A katolikus egyház tanítása szerint a római pápa bizonyos esetben tévedhetetlenül nyilatkozik, s e „bizonyos esetet” az
ex cathedra kifejezéssel írják körül. Ex cathedra megnyilatkozás, ha a pápa hit vagy erkölcs (tehát nem más) kérdésében mint az egész földi egyház legfőbb vezetője szól, kifejezetten (tehát nem burkoltan) azzal az igénnyel, hogy végérvényes, megváltoztathatatlan, visszavonhatatlan és minden katolikus hívő számára kötelező hittételt deklaráljon. Ezen esetben – az I. Vatikáni Zsinat tanítása szerint – a Szentlélek biztosítja, hogy a pápa „ne legyen képes” téves tanítást közzétenni. Az ex cathedra megnyilatkozás nagyon ritka: amióta az erre vonatkozó dogma megszületett, összesen egyszer került rá sor, amikor XII. Pius 1950-ben dogmaként mondta ki, hogy „földi életpályája befejezése után Szűz Mária testestől-lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
A katolikus tanításban a más jellegű pápai megnyilatkozások is tanítói tekintéllyel bírnak, de a tévedhetetlenség fogalma nem terjed ki rájuk. Ilyen megnyilatkozás például az enciklika (pápai körlevél), prédikáció stb.
Kapcsolódó anyagok:
