Azt a lépést nevezik coming outnak (angol szó), magyarul előbújásnak, előjövésnek vagy feltárulkozásnak, amikor valaki elmondja egy másik embernek (vagy nagyobb nyilvánosság előtt felvállalja), hogy meleg vagy leszbikus (esetleg biszexuális vagy transzszexuális). A coming outra – jó esetben – szabad elhatározásból kerül sor, általában azért, mert a melegeket zavarja, ha nem lehetnek őszinték azokhoz az emberekhez, akik fontosak számukra (családtagjaikhoz, barátaikhoz, kollégáikhoz stb.), ha nem számíthatnak arra, hogy ezzel együtt is elfogadják és szeretik őket, és mert sokszor úgy érzik, hogy a másik emberrel eltávolodtak egymástól amiatt, hogy elhallgatták előle életüknek ezt a vonatkozását.
Erre a lépésre általában akkor érdemes sort keríteni,
ha biztosak vagyunk benne, hogy valóban a saját nemünkhöz vonzódunk,
ha ezt a hajlamot elfogadtuk magunkban, nem vagyunk depressziósak, nincs bűntudatunk emiatt és kellően szilárd az önbecsülésünk,
ha alapjában véve jó a kapcsolatunk az illetővel, tudunk számítani a szeretetére, még ha bele is telik egy kis időbe, amíg minden visszatér ezután a rendes kerékvágásba,
ha felkészültünk lelkileg minden lehetséges fogadtatásra, és van kihez fordulnunk akkor, ha a dolog nem a legmegfelelőbben alakul,
ha tudunk a másiknak ismeretekkel szolgálni a homoszexualitásról (akár nemcsak szóban, hanem írott anyaggal is),
ha jó a légkör és mi is nyugodtak vagyunk,
és ha tényleg, belsőleg is szükségét érezzük ennek az adott időben.
Ha heteroszexuális vagy, és egy meleg ismerősöd nemrég osztotta meg veled ezt a tulajdonságát, akkor
erősítsd meg benne, hogy továbbra is szereted;
ne bánj vele másként, mind eddig;
ne mondd el senkinek az ő beleegyezése nélkül;
ne gondold, hogy önszántából választotta nemi irányultságát;
Tudd, mire számíts! – egy amerikai apa írása melegeknek és leszbikusoknak, akik azon töprengenek, beszéljenek-e szüleikkel a melegségükről, és ha igen, hogyan (Mások, 1999/6.)