[…] Úgy tűnik, hogy a mai házassági kapcsolatok transzformálódása, megújulása szintén a homoszexuális viszonyokból nyerhet inspirációt. Mint az jól ismert, a meleg, illetve homoszexuális párkapcsolatot, jóllehet a „cselekményüknek” áldozata nem volt, hosszú időn át kriminalizálták. Az ezredvégre azonban éppen a homoszexuális szubkultúra vált a párkapcsolatok innovációjának egyik életműhelyévé. A kiinduló eszme Charles Baudelaire meghatározása a modern kor emberéről. A modern ember Baudelaire számára nem az az ember, aki elindul, hogy felfedezze önmagát, titkait és létének rejtett igazságait, hanem az az ember, aki fel akarja találni, meg akarja alkotni önmagát. Baudelaire azonban úgy vélte, hogy a társadalom nem ad teret az emberre irányuló invenciónak. Szerinte önmagunk megalkotásának egyetlen tere a művészet. A művészeti munka, tette hozzá Foucault, annyit tesz, mint gondját viselni önmagunknak. A monogám kapcsolatban élő homoszexuális párok kapcsolatuk igazolására nem folyamodhatnak valamely eleve adott, felfedezésre váró transzcendens esszencia képzetéhez, mert számukra nincs a kapcsolatuknak egy eleve adott „égi” ideálja, igazsága, mintája, hacsak nem a teremtés maga. S az sem állítható, hogy az utódlás, illetve gyermek ad értelmet a kapcsolatuknak. (A család gyermek nélkül valószínűleg elveszítené a jelentőségét, de ez nem igaz a házasságra.) A homoszexuális pároknak szinte művészeti munkával kell megalkotniuk önnön kapcsolatukat és gondját viselni annak.^[1]

A heteroszexuális házasság esszenciális a következő generáció szempontjából, de nincs önmagában vett esszenciája, csak formája, és minősége, ami emberi konstrukció. A házasság tehát egy tartalomra, kitöltésre váró forma, s ez a forma nem mindig azonos önmagával. Korunk, a késői modernitás, azt hiszem, alig ad lehetőséget az emberi kreativitás kibontakoztatására a dolgok vagy a természet vonatkozásában. Ellenben most vált lehetővé először a történelemben az, hogy a párkapcsolatunkat, házasságunkat alkotássá tegyük. Véleményem szerint éppen ez a mai kor egyik legnagyobb kihívása és esélye egyúttal. E feladat megvalósítása aligha lehetséges pusztán a pár diádikus terében. A fejlődésében, kommunikációjában, dialógusában vagy kreativitásában elakadt házasság fontos támogatást kaphat a pszichoterápiától, mindenekelőtt annak egy sajátos, e területre specializált formájától, a házasságterápiától. […]

Jegyzetek