Egy jó kapcsolat alapeleme a partnerek közötti jól működő kommunikáció. Íme hát tizenkét kommunikációs aranyszabály, mely mindannyiunk hasznára válhat.
1 Nagyon fontos, hogy a partnered érezze, hogy tényleg odafigyelsz arra, amit mond. Valóban érted, amit közölni akar? Ha bizonytalan vagy, kérd meg, hogy beszéljen világosabban.
2 Gyakran előfordul, hogy a másik szavai mögött olyasmit vélsz felfedezni, amire ő álmában sem gondolt. A feltételezés nem mindig esik egybe a valósággal. – Egy házaspárral fordult elő egy hétvégén, hogy kirándulni készültek a gyerekekkel: a férj azt tervezte, hogy majd egy vendéglőben megebédelnek, a feleség viszont jobban szerette volna, ha szendvicseket visznek magukkal. A férj meg volt győződve arról, hogy a felesége spórolni akar az ebéden, és ebből egy jó nagy veszekedés kerekedett köztük a pénzről. Végül kiderült, hogy teljesen más vezérelte a feleséget: számára a gyerekek miatt tűnt kedvezőbbnek a szendvicsek szabadban való elmajszolása. A vendéglőben ugyanis mindig rendszabályozni kellett volna őket, így sem a felnőttek, sem a gyerekek nem lehettek volna igazán felszabadultak. – Nem árt tehát néha tisztázni a másik előtt, hogy mit miért mondunk.
3 Egyszerre egy dologra érdemes koncentrálni! Ha túl sok kérdést próbáltok egyszerre megbeszélni, akkor összekeverednek a dolgok, és nagyobb a félreértések veszélye. Különösen indulatosabb viták esetén figyelhető meg, hogy a felek egyre több régebbi sérelem bedobásával próbálják leteríteni a másikat; így egy idő után már senki nem tudja, miről is vitatkoznak igazán. Az ilyen mérkőzések romboló hatása abból adódik, hogy azt az érzést keltik a partnerekben, hogy a kapcsolatukban valami alapvető baj lehet – pedig inkább azon kéne elgondolkodniuk, hogyan csiszolhatnának vitastílusukon.
4 A problémákkal legjobb azonnal, helyben foglalkozni. Ekkor ugyanis még esetleg van esély a dolgok megváltoztatására is. – Ha nincs kedved megnézni azt a filmet, amit a partnered kiválasztott, jobb, ha még az indulás előtt közlöd ezt vele, s nem a mozi után fogsz vég nélküli panaszkodásba. – Sokan próbálnak nem tudomást venni bizonyos problémákról: a „ha nem látom, nem is létezik” viselkedés a katasztrófák kipróbált receptje. Ilyenkor vagy az történik, hogy az elfojtott apró irritációk tömege egyszer csak elviselhetetlenné válik és robban, vagy a pár addig tanulja a folytonos kitérőket, míg végül a kapcsolatból is kitérnek. – Ha képtelenek vagytok szembenézni a problémákkal, akkor mindketten úgy fogjátok érezni, hogy a másik „engem nem ért meg, nem vesz rólam tudomást”. Ennek meg az lehet a vége, hogy elválnak útjaitok. Jobb tehát a kis karcolásokat azonnal orvosolni, s nem hagyni, hogy a seb elmérgesedjen.
5 Hajlamosak vagyunk néha azt hinni, hogy tudjuk, mit gondol a másik. Máskor meg úgy érezzük, hogy partnerünknek egyszerűen tudnia kell, hogy mi mire gondolunk, vagy legalábbis: „ha szeretne, tudná”! Pedig sokszor mi magunk sem tudjuk pontosan, mit is akarunk, és miért. Hogy várhatnánk hát el ezt a másiktól? – Kerüld el azokat a kijelentő mondatokat, amelyek úgy kezdődnek, hogy „Szerinted…” vagy hogy „Te úgy érzed…”, „Te úgy gondolod…”. Inkább kezdd úgy, hogy „Én úgy érzem, hogy te úgy gondolod…”, mert így a partnered tud korrigálni, és el tudja mondani, hogy valójában mit gondol vagy érez.
6 Válaszd szét a cselekvést és a személyt! – Mindannyian utáljuk a kritikát, mivel félelmet ébreszt bennünk: arra emlékeztet bennünket, hogy nem is vagyunk annyira szeretnivalók, amennyire szeretjük magunkat elképzelni, és esetleg elveszíthetjük azt az embert, akit szeretünk. A kritika védekező állásba kényszerít bennünket, és ilyenkor hajlamosak vagyunk áthágni a kommunikációs aranyszabályokat. Kevéssé bántó viszont, ha nem a személyről, hanem a cselekvésről beszélsz kritikusan. Ne azt mondd, hogy „Úgy felidegesítettél!”, hanem azt, hogy „Nagyon idegesített, amit csináltál.” Például: „Nagyon feldühített, amikor a szoba közepén hagytad a cipődet, amiben majdnem kitörtem a nyakamat.” Az előbbi panasz ugyanis egy meghatározott szituációhoz kapcsolódik, és nem arról szól, hogy „Te MINDIG szétdobálod a cipőidet!”. Nehéz elviselni a kritikát, mégis könnyebben elfogadjuk, ha egy bizonyos cselekedetünket helytelenítik, mint ha egész személyünkről születik negatív ítélet.
7 Az általános panaszok helyett hasznosabbak a konkrét megfigyelések. Egyrészt az általánosságok valahonnan mindig cáfolhatók egy-egy ellenpéldával. Másrészt a konkrét dolgokra könnyebb reagálni: a kisebb konkrét változtatások szükségességét általában könnyű belátni, ha felhívják rá a figyelmünket.
8 A matektanáromnak soha nem volt elég csak a végeredmény, mindig tudni akarta, hogyan jutottam el odáig. A levezetések nem csak a matematikai feladványoknál fontosak. Jó, ha tudjuk, hogy partnerünk milyen feltételezések alapján jutott el egy bizonyos döntéshez, különösen, ha az adott döntést rossznak tartjuk. Persze néha nehéz felfedni ezeket a zavaros gondolatokat, melyek a döntést megelőzik. Mégis e „levezetésekkel” sokszor sokkal érthetőbbé válnak a másik, általunk esetleg értetlenkedve fogadott tettei.
9 Sokak számára lehetetlen feladat az, hogy egyenesen kimondják, mit akarnak. Például azt mondják: „Nagyon fáradt vagyok, nincs kedved véletlenül ma este főzni…?” – célozgatnak, utalásokat tesznek, és reménykednek, hogy partnerük majd veszi a lapot. Mások viccbe ágyazva, a humor segítségével próbálják üzeneteiket közvetíteni. Ám így mindig fennáll a félreértés vagy a tudomásul sem vétel esélye. Ezért a legjobb megoldás, ha szépen, egyszerűen, egyenesen elmondod, hogy pontosan mit is akarsz.
10 Partnerünket gyakran tudósítjuk arról, hogy mi az, amit nehezményezünk a viselkedésében, míg arról kevesebb szót ejtünk, hogy mi az a sok jó dolog, amit szeretünk benne. A jó dolgokat természetesnek vesszük, illetve úgy gondoljuk, a másik már úgyis tudja, hogy szerintünk melyek az ő számos jó tulajdonságai. A bókok pedig sosem ártanak! Ha emlegeted partnered jó vonásait is, netalán megköszönöd kedvességeit, akkor örömet szerzel neki, s így adott esetben a kritikát is jobban tudja majd viselni. Nos, nézz magadba: mikor dicsérted meg legutóbb a partneredet? És mikor panaszkodtál legutóbb?
11 A jó kommunikáció közös felelősség: ha valamilyen probléma adódik, mondd el a másiknak, ne várd meg, amíg rákérdez. Ha viszont úgy érzed, hogy őt bántja valami, kérdezz rá, mi az, és ne várj arra, hogy majd csak elmondja valamikor.
12 Vitatkozni lehet. Sokan azt gondolják, hogy egy jó kapcsolatban nincsenek viták. Pedig csak a szegényes kapcsolatok nélkülözik a konfliktusokat, hiszen éppen ezeken keresztül ismerjük meg egymást, tanulunk meg békét kötni és együtt élni. A vitatkozás hiánya gyakran a problémák szőnyeg alá söprését jelzi, ettől azonban nem oldódik meg semmi, és a kapcsolat is visszafejlődik. A vitatkozások csak akkor romboló hatásúak, ha nem vezetnek közösen kialakított megoldásokhoz. Illetve akkor, ha ugyanazon dolgok körül folynak, és azok örökösen ismétlődnek. Ez esetben azonban valószínűleg segítségedre lehet, ha figyelmesen átolvasod és megfontolod a jó kommunikáció tizenkét aranyszabályát!
Fordította: Takács Judit
