Andersen rút kiskacsája kelt életre a szemünk előtt. A szegény külvárosi lány, aki nemcsak csúnya, de még a hangja sem alkalmas lemezfelvételekre, mert – egyesek szerint „túl sötét”, meghódítja először a Brodway-t, aztán Hollywoodot, végül a világot. Ma már azt kérdezik az emberek, hogy mi az, amit nem tud felsőfokon? Ötvennél több lemez, tizenöt film (egy Oscar), saját szerzeményű dalok, rendezések kísérik káprázatos karrierjét.
Barbra Streisand szegény környezetben született, ráadásul mostohaapja neveli, akinek enyhén szólva nem szemefénye a nagy orrú, állandóan moziba járó lány. Pedig a külvárosi mozik foszladozó kárpitjai között Barbrában már megszületett az elhatározás: sztár lesz, gazdag és irigyelt.
Évekig próbálta „eladni” magát a New York-i művészügynökségeknél, hiába. Nem kellett senkinek. Első sikereit éjszakai lokálokban érte el, ahol lelkesedett érte a közönség. Ennél azonban többre vágyott. Első kisebb filmszerepét későbbi férje, Elliot Gould oldalán játszotta. A jelentéktelen produkcióban szólója akkora sikert aratott, hogy az emberek újra látni akarták. Ez hozta meg számára a nagy áttörést. Megkapta a Funny Girlt, amelyet több százszor játszottak New Yorkban és a társulat Londonban is turnézott az előadással. Ekkor már Hollywood követelte a színházi sztárt a film számára. Ingmar Bergmannal és Ken Russellel forgat. Népszerűsége a melegek körében is óriási, pedig némelyik filmje nem igazán hitelesen ábrázolja őket.
Streisand házassága Elliot Goulddal nem alakul szerencsésen. Nem sokkal fiuk megszületése után elválik. Sorban jönnek a híres szeretők: Omar Sharif, Ryan O'Neal, Warren Beatty, Pierre Trudeau.
A művésznő fia, Jason Gould homoszexuális. Egy érdekes apróság: hogy újszülött gyermekét a kórházban megvédje a kíváncsiskodók rohamától, ágya fölé az Angelina nevet íratta. Mintha megérezte és áldását adta volna Jason későbbi, saját neme iránt érzett vonzalmához. Barbara számára ez nem tabu. Fiával nagyon jó a kapcsolata, de a nyilvánosság előtt is kiáll a melegek jogaiért. Legújabb CD-jén egyenlő jogokat követel a homoszexuálisoknak, a Gay Games-ről pedig azt nyilatkozta, hogy csodálatos sportrendezvény.
1992-ben, Elisabeth Taylor, Bette Midler és Madonna után, ő nyerte el a Los Angeles AIDS Project Életmű-elkötelezettség (APLA) díjat, mert pályafutása alatt mindvégig érzékenyen reagált az emberi jogok és a kisebbségek jogainak megsértésére. Egyik legutóbbi filmjében is a melegek érdekében emel szót. Egy leszbikus nőt alakít, Margarethe Cammermayer ezredest, aki szexuális orientációja miatt kényszerült elhagyni a hadsereget.
(A cikket a Lambda Nachrichten 95/1. számából vettük át.)
