Augusztusban két azonosnemű pár is örök hűséget esküdött egymásnak Budapesten. Bár az esküvő körülményei alapvetően különböztek egymástól, szokatlan és úttörő mivoltuk miatt mégis együtt kell szólni róluk. Az évente hagyományosan megrendezett Diákszigeten két lány nagy nyilvánosság előtt, talán félig-meddig komolyan összekötötte az életét. A gyűrűváltást a televízió is közvetítette, amire előre látható módon azonnal reagált a Napi Magyarország című konzervatív lap, nem túl barátságos hangnemben.

A másik egybekelésre sokkal intimebb körülmények között és nagyobb titoktartásban került sor. Két férfi, Péter és Zoltán templomban, papi segédlettel fogadott egymásnak sírig tartó szerelmet. Az egyház nem ismeri el az azonos neműek kapcsolatát, így az ő frigyük sem érvényes hivatalosan, mégis úgy érzik, hogy számukra ez az aktus nem formaság volt csupán. Szerintük a házasságuk megköttetett, és azt magukra nézve kötelező érvényűnek tekintik.

MÁSOK: Úgy érzitek, hogy ettől az esküvőtől megváltozott a kapcsolatotok jellege? Mert gondolom, hogy már korábban is együtt éltetek.

Péter: Már több mint egy éve együtt élünk. Egy évvel ezelőtt volt az eljegyzésünk, szűk baráti körben. Az eljegyzésünk évfordulójára tűztük ki az esküvő napját, ami egybeesett közösségünk, az Öt Kenyér második születésnapjával, így egybekapcsoltuk a két ünnepet.

Zoltán: Egy heteró jegyespárnak is fontos, hogy templomban szentesítsék a kapcsolatukat. Hát akkor mi miért ne tehetnénk meg ugyanezt? Semmivel sem érzem másnak magunkat, mint a különböző nemű párok. Ránk ugyanúgy vonatkozik a bibliai törvény.

M.: De az egyház nem ismeri el az ilyen kapcsolatokat. Tehát ez sokak szemében csak egy játék.

Z.: Nekem megnyugtató érzés, hogy ennek a kötelességnek eleget tettem. Én nem az egyház szabályaira figyeltem, hanem a saját késztetésre. Ha heteró kapcsolatban élnék, akkor is meg kellett volna tennem ezt a lépést.

M.: Ugyanolyan komolynak érzitek az esküvőtöket, mintha az egyház elismerné és hivatalosan elvégezte volna az esketési ceremóniát?

P.: Igen. Nem színjátszásnak szántuk a világ előtt, hanem valóban mélyről jövő belső hang mondatta ki egymás felé a holtomiglan-holtodiglant.

M.: Az esküvő ugyanúgy zajlott le, mint a hagyományos templomi esküvők?

Z.: Negyven meghívót küldtünk ki, úgyhogy legalább hatvan vendég jött el. Nemcsak melegek, mert vannak heteró barátaink is. Lehet, hogy sokukat inkább az egzotikum, a furcsaság vonzotta, de mindezek mellett ott volt a szívükben a szeretet irányunkban. A jelenlétükkel is igazolták, hogy velünk éreznek életünk eme fontos pillanatában.

M.: Nászútra is mentetek?

Z.: Tihanyba, egy baráti pár nyaralójába.

M.: Család vagy rokon is jelen volt a szertartáson?

P.: Az én szüleim nem tudják, hogy meleg vagyok, egyedül a húgomnak mondtam el, de ő a gyerekei miatt nem tudott elszabadulni.

Z.: Én megküldtem a meghívókat Romániába az unokahúgaimnak és a bátyáméknak. Egyedül a bátyám reagált erre, kifejezte a nemtetszését. Anyámék már két éve nem tartják velem a kapcsolatot a melegségem miatt. Kitagadtak otthonról. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy kötelességem volt értesíteni őket, hogy az életemben ilyen fontos esemény következett be. Isten színe előtt mondtam ki az igent, és erről tudomást kellett szerezniük, ha tetszik nekik, ha nem.

M.: Ha engedélyeznék az állami esküvőt, ha ugyanúgy nem tennének a jogszabályok különbséget a házastársak között, mint ahogy nem tesznek különbséget az élettársak esetében, akkor ti elmennétek az anyakönyvvezető elé is?

Z.: Ha már megtettük itt az első lépést, akkor biztos, hogy megtennénk azt is.

P.: Szerintem mi lennék az első pár Magyarországon, aki hivatalosan is bejegyeztetné a kapcsolatát.

Z.: Ha nem lenne félő, hogy ez a szertartás visszaüt arra a papra, aki celebrálta, ha nem kellene retorzióktól tartania, akkor nem zárkóztam volna el a nyilvánosság elől. A Meleg Kulturális Fesztiválon az egyik tévétársaság szinte könyörgött, hogy forgathassanak a templomban.

M.: Milyen érzés volt, amikor felhúztátok a gyűrűt egymás kezére?

Z.: Egészen különös volt. Azzal, hogy felvállaltam a melegségemet, mindenkimet elveszítettem. Mindenki hátat fordított nekem, teljesen a nulláról kellett mindent elölről kezdenem. Most úgy érzem, hogy találtam végre valakit, aki az életben mellettem fog állni, és jóban-rosszban számíthatok rá. Ez nekem nagyon-nagyon sokat jelent.

P.: Eléggé köztudott, hogy a melegek gyakran váltogatják a partnereiket. Énbennem a vallásos nevelés miatt is nagyon határozott a monogám társkapcsolat utáni vágy. Belülről jövő tettnek fogtam fel ezt a gyűrűhúzást, ami nemcsak egy hétre vagy hónapra szól, hanem felvállalva mind a jót, mind a rosszat, életünk végéig. Talán ennek a gyűrűhúzásnak az emléke olyan nyomot hagyott mindkettőnkben, ami egy életen át tartást és hűséget ad.

Láner László