A civilizált társadalmakban soha nem számított kifejezett életbiztosításnak a homoszexuális hajlam.
A történelem során a szexualitásukat az átlagtól eltérő módon gyakorlókat gyakran halállal büntették (enyhébb esetben csupán börtönnel és teljes vagyonelkobzással); kezdve az ószövetségi időkkel, a
náci haláltáborokon át napjainkig. Noha a szexuális kisebbségeknek a világ mind több országában sikerül kikövetelniük az elvben mindenkit egyformán megillető jogokat, a legtöbb meleg és leszbikus naponta érzi az igazságtalan megkülönböztetés nyíltabb vagy burkoltabb formáját. És tény, hogy számos helyen a mai napig
az életével fizet, akiről bebizonyosodik, hogy homoszexuális.
A Katolikus Egyház Katekizmusának (1992) intelmét nagyon is időszerűnek és evangéliuminak lehet nevezni, amikor így fogalmaz: „Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.”
Sajnos azonban az elmúlt tíz évben a hivatalos (vagy annak tetsző) egyházi megnyilatkozásokban a homoszexuálisok irányában érkező támadások megszaporodtak és eldurvultak. A körlevelek, nyilatkozatok, szentbeszédek, interjúk kezdetben csak általános erkölcsi rosszallást fogalmaztak meg, újabban azonban mind gyakrabban szólongatják a civil világot, s biztatják arra – a „család” megóvásának ürügyén –, hogy a homoszexuálisokat szorítsák a társadalom perifériájára. Teszik mindezt megalapozatlan sztereotípiák, rég megcáfolt tévképzetek, s nemritkán direkt rágalmak formájában.
Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért 2001. május 22-én írott levelében egyebek közt az alábbi kéréssel fordult a Magyar Katolikus Püspöki Karhoz:
A millenniumi évben sok szó esett az egyháztörténet során különböző áldozatok rovására elkövetett bűnökről, és elhangzott több helyen több bocsánatkérés. Ezek során a homoszexuálisok módszeres likvidálásáról nem esett szó. Kérjük, hogy velünk egyeztetett helyszínen és időpontban mutassanak be engesztelő szentmiseáldozatot az egyháztörténet során elpusztított melegekért, a gyilkosokért és a kollaboráns hallgatókért, illetve mindazokért, akik napjainkban esnek – erkölcsi vagy fizikai – áldozatául az „igazságtalan megkülönböztetésnek”.
Mivel a püspöki kar válasz nélkül hagyta a kérést, elhatároztuk, hogy magunk fogunk Isten és a világ elé állni. Ezért az Öt Kenyér Közösség szeretettel hív és vár mindenkit
2003. október 11-én 14 órára az
Apostoli Nunciatúra
(Budapest XII., Gyimes u. 1–3.) melletti Orbán térre, ahol
Jézus Krisztus „Imádkozzatok üldözőitekért!” parancsának engedelmeskedve
nyilvános szentmisén emlékezünk
a történelemben bármikor is meggyilkolt, megnyomorított melegekre,
valamint pusztítóikra és mindazokra, akik hallgatásukkal, közömbösségükkel
bűntársakká váltak a pusztításban,
és könyörgünk számukra Isten megbocsátó irgalmáért.
Kapcsolódó anyagok:
