V = vezető
Gy = gyülekezet
F = felolvasó

I. Az istentisztelet megnyitása

(A bevonulási ének alatt a gyülekezet tagjai meggyújtják gyertyáikat.)

Ének:

Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz, a ki nem alvó tűz.

V:     Világosság és békesség legyen veletek a mi Urunk Jézus Krisztusban!

Gy:   Dicsőség legyen Istennek!

V:     Halleluja, Krisztus feltámadott!

Gy:   Az Úr valóban feltámadott!

V:   Urunk, légy a mi világosságunk a sötétségben és nagy irgalmasságod védjen minket minden veszedelemben, amin át kell mennünk földi vándorlásunk során. Éleszd bennünk és a mi gyülekezeteinkben a hit lángját, hogy szívünkbe világítson, és a Te dicsőséged ismeretét, amely Krisztus arcán ragyogott fel, aki uralkodik Veled és a Szentlélekkel, örökkön-örökké.

Gy:   Ámen.

Ének:

Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr, remélj és bízz benne, jó az Úr.

(Az ének a következő felolvasott részek után refrénszerűen ismétlődik.)

II. Bűneink megvallása és Isten irgalmának hirdetése

V:     Valljuk meg bűneinket Istennek és egymásnak!

(Különböző felolvasók szolgálnak a következőkben.)

F:     Irgalmas Urunk! Megvalljuk előtted, hogy vétkeztünk ellened gondolatban, szóban, cselekedetben és mulasztásainkban.
        Bocsásd meg egységünk hiányát, amelyet büszkeségünk okoz, bocsásd meg bűneinket, melyekkel a más vallásúak ellen, más kultúrák és a többi kisebbségben élő testvérünk ellen vétkeztünk.

Gy:   Jó az Úrban bizakodni…

F:     Bocsásd meg közömbösségünket a közöttünk levő bevándoroltak és szegények nyomorúsága iránt. Mi, most különböző felekezetekből összegyűlt keresztények, meg kell hogy kérdezzük önmagunkat, vajon szorgalmasan kutattuk-e azokat az utakat, amelyeken közösen tehettünk volna bizonyságot Jézus Krisztusról, és harcoltunk-e minden szenvedés és igazságtalanság ellen.

Gy:   Jó az Úrban bizakodni…

F:     Nem szerettünk Téged egész szívünkkel. És nem szerettük felebarátainkat úgy, mint önmagunkat. Őszintén bánjuk és alázatosan megvalljuk bűneinket.
        A Te Fiad, Jézus Krisztus szeretetéért könyörülj rajtunk és bocsáss meg nekünk, hogy örömmel követhessük akaratodat, járhassunk a Te utadon, és olyan életet folytassunk, amely megmutatja, mit jelent a Te könyörületességed, a Te neved dicsőségére. Ámen.

Gy:   Jó az Úrban bizakodni…

V:     A mi hatalmas Istenünk könyörületes. Megbocsátja bűneinket Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ő megerősíthet minket a jóságban és Isten Lelkének erejében örök életet adhat. Ámen.

III. Isten igéjének olvasása

F:     Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az ÚR. Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és elpusztított városokat telepítenek be.
        Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.
        Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó URad.
        Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad.

(Ézsaiás / Izajás próféta könyve 54. fejezet, 1–10. versek)

Ének:

Mikor látom egeidet… (8. Zsoltár, 4–10. versek)

F:      Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.
        Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.
        Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.
        Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére. Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.
        A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.

(Pál Apostol Korintusiaknak írt 2. levele, 4. fejezet, 5–18. versek)

Ének:

Alleluja! Krisztus az Úr, erő s hatalom övé, Bátran bízz Benne, hisz mondta: „Ki újra kopog, annak ajtót nyitnak majd”. Alleluja, alleluja. Föltámadt Krisztus, legyőzte a halált, Mindenre új hajnal virrad. Indulj az úton és soha meg ne állj! Alleluja, alleluja.

V:     Jézus így szólt azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
        Ők ezt kérdezték tőle: „Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?”
        Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

(János Evangéliuma, 8. fejezet, 31–36. versek)

Gy:   Alleluja!

IV. Igehirdetés

V. Hitvallás

V:     Istenünk, aki Jézus Krisztus, a mi Urunk által, a világnak és az egyháznak Ura vagy. Te hívsz bennünket, hogy egy testté legyünk. Hitünk megvallásával most alázatosan imádkozunk Hozzád:

F:   Add meg nekünk a világosságot és a hitnek erejét, hogy legyőzhessük a gonosz árnyait, amelyek veszélyeztetik hitben való közösségünket.

F:   Öntsd szívünkbe szeretetedet, hogy megismerhessünk Téged és felismerjük a Te teremtő és megbékéltető jelenlétedet a körülöttünk élő emberek között is.

F:   Újítsd meg bennünk a Szentlélek ajándékát, hogy mostantól fogva együtt hirdethessük Lelked erejével, hogy Jézus Krisztus az Úr.

F:  Add meg, hogy minden emberi szívet megérintsen ez az üzenet és így a bennünket elválasztó falak leomoljanak, a különbözőségek elhalványodjanak, a gyűlölet megszűnjék és szakadozottságunk sebei begyógyuljanak.

F:   Hadd éljünk így igazságban és békességben, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V:		Hiszek az egy Istenben,
Gy:		a mindenható Atyában, aki teremtője mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak. Hiszek az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született, minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, és általa lett minden, aki értünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, testet öltött a Szentlélektől Szűz Máriában, és emberré lett. Értünk keresztre feszítették Poncius Pilátus idejében, Kínhalált szenvedett és eltemették, Harmadnapon feltámadt az írások szerint és felment a mennybe, az Atya jobbján ül, és ismét eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat. És uralkodásának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, az Úrban és megelevenítőben, aki az Atyától jön, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki próféták által szólt. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházat, Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, Várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

(Niceai-Konstantinápolyi hitvallás, 381.)

VI. Közbenjáró imádságok

F:   Felajánljuk hitünk kincsét a maga töredékességében, személyes bizonyságtételként, gyülekezeteink és ökumenikus egységtörekvéseink tanúságtételeként. Az Úr újítsa meg bennünk a világosság adományait, erősítsen minket és teremtsen közösséget. Jöjj Szentlélek Úristen!

Gy:   Veni Creator, veni Creator, veni Creator Spiritus!

F:   Sok szenvedéssel és gonoszsággal állunk szemben, gyakran veszítjük el bizalmunkat és esünk kétségbe. Ismerjük ezeket a gyengeségeinket, egészen addig a pontig, amikor már kétségbe vonjuk, hogy az igazságosság egyáltalán elérhető-e. Segítsen az Úr bennünket, hogy meghallhassuk egyének és közösségek bizonyságtételét, akik a megpróbáltatások alatt is megőrizték reménységüket. Jöjj Szentlélek Úristen!

Gy:   Veni Creator, veni Creator, veni Creator Spiritus!

F:   A küldetéssel szembenézve, egészen eltölt bennünket feladatunk nagysága, és az, hogy ebben a világban és ebben a korban kell hirdetnünk a ránk bízott evangéliumot. Az Úr adjon nekünk újra bizodalmat, hogy hitünket megvallhassuk. Jöjj Szentlélek Úristen!

Gy:   Veni Creator, veni Creator, veni Creator Spiritus!

V:   Urunk, kegyelmedet adtad nekünk, hogy egy szívvel mondhassuk közösen imádságainkat. Megígérted, hogy kéréseinket teljesíted, ha ketten vagy hárman összegyűlünk a Te nevedben. Teljesítsd most szolgáid kéréseit javunkra, add meg nékünk igazságod ismeretét ebben a világban és ajándékozz nékünk örök életet az eljövendő világban. Ámen.

(Aranyszájú Szent János imádsága)

VII. A béke szertartása

V:	Mi Atyánk,
Gy:	aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

V:     Jézus azt mondta nekik: „Nékem adatott minden hatalom mennyben és földön. Menjetek azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam néktek. Emlékezzetek meg: én veletek vagyok minden napon a világ végéig.”

Amikor feltámadt a halálból, így szólt az Úr tanítványaihoz: „Békesség nektek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ugyanezekkel a szavakkal szólít meg minket az Úr. Minket is elküld, hogy legyünk tanúságtevői annak, akinél az élet forrása van. Közös bizonyságtevésünktől függ, hogy a világ elfogadja-e Krisztust üdvözítőként, az Atya küldöttjeként. Amikor a krisztushívők egységéért imádkozunk, egymáshoz közelebb kerülünk, forduljunk szomszédaink felé és jelezzük elszántságunkat, hogy naponta keressük azt a teljes egységet, amit az Úr kíván övéitől. Legyen kézfogásunk tanúságtétel arról a reménységről, amire elkötelezettek vagyunk a világ felé. Köszöntsük kézfogással a mellettünk lévőket és mondjuk: Békesség neked!

Gy:   Békesség neked!

VIII. A kenyér kiosztása

V:     Krisztus megtöretett teste: az Egyház Isten országának jele és kovásza az emberiség életében. Ez az ország egyben eljövendő otthonunk, a Mennyei Jeruzsálem, mely titokzatos módon átjárja mindennapjainkat, és mindenben jelen van közöttünk, ami a világ szemében elveszettnek és reménytelennek tűnik. A megosztott kereszténység tagjainkét, az értünk megtöretett Isten Fiára emlékezve vegyük magunkhoz az Őt jelképező kenyeret, mint jövendő közös boldogságunk zálogát.

Ének:

Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet, ott van Istenünk.

V:     Ébreszd, Urunk, Egyházadat…

Gy:   …először bennünk, aztán testvéreinkben. / Barátságunk által kelts új reményt mindenkiben, akikkel találkozunk, / hogy felismerjék méltóságukat. / Adj nekünk alázatot, mellyel a bizalom útját járjuk itt a Földön, / hogy úgy szeressük ellenségeinket, amint Jézus tette: / viszonzást nem várva kérjük számukra bocsánatodat. / Legyenek áldottak, akik átkoznak bennünket, / és rosszhírünket terjesztik a világban! / Táplálj minket, élő vizek forrása, / hogy Titokzatos Testedben rátaláljunk arra a közös nyelvre, / melyet minden jóakaratú ember beszél, / és azon tanúságot tegyünk meghívásodról. / Add, hogy így legyen, hogy így lehessen. / Ámen.

(az Öt Kenyér Közösség liturgiájából)

IX. Áldás

(Az ároni áldást a jelenlévő lelkészek kiterjesztett karokkal, együtt mondják,
a gyülekezet tagjai minden áldó fohász után „Ámen”-nel felelnek.)

Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg benneteket! – Ámen.
Ragyogtassa rátok arcát az Úr, és könyörüljön rajtatok! – Ámen.
Fordítsa felétek tekintetét az Úr, és adjon nektek békességet! – Ámen.
A mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldjon (+) meg titeket most és mindenkor! – Ámen.

Ének:

Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál! Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök! Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk! Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk! Allelúja, allelúja! Allelúja.

(feltámadási himnusz – ortodox dallam)