minden formájával. Azonban sok meleg keresztény szintén szenvedett, nagy bátorsággal néztek szembe egy belső konfliktussal és magányossággal sújtott élettel, amikor lemondtak a melegkapcsolat lehetőségéről. Azonban nem hiszem, hogy jogunk van megkövetelni ezt az áldozatot. Ez a választás esélye nélkül hagyja az embereket, és sokan elviselhetetlennek tartják, hogy együtt éljenek ezzel. vissza
***: A kritikusok ismét felvethetik, hogy „A bűn látszólag kielégít ugyan rövid távon, de ez nem mentség!” Azonban ha ragaszkodunk ehhez a nézethez, úgy hiszem, képtelenek leszünk felismerni sok meleg gyötrően fájdalmas dilemmáját. A bűn az ember engedetlenségéből fakadt, és az Isten és ember közti kapcsolat megszakadásával végződött. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az Istennel való kapcsolatunkat, és egymással való mélyebb kapcsolatokra hív bennünket. Lehet vitatni ezeket a kérdéseket, de tapasztalatom szerint Isten megáldhatja és meg is áldja az őszinte, elkötelezett melegkapcsolatokat. A jó gyümölcs, ami a lelki békét és az Istennel való kapcsolat helyreállítását illeti, mindenképpen magáért beszél (Jak 3,11–13). vissza
