A történet nyár elején indult, amikor amúgy melegen-magyarosan, szájhagyomány útján elindult a résztvevők toborzása egy melegeknek szervezett jezsuita lelkigyakorlatra. Nem volt ugyan jelentkezési feltétel, a legénység nagy része mégis az Öt Kenyér Közösség legrégebbi bútordarabjaiból verbuválódott, de volt, aki vidéki, rég nem látott tagként jelent meg, hogy velünk töltsön egy hetet, és bekerült a társaságba egy kedves heteroszexuális hölgy
* is. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá az ötletgazdáról, aki jelenleg református teológiát hallgat, ill. a lelkigyakorlat vezetőjéről, egy meleg szívű (csak a szíve), közvetlen, de gazdag lélekkel és sok bölcsességgel megáldott jezsuita szerzetesről.
A hét napig tartó beszélgetésekről, elmélkedésekről, imákról, játékokról jószerével nincs mit írni. Ugyan hosszasan lehetne sorolni az átbeszélt témákat, a kapcsolódó szentírási részeket, az elhangzott véleményeket, elemezhetném akár a napirend érdekességeit, vagy a szűk völgyet övező hegyvidék szépségeit, mégis lehetetlen megjeleníteni vagy átéreztetni azt, ami ott történt. Mert miről számol be egy társaság, ha nyaralni megy? Strandolás, kirándulás, sok alvás, pihenés, sportolás, kártyaparti stb. A lelkigyakorlaton, amit nevezhetünk akár „lelki-nyaralás”-nak is, hasonló a helyzet, csak ezek az események lelki szinten zajlanak. Mi a saját lelkünk tájain barangoltunk, új felfedezéseket tettünk, alámerültünk, felfrissültünk, megnyugodtunk, kinyújtóztunk, eljátszottunk gondolatainkkal; na jó, aludni a szokásos módon aludtunk, és tényleg sokat. A tapasztalataink tehát rólunk és nekünk szóltak, s így talán érthető, miért lehetetlen erről a néhány napról közérdekű beszámolót írni.
Akkor hogy kerül a csizma az asztalra, és mit keres a Mások hasábjain ez a cikk? Nos, egy egyébként teljesen jezsuita módszerekre épülő lelkigyakorlat, ahol emberek nyíltan felvállalhatják homoszexualitásukat, tudomásom szerint példátlan ezeréves kereszténységünk történetében. Persze magam is elnéző mosolyra fakadok, amikor a barátaimmal töltött egyhetes lelkigyakorlatot és az ezeréves magyar kereszténységet egy mondatban említem, mégis megteszem, mert hatalmas dolog, hogy megtörténhetett, és egyháztörténeti tény, hogy megtörtént. A hivatalos egyházi lapoktól és fórumoktól sajnos egyelőre még nem várhatjuk, hogy akár említés szintjén is foglalkozzanak az esettel, de sok-sok ember őszinteségének, bátorságának és összefogásának eredményeként van más lehetőségünk a tények dokumentálására.
A Mások segítségével közreadhatjuk örömünket, amely hitem szerint minden jóakaratú ember örömére és reménységére szolgál. Bízom benne, hogy lesz folytatás…
Á. M.
* Ellentétben a képen látható hölggyel, akinek külön kérésére közöljük, hogy ő leszbikus. – a honlapszerk. vissza
