Mi ez az egész…?

Működik egy ilyen izé itten, Magyarországon, immáron 1996 óta. Valami, ami nem egyház és nem párt. Valami köze van a kereszténységhez… Valami köze van a melegséghez… – Ezen az oldalon igyekszünk röviden összefoglalni, mi is tulajdonképpen az Öt Kenyér Közösség, mi okból és milyen célból jött létre. Néhány gondolat erejéig utalunk az „eszmei háttérre”, a hasonló szervezetekre, az előzményekre. Kiderül, hogy mivel foglalkozunk, és megemlékezünk arról is, amit eddigi történetünkben eredményként könyvelhetünk el. Végül megtalálható itt a szükséges információ arra az esetre, ha fel szeretnéd venni velünk a kapcsolatot.

Mikor, miért, hogyan…?

Az Öt Kenyér Keresztény Közösséget 1996 augusztusában katolikus hívők alapították azzal a céllal, hogy lelki hátteret biztosítson azon férfiak és nők számára, akik a hivatalos egyházi nézetek ellenére hiszik, hogy Isten ingyen szeretetből, Jézus Krisztus által meghívta őket az üdvösségre, ugyanakkor tényként ismerték fel életükben homofil, illetve homoszexuális beállítottságukat.

Az igények az évek során kibővítették a kereteket: szigorúan katolikusnak indult csoportunk ma ökumenikus keresztény közösség, amelyhez nemcsak keresztények csatlakozhatnak, hanem bárki, aki hajlandó együttműködni velünk; másfelől többnyire melegek vagyunk, de heteroszexuálisokat is szívesen látunk. Az alapítástól mostanáig több százan keresték meg a közösséget levélben vagy személyesen; volt, aki csak érdeklődött, mások néhány hétig, hónapig jártak, és vannak, akik időről időre visszatérnek. A heti összejöveteleken átlagosan 15–20 fiatal és kevésbé fiatal vesz részt.

Az Öt Kenyér Keresztény Közösség elsősorban azoknak a melegeknek kíván támaszt nyújtani, akik keresztényként szeretnék megélni irányultságukat, megoldást keresve a felmerülő problémákra. Hosszabb távon szeretnénk eloszlatni a társadalom téves előítéleteit, amelyeket gyakran egyházi körökben is támogatnak. Részt kívánunk venni a melegek elleni ellenszenv, agresszió, illetve az azt pártoló nézetek leküzdésében, hogy könnyebbé váljon a vallási, identitásbeli vagy más gondokkal küszködő melegek sorsa. Végül, de nem utolsósorban megpróbálunk hiteles képet adni a nem hívő melegeknek (és másoknak) a krisztusi örömhírről.

A háttér: egyházak és melegek

A történelmi egyházakban – és számos kis egyházban, szektában – uralkodó többségi teológiai vélemény szerint a homoszexualitás erkölcsi értelemben bűn, az Istennel való szembefordulás látványos megnyilvánulása. Ezért részükről a melegségre és a melegekre adott válasz az esetek túlnyomó részében az elutasítás, megvetés és kiközösítés; jobb esetben is a „gyógyító beavatkozás” szándéka. Ám még a segítő szándék is a legtöbbször visszásan sül el, hiszen a homoszexualitás kérdéskörében teljesen tájékozatlan emberek (papok, közösségvezetők, felkészületlen lelkigondozók) ideológiai alapon, kéretlenül akarnak változtatásokat eszközölni a másik ember életében. Ez tipikusan „elefánt a porcelánboltban” típusú szituációt eredményez.

Az elutasítás felekezetenként, de gyakran lelkészenként is különböző indokokkal, különböző mértékben jelentkezik. Van, aki a homoszexualitást betegségnek gondolja, és makacsul gyógyítani kívánja. Mások magát a hajlamot tartják bűnösnek – egyesek kifejezetten ördögi megszállottságnak –, és megtérésről, illetve exorcizmusról beszélnek. A hagyományos vélekedések közül még az a legelfogadóbb, amelyik – ésszerűen – megkülönbözteti a homoszexuális hajlamot a homoszexuális nemi aktustól, s míg az előzőt nem tartja bűnös cselekedetnek – lévén nem is cselekedet, hanem folyamatos állapot –, a hajlamból adódó szexuális aktivitást erkölcsileg elfogadhatatlannak tekinti. Ezt az álláspontot képviseli ma hivatalosan a Római Katolikus Egyház, s a meleg ember számára lehetséges életformaként kizárólag a teljes szexuális önmegtartóztatást tartja megengedhetőnek.

Az elutasítást az egyház meglehetős következetességgel gyakorolja, és érveit egyrészt bizonyos bibliai idézetekkel támasztja alá, másrészt a természeti törvény egyetemességére hivatkozik. Azonban napjaink teológiája nem tudja megkerülni a tudományos kutatások során felismert lélektani és szociológiai törvényszerűségeket, s ennek következtében a természeti törvény hajdan kikezdhetetlennek vélt fogalma ma meglehetősen gyenge lábakon áll. Az, hogy a homoszexualitással kapcsolatban a Római Katolikus Egyháznak nincs végleges és a tévedhetetlenség szándékával definiált álláspontja, filológiai és dogmatörténeti tény. A vonatkozó bibliai helyekről pedig – mint tulajdonképpen az egész Szentírásról – kimutatták, hogy értelmezésük korántsem egyértelmű és vitán felüli.

Ezért nem használtuk az „egyértelmű álláspont” kifejezést, s ezért beszélünk csupán többségi teológiai véleményről. A többség mellett a kisebbség világszerte mind markánsabban képviselteti magát. Egyre többen gondolják azt, hogy a homoszexualitás és a keresztény hit szembeállítása a társadalmi „fejlődés” hordaléka, s hogy ez az ellentét a kinyilatkoztatásból nem következik.

Az Öt Kenyér Közösség azt az álláspontot képviseli, hogy a homoszexuális cselekedet önmagában nem erkölcsi kategória, és két azonos nemű ember kapcsolatát ugyanolyan elv alapján lehet csak megítélni, mint két különnemű emberét.

Hasonlóságok, előzmények

A magyarországi meleg mozgalomra, csakúgy, mint a teológiai életre jellemző, hogy körülbelül 25–30 évvel le van maradva Amerika és Nyugat-Európa mögött. „Odakint” egy igényesebb könyvesboltban külön polcot foglalnak el a meleg és leszbikus témájú szakkönyvek, s ezen belül számos kötet foglalkozik a homoszexualitás és a kereszténység viszonyával, mind teológiai, mind vallásszociológiai megközelítésből. Ezek a könyvek természetesen nem az égből pottyannak le, hanem valakik írják őket, akik mögött közösségek, teológusok, papok, nemritkán püspökök állnak. Amerikában, ahol nem extra dolog egy-egy új felekezet, több kifejezett „Gay Church” (meleg egyház) létezik. Svájcban, a protestantizmus őshazájában több kantonban egyházi áldással adják össze az azonos nemű párokat. Nyugat-Európában több katolikus meleg közösség van, amely a megyéspüspök tudtával és áldásával működik.

Magyarországon az első ilyen kezdeményezésre 1993. november 1-jén került sor, amikor Budapesten, egy belvárosi sörözőben három meleg fiatalember aláírta a Bíborpalást Katolikus Homoszexuális Közösség alapító okiratát. A névadást a Máté 27,28 motiválta: a római katonák Jézust többek között azzal csúfolták meg, hogy bíborpalástot dobtak rá, és gúnyból hódoltak neki. Ez az igazságtalanság, meg nem értés és embertelenség – mondták az alapítók – kifejező erejű jelképe annak a bánásmódnak, amelyben a melegeket részesíti mind az egyház, mind a társadalom.

A Bíborpalást volt a hazai keresztény meleg élet tanulópénze: mintegy másfél évig működött, különböző intenzitással, átlagosan 5–10 fő részvételével. Jellegét tekintve leginkább egy karizmatikus bázisközösségre emlékeztetett, de a tagok különböző szellemi és lelki háttere, a koncepciók körvonalazatlansága, és nem utolsósorban a tapasztalatlanság miatt a kezdeményezés apránként elhalt.

Amit eddig tettünk és amit most teszünk…

A közösség neve eredetileg Öt Kenyér Katolikus Baráti Kör volt. Az egész úgy indult, hogy 1996 nyarán néhányunkban feltámadt az igény, hogy keresztény hitünket közösen éljük meg, és ott folytassuk, ahol a Bíborpalást egy évvel korábban abbahagyta. Hetente egyszer összejöttünk; a program bibliaolvasás, szabad ima, teológiai kiselőadás, alkalmanként szentmise volt. Aztán, ahogy elkezdtek mások is érdeklődni, fölmerült a strukturáltság igénye. Ennek jegyében elképzeléseinket és működési elveinket egy meglehetősen aprólékos alapszabályban rögzítettük, s a baráti körből közösség lett, rendes és ideiglenes tagokkal, háromtagú vezetőséggel és elnökkel, valamint egy jó pár oldalas Hitvallással, amely a Római Katolikus Egyház dogmatikus tanítását foglalta össze.

Aztán persze kiderült, hogy többen és többfélék vagyunk, mint ahogy azt íróasztal mellett elterveztük. Először abban állapodtunk meg, hogy a katolikus tagok esetleges protestáns partnere, élettársa vendégként jelen lehet az összejöveteleken. Később az akkori vezető – egy katolikus pap – irányításával létrejött egy külön protestáns csoport, amely azonban egy-két hónap után befulladt.

Hamarosan beláttuk, hogy kicsi ez az ország ahhoz, hogy „felekezetesdit” játsszunk benne. Nem mondhatjuk azt pl. egy evangélikus homoszexuális fiatalembernek, aki kétségbeesetten keres egy fület, amelyik meghallgatja, egy szájat, amelyből vigasztaló szavakat hall, hogy eredj, keress magadnak egy evangélikus meleg közösséget, amikor tény, hogy ilyen nem létezik. A szigorú szerzetesi regulára emlékeztető alapszabályt és a hitvallást elraktuk a fiók aljába. Idealizált emberképek helyett elkezdtünk egymással mint valós problémákkal küzdő valós emberekkel foglalkozni. Jelenleg a tagság egyetlen feltétele, hogy – amint az angyalok mondták – „jóakaratú ember” legyen, aki hozzánk akar tartozni. Tapasztaltuk, hogy aki valamiért nem illik közénk, az szankciók nélkül, magától is lemorzsolódik.

A heti alkalmak elején egy kb. húszperces, saját összeállítású paraliturgiát imádkozunk: ez zsoltárokból, énekekből, könyörgésekből áll. Az összejöveteleken a beszélgetés dominál, ennek kiindulópontja többnyire egy szentírási szakasz, amellyel kapcsolatban ki-ki elmondhatja véleményét, gondolatait. Tesszük mindezt némi harapni- és kortyolnivaló mellett. Gyakori, hogy a végére teljesen elkanyarodunk a témától, ami nem baj, mert elsődleges célunk nem kifejezetten a Biblia tanulmányozása, hanem egymásnak, s egymáson keresztül Istennek a megismerése.

Különfélék vagyunk. Vannak köztünk rejtőzködők és vannak meleg mozgalmárok. Utóbbiak tevékenységének köszönhetően a közösség apránként kilépett a maga bezártságából. Hirdetésünk hónapról hónapra megjelenik a Mások c. folyóiratban.

Konkrét tevékenységünkről a Tablóban olvashatsz!

A nevünkről…

Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” (János 6,4–14)

Amint az alapszabályban fogalmaztunk hajdan: „Isten nagy céljai megvalósítására kicsi eszközöket használ. Hisszük, hogy akik a társadalom szemében kicsik vagyunk, Isten kezében erősek és hatékonyak lehetünk az Egyház építésében és a világ igazabbá formálásában.”

„Keresztény” – ennek több oka is van. A nyilvános elnevezés mindig ez volt, mert mind az egyházjog, mind a polgárjog feltételekhez köti a „katolikus” szó használatát egy egyesület elnevezésében. Magunk között azonban katolikusnak neveztük a közösséget, mindaddig, amíg az említett szemléletváltozás – az ökumené irányába való nyitás – be nem következett.

A magától értetődő elnevezés a „homoszexuális közösség” lett volna – ez volt hajdan a Bíborpalást titulusa is –, már amennyiben azt akartuk volna hangsúlyozni, hogy tagjaink egyértelműen melegek. Ez azonban nem áll fenn, vagy ha igen, akkor is csupán esetlegesen. A lényeg, és erre utal az „a homoszexuálisokért” kifejezés: az Öt Kenyér Közösség célja, aktuális összetételétől függetlenül, hogy a melegeket segítse, és a rendelkezésére álló lehetőségekkel emberi érdekeiket képviselje.

Ha kíváncsi vagy ránk…

… akkor először is időzz el egy kicsit honlapunkon.

• Az Olvasóteremben sok könyvet, tanulmányt, cikket, gondolatot gyűjtöttünk össze. Számos gondolat szerepel ott arra nézve is, amire jelen sorokban csak utaltunk, konkrét adatok nélkül.
• A Kitekintésben általunk érdekesnek tartott linkeket találsz, tematikusan csoportosítva.
• A Kérdések – válaszok között a „Gyakran Ismételt Kérdésekre” (FAQ) adnánk feleletet – már amennyiben e kérdéseket az emberek valóban gyakran feltennék. Sajnos tapasztalatunk szerint a legtöbben nem kérdeznek, mert átlagosan művelt emberként meggyőződésük, hogy mind vallási, mind melegügyekben kielégítően tájékozottak. Mindenesetre ezen a folyamatosan bővülő oldalon három témát járunk körül: a kereszténységet (melegségtől függetlenül), a homoszexualitást (vallástól függetlenül), illetve a kereszténység és a melegség összeegyeztethetőségének a kérdését.
• A Tudáspróbának alávetve magad könnyen választ kaphatsz arra, hogy egyáltalán érdemes-e ezen kérdések között bogarásznod.
• A Vendégkönyv lehetőséget ad gondolatok megvitatására; ide írhatod meg a véleményedet, tetszésedet, nemtetszésedet, és olvashatod mások véleményét.
• Egy falat kenyér is megmenthet valakit az éhhaláltól. Számunkra kedves gondolatokat, történeteket szeretnénk itt veled megosztani, amelyek különböző módon, néha nagyon áttételesen, de mind az általunk hitt Örömhírből adnak ízelítőt.

• Az S.O.S.-re kattintva talán segítséget kaphat akut krízis, végveszély esetén az, aki úgy érzi, hirtelen összeomlott körülötte a világ.
• „Meg kell halniuk” – vicsorogja harciasan egy halálfej, történetesen a jobb szélen. Tudjuk, hogy sokan ezt kívánják nekünk – hozzájuk fordulunk itt egy kéréssel.

S ha ezek után még mindig kíváncsi vagy, esetleg szeretnél hozzánk csatlakozni, vedd fel velünk bátran a kapcsolatot! Tudjuk, hogy ami Téged illet, akár ide is írhatnánk a találkozóink helyét , de erre az oldalra más is idetévedhet, akit nem a szimpátia vezérel.

Először a vezetőnk fog személyesen beszélgetni veled, majd meghívunk a minden hónap első vasárnapján tartott istentiszteletünkre és az azt követő közös ünneplésre, ahol találkozhatsz, imádkozhatsz, beszélgethetsz a közösség tagjaival. Lehetőséget kapsz eldönteni, elképzelhetőnek tartod-e, hogy velünk tarts a jövőben. Az itt tapasztaltak alapján tovább morfondírozhatsz azon, tud-e neked a közösség valamit nyújtani, esetleg te tudsz-e nyújtani valamit a közösségnek.

Pozitív döntésed esetén kérheted a közösség vezetőjétől a felvételedet az ideiglenes tagok közé. Ezt követően rendszeres résztvevője lehetsz a csütörtöki összejöveteleinknek is. Amennyiben úgy döntöttél, hogy szeretnél közénk járni, és a közösség is lehetségesnek tartja a Veled való együttműködést, a három hónapos ideiglenes tagság elteltével a közösség tanácsadói testülete határoz a teljes jogú taggá válásodról. Mint már írtuk, jelenleg a tagság egyetlen feltétele az, hogy a csatlakozni kívánó „jóakaratú ember” legyen. Ha valaki baseball-ütővel és a melegek széttépésére beidomított farkaskutyájával jelenik meg, avagy gúnyosan kacag azon, hogy micsoda marhaság a harmadik évezredben még mindig Istenben hinni – ilyen esetben elképzelhető, hogy az illető nem kap meghívást a zártkörű alkalmakra. Megjegyzendő, hogy ilyen eset (hon)lapzártáig nem fordult elő, és kevéssé valószínű, hogy akit a fenti érzések fűtenek, abban a kíváncsiság kitart a további találkozókig.

A közösség képviselőjét elérheted a (06 20) 94-555-94 mobilszámon. Amennyiben a honlapon nem találtál megfelelő információt, vagy bővebben érdekel a közösségünk élete, írhatsz e-mail címünkre is: otkenyer@otkenyer.hu.

Az Öt Kenyér Közösség – informális voltából adódóan – önfenntartó. Költségeink fedezésére a tagok havi, önként vállalt mértékű tagdíjat fizetnek (amelynek összegéről kizárólag ők maguk, valamint a pénzkezeléssel megbízott testvérek tudnak). Az így befolyt összegből finanszírozzuk a beszélgetés hevében elfogyasztott elemózsiát, az esetleges kiadványaink, szóróanyagaink kapcsán felmerülő, valamint a postafiók és a honlap fenntartásából adódó költségeket. Amennyiben szeretnél bennünket, illetve céljainkat anyagilag is támogatni, a 11713005-20386324 számú bankszámlára érkező adományaidat köszönettel fogadjuk.