Mások: Van-e elég tapasztalat arra nézve, hogy a melegek vagy a meleg párok által nevelt gyerekekből milyen szexuális identitású és mennyire kiegyensúlyozott felnőttek válnak?
Kiss Zoltán: Tavaly jelent meg egy dél-kaliforniai egyetem tízéves kutatását összefoglaló könyv, amelyben a meleg és biszex apák családjában felnövő gyerekeket, a család légkörét, a gyerekek lelki állapotát, illetve azt vizsgálták, hogy meleggé válik-e az ilyen környezetben nevelkedő gyermek. Azt találták, hogy nem az apa nemi hovatartozásától, hanem a család légkörétől, a gyerek iránt megnyilvánuló szeretettől és odafigyeléstől függ, hogy milyen egészségesen nő fel a gyerek, és értelemszerűen nevelőszülők esetére is ez vonatkozik. Ami a gyermekek felnőttkori szexuális irányultságát illeti, nem valószínűsítik a homoszexuálissá válást gyakoribbnak, mint egyéb családokban.
M.: Előfordulhat, hogy a gyerek meleggé válik csak azért, mert egy meleg pár a saját kapcsolatát nem titkolva neveli fel? Lehetséges, hogy az ő példájukat magáévá teszi, hogy tőlük tanulja a nemi szerepet?
K. Z.: Ez nagyon bonyolult kérdés. A hatvanas évek végén kilenc faktort gyűjtöttek össze azzal kapcsolatban, hogy mi van vagy lehet hatással arra, hogy egy ember homo-, vagy biszexuális irányba fejlődik. A genetikai adottságoktól kezdve a magzati életszakaszon és a csecsemőkoron keresztül egészen a serdülőkori hormonális viszonyokig nagyon sok minden belejátszik a jelenség kialakulásába, és természetesen nem hagyható ki a neveltetés és egyéb kulturális tényezők. Ezek a mai tudásunk szerint is szinte mind befolyásoló tényezők lehetnek, de semmiképpen nem ezek közül kiragadott egy-egy faktor! Emiatt nem könnyű felelni arra, hogy milyen irányba módosítja a gyerek fejlődését, ha egy meleg párnál nevelkedik.
Az eddigi tapasztalatok szerint az alapvető szexuális irányultság a környezet által csak átmenetileg módosítható. Azonban az egészen biztos, hogy szükség van a különböző szerepmintákra, amelyek beépülhetnek a gyermek személyiségébe. Nem olyan nagy baj, ha ezeket a mintákat nem közvetlenül a családban észleli a gyermek. Egy kedves nagymama, a család baráti körének egy heteroszexuális tagja is lehet az a személy, aki jó és intenzív kapcsolatban van a gyerekkel.
Az óvónők, a pedagógusok, sportok esetén az edzők mind-mind adhatnak pozitív és heteroszexuális viselkedésmintákat. Fontosak tehát azok a személyek, párok, akik elviszik a gyereket kirándulni, vagy egy csapatban, társaságban közös programokon vesznek részt. Így a gyerek mindennapjaiba beleszövődik az a felismerés, hogy sokféle módon lehet ebben a világban jól élni. Ahogy a nemi identitása kezd kialakulni, annak megfelelően „válogathatja” ki azokat az érzelmi viszonyulásokat, magatartásmintákat, amik alapján teljesen egészségesen tud élni, heteroszexuális életet is.
Nagyon nehezítheti a helyzetet, ha az óvodában, az iskolában, lakóhelyen elutasító környezetbe kerül egy meleg szülőpár által nevelt gyerek. Ez sérülékennyé teszi a gyereket (és persze ugyanakkor nagyon alakítja, finomítja is az érzelemvilágát, szociális alkalmazkodókészségét), hiszen olyan konfliktushelyzetekbe kerül, amibe egy heteroszexuális családban élő gyerek nem.
M.: Egy olyan gyerek, aki az azonos nemű gyerekek iránt érez vonzódást, akinek az érdeklődése a homoszexualitás irányába mozdul el, vajon az apjával vagy az anyjával azonosul jobban?
K. Z.: Mindenkibe mindenfajta családi minta beépül észrevétlenül. Hogy ő melyikeket fogja élni, az a kérdéses. Valószínű, hogy inkább feminin magatartásmintákat észlelhetünk majd az illető gyereknél, ha – mondjuk – egy nagyon szigorú, kemény apja van, amit ő, mint magatartást belül elutasít (és ha azt a környezete is eltűri). Azonban akkor is élni fog benne, de úgy, mint elutasított minta. Ezek nem tudatos folyamatok, ösztönösen „válogatja” össze az ember a rendelkezésére álló minták közül a természetéhez leginkább közelállókat.
M.: Az még csak-csak elképzelhető mindenki számára, hogy egy meleg vagy biszexuális szülő, illetve pár nevel gyereket, de mi van akkor, ha a nevelőszülő olyan transzszexuális, aki teljesen vagy félig megváltoztatta az eredeti nemét? Vagy transzvesztita, és hol férfiként, hol nőként jelenik meg a gyereke előtt.
K. Z.: Erre általánosságban nem nagyon tudok felelni. Ehhez jól kell ismerni az illető személyiségét. Én bízom a kollégáimban, akik Terry Black örökbefogadási pszichológiai vizsgálatát végezték, nyilván figyelembe vették az örökbefogadó nemi irányultságát, hiszen ez bonyolultabbá teszi a helyzetet. Ebben az esetben arra kell különös figyelmet fordítani, hogy a nevelőszülő tudja-e biztosítani azt a kapcsolati mezőt, amelyben különböző, az előbb említett egyértelműbb magatartásmintákkal találkozhat a felnövekvő csecsemő.
Abban biztos vagyok azonban, hogy most a Dani gyereknek csendes otthonra, nyugodt „nevelésre” van szüksége. Visszahúzódó figyelemre, és nem a sajtónyilvánosságra. Ez a mostani reflektorfényben úszó állapot egy olyan pörgést, hajszoltságot idézhet elő a nevelőszülőben, ami zavaró egy Dani-korú csecsemőnek. Arról nem is beszélve, hogy egy gyerek nem lehet eszköze semmiféle politikai, illetve különböző nemi irányultságúak közötti küzdelemnek.
M.: Mostanában egyre gyakrabban hallani azt a melegek örökbefogadását elutasító érvelést, hogy ha nem is lesz szükségszerűen homoszexuális az általuk felnevelt gyerek, de mindenképpen a gúnyolódás céltáblájává válik, amikor a meleg szülő, esetleg mindkét apja vagy anyja érte megy az iskolába.
K. Z.: Az utóbbi évtizedekben hol jobban, hol kevésbé erősödik az oktatási rendszerünkben, hogy hacsak lehet, összevonva neveljék a lehető legkülönbözőbb gyerekeket. Régebben az értelmi és egyéb fogyatékosokat, a mozgássérülteket szinte csak elkülönülten próbálták nevelni. Ez azonban nagyon komoly nehézségeket okozott, és sajnos okoz is aztán a felnőtt életben, a társadalomban. Tudniillik csak úgy tudja megtanulni egy gyerek, hogyan lehet elfogadni a különbözőségeket, fogyatékosokat, hogyha pl. együtt jár óvodába, iskolába velük.
A homo- és biszexuálisokat sem lehet „elszigetelni”, hiszen egyes becslések szerint legalább a felnőttek tíz százalékáról van szó. Sok ilyen módon nevelkedő gyerek él a környezetünkben. Valójában az ezt körüllengő titokzatosság, előítélet-tömeg, intoleráns beavatkozások sorozata sokkal többet árthat, mint az, hogy az egyik vagy mindkét szülő meleg. Sokkal hasznosabb lenne az érintett gyerekeknek a toleránsabb társadalmi környezet és a szülők által megteremtett nyíltabb, „megbeszélősebb” világ, bármennyire is nehéz.
Láner László
Kapcsolódó anyagok:
