Az Egyfejű Királyfi elment a Hétfejű Sárkányhoz, és így szólt hozzá:
– Otthon a gyűlésen arról beszélgettünk, hogy miért van neked hét fejed. Amikor nekünk csak egy van! Nos?
– Így születtem – felelte a Sárkány jóindulatúan. – Nekünk, sárkányoknak hét fejünk van.
– Ez nem mentség – replikázott a Királyfi. – Sőt annál rosszabb rád nézve. Mert ha szerezted volna valahol azt a rusnya hét fejedet, akkor ezt talán mi is megtehetnénk. De így reménytelenül egyfejűek maradunk mindörökre!
– Minek nektek ennyi fej, ha rusnyának látjátok? Miért irigyled?
– Irigyli a nyavalya. Boldog vagyok, hogy csak egy fejem van!
– Hát akkor?
– Hát akkor még jobban idegesít minket, hogy ezzel a hét fejeddel rontod a közízlést, és elszívod előlünk a levegőt.
– Levegőből van elég – mondta a Sárkány. – Jut belőle nektek is, nekem is.
– Csak egy rossz szagú, Hétfejű Sárkány beszélhet ilyen demagóg módon! – mondta a Királyfi. – Hát tényleg nem akarsz olyan szép egyfejű lenni, mint mi valamennyien? Elkülöníted magad? Azt hiszed, hogy különb vagy nálunk?
– Nem gondolom, hogy különb vagyok nálatok. Csak egyszerűen így nézek ki.
– És hét kalapod is van – vádaskodott tovább a Királyfi. – Nekünk meg csak egy.
– Ti is vásárolhattok hét kalapot. Sőt hetvenhetet is.
– De nem hordhatjuk egyszerre mind a hetet. Te pedig igen.
– De nektek nincs is szükségetek rá, mert csak egy fejetek van. Hordjatok mindennap más kalapot.
– Elég volt a pimaszságból! – háborodott fel a Királyfi. – De adok neked még egy utolsó lehetőséget, hogy kimagyarázkodj. Mire használod a hét fejedet?
– Látod, ez az! – könnyebbült meg a Sárkány. – Elárulok neked egy titkot: én mind a hét fejemmel másképp látom a világot.
– Micsoda? – ámult el a Királyfi.
– Bizony. A világ nagyon nagy és bonyolult. Nem fér be egyik fejembe sem egészen. Ezért mindegyik fejemmel másik oldaláról veszem szemügyre, és más érdekeset fedezek fel benne.
– Te szélhámos! Hát nem tudod, hogy az igazság egy és oszthatatlan?!
– Ha egy fejjel gondolkozunk róla, akkor igen. De látod, én a hét fejemmel rájöttem arra, hogy annyi igazság van, ahány nézőpontból vizsgáljuk a dolgokat. Mindegyik fejem tud egy részigazságot. A hét együtt tudja az egészet.
– Én például szép vagyok és okos és jó és erős? – kérdezte a Királyfi.
– Ha ezzel a fejemmel nézlek, akkor igen.
– És ha azzal a másikkal?
– Akkor például már nem vagy annyira erős, mert vannak nálad erősebbek is. Hozzájuk képest kifejezetten gyenge vagy.
– De okos?
– Ez a harmadik fejem úgy látja, hogy okos vagy ugyan, de mégis nagyon keveset tudsz ahhoz képest, amit tudni lehet. Akár butának is gondolhatlak.
– De szép vagyok?
– Nézd, ez a negyedik fejem mindent nagyon közelről lát. Így nem vagy olyan szép. Például nagy lyukak vannak a bőrödön, tele faggyúval és szőrtüszőkkel. Ez az ötödik fejem pedig messziről néz. Olyan messziről, hogy csak egy pirinyó pontnak lát a mindenségben. Így sem vagy szép.
– Fantasztikus! De remélem, mindegyik fejeddel igencsak jónak látsz.
– Ezzel a hatodikkal – felelte a Sárkány feszengve – az a gyanúm támad, hogy nem vagy mindig jó. Néha hiú vagy, önző és erőszakos.
– És milyennek lát a hetedik fejed?
– A hetedik fejemmel egyáltalán nem látlak – felelte a Sárkány szomorúan. – A hetedik fejem máshová figyel.
– Nincs több dobásod, te büdös himpellér! – mondta a Királyfi határozottan. – De egy kis műtéttel majd segítek rajtad!
Ezzel levágta a Sárkány hat fejét, csak a legelsőt hagyta meg.
– No, most milyennek látsz?
– Furcsa – mondta a Sárkány. – Most ezzel az egy fejemmel látlak sokféleképpen. Okosnak és butának, szépnek és csúnyának, erősnek és gyengének, jónak és gonosznak egyszerre. Valószínűleg ilyen vagy.
Ekkor a Királyfi levágta a Sárkány hetedik fejét is. Rögtön úgy érezte, hogy tisztább lett a levegő a világon.