BIRTALAN BALÁZS:
HALÁLLAL LAKOLJANAK?
A HOMOSZEXUÁLIS EMBER ÉS A KERESZTÉNYSÉG

szerző a könyv bevezetőjében így vall kettős identitásához való viszonyáról: míg homoszexualitásomon nem tudok változtatni, katolikus mivoltomon nem vagyok hajlandó. Inkább teológiainak nevezett értekezésének – melyet egyszersmind a szó szoros értelmében vett önvédelmi reakcióként írt –, a könyvben igazolandó tézisét az első oldalakon ekképpen fogalmazza meg: „A szabad akarati döntéstől függetlenül kizárólag és irreverzibilis módon homoszexuális beállítottságú férfi vagy nő teljes értékű teremtmény, akit Isten szándékoló akaratával alkotott olyanná, amilyen; sem a megszokottól eltérő szexuális orientációja, sem annak adekvát módon történő kiélése (tartós, zárt, monogám élettársi kapcsolat, amelyben a kölcsönös lelki önátadás mellett rendszeresen helyet kap a testi egyesülés is) nem minősül alkalmi bűnnek vagy állandó bűnállapotnak, így az ilyen életállapotú hívő a házasság szentségében élő heteroszexuális testvéreivel analóg erkölcsi normák alapján részesülhet szentségi feloldozásban, és vehet részt az eucharisztikus közösségben mint Isten országának teljes jogú polgára, s az üdvösség várományosa.”

személyes hangvételű, ugyanakkor tudományos igénnyel megírt munka első fejezete arról szól, miért tartja fontosnak a szerző a homoszexualitás témájáról való eszmecserét. A második fejezet a homoszexualitás fenomenológiáját tárgyalja, egyelőre a vallási szempontoktól függetlenül, friss és hiteles szaktudományos eredmények feldolgozásával. A következő fejezet a kinyilatkoztatást teszi vizsgálat tárgyává, részben az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásain, részben pedig a vonatkozó ó- és újszövetségi részletek szövegelemzésén keresztül. A negyedik fejezet átfogó elemzését kívánja nyújtani az emberi cselekedetek erkölcsi megítélésének általában, s ezen belül is a homoszexualitás erkölcsiségéről vallott felfogásoknak. Az értekezés utolsó fejezete a homoszexuális ember helyét keresi Isten teremtői tervében, és megoldási javaslatokkal él arra nézve, hogyan integrálódjék a homoszexuális ember a keresztény közösségbe.

könyv záró gondolatában a szerző keserűen idézi a Magyar Katolikus Püspöki Karnak a kézirat lezárása után nyilvánosságra hozott, „Igazságosabb és testvériesebb világot!” címet viselő körlevelét, amely „természetellenesnek” és a „keresztény felfogás szerint teljességgel elfogadhatatlannak” nevezi az azonos neműek együttélését. E friss dokumentum visszamenőleg is igazolja a munka létjogosultságát, amit a szerző a bevezetőben szereplő köszönetnyilvánítások során azzal érzékeltet, hogy ha felsorolhatná az őt segítő egyházi és világi személyek nevét, akkor talán nem is lett volna szükség a könyv megírására.

(Cartafilus Kiadó, Budapest, 1997. 219 oldal, 800 Ft)