Tagolódás:
I. BEVEZETÉS
II. AZ AZONOS NEMŰ PÁROK JOGI HELYZETE NÉMETORSZÁGBAN
l. AZONOS NEMŰEK HÁZASSÁGA A TÖRVÉNYKEZÉSBEN
2. AZONOS NEMŰEK HÁZASSÁGA A BÍRÓI GYAKORLATBAN ÉS AZ IRODALOMBAN
3. AZONOS NEMŰEK HÁZASSÁGA AZ ALKOTMÁNY FÉNYÉBEN
4. A HÁZASSÁGKOTÉSI JOG ALTERNATÍVÁI – (HÁZASSÁGON KÍVÜLI) ÉLETTÁRSI KAPCSOLATOK
a) A bírói gyakorlat és az irodalom viszonyulása a házasságon kívüli élettársi közösségeknek azonos nemű párokra való alkalmazásához
b) E nézetek kritikai vizsgálata
5. A HÁZASSÁGON KÍVÜLI ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT JOGHATÁSAI
a) Örökösödési jog
b) Örökbefogadási jog
c) Tartási jog
III. AZ AZONOS NEMŰ PÁROK JOGÁLLÁSA MÁS ORSZÁGOKBAN
1. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGA ÉS AZ EURÓPAI EMBERI JOGI EGYEZMÉNY
2. AZ AZONOS NEMŰ PÁROK HELYZETE EURÓPA MÁS ORSZÁGAIBAN
a) Dánia
b) Norvégia
c) Svédország
d) Belgium és Franciaország
e) Hollandia
f) Magyarország
aa) Azonos neműek házassága
bb) Azonos nemű párok házasságon kívüli életközössége
IV. JÖVŐBELI KILÁTÁSOK
I. BEVEZETÉS
Az utóbbi 50 évben jócskán megváltoztak a homoszexuális hajlamú emberekről vallott nézetek. Míg az 1960-as években még tiltva voltak a homoszexuális cselekmények, addig ma már semmi megvetendő sincs a homoszexualitásban. Elismerték, hogy ez születésétől fogva meglévő hajlama az embernek, nem pedig fizikai vagy pszichikai betegség, amely gyógyítható. Ez a változás lehetővé tette a homoszexuális pároknak, hogy nyíltan éljenek, és nyíltan bevallják homoszexualitásukat. Ezzel jogi helyzetük kérdését is felvetette.
A jelen dolgozat első része az azonos nemű párkapcsolatok németországi jogi helyzetét, második része pedig a többi európai országban uralkodó jogi helyzetüket mutatja be, majd a befejező részben azt a kérdést vizsgáljuk, hogy milyen legyen a homoszexuális párok jövője.
II. AZ AZONOS NEMŰ PÁROK JOGÁLLÁSA NÉMETORSZÁGBAN
1. AZONOS NEMŰEK HÁZASSÁGA A TÖRVÉNYKEZÉSBEN
Amióta hatályon kívül helyezték a büntetőtörvénykönyv 175. §-át, amely a homoszexuális cselekmények büntethetőségét szabályozta, Németországban nincs pozitív szabályozás az azonos neműek partnerkapcsolatára nézve. Sem a házasságról szóló törvényben, sem a polgári törvénykönyv 1297-1588. §-aiban nincsenek szabályok a homoszexuális párok házasságkötésére vonatkozólag, és hiányzik a házasság meghatározása is. Ezzel az azonos nemű párok házasságkötési jogára vonatkozó döntés teljesen a bíróságok hatáskörébe került.
2. AZONOS NEMŰEK HÁZASSÁGA A BÍRÓI GYAKORLATBAN ÉS AZ IRODALOMBAN
1992 előtt a bíróságok közvetlenül nem kerültek szembe az azonos neműek házasságának kérdésével. 1992-ben azonban több összeházasodni szándékozó, azonos nemű pár kérelmezte házasságkötési szándékának kihirdetését, amit azonban az illetékes anyakönyvi hivatalok elutasítottak. Ezzel aztán az esetek az illetékes városi bíróságokra (Amtsgericht) vándoroltak azzal a kérelemmel, hogy hirdessék ki a házasságkötési szándékot.
A városi bíróságok (AG = Amtsgericht) elé terjesztett keresetek1 közül csak egyetlen, a Frankfurt am Main-i városi bírósághoz2 benyújtott kereset esetében született pozitív ítélet: kötelezte az anyakönyvvezetőt a kért kihirdetés kibocsátására és a pár összeadására. Az indoklásban az szerepelt, hogy a házasságra vonatkozó jogszabályokban nem lelhető fel a különneműség mint a házasságkötés anyagi feltétele3. Az egyneműség pedig sem a törvényes házasságkötési akadályok között, sem pedig a házasság semmisségének okai között nem szerepel. Csupán abból a körülményből, hogy a társadalom többsége esetleg csak férfi és nő közötti kapcsolatot ért a házasságon, nem következhet a házasságkötési szabadság korlátozása.4 A házasságkötés tilalma csak tárgyszerű, értelemhez szóló okokon alapulhat, amilyenek azonban jelen esetben nincsenek. A német alkotmány (Grundgesetz a továbbiakban német rövidítésével GG) 3. cikkelye mindenkinek szavatolja, hogy szabadon házasságot köthet az általa választott partnerrel, az egyneműség miatti tilalom tehát a GG 6. cikkelyébe5 ütközne. Továbbá a GG 3. cikkelyének 3. bek.-e is tiltja, hogy bárkit más elbánásban részesítsenek kizárólag a neme miatt, a házasságkötés tilalma tehát a GG 3. cikkelyének 3. bek.-ét is sértené.
Ezt a döntést azonban a Frankfurti Megyei Bíróság (LG = Landgericht)6 hatályon kívül helyezte, és tárgytalannak nyilvánította. Ezt követően minden további kérelmet elutasítottak, és az ítélkezési gyakorlat7 egyértelművé tette, hogy azonos nemű pároknak nincs lehetőségük a házasságkötésre. Ez a nézet alapjaiban mindmáig nem változott.
A bíróságok elsődleges indoklása többnyire egységes volt: a házasság egyik, törvényben le nem írt, de magától értetődő feltétele a házasulandók különneműsége8. A törvényhozó a különneműséget csak azért nem említi kifejezett feltételként, mert ez a hagyományos felfogás szerint magától értetődik, és ezért nem szükséges kifejezetten szabályozni9. A bíróságok elismerték ugyan, hogy az ilyen meghatározásokat befolyásolja a nézetek változása, és a társadalmi kontextus alakítja őket; ez alól a házasság fogalma sem kivétel10. Mégsem találtak támpontot arra nézve, hogy a házasság fogalma annyira megváltozott volna, hogy házaspárokon azonos nemű párokat is értenének. A bíróságok azzal érveltek továbbá, hogy a házasság még mindig azt a célt szolgálja, hogy jogi biztonságot nyújtson a közös gyermekekkel való családalapításhoz, ezért a házasság különös alkotmányjogi védelmet is élvez11. Ezen az a tény sem változtat, hogy manapság növekszik a gyermektelen házasságok száma, és egyre több gyermek születik házasságon kívül. Mivel pedig az azonos nemű pároknak nem lehetnek közös gyermekeik, a házasság lehetősége sem áll előttük nyitva.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy ez az érvelés mennyiben mond ellent a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) nemet váltókra vonatkozó döntésének12. A BVerfG engedélyezte ugyanis két férfi házasságát, akik közül az egyik mindenesetre egy végrehajtott operáció nyomán immár nőnek számított. Ettől az ítélettől homoszexuálisokra vonatkozó ítéleteik esetében elhatárolták magukat a bíróságok, mondván: a nemet váltó egyén sikeres operáció után teljes mértékben nőnek számít, ezzel tehát a mondott házasság férfi és nő közötti házasság13. Továbbá az olyan emberek, akik mind testileg, mind lelkileg egy bizonyos nemhez tartozónak érzik magukat, nem akadályozhatók meg abban, hogy ehhez a nemhez tartozóként éljék az életüket14.
Fel kell tenni továbbá azt a kérdést is, hogy mennyire felelnek meg a homoszexuálisok házasságára vonatkozó döntések az alkotmánynak, különösen a GG 6. cikkelyének, valamint az egyenjogúság alapelvének és az általános személyiségi jogoknak. A Szövetségi Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy csupán férfi és nő egyesülése tekinthető házasságnak15, ezzel tehát az azonos neműek párkapcsolatai nem tartoznak a GG 6. cikkelyének védelme alá. Mivel azonban a GG 6. cikkelyének speciálisabb szabálya férfi és nő életközösségére szorítkozik, nem vezethető le azonos tartalmú alkotmányjogi védelem sem a GG 2. cikkelyének általános normáiból az 1. cikkelyre való figyelemmel is, sem pedig a 3. cikkelyéből16. Így tehát az Alkotmánybíróság szerint az azonos neműek házasságának tilalma nem eredményez semmilyen alkotmányjogi problémát.
Az irodalomban17 nem sokban különbözik a helyzet a bírói gyakorlatétól. Vannak ugyan az azonos neműek házasságának pártolói18, de inkább csak szórványosan. Ezek azzal indokolják az álláspontjukat, hogy bár megalkotásakor a GG 6. cikkelye valóban csak a heteroszexuális házasságot vette figyelembe19, de feltételezhető, hogy a társadalomnak a házassággal és a homoszexualitással kapcsolatos nézetei oly mértékben változtak, hogy lehetségessé kellene válnia az azonos neműek házasságának is20. A homoszexuális házasság ellenzői21 viszont azt állítják, hogy ez a változás még nem következett be22. Érdekes módon azonban sem az irodalom23, sem a bírói gyakorlat24 nem vitatja, hogy az olyan fogalmak, mint a házasság, ki vannak téve a társadalmi nézetek változásának, és értelmezésük módosulhat. De azt is állítják, hogy bár a homoszexuálisokra vonatkozó nézetek erősen módosultak, annyira azért mégsem, hogy előttük is nyitva állhasson a házasság lehetősége25.
3. AZONOS NEMŰEK HÁZASSÁGA AZ ALKOTMÁNY FÉNYÉBEN
Mondottuk már, hogy az uralkodó vélemény szerint a homoszexuális házasság joga nem vezethető le az alkotmányból. De felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán az alkotmány teszi-e lehetővé a házasságot. Az alkotmány 6. cikkelyének 1. bek.-e a házasság védelmével kötelező értékítéletet fogalmaz meg a magán- és a közjog egész területére nézve26. Azaz a házasságot támogatja az életközösség egyéb formáival szemben, következésképp a jogalkotó nem teremthet olyan törvényi helyzetet, amely a házaspárokat hátrányba hozza a nem házas egyénekkel vagy párokkal szemben27. Az azonos neműek házasságának bevezetése azonban nem okozna hátrányt a házaspároknak más párokkal szemben, csupán a házasságképes egyének körét bővítené. A GG 6. cikkelyének 1. bek.-e intézményes garanciát is tartalmaz, azaz, hogy szavatolni kell a házasságnak mint az állami és társadalmi élet intézményének minden lényeges alapvonását28. Az olyan jogalkotói tendenciák, amelyek a házasság intézményének eltörlésére irányulnak, alkotmányellenesek29. Ez azonban nem jelenti, hogy a törvényhozó nem hajthat végre módosításokat vagy újításokat a házasság tekintetében, csak éppen a házasság alapstruktúráját kell érintetlenül hagynia30. Az azonos neműek házasságának ellenzői szerint a házastársak különneműsége is az alapstruktúra része31. Azt lehet azonban mondani, hogy nem érintené a házasság struktúráját, ha azt azonos neműeknek is megengednék. Talán nem ez lenne a helyzet, ha a házasság csak a gyermekvállalással járó családalapítást védené. De ma nem így van, a gyermektelen házaspárok ugyanolyan védelemben részesülnek, mint a gyermekesek. Napjainkban a házasság inkább a felelős együttélést és egymás támogatását szolgálja. Ennek homoszexuális párok ugyanúgy eleget tudnak tenni.
A GG 6. cikkelyének 1. bek.-e a versenytársakkal szembeni védelmet is tartalmazza, azaz hogy a házasságot a versengő életmodellekkel szemben is védeni kell32. Ez azonban az azonos neműek házasságának bevezetésével nem sérülne, hiszen az azonos neműek házassága nem áll versenyben a különneműekével. Kimutatható tehát, hogy a GG 6. cikkelyének 1. bek.-e nem sérülne a különneműek házasságának bevezetésével.
4. A HÁZASSÁGKÖTÉSI JOG ALTERNATÍVÁI – (HÁZASSÁGON KÍVÜLI) ÉLETTÁRSI KAPCSOLATOK
Mivel azonos nemű párok nem köthetnek házasságot, más alternatívákat kell keresniük ahhoz, hogy jogi támaszt teremtsenek együttélésükhöz. A német jogban azonban a házassági jogon kívül sem található meg a homoszexuális párkapcsolatok explicit jogszabályi elismerése. Brandenburg tartomány az egyedüli kivétel, amelynek tartományi alkotmánya elismeri a házasság és a család védelmének kibővítését más tartós élettársi közösségek védelemigényével.
a) A bírói gyakorlat és az irodalom viszonyulása a házasságon kívüli élettársi közösségeknek azonos nemű párokra való alkalmazásához
Ezzel felvetődik a kérdés, hogy mennyiben alkalmazható homoszexuális párokra az élettársi (házasságon kívülinek is nevezett) közösség. A német Adóügyi Legfelsőbb Bíróság (Bundesfinanzhof)33 és néhány alsóbb fokú bíróság lakásbérleti joggal34 kapcsolatos ítélete szerint a különneműség nem tekinthető a házasságon kívüli (házasságszerű) életközösség elégséges feltételének, sokkal inkább a kapcsolat tartóssága és intenzitása és az „egymás mellett állás” az, ezt pedig természetesen azonos nemű párok is meg tudják valósítani. A Bundesfinanzhof egyes ítéleteiben kivételesen megadták együtt élő élettársaknak is azokat az adókedvezményeket, amelyekben különben csak házastársak részesülnek35. Az Adóügyi Legfelsőbb Bíróság indoklása szerint ez azokban az esetekben volt lehetséges, amelyekben a partner rászorultsága a életközösségből következik, és olyan körülmények állnak fenn, amelyek az összes körülmény mérlegelése során kikerülhetetlenné teszik a kedvezmények megadását36. Ezeket az elveket korlátozás nélkül átvitték az azonos nemű párokra, mert a homoszexuális emberek együttélése megfelelhet a felelős életvitelű élettársi közösségnek37. Itt tehát a házasságszerű életközösség meglétének nem a különneműség, hanem a felelős életvitel volt a lényege. Ez a nézet szórványosan fellelhető az irodalomban is38.
Az uralkodó tanban39, valamint a Szövetségi Alkotmánybíróság40 és a Szövetségi Közigazgatási Bíróság (BPefwG)41 legújabb ítéleteiben, amelyekhez a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH = Bundesgerichtshof)42 is csatlakozott, továbbá a Szövetségi Szociális Bíróság (Bundessozialgericht)43 ítélkezési gyakorlatában a különneműséget mégis egyértelműen feltételül szabják az élettársi közösség fennállásának megállapításához. A bíróságok úgy határozzák meg az élettársi közösséget mint „férfi és nő közötti olyan életközösséget, amely tartós jellegű …”44, és ezzel kihagyják a meghatározásból az azonos nemű párokat. Az indoklás azzal érvel, hogy a házasságon kívüli életközösség már csak azért is megkívánja, hogy a partnereknek házasságkötésre is lehetőségük legyen, mert benne szerepel a „házasságon kívüli” jelző. Minthogy pedig azonos nemű párok ezt nem tehetik meg, házasságon kívüli életközösségben sem élhetnek együtt.
b) E nézetek kritikai vizsgálata
Felvetődik azonban a kérdés, mi az értelme annak, hogy a házasságon kívüli életközösségekre vonatkozó döntésekkor nyomban kizárják a homoszexuális párokat45. Tulajdonképpen éppen a partneri kapcsolatok szorulnának védelemre, hiszen az össze nem házasodott különböző nemű élettársak végül is bármikor összeházasodhatnak, ha terhükre van védelemben nem részesülő helyzetük. Példa erre a vegyes nemzetiségű párok helyzete. Ha az össze nem házasodott különböző nemű párok az egyik fél külföldi státusa miatt nehézségekbe ütköznek, még mindig ott van nekik a házasságkötés lehetősége, de a homoszexuálisoknak nincs. Az azonos nemű párokat emellett általában mindig barátokként kezelik, bármennyi ideje éljenek is már együtt46. A különböző neműek eljegyezhetik egymást, és ezzel máris hozzátartozói státusra tettek szert. A lakásbérleti jogban még családtagnak is elfogadták a házasságon kívül együtt élő élettársat47. Azonos nemű párok esetében ezt a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elutasította, mondván, hogy az azonos neműek partnerkapcsolata nem házasságon kívüli48.
Az a kérdés is felvetődik, hogy mennyire kell a „házassághoz hasonló” (a német eredetiben szó szerint: „házasságszerű”) definíció központi elemévé tenni, hogy a partnereknek jogilag házasságkötésre is lehetőségük van. Talán több értelme lenne azt megtenni központi elemnek, hogy a párok tényleg úgy éljenek együtt, mintha házastársak lennének.49 Hiszen a házastársként való együttélés nem okvetlenül feltételezi a házasságkötés lehetőségét50.
Fel kell tenni továbbá a kérdést, mennyire egyeztethető össze az alkotmányban rögzített azonos elbánás elvével az, hogy a házasságon kívül együtt élő homoszexuális párokat nem ugyanúgy bírálják el, mint a házasságon kívül együtt élő heteroszexuális párokat. Ez az alapjog akkor sérül, ha a norma címzettjeinek egyik csoportját a norma más címzettjeitől eltérően kezelik, noha a két címzett csoport között nincsenek olyan jellegű és olyan súlyú különbségek, amelyek a megkülönböztetést igazolhatnák51. Szerintem azonban nem hozható fel nyomós ok arra, hogy az azonos nemű párokat másképp kellene kezelni, mint a házasságon kívül együtt élő különneműeket vagy éppenséggel a házaspárokat.
Eszerint tehát a homoszexuális párok tulajdonképpen a házasságon kívüli élettársi közösség fogalomkörébe kellene, hogy tartozzanak.
5. A HÁZASSÁGON KÍVÜLI ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT JOGHATÁSAI
Kérdéses persze, hogy milyen mértékben nyújthat egyáltalán a házasságon kívüli élettársi kapcsolat hatékony jogvédelmet az azonos nemű pároknak, és hogy elfogadható alternatíváját jelenti-e a házasságnak. E tekintetben három jogterülettel foglalkozunk: az örökösödési, a tartási és az örökbefogadási joggal.
a) Örökösödési jog
A túlélő házasságon kívüli partner a német polgári törvénykönyv, a BGB 1931. §-a szerint nem törvényes örökös, és köteles részre sincs igényjogosultsága52. Nem áll rendelkezésére továbbá a házastársak esetében lehetséges közös végrendelet sem53. Ez egyaránt vonatkozik különböző és azonos nemű élettársakra. Az azonos nemű partner csak egyetlen módon tehető meg tehát örökösnek, ha végrendeletileg kifejezetten örökösként van megnevezve54. Ilyenkor természetesen figyelembe kell venni a rokonok és az esetleges házastárs köteles részre való igényét.55
Azt a kérdést, hogy az ilyen végrendeletek nem ütköznek-e esetleg a jó erkölcsbe, az utóbbi időben egyértelműen a házasságon kívüli partnerek javára döntötték el.56 Megállapították, hogy a házasságon kívüli kapcsolat ma már nem tekinthető megbotránkoztatónak vagy a jó erkölccsel ellenkezőnek57. Ezzel a házasságon kívüli partner végrendeleti örökössé tétele csak akkor hiúsul meg amiatt, hogy a végrendelet sérti a jó erkölcsöt, ha a végrendelet kizárólag a szexuális odaadást akarja díjazni, vagy a címzettet a szexuális kapcsolat folytatására akarja rábírni, ill. ezt a kapcsolatot kívánja megszilárdítani58. Ezt tartós kapcsolatok esetében nem szokták feltételezni. Ezeket az alapelveket az azonos neműek közötti kapcsolatokra is átvitték59. A Hamburgi Tartományi Legfelső Bíróság (OGG = Oberlandesgericht Hamburg)60 egy ízben úgy ítélt egy apa ügyében, hogy nincs jogos indoka megvonni a fiától a köteles részt azért, mert az tartós meleg kapcsolatban él. Indoklásként az szerepelt, hogy a homoszexuális kapcsolat fenntartása és maga a homoszexualitás sem becsületbe és jó erkölcsbe ütköző életvitel már61. Ez az ítélet tehát rögzítette, hogy a házasságon kívül együtt élő élettársak egymásnak nem törvényes örökösei ugyan, de végrendeleti úton megtehetik egymást örökösnek.
b) Örökbefogadási jog
A közös örökbefogadás lehetősége csak házaspárok előtt áll nyitva, élettársi közösségben élő párok tehát – sem azonos, sem különböző neműek – nem fogadhatnak közösen örökbe gyermeket62. Ők tehát csak külön-külön jogosultak gyermek örökbefogadására. A nem házas egyén örökbefogadási kérelmét azonban elutasítják, mondván, hogy nem felel meg a gyermek javának63. Az örökbefogadó és örökbefogadandó között továbbá a szülő–gyermek viszony lehetőségének64 kell fennállnia, ám ezt a lehetőséget azonos nemű párok esetében kétségbe vonják.
c) Tartási jog
A házasságon kívüli életközösség – akár különböző, akár azonos neműek együttéléséről van szó – nem keletkeztet törvényes tartásdíjigényt65. Itt az azonos nemű pároknak, az örökösödési joghoz hasonlóan, megint csak egyetlen lehetőségük van: szerződésben szabályozni a tartást. Ennél azonban figyelemmel kell lenni az esetleg fennálló törvényes tartásdíjigényekre.
III. AZ AZONOS NEMŰ PÁROK JOGÁLLÁSA MÁS ÁLLAMOKBAN
1. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGA ÉS AZ EURÓPAI EMBERI JOGI EGYEZMÉNY
Az Európai Unió jogában az azonos nemű párokra vonatkozóan eddig egy szabályt alkottak. Az Európai Parlament 1994-ben a „Homoszexuálisokkal és leszbikusokkal szembeni egyenlő bánásmód az Európai Közösségen belül” című határozatában az azonos neműek között fennálló életközösség megszilárdításának szükségességére hivatkozott66. Ebben a határozatában az Európai Parlament támogatta azt, hogy az azonos nemű párok számára megnyíljék a polgári házasság lehetősége, valamint a közös örökbefogadáshoz és gyermekneveléshez való jog67. Ennek a határozatnak azonban nincs jogi alapja, minthogy az Európai Uniónak ilyen tényállások (mint a családjog) tekintetében nincs hatásköre. Így az ajánlás kötelező hatást nem fejt ki, úgyhogy e tekintetben az EU egyetlen tagállamát sem terheli cselekvési kötelezettség68.
Az Európai Emberi Jogi Egyezmény kapcsán esett ugyan szó az azonos neműek közötti partnerkapcsolatok eseteiről, pozitív döntést azonban nem hoztak.
Mind az Emberi Jogok Európai Bizottsága, mind pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogi Egyezmény 12. cikkelyével összhangban (Men and women of marriageable age have the right to marry and found a family, according to the national laws governing the exercise of this right69 – A házasságkötési korú férfinak és nőnek joga van házasságot kötni és családot alapítani, az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvényeknek megfelelően) azt állapította meg, hogy a házasság két, egymástól eltérő nemű személyt feltételez70. Az indokolás a következőképpen hangzik: a Bizottság többsége amellett döntött, hogy a házasságkötésnek nem feltétele sem az utódnemzésre irányuló szándék, sem az erre való képesség71. Bár a szöveg francia megfogalmazása utal az utódnemzési képességre (age nubile), ezzel nem a házasság feltételeként kívánja e képességet meghatározni, hanem inkább a gyermekházasságok elleni védelmet szolgálja72. Minthogy számos országban nem elfogadható az a megoldás, hogy a házasságot a nagykorúsághoz kötik, az utódnemzési képességgel kívánták megszabni a határt73.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban arra a megállapításra jutott, hogy az Emberi Jogi Egyezmény 12. cikkének fő célja „to protect marriage as the basis of the family” (a házasságnak, mint a család alapjának védelme), következésképp a házasságkötés a nemek különbözőségét feltételezi74. Ez az Emberi Jogi Egyezmény 12. cikkelyéből egyértelműen kiolvasható, amikor ugyanis e cikkelyt megfogalmazták, bizonyos, hogy a férfi és a nő között fennálló házasságra vonatkozott. Mégis felmerült a kérdés, hogy a szemléletváltozásra tekintettel nem lenne-e szükséges a cikkely dinamikus értelmezése azért, hogy így tegyék lehetővé az azonos neműek közötti házasságot75. Az Emberi Jogok Európai Bírósága más esetekben már késznek mutatkozott arra, hogy szembehelyezkedjék a szó szerinti szöveggel. A bíróság továbbá kimondta, hogy a házasság manapság olyan átfogó életközösség, amelyet heteroszexuális és homoszexuális párok egyaránt vállalhatnak76.
E szemléletváltozást kétségbe vonták, és az érvekkel szemben azt hozták fel, hogy az Emberi Jogi Egyezmény a házasságkötési szabadság terén megenged olyan korlátozásokat, amelyek a „generally recognised consideration of public interest”77-en (a közérdek általánosan elismert felfogásán) alapulnak. Az azonos neműek közötti házasság ellen még ma is a lakosság széles rétegei tiltakoznának, továbbá az azonos neműek közötti házasságot az Emberi Jogi Egyezmény egyetlen tagállamában sem engedélyezik. Azt is felhozták, hogy emiatt nem sérülne az Egyezmény 12. cikkelye, minthogy az érintettek számára nem maga a házasságkötés, hanem az egymással való házasság tilos78. Ennél fogva az Emberi Jogi Egyezmény arra az eredményre jutott, hogy az azonos neműek közötti házasság tilalma nem ütközik az Egyezmény alapelveibe.
Bár az Emberi Jogi Egyezmény elutasítja az azonos neműek házasságkötését, támogatja a különnemű párokéval azonos elbírálásukat oly módon, hogy a házasságon kívül biztosítsák a homoszexuális párkapcsolatok jogállását. E jogi helyzet megteremtését az Egyezmény az egyes tagállamok kötelezettségeként jelöli meg79.
2. AZ AZONOS NEMŰ PÁROK HELYZETE EURÓPA MÁS ORSZÁGAIBAN
A 90-es évek elején néhány országban, így Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban önkormányzati szinten, jogszabályi alapok nélkül ún. nyilvántartást vezettek be a házasságon kívül együtt élő párok számára80. Ez azoknak a pároknak, amelyek vagy nem akarnak összeházasodni, vagy ezt nem tehetik meg (tehát amelyek azonos neműek), lehetőséget teremtett arra, hogy az önkormányzatnál nyilvántartásba vetessék magukat. A nyilvántartás nem hatott ki a családi állapotra, és egyéb magánjogi jogkövetkezményekkel sem járt81. Ez mindenesetre első lépésnek tekinthető a homoszexuális és a házasságon kívül együtt élő heteroszexuális pároknak a házasságban élőkével azonos jogállásához vezető úton. Azóta (alkalomadtán már korábban is) néhány országban törvényeket bocsátottak ki, amelyek széles körben lehetővé teszik a homoszexuális párok heteroszexuálisokkal azonos kezelését, jóllehet a házasság intézménye számukra még mindig nem áll nyitva. A következőkben arról lesz szó, hogy hogyan érték el a skandináv államok, továbbá Hollandia, Belgium és Franciaország e némely esetben csekély mértékű, némelyben viszont messzemenő egyenjogúsítást.
a) Dánia
Bár azonos nemű párok Dániában éppúgy nem köthetnek házasságot, mint Németországban, az azonos neműek közötti párkapcsolatokkal szembeni egyenlő bánásmód terén jóval előrébb tartanak. Ez már a homoszexuálisok büntetőjogi felelősségre vonásának lazítása során is megmutatkozott. Dániában az első lépést a büntetőjog 1930-as módosítása jelentette, amely a homoszexuális cselekményeket csak azokban az esetekben büntette, ha ezekért ellenszolgáltatást nyújtottak, avagy fiatalkorú rovására követték el82. 1986-ban úgy módosították az örökösödési törvényt, hogy a homoszexuális párok illetékfizetés tekintetében a házastársakkal azonos elbírálásban részesültek83. Ezt követte a nyilvántartott párkapcsolatokról szóló, 1989-ben hatályba lépett törvény (lov nr. 373 registreet partnerkskab84). E törvény alapján két azonos nemű személy az egymással való partnerkapcsolatát nyilvántartásba vetetheti, és ezáltal csaknem a házastársakéval azonos jogállást szerezhet85. A PartnerL 3.§-a úgy rendelkezik, hogy alapvetően minden olyan rendelkezés alkalmazandó, amely a házasságra vagy a házastársakra vonatkozik. (3. § 1. bek.: Eltekintve a 4. §-ban felsorolt kivételektő1, a párkapcsolat nyilvántartásba vétele a házasságkötéssel egyező joghatásokat vált ki; 2. bek.: A dán törvényhozás azon rendelkezései, amelyek a házasságot vagy a házastársakat érintik, a nyilvántartott párkapcsolatra és nyilvántartott párokra megfelelően alkalmazandók).
A nyilvántartásba vételhez általában ugyanazoknak a feltételeknek kell teljesülniük, mint a házassághoz, így a házassághoz, ill. a partnerkapcsolathoz szükséges életkor, a rokonság, sógorság kizárása86. A kettős házasság tilalma ugyancsak érvényes a nyilvántartott párkapcsolatokra, a korábbi (fel nem bontott) házasság vagy nyilvántartott párkapcsolat kizáró ok87. Ezen általános feltételek mellett további, speciálisan a nyilvántartott párkapcsolatokra szabott feltételeknek is teljesülniük kell. Idetartozik a PartnerL 1. §-a alapján az is, hogy a partnerek neme azonos. A szövegezés szerint („azonos nemű személyek”) szexuális kapcsolatnak nem kell fennállnia, elegendő az is, ha a két fél egyszerűen azonos nemű, és az életközösség megléte sem követelmény88. Egyértelmű továbbá, hogy a nyilvántartott párkapcsolat heteroszexuális párok számára nem áll nyitva.
A második feltétel az érintett személyek lakóhelye és állampolgársága. Amíg a házasságkötés esetében elegendő, ha a pár a házasságkötést megelőzően rövid ideig Dániában tartózkodott89, a PartnerL megköveteli, hogy legalább az egyik félnek dániai lakóhelye és dán állampolgársága legyen. Ez így értendő, hogy a dán állampolgárság és a dániai lakóhely feltételének nem kell egyazon személy esetében teljesülnie90. Elegendő tehát, ha az egyik személy dán állampolgár, ám lakóhelye külföldön van, a másik viszont külföldi, de lakóhelye Dániában van. E szabály értelme abban rejlik, hogy a nyilvántartott partnerkapcsolatot külföldön általában nem ismerik el, ezért jobb az együttélés e formáját már eleve belföldre korlátozni. Ezenkívül a partnerkapcsolatokat felbontani is csak Dániában lehet, akkor is, ha már mindkét személy külföldön él91. Ennek az előírásnak az értelme megint csak az a tény, hogy a törvény kibocsátásának időpontjában a nyilvántartott partnerkapcsolatot más országban nem ismerték el, következésképpen Dánián kívül máshol nem is lehetett volna felbontani.
Amennyiben minden feltétel teljesül, a polgármester veszi nyilvántartásba a párkapcsolatot (csak polgári jogi nyilvántartásba vétel lehetséges) és partnerkapcsolatot igazoló okiratot állít ki. Az egyházi nyilvántartásba vételt tudatosan tiltották meg, minthogy az egyházak ezt már a törvényt kibocsátásakor ellenezték, így nem lett volna célszerű arra kötelezni őket, hogy meggyőződésükkel ellentétesen cselekedjenek92.
Mint a fentiekben már szó esett róla, a nyilvántartott párkapcsolatokra ugyanazok az előírások érvényesek, mint a házasságra. Ebből kifolyólag a nyilvántartott párkapcsolatokat, csakúgy mint a házasságokat, válás útján bontják fel, és ugyanazok az eljárási szabályok érvényesek (többnyire az anyakönyvi hivatalhoz benyújtott kérelem)93. Továbbá a házasságra vonatkozókkal azonosak az adójogi, névviselési, vagyonjogi, örökösödési, tartási és lakásbérleti előírások is a nyilvántartott partnerkapcsolatokra94.
Az egyetlen különbség abban áll, hogy a házasságra vonatkozó nemhez kötött előírások, az örökbefogadás és a szülői felügyelet joga nem alkalmazhatók a nyilvántartott partnerkapcsolatokra. A nyilvántartott párkapcsolatok ki vannak zárva a házaspárok örökbefogadási jogából (PartnerL 4. §), mégpedig mind a közös örökbefogadásból, mind pedig a másik fél gyermekének örökbefogadásából. E szabály értelme abban áll, hogy egy gyermeknek mind anyára, mind apára szüksége van, ami egy nyilvántartott párkapcsolat esetén természetesen nem teljesülhet. Így tehát a nyilvántartott partnerek számára a gyermek-örökbefogadás egyetlen lehetséges módja az egyéni örökbefogadás. Ezt azonban a Civilretsdirektoriat95 kétségbe vonja, minthogy nézete szerint az egyéni örökbefogadás értelmetlen azokban az esetekben, amelyekben az együttes örökbefogadás nem lehetséges96. Ezt a nézetet a dániai örökbefogadási tendencia is alátámasztja. 1989-ben összesen 1166 gyermeket fogadtak örökbe, ebből 698 volt dán. E 698-ból 685 esetben a partner gyermekét fogadták örökbe97. A statisztika tehát azt mutatja, hogy azok az egyéni örökbefogadások, amelyeknél nem a partner gyermekét fogadják örökbe, alig játszanak szerepet az örökbefogadási jogban.
A szülői felügyeleti jog esetében hasonló a nyilvántartott partnerkapcsolatok helyzete. A nyilvántartott női partnerkapcsolatokra a következő érvényes: a házasságon kívüli gyermekeknél általában az anya kapja a felügyeleti jogot, kivéve, ha megállapodást kötött az apával a közös felügyeleti jogról. Amennyiben tehát egy nyilvántartott partnernő gyermeket szül, általában megszerzi a gyermek feletti felügyeleti jogot. Ha a gyermek házasságban született, mindkét szülő gyakorolja a felügyeleti jogot, ameddig a házasság fennáll. Ha felbontják a házasságot, először mindkét szülő megtartja a közös szülői felügyeleti jogot, ez azonban átruházható vagy az anyára, vagy az apára, ha a gyermek érdeke ezt kívánja. Egy nyilvántartott partnernő így általában mindig megkapja a gyermeke feletti szülői felügyeleti jogot, függetlenül attól, hogy a szülés időpontjában férjnél volt-e vagy sem98. A nyilvántartott férfi partnereknél a helyzet már bonyolultabb, minthogy a házasságon kívüli gyermekek esetén a felügyeleti jog általában az anyát illeti. A nyilvántartott partner csak akkor kapja meg a gyermeke feletti felügyeleti jogot, ha a gyermek születésének időpontjában az anyával házasságban élt, vagy az anyával megállapodást kötött a szülői felügyeleti jogról99.
Kérdéses továbbá még az is, hogy a nyilvántartott partnerek megkaphatják-e egy gyermek közös szülői felügyeletének jogát. A szülői felügyeleti jogot, ahogy erre a tanulmány már rámutatott, általában át lehet ruházni a joggal nem rendelkező szülőre vagy harmadik személyre. Ez házaspárra is érvényes: a szülői felügyeleti jog egy házaspárra is átruházható100. Az anya tehát átruházhatja a gyermeke feletti felügyeleti jogot a gyermek apjára és annak jelenlegi feleségére. A nyilvántartott párkapcsolatok házassággal azonos jogállása alapján ugyanez érvényesülhetne, az anya tehát átruházhatná például a felügyeleti jogot a gyermek apjára és annak nyilvántartott partnerére. Ezt a jogot azonban a PartnerL 4. §-ának 2. bek.-e kifejezetten kizárja. Ennek folytán nyilvántartott partnerkapcsolatokra nem lehet átruházni a gyermek feletti közös felügyeleti jogot101.
Előállhat azonban a következő helyzet is. Egy nő, aki nyilvántartott partnerkapcsolatban él, gyermeket szül. Ha egy házasságban élő nő gyermeket szül, ehhez az a vélelem fűződik, hogy a gyermek apja a nő házastársa102. A nyilvántartott párkapcsolatok házassággal azonos jogállásából kifolyólag a nyilvántartott partnerkapcsolatokra ugyanennek kellene érvényesülnie. Ez tehát azt jelentené, hogy egy nyilvántartott partnerkapcsolatban született gyermek apjának az anya nyilvántartott partnernőjét kellene vélelmezni. Ezt azonban a PartnerL 4. §-ának 3. bek.-e kizárja, amennyiben azt mondja ki, hogy a nemhez kötött előírások (így az apasági vélelemről szóló előírások sem, még ha ez kifejezetten nem jelenik is meg) nem érvényesek a nyilvántartott partnerkapcsolatokra.103 Ez tehát a következőt jelenti: a nyilvántartott partnerek külön-külön megszerezhetik saját gyermekük, sőt egy idegen gyermek szülői felügyeleti jogát is, de közösen sohasem. Emögött megint csak az az elgondolás áll, hogy egy gyermeknek anyára és apára van szüksége, ami a nyilvántartott párkapcsolatok esetében nem valósulna meg.
b) Norvégia
Norvégiában 1991-ben hoztak először olyan törvényt, a közös háztartásokról szóló törvényt, amely némi világosságot teremtett az élettársként együtt élő párok számára104. Ez személyek bizonyos csoportjainak, így az egyetemi-főiskolai hallgatóknak vagy olyan különböző nemű pároknak, akik legalább két évig együtt éltek, lehetővé teszi a közös háztartásnak a méltányosság kritériumai szerinti megszüntetését. A törvény azonban nem tartalmaz rendelkezéseket a homoszexuális élettársi kapcsolatokra nézve105.
1993-ban aztán törvényt hoztak a bejegyzett partnerkapcsolatokról (lov om registert partnerskap). Ez messzemenően másolta a dán modellt106. Ennek értelmében azonos nemű párok Norvégiában nyilvántartásba vétethetik magukat, aminek révén a dán joghoz hasonlóan a házastársakkal azonos jogállásra tehetnek szert, és néhány kivételtől eltekintve, rájuk is vonatkoznak a házasságra és a házastársakra érvényes rendelkezések. A dán joghoz hasonlóan a bejegyzett partnerkapcsolatok ki vannak zárva a közös örökbefogadásból; emellett a norvég örökbefogadási törvény úgy rendelkezik, hogy egyedülállóknak csupán a legkivételesebb esetben engedélyezhető örökbefogadás (AdopsjonsL, 2. §). A norvég törvény nem zárja ki ugyan a közös szülői felügyelet jogát, de ezt megteszi már a gyermekekrő1 szóló törvény, amely a közös szülői felügyelet feltételéül szabja a különneműséget (BarneL 36. § 3. bek.). Egyebekben a norvég törvény csak néhány apró részletben tér el a dántól (mivel a két jogrendszer általában is nagyon hasonló), aminek részletezésére itt nincs szükség107.
c) Svédország
Svédország a Sambo-törvények108 formájában már a dániai PartnerL megalkotása előtt messzemenő jogi vélelmet teremtett az azonos nemű pároknak. Ennek ugyan nem az a célja, hogy az azonos nemű pároknak a házaspárokéval azonos jogállást biztosítson, hanem inkább az, hogy jogi biztonságot teremtsen a homoszexuális és a (házasságon kívüli) heteroszexuális élettársi közösségeknek. Az első törvény, amely csak a különböző neműekre hivatkozik109, 1986-ból származik, az 1988-as második aztán a házasságon kívüli partnerkapcsolatok létrejött jogi helyzetét kiterjesztette a homoszexuálisokra is (Lag om homosexuella sambor)110. Az egyetlen paragrafusból álló törvény bizonyos törvényekre, ill. rendelkezésekre utal, amelyeknek az a céljuk, hogy biztosított jogi helyzetet teremtsenek a homoszexuális pároknak. Így utal az együttélők közös otthonáról szóló törvényre, amely a partnerkapcsolat megszüntetésének vagyonjogi következményeit szabályozza. Az anyagi kiegyenlítés a svéd házassági vagyonközösségi joghoz igazodik, de csupán a közös háztartási szerzeményre és a lakásra szorítkozik, mely utóbbi forgalmi értékét alapjában véve fele-fele arányban osztja meg111. A további jogkövetkezmények mindenekelőtt az örökösödésre és az adójogra vonatkoznak. Ennek feltétele a házasságszerű életközösség, amely feltételezi az együttlakást, a gazdasági és a nemi közösséget, és legalább hat hónapig kell tartania112. Annak megállapítására, hogy ilyen életközösségről van-e szó, az anyakönyvi nyilvántartás azonos cím alatti bejegyzéseit, a közös végrendeletet vagy bankszámlát lehet használni113, 114.
Az azonos nemű párok fenti jogvédelme mellett 1995 óta van egy, a dán és norvég mintának megfelelő törvény a nyilvántartott partnerkapcsolatokról115 is. Ez a dántól és a norvégtól eltérően mind a nyilvántartásba vétel feltételeit, mind magukat a lényeges eljárási előírásokat116 szabályozza, nem utal tehát a házasságkötési jogra. Egyebekben hasonlóan jár el, mint az elődei, a házasságra és házastársakra vonatkozó előírásokra utalva teremt a házassággal azonos joghatásokat. Megnevez természetesen olyan kivételeket, amelyek azonos nemű párokra nem alkalmazhatók. Homoszexuálisok esetében kizárja a közös örökbefogadást és a közös szülői felügyelet jogát, továbbá itt is kivesz olyan szabályozásokat az utalásból, amelyek nemspecifikus előírásokat tartalmaznak117. A törvény a továbbiakban a dántól és a norvégtól eltérően a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó szabályozást tartalmaz. A bejegyzett pároknak sem a testen belüli, sem a testen kívüli mesterséges megtermékenyítést nem engedélyezi118.
Eszerint Svédországnak kibővített lehetőségkatalógusa van homoszexuális párok számára: vagy a házassággal azonos elbírálás alá eső nyilvántartásba vétel, vagy a házasságon kívüli partnerkapcsolat lehetősége.
d) Belgium és Franciaország
Belgium és Franciaország még nem jutott olyan messzire a homoszexuális párok azonos helyzetének kialakításában, mint a skandináv országok. Franciaországban létezik a pacs (Pacte Civil de Solidarité)119. Az illetékes Tribunal d'Instance-nál való nyilvántartásba vétel után (a nagykorúság és a teljes ügyleti képesség előfeltétel) a partnerek kötelesek kölcsönösen támogatni egymást. Közösen felelnek a háztartás tartozásaiért, harmadik személyekkel szemben pedig egyetemleges adóstársak. Az állammal szembeni viszonyban a nyilvántartásba vétel össze van kötve a társadalombiztosítási hálóba való bekapcsolással120. Együtt jár továbbá bizonyos könnyítésekkel az örökösödési illeték tekintetében. A nyilvántartásba vételi törvény 2000. I. 1-jén lépett hatályba.
Belgiumban 1998-ban hoztak törvényt a törvényes együttélésről (csak 2000-ben lépett hatályba), de ez még nem jelenti az azonos nemű párok azonos elbírálását121. A párokat nyilvántartásba veszik ugyan az anyakönyvi hivatalnál, de jóval kevesebb jog illeti meg őket, mint a házastársakat. A törvénynek a következő hatásai vannak: a családi lakás törvényes védelme, hozzájárulás a partner terheihez a házastársi hozzájárulás mintájára, és bizonyos öröklésjogi előnyök122. Köthetnek továbbá a partnerek partnerségi szerződést, amelyben együttélésüket szabályozzák.
Ez a törvény azonban valószínűleg csak az első lépés, mert már létezik egy törvénytervezet a nyilvántartott partnerkapcsolatokról.
e) Hollandia
Hollandiában a házasságon kívüli partnerkapcsolatok nem hivatalos nyilvántartásba vétele volt az első lépés. Ezt folytatta a Hoge Raad123 egyik ítélete. Itt a bíróság két leszbikus ellen ítélt, és nem adta meg nekik a jogot, hogy összeházasodhassanak. Egyidejűleg azonban rámutatott, hogy indokolatlan a házasság joghatásait kizárólag a házassághoz kötni, két azonos nemű személy együttélését pedig kizárni belőlük124. Ezt a problémát azonban a törvényalkotónak kell megoldania, folytatódik az indoklás. Ezután született meg a nyilvántartott partnerkapcsolatokról szóló törvény. Szerkezetében hasonlít a skandináv modellhez azzal a különbséggel, hogy hetero- és homoszexuális párokra egyaránt érvényes125. Továbbá egyik partnernek sem kell holland állampolgárságúnak lennie, elegendő, ha egyikük érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik126. Ez azonban valószínűleg számos sántító jogviszonyt fog eredményezni, amikor külföldön nem ismerik el a partnerkapcsolatokat.
A nyilvántartásba vétel azzal jön létre, hogy az anyakönyvvezető kiállít egy családi állapotot igazoló okmányt, és bejegyzi az újonnan felállított anyakönyvi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel eredményeként a partnerek – akárcsak a skandináv államokban – a házastársakkal azonos jogállást kapnak. Hollandiában az élettársak egyikének gyermekével szembeni közös szülői felügyeleti jog is lehetséges127.
Időközben létezik már egy olyan törvénytervezet, amely az azonos nemű pároknak is lehetővé teszi a házasságkötést. Miután a parlament immár két indítványban is állást foglalt az azonos neműek házassága mellett, számítani lehet a tervezetek elfogadására128.
f) Magyarország
aa) Azonos neműek házassága
A magyar Alkotmány 15. cikkelyében védeni rendeli a házasságot és a családot, de nem határozza meg a „házasság” fogalmát. A családjogi törvény azonban a 10. § 1. bek.-ében kizárja az azonos nemű partnerek házasságát, amikor kimondja, hogy házasságkötés csak férfi és nő között lehetséges. Ezt 1995-ben az Alkotmánybíróság is megerősítette, amikor megalapozatlannak nyilvánított egy, a 10. § l. bek. ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt129. A bíróság úgy határozott, hogy az azonos neműek házasságának tilalma nem ütközik az Alkotmány 15. cikkelyébe, mert a 15. cikkely csak a különneműek házasságát védi. Az Alkotmánybíróság úgy határozza meg a házasságot, mint hagyományosan mind kulturálisan, mind jogilag férfi és nő közötti partnerkapcsolatot. Jóllehet gyermekek nemzése és nevelése nem feltétele a házasságnak és a házasság alkotmányjogi védelmének, a házasságot mégis épp azért védi az Alkotmány, mert abból gyermekek származhatnak. Ezért feltétele a különneműség a házasságkötésnek. A bíróság úgy ítéli meg, hogy a homoszexuális emberek jogi helyzete megváltozott, amennyiben végbement a társadalomba való integrálódásuk. Belátja továbbá a bíróság, hogy a társadalom szemében módosult az általános családmodell és a házasság jelentése. Mégsem lát okot arra, hogy emiatt homoszexuális párok számára is meg kellene nyitnia a házasság intézményét, mert a társadalom a házasság fogalmán még mindig a férfi és nő közötti hagyományos partnerkapcsolatot érti.
A bíróság úgy véli, hogy az azonos neműek házasságának tilalma nem érinti az Alkotmány 70. A cikkelyében rögzített egyenlő elbánás követelményét130. Az egyenlő elbánás nem kívánja meg, hogy mindenki előtt nyitva álljon a házasság jogintézménye, hanem csak azt, hogy az érintettek helyzetét azonos mértékű méltósággal és tárgyilagossággal értékeljék. Mivel a házasság fogalma hagyományosan a férfi és nő közötti partnerkapcsolatot jelenti, az egyenlő elbánás követelménye szerint azt kell biztosítani, hogy minden heteroszexuális pár azonos feltételekkel köthessen házasságot, azt azonban nem, hogy a fogalom a homoszexuális párokat is magában foglalja.
Tagadja a bíróság azt is, hogy nem miatti diszkriminációról lenne szó131. Az azonos neműek házasságának tilalma azért nem érinti az Alkotmány 66. cikkelyében rögzített nemi diszkrimináció tilalmát, mert a homoszexuális házasság tilalma férfiakra és nőkre egyformán érvényes.
bb) Azonos nemű párok házasságon kívüli életközössége
Magyarországon nem létezik a házasságon kívüli életközösség mint elismert jogintézmény, az élettársakat azonban sokszor elismerik hozzátartozókként. Eszerint különböző jogok illetik meg, ill. kötelezettségek terhelik őket (pl. a tanúvallomás megtagadásának joga). Az 1995. évi alkotmánybírósági döntés132 óta az „élettársi kapcsolat” fogalmába sorolják az azonos nemű párokat is. Ezt megelőzően a Polgári Törvénykönyv 578/G §-a a házasságon kívüli életközösséget mint „házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi”-t definiálta, az azonos nemű párokat tehát eleve kizárta. Az Alkotmánybíróság azonban úgy döntött133, hogy a homoszexuális párok nem kezelhetők másképp, mint a házasságon kívül együtt élő heteroszexuális párok, mert az ellenkezne az Alkotmány egyenlő elbánást előíró rendelkezésével (70/A cikkely). Azokon a területeken, ahol az élettársat hozzátartozónak ismerik el, és ennek megfelelő előnyöket élvez, nem a partnerek különneműsége a döntő, hanem inkább az egymáshoz fűződő kapcsolatuk. Ennek megfelelően a házasságon kívüli partnerkapcsolat elfogadása szempontjából az érintettek közötti érzelmi, szexuális és gazdálkodási kapcsolat a mérvadó, nem pedig a különneműségük. Nincs tehát helye az azonos nemű párok kiiktatásának az „élettársi kapcsolat” fogalmából.
A magyar törvényhozás oly módon követte ezt az ítéletet, hogy hatályon kívül helyezte az élettársi kapcsolatnak a Ptk. 578/G. §-ában adott meghatározását, és újradefiniálta a Ptk. 685/A. §-ában: „Az élettársak két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élő személy.” Eszerint nem alkotott önálló jogintézményt az azonos nemű párokra nézve, de egyes esetekben elismerte őket hozzátartozóknak.
Elmondható, hogy a magyar Alkotmánybíróság véleményének iránya a homoszexuális emberek ügyeiben esetről esetre változik. Egyrészt úgy ítéli, hogy a nem miatti diszkrimináció kimerítheti a megkülönböztetés tilalmát, és ezzel az Alkotmányba ütközhet134. Úgy döntött, hogy az olyan büntetőtörvény, amely csak az azonos nemű testvérek közötti szexuális cselekményt fenyegeti büntetéssel (Btk. 203. §), a különböző neműek közöttit nem, sérti az Alkotmány 70/a cikkelyében rögzített egyenlő elbánás követelményét135. Másrészt viszont azt mondja ki a bíróság, hogy az Alkotmány 63. cikkelyében rögzített gyülekezési szabadság ellenére egy gyermeknek megtiltható, hogy homoszexuális egyesületbe lépjen be136. A bíróságnak az az általános véleménye, hogy akkor nincs helye a nemi orientáció miatti megkülönböztetésnek, ha a szóban forgó viszonylatban az illető nemi orientációja közömbös137 (pl. munkajogi tekintetben). Azaz a homoszexuális emberek, a párok is, olyankor nem kezelhetők jogilag eltérően, ha lényegtelen, hogy homoszexuálisak-e vagy nem.
Véleményem szerint a magyar Alkotmánybíróság igen fontos döntést hozott, amikor úgy ítélt, hogy homoszexuális párok ugyanúgy folytathatnak házasságszerű kapcsolatot, mint a heteroszexuálisok, és hogy tiltott megkülönböztetés a különnemű élettársakat másképp kezelni, mint a homoszexuális párokat. Ezzel ugyanis megteremtette az alapot a törvényhozásnak, hogy az azonos nemű párokat családjogilag azonos vagy majdnem azonos helyzetbe hozza a házasságban élő párokkal. A jövőre nézve az a legvalószínűbb alternatíva, hogy a házasságon kívüli életközösségekre vonatkozólag olyan törvényt alkotnak majd, amelynek hatálya az azonos nemű párokra is kiterjed. Álláspontom szerint egy ilyen törvény a nem túl távoli jövőben várható.
IV. JÖVŐBELI KILÁTÁSOK
Németországban az úgynevezett hamburgi házasság volt a homoszexuális párok azonos jogállása felé tett első lépés. 1999 áprilisában a hamburgi szenátus végrehajtási rendeletet, valamint törvényt hozott az azonos nemű partnerkapcsolatok bejegyzéséről, amely a nyilvántartás eljárási szabályait is magában foglalta138. Ezt nevezi a sajtó „hamburgi házasságnak”. Valójában inkább jelképes aktusról van szó, mivel a szenátus a megszavazáskor világossá tette, hogy tartományi jog nem szabályozhatja a házasságszerű partnerkapcsolatot, ez csupán országos érvényű, azaz szövetségi törvénnyel lehetséges139. A nyilvántartásba vétel nem változtatja meg a partnerek addigi jogállását, a bejegyzésnek nincs anyagi jogi hatálya.
Az 1998-as szociáldemokrata-zöld kormánykoalíció más kezdeményezéseket tett a homoszexuális párok azonos elbírálása irányába. A koalíciós szerződés úgy rendelkezett, hogy az új kormány védeni kívánja a kisebbségeket, és el akarja érni az egyenjogúságukat: „Senkit sem érhet diszkrimináció amiatt, hogy meleg vagy leszbikus”140. A politikai meghirdetésnek azonban nem voltak kézzelfogható konzekvenciái a tényleges törvényhozási megvalósítás területén.
1997. III. 13-án a Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) frakciója törvénytervezetet terjesztett elő az azonos nemű párok azonos elbírálásáról. A törvény nem írná elő kényszerítő erővel a párok nyilvántartásba vételét, hanem a tényleges adottságokhoz kötné a jogkövetkezményeket; lehetséges volna azonban a közjegyzői okiratba foglalás141. A legfontosabb hatások a következők lennének: a partnerek hozzátartozóknak minősülnének, törvényes örökösödési joguk és a nem házas szülőknek is közös felügyeleti joguk lenne (a különneműség ugyanis nem feltétel)142. Hiányzik azonban az azonos adózási elbírálás, valamint a tartási kötelezettség. Ez tehát azt mutatja, hogy a törvény nem a házastársakkal azonos jogállás elérésére tesz kísérletet, hanem inkább a házasságszerű életközösség új jogintézményét teremtené meg. Eddig nem folyt róla vita vagy tanácskozás.
Jelenleg a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló törvény tervezete létezik143. A dán törvényhez hasonlóan ez is a házasság szintje alatt álló élettársi közösséget teremt homoszexuális pároknak. Nem utal azonban a házasságra vonatkozó előírásokra. A házastársakra vonatkozó előírások olyan értelmű módosítását tervezik, hogy kiterjesztik őket a bejegyzett partnerkapcsolatokban élőkre is. Időközben a koalíciós pártoknak sikerült annyira megegyezniük a törvényről, hogy közös támogatásukra lehet számítani. A törvényt azonban a Szövetségi Tanácsnak (Bundesrat) is el kell fogadnia. Mivel a Szövetségi Tanácsban nincs a kormánynak többsége, kérdéses, hogy ez miként lesz elérhető.
„Homoszexuális partnerkapcsolatok esetében ma nincs törvényes tartásdíjigény, nincs törvényes örökösödési jog, és olyan jog sincs, hogy az egyik partner halála után a másik átvehesse a közös lakást”. Ezt helytállóan állapította meg a vörös-zöld koalíció új igazságügy-miniszter asszonya 1998-ban. Ma nem törődnek jó néhány azonos nemű párnak azzal az óhajával, hogy felelősségteljes együttélést folytassanak. Függetlenül attól, hogy egyesek hogyan ítélik meg a homoszexualitást, ezen a helyzeten változtatni kell. Véleményem szerint a nagy ellenállás miatt a távolabbi jövőben sincs lehetőség az azonos nemű párok házasságának engedélyezésére. A skandináv modell átvétele azonban jó megoldás lenne.
A jelen dolgozatban megpróbáltam megkerülni a téma erkölcsi és vallási aspektusait. Erről kinek-kinek magának kell képet alkotnia. Bizonyos azonban, hogy a homoszexuális pároknak is joguk van a rendezett együttélésre. Ezt remélhetőleg hamarosan felismerik a jogalkotók is.
Lábjegyzetek
1 AG Tübingen StAZ 93/13; AG Würzburg StAZ 93/80; AG Berlin-Schöneberg StAZ 93/148; AG Mainz 93/150; AG Frankfurt am Main StAZ 93/48 vissza
2 AG Frankfurt am Main StAZ 93/48 vissza
3 AG Frankfurt am Main StAZ 93/48 vissza
4 AG Frankfurt am Main StAZ 93/48 vissza
5 AG Frankfurt am Main StAZ 93/48 vissza
6 LG Frankfurt StAZ, 93/217 vissza
7 Pl. LG Osnabrück SLAZ 93/219; LG Giessen StAZ 93/148 vissza
8 L. 1. és 8. lábjegyzet; továbbá OLG Köln StAZ 93/147; BayObLG StAZ 93/147; OLG Velle StAZ 93/216 vissza
9 L. 8. lábjegyzet, továbbá Radloff FamRZ 94/21; BVerfG FamRZ 93/1419; Bosch FamRZ 96/69 vissza
10 BVerfG FamRZ 93/1419 vissza
11 BVerfG FamRZ 93/1419 vissza
12 VerfG FamRZ 79/25 vissza
13 BayObLG FamRZ 93/554; OLG Köln FamRZ 93/1081 vissza
14 OLG Köln FamRZ 93/1081 vissza
15 L. 9. lábjegyzet vissza
16 BVerfG FamRZ 93/1419 vissza
17 Bosch 96/69; Heun; Kleinschmidt ZRP 93/271; Schimmel/Meier StAZ 93/210; Schimmel; Grib vissza
18 Heun; Schimmel; Schimmel/Meier StAZ 93/210; Coester StAZ 88/122; Bruns ZRP 96/6 vissza
19 Heun 36. o.; Schimmel/Meier 93/210; Schimmel 92. o.; Grüll ZRP 94/40 vissza
20 Heun 36. o.; Schimmel/Meier 93/210; Schimmel 92. o.; Grüll ZRP 94/40 vissza
21 Bosch FamRZ 96/69; Wagenitz/Barth FamRZ 96/577; Louven ZRP 93/12; Schumacher FamRZ 94/857; Wacke FamRZ 90/347 vissza
22 Bosch FamRZ 96/69 vissza
23 Heun; Bosch FamRZ 96/69; Coester StAZ 88/122 vissza
24 BVerfG FamRZ 93/1419 vissza
25 BVerfG FamRZ 93/1419 vissza
26 Heun 272. o.; BVerfGE 6/55; Maunz/Dürig 6. cikkely 6. széljegyzet vissza
27 Heun 272. o.; BVerfGE 9/237 vissza
28 Heun 273. o.; BVerfGE 6/55 vissza
29 Heun 273. o. vissza
30 Heun 273. o.; Maunz/Dürig 6. cikkely 17. széljegyzet vissza
31 Louven ZRP 9/12; OttoStAZ 93/149; Wacke FamRZ 90/347; Böhmer StAZ 91/125 vissza
32 Heun 275. o. vissza
33 BFHE 158/431; BFHE 160/519; BFHE 164/82 vissza
34 LG Hannover FamRZ 93/547 vissza
35 BFHE 164/82 vissza
36 BFHE 164/182 vissza
37 BFHE 164/182 vissza
38 Heun; Schimmel 195-208. o.; Bruns ZRP 96/6 vissza
39 Straetz FamRZ 80/301; Wingen FamRZ 81/331; Schreiber NJW 93/624; Lüderitz 36. o.; Schwab 396. o. vissza
40 BVerfG FamRZ 93/164; BVerfG FamRZ 95/1352 vissza
41 BVerwGE 15/306; 52/11 vissza
42 BGHZ FamRZ 93/533 vissza
43 BSGE 63/120 vissza
44 BVerfG FamRZ 95/1352; BGHZ 121/116 vissza
45 L. még Schumacher 94/587; Bruns ZRP 96/6; Finger Anmerkung FuR 93/159; Schimmel 195-208. o. vissza
46 Bruns ZRP 96/6 vissza
47 Bruns ZRP 96/6 vissza
48 BGHZ 121/116 vissza
49 Schimmel 200. o. vissza
50 Schimmel 201. o. vissza
51 Bruns ZRP 96/6; BverfGE 22/387 vissza
52 Schwab 411. old.; Heun 57. old. vissza
53 Schwab 411. old. vissza
54 Schwab 411. old. vissza
55 Schwab 411. old. vissza
56 OLG Hamm NJW 88/977; OLG Frankfurt am Main NJW-RR 95/265 vissza
57 OLG Frankfurt am Main NJW-RR 95/265 vissza
58 OLG Frankfurt am Main NJW-RR 95/265 vissza
59 OLG Frankfurt am Main NJW-RR 95/265 vissza
60 OLG Hamburg NJW 88/977 vissza
61 OLG Frankfurt am Main NJW-RR 95/265 vissza
62 Schwab 410. old. vissza
63 Grib 295. old. vissza
64 Grib 295. old. vissza
65 Schwab 403. old. vissza
66 Verschraegen StAZ 9/225 vissza
67 Verschraegen StAZ 9/225 vissza
68 Verschraegen StAZ 95/225 vissza
69 A szöveg a www.coe.fr weboldalról szármuik (Council of Europe - European Convention on Human Rights and Fundamental Freedoms [Európai Tanács - Európai Egyezmény az Emberi Jogokról és az Alapvető Szabadságjogokról]) vissza
70 Fahrerhorst 205. old. vissza
71 Fahrerhorst 205. old. vissza
72 Fahrerhorst 206. old.; Robinson 125. old. vissza
73 Palm-Risse 84. old. vissza
74 Fahrerhorst 206. old. vissza
75 Fahrerhorst 206. old. vissza
76 Fahrerhorst 207. old.; Friauf NJW 86/2595 vissza
77 Fahrerhorst 208. old. vissza
78 Fahrerhorst 210. old. vissza
79 Fahrerhorst 211. old. vissza
80 Verschraegen StAZ 95/225 vissza
81 Verschraegen StAZ 95/225 vissza
82 Grib 16. old. vissza
83 Grib 16. old. vissza
84 A továbbiakban PartnertL. vissza
85 Grib 17. old. vissza
86 Grib 22. old. vissza
87 Grib 22. old. vissza
88 Grib 19-20. old. vissza
89 Grib 20. old. vissza
90 Grib 20. old. vissza
91 Heun 263. old. vissza
92 Grib 26. old. vissza
93 További részleteket 1. Grib 35-53. old. vissza
94 További részleteket l. Grib 54-273. old. vissza
95 Az anyakönyvi hivatalok feletti következő szinten álló családügyi hivatal. vissza
96 Grib 64. old. vissza
97 Grib 65. old. vissza
98 Grib 57-59. old. vissza
99 Grib 59. old. vissza
100 Grib 59. old. vissza
101 Grib 59. old. vissza
102 Grib 59. old. vissza
103 Grib 59. old. vissza
104 Grib; Verschraegen FamRZ 00/65 vissza
105 Grib; Verschraegen FamRZ 00/65 vissza
106 Heun 264. old.; Grib 239. old. vissza
107 Grib 239-257. old. vissza
108 A „Sambo” azt jelenti: közösség vissza
109 Verschraegen FamRZ 95/225; Verschraegen FamRZ 00/65; Grib 259. old. vissza
110 Verschraegen FamRZ 95/225 vissza
111 Heun 265. old. vissza
112 Heun 265. old. vissza
113 Grib 281. old. vissza
114 A téma további részleteit l. Grib 280-289. old. vissza
115 Grib 259. old. vissza
116 Grib 259. old. vissza
117 Továbbá l. Grib 259-280. old. vissza
118 Grib 267. old. vissza
119 Verschraegen FamRZ 00/65 vissza
120 Verschraegen FamRZ 00/65 vissza
121 Pintens FamRZ 00/69 vissza
122 Pintens FamRZ 00/69 vissza
123 Nederlande Jurisprudentie 1992, 129. szám. vissza
124 Pintens FamRZ 00/69 vissza
125 Pintens FamRZ 00/69 vissza
126 Pintens FamRZ 00/69 vissza
127 Pintens FamRZ 00/69 vissza
128 Pintens FamRZ 00/69 vissza
129 ABH 95/82 vissza
130 ABH 95/82 vissza
131 ABH 95/82 vissza
132 ABH 95/82 vissza
133 ABH 95/82 vissza
134 ABH 95/82; ABH 20/99 vissza
135 ABH 20/99 vissza
136 ABH 96/74 vissza
137 ABH 95/82; ABH 96/74 vissza
138 Olsen Ring/Ring KJ 99/367 vissza
139 Olsen Ring/Ring KJ 99/367 vissza
140 Olsen Ring/Ring KJ 99/367 vissza
141 Heun 65. old.; BT-Drucks 13/7228 vissza
142 Heun 65. old.; BT-Drucks 13/7228 vissza
143 BT-Drucks 14/1259 (Eingetragene-Lebenspartnerschaften-Gesetz ELPSchG) vissza
