a non posse ad non esse – Helyes logikai következtetés a „nem lehet”-ről a „nem létezik”-re. Pl. ha elméletileg bizonyítottuk, hogy oxigén nélkül az élet lehetetlen, akkor ebből következik, hogy oxigénmentes közegben nem fogunk élőlényeket találni.
a posse ad esse – Hibás logikai következtetés a „lehet”-ről a „létezik”-re. Pl. elvileg a feketerigó lehetne világoskék is – de nem az.
ab esse ad posse – Helyes logikai következtetés a „létezik”-ről a „lehet”-re. A precedens általános érvényű megfogalmazása.
actus – potentia (Megvalósultság – képességiség) – Arisztotelésztől származó fogalompár, amely a skolasztikában nagy jelentőségre tett szert. Eszerint egy tulajdonságra nézve minden létező vagy actusban vagy potentiában van, s e kettő egy időben kizárja egymást. Az egyikből a másikba való átmenetet nevezzük változásnak. (A tűzhely pl. aktuálisan forró, potenciálisan hideg; a rajta levő fazék víz aktuálisan hideg, potenciálisan forró. Az almamag aktuálisan almamag, potenciálisan almafa stb.)
actus hominis (Az ember cselekedete) – Olyan cselekedet, amelyből a tudatosság és/vagy a szabad beleegyezés hiányzik; végrehajtóját nem terheli erkölcsi felelősség.
actus humanus (Emberi cselekedet) – Tudatosan és szabad akarati beleegyezéssel véghezvitt cselekedet, amelyért végrehajtója erkölcsi felelősséggel tartozik.
actus purus (Tiszta megvalósultság) – A skolasztikában Isten egyik megnevezése, amely arra utal, hogy Istenben minden (emberi értelemmel megfogalmazott) tulajdonság tökéletes és maximális, nincs benne semmi potentia, azaz meg nem valósult képességiség, ebből adódóan változhatatlan.
áldás – Szertartás, amelyben az Egyház egy személyt vagy dolgot Istennek ajánl, s kéri rá a kegyelmet és segítséget.
állapotszentség – Tartós életállapotok megáldása szentségi formában. Az egyházi rend és a házasság közös elnevezése.
anathema – Kiközösítés. Kihirdetett dogmák végén szerepel bevett formulaként: „~ sit”, azaz „Legyen kiközösítve”. Ez annyit jelent, hogy aki az adott hittételt elutasítja, kiközösíti magát az Egyházból.
angyalok – (Gör., angelosz = hírnök.) Isten által teremtett anyagtalan, tisztán szellemi, személyes létezők. „Rendszertanilag” a démonok is ~, de a köznapi szóhasználatban azokat nevezzük ~nak, akik kitartottak Isten szeretete mellett.
apostol – (Gör., aposztelló = elküld.) Jézus 12 kiválasztott tanítványa, az Egyháznak mint szervezetnek első vezetői.
ateizmus – Isten létének elvi vagy gyakorlati tagadása.
áteredő bűn – Az emberiség a kezdetekkor bűnt követett el, azaz elszakadt Istentől (L. Ádám és Éva története). Ez a bűnállapot összes következményével együtt kihat minden emberre, függetlenül a személyes bűnöktől. Az ~t eltörölni, az Isten és ember között létrejött szakadékot áthidalni csak Isten tudja, s ezt meg is tette, amikor Jézus halálával és feltámadásával megváltotta a világot.
bálvány – Klasszikus értelemben az istenként imádott szobrokat nevezik így. Átvitt értelemben ~nak nevezzük mindazon létezőket, amelyek az ember értékrendjében megelőzik Istent (pénzimádat, sztárkultusz, karrierhajszolás stb.).
betegek kenete – Szentség, amelyben az Egyház imájára Jézus megerősíti a szenvedő beteget; számtalan esetről tudunk, amikor a ~'-nek kiszolgáltatása közvetlenül testi gyógyulást eredményezett. A Zsinat előtt „utolsó kenet”-nek nevezték.
Biblia – L. Szentírás.
biszexuális – Olyan személy, aki mindkét nem képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.
biszexualitás skálája – Kinsey által összeállított hétfokozatú skála, amely az embereket szexuális viselkedésük alapján osztályozza. A skála két végpontja a kizárólagos hetero- ill. homoszexualitás; a közbülső öt fokozatot a biszexuálisok képezik, férfiaknál több mint 50%-os részarányban.
bocsánatos bűn – Közkedvelt morálteológiai kifejezés; jelentése: kevésbé súlyos dologban Isten akaratával való tudatos, szándékos szembefordulás. A „kevésbé súlyos” fogalma gyakorlatilag definiálhatatlan.
bűn – Tudatosan és szabad akarattal végbevitt rossz cselekedet.
bűnkatalógus – Szent Pál leveleiben gyakori irodalmi műfaj; különböző rossz cselekedetek tételes felsorolása a teljesség igénye nélkül, figyelmen kívül hagyva a körülményeket. Ilyen ~ az 1Kor 6,9k is.
certum-tétel – Teológiailag biztos, de nem tévedhetetlenül előterjesztett hitigazság. Ebből adódóan (és elnevezésével ellentétben) az idők során elvileg módosulhat is.
coitus interruptus – Az ejakuláció előtt megszakított közösülés.
coming out – (angol) Kijövetel; napjainkban elterjedt elnevezése annak, ha valaki szűkebb körben vagy nagy nyilvánosság előtt felvállalja homoszexuális hajlamát.
comprehensio – Egy fogalom tartalmi köre; azon tulajdonságok összessége, amelyek a fogalomról állíthatóak. „Méretét” tekintve fordítottan arányos az extensióval.
cölibátus – Karizma, amely képessé teszi a személyt az Isten országáért vállalt önkéntes szexuális önmegtartóztatásra. A mai katolikus gyakorlat szerint az Egyház olyan férfiak közül választja ki a pappá szentelendőket, akik (elvileg) megkapták a ~ adományát.
deizmus – Filozófiai irányzat, amely elfogadja Istennek mint Teremtőnek a létét, de azt vallja, hogy a teremtés volt Isten utolsó akciója a világban. Következésképpen Istent nem lehet megismerni, nincs kinyilatkoztatás – vagyis az egyes ember számára teljesen mindegy, hogy létezik-e Isten vagy sem. A ~ többnyire a gyakorlati ateizmus intellektualizáló megjelenése.
Dekalógus – Isten ószövetségi tíz parancsának görög elnevezése.
démonok – Isten által teremtett anyagtalan, tisztán szellemi, személyes létezők, akik szembefordultak Istennel, úgy is, mint Legfőbb Jóval, Igazsággal és Szeretettel. E döntésükből adódóan az emberi világban a gonoszság, hazugság és gyűlölet szítói és terjesztői.
deontológiai érvelés – (A görög deon = kötelesség szóból.) Etikai rendszer, amely a cselekedeteket önmagukban értékeli; kategorikusan a „kell” és a „tilos” fogalmában gondolkodik. Egyik kulcsfogalma az in se malum.
distinctio spirituum – Szellemek megkülönböztetése; annak eldöntése, hogy egy-egy jelenség, indíttatás mögött milyen erő húzódik meg: isteni sugallat, démoni késztetés vagy emberi gondolat. A megkülönböztetés elsődlegesen a Tanítóhivatal feladata, de a mindennapokban minden keresztény ember kötelessége. A döntésnek vannak sajátos irányelvei, de van, aki külön karizmát kap hozzá.
dogma – Tévedhetetlen és visszavonhatatlan hitigazság.
dogmafejlődés – 1. Az a sokszor évszázadokig tartó folyamat, amely egy ünnepélyesen definiált hittétel megfogalmazását megelőzi. A konkrét tétel lassan és fokozatosan kristályosodik ki, jóllehet a hitletétemény implicite kezdettől fogva tartalmazta. 2. A dogmákat egy adott kor nyelvén, konkrét szituációban fogalmazzák meg. Maga a tétel visszavonhatatlan, de az értelmezés idővel módosulhat, hangsúlyeltolódások előfordulhatnak.
dualizmus – gnosztikus eredetű téves elképzelés vagy eretnekség, amely a test és lélek, illetve az anyag- és szellemvilág szétválasztható kettősségét tanítja; ezekről mint önálló, egymástól független princípiumokról beszél.
drive – (angol) Hajtóerő, a viselkedést irányító belső ösztönkésztetés.
egyetemes zsinat – A Katolikus Egyház püspökeinek a pápa vezetése alatt történő összejövetele, tanácskozása, hitbeli döntéshozása. Léteznek kisebb volumenű, helyi zsinatok is. Az egyháztörténet zsinatai közül 21-et mondunk egyetemesnek.
Egyház – A világon mindenkor élt vagy élő keresztény hívők közössége. Nem tévesztendő össze a papokkal vagy a Tanítóhivatallal.
egyházi rend – A papság szentsége. Három fokozata van: diakónus, áldozópap (vagy röviden: pap) és püspök. L. még: állapotszentség.
életkorregresszió – A hipnoterápia egyik eszköze, amelynek során a beteg élményszerűen újraéli életének valamely korábbi eseményét, s így rég elfelejtett emlékek kerülhetnek felszínre. Azonban az így kapott beszámolót a pszichológusnak ugyanolyan „kétkedéssel” kell fogadnia, mint bármilyen más felidézést, mert az emlékezést torzító mechanizmusok ilyenkor is felléphetnek. Az ~ korrekt, tudományos eljárás. Nem tévesztendő össze a sarlatán, ún. reinkarnációs hipnózissal.
elfojtás – Az elhárító mechanizmusok egyike: valamely kellemetlen, kínos, szégyellni való vagy félelmet keltő érzés vagy élmény visszaszorítása a tudattalanba. Az elfojtott tudattartalom kerülő úton visszatérhet, jobb esetben álmok, rosszabb esetben neurotikus tünetek formájában.
elhárító mechanizmusok – A psziché énvédő „trükkjei”, amelyekkel a kellemetlen érzéseket eltávolíthatja magától, így az egyén megőrizheti magáról kialakított pozitív képét.
enciklika – pápai körlevél; nem tartozik a tévedhetetlen megnyilatkozások műfajába.
eretnekség – (A görög haireó = válogat szóból.) Valamely dogmának tudatos és makacs, nyilvános tagadása.
eszkaton – Végső idő, a világ végállapota, Jézus dicsőséges eljövetele és az utolsó ítélet után. Eszkatológia: az ~nal és az utolsó idők eseményeivel foglalkozó teológiai tudományág.
etika – Filozófiai tudományág, amely a természetes ész fényénél foglalkozik a létezőkkel, azon belül az emberi cselekedetekkel a jóság szempontjából.
etiológia – Eredetmagyarázat, amely a jelen adottságokat (nevek, földrajzi jelenségek, társadalmi állapotok stb.) a múlt eseményeiből próbálja levezetni.
Eucharisztia – (A görög eukharisztein = hálát adni szóból.) 1. A szentmise elnevezése. 2. Az Oltáriszentség: Jézus valós, testi jelenléte a kenyér és bor színei alatt. Az ~ az egész katolikus hit „csúcsa és forrása”.
evangélium – (Gör., jó hír.) 1. Jézus üzenete, tanítása Isten szeretetéről, az üdvösségre szóló meghívásról. 2. Az erről szóló, sajátos irodalmi műfajú négy szentírási könyv elnevezése.
ex cathedra – (Tkp. ex cathedra Petri = Péter tanítószékéből.) Azokat a pápai megnyilatkozásokat nevezzük így, amelyek során a pápa mint az Egyház legfőbb pásztora, ünnepélyesen, végérvényesen, a tévedhetetlenség igényével hirdet ki valamilyen hit- vagy erkölcstani tételt. Az így kinyilvánított hitigazság dogma.
ex opere operato – Szentségtani szakkifejezés, amely arra utal, hogy a szentség „magából a cselekményből adódóan” hatékony és kegyelemközvetítő, függetlenül a kiszolgáltató és felvevő hitétől vagy emberi tulajdonságaitól.
exegézis – Olyan hermeneutikus szentírásértelmezés, amely a bibliai szövegekhez azon hívő előfeltevéssel közelít, hogy bennük az isteni kinyilatkoztatás rejlik.
extensio – A fogalom kiterjedési köre; azon dolgok összessége, amelyekről az adott fogalom állítható. „Méretét” tekintve fordítottan arányos a comprehensióval.
fenomenológia – A jelenségek szintjén mozgó, leíró tudomány, amely nem kíván foglalkozni a mélyebb, metafizikai vagy teológiai összefüggésekkel.
fundamentalista szentírásértelmezés – Olyan (helytelen) olvasat, amely szerint a Szentírásnak minden kijelentése betű szerint értendő.
gnoszticizmus – Az I. században útjára indult, napjainkig virágzó eretnekség, amely az anyagvilágot rossznak, a sátán művének tartja. Önmegváltást hirdet, amely szerint a titkos tudás üdvözíti egyedül a lelket, a testet pedig le kell rombolni: vagy kegyetlen önsanyargatással, vagy féktelen kicsapongással. A népies keresztény vallásosságot nagyban megfertőző tanítás. Eszmeiségét tekintve a New Age-mozgalom egyik előfutára.
gyónás – Köznapi elnevezése a bűnbocsánat szentségének, amelynek során a pap a Krisztustól kapott hatalommal feloldozza a gyónót a megbánt és bevallott bűnök alól. A feloldozási hatalom tkp. a papsággal együttjáró karizma, amit a pap nem saját érdemei alapján kap. Tehát a bűnbocsánatot nem saját „fejlettebb erkölcsisége” következtében, hanem in persona Christi (Krisztus személyében, az ő megbízása alapján) közvetíti.
halálos bűn – Tudatos és szándékos szembefordulás Isten akaratával valamilyen súlyos dologban. Következménye a „lelki halál”: az Istentől való teljes elszakadás. Gyónásban csak a ~öket kötelező megemlíteni. L. még: bocsánatos bűn, keresztség.
házasság – Állapotszentség; egy egymást szerető férfi és nő szeretetkapcsolatának megáldása. (Vö. 294. lábjegyzet.)
hermafrodita – L. interszexuális.
hermeneutikus szentírásértelmezés – A Szentírás olvasásának korrekt módja, amely figyelembe veszi az adott szöveg irodalmi műfaját, keletkezési körülményeit, a szerző (ha ismert) személyét, tulajdonságait stb. Ellentétben az exegézissel, e fogalom nem feltételezi szükségszerűen az előzetes hitet.
heteroszexuális – Olyan személy, aki kizárólag a másik nem képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.
hierodulia – Pogány vallásokban a (női vagy férfi) szent prostitúció intézménye.
hitletétemény – Jézus személyéről és művéről szóló, az évszázadok során változatlanul és csorbítatlanul továbbadott, alapvető tanítás. Az Egyháznak az apostoli kortól kezdve feladata a ~ gondos őrzése, értelmezése és annak korszerű – ha kell, újraértelmezett – tolmácsolása.
Hittani Kongregáció – A Tanítóhivatal bizottsága Rómában; feladata eligazítást nyújtani vitás teológiai kérdésekben.
hittétel – L. dogma.
homofília – Homoszexualitás; annyiban szerencsésebb elnevezés, hogy nem kizárólag a testiségre helyezi a hangsúlyt.
homofóbia – Homoszexuálisokkal szembeni gyűlölet.
homoszexuális – Olyan személy, aki kizárólag saját nemének képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.
homoszexualitás – Genetikailag meghatározott, szociálisan megerősített, irreverzibilis állapot, amelyben a személy kizárólag saját nemének képviselői iránt képes szerelmet vagy szexuális izgalmat érezni.
imprinting – Bevésődés; valamely korai élmény döntően meghatározó befolyása a viselkedésre és személyiségfejlődésre.
in persona Christi – Krisztus személyében; teológiai szakkifejezés olyan esetekre, amikor a pap nem a saját, hanem Jézus nevében cselekszik, a tőle kapott megbízás alapján. Ilyen alkalom a kenyér és a bor átváltoztatása és a feloldozás (vö. Eucharisztia, gyónás).
in se malum – Önmagában, a körülményektől függetlenül rossz cselekedet (vagy – könyvünkben – szándék).
intentio – Szándék; a cselekvő konkrét célja, amiért tettét végrehajtja. Ennek ismerete nélkülözhetetlen a tett erkölcsi megítéléséhez.
interszexuális – Olyan személy, akinél valamilyen mértékben mindkét nem külső nemi jellegzetességei (elsősorban a nemi szervek) megtalálhatók.
irodalmi műfaj – A gondolatközlés egysége, amit a tartalom, a forma és a Sitz im Leben határoz meg. Az ~ok ismerete és felismerése nélkülözhetetlen feltétele a hermeneutikus szentírásértelmezésnek.
irreverzibilitás – Visszafordíthatatlanság; könyvünkben a homoszexualitás egyik lényegi tulajdonsága.
izoláció – 1. Elszigetelés. 2. Az elhárító mechanizmusok egyik típusa, amikor az egyén a problémától valamilyen más, lehetőleg monoton tevékenységgel tartja távol magát.
Jézus-logion – A Szentírásban vagy más ókori szövegekben található mondás, amit a hagyomány (jogosan vagy tévesen) Jézusnak tulajdonít.
jó – Saját létmódjának és céljának megfelelő. Abszolút módon csak Istenről állítható tulajdonság. Minden létezőt annyiban mondunk ~nak, amennyiben Istenre mint Legfőbb Jóra irányul.
kánon – (Héber; mérce, mérőnád.) Több értelemben használt szó. 1. A szentírási könyvek jegyzéke. 2. A szentmise ún. eucharisztikus imája. 3. Egyházjogi törvénycikk. 4. A Katolikus Egyház által szentként tisztelt személyek jegyzéke.
kárhozat – Eszkatologikus végállapot, az ember örök céljának meghiúsulása. Ha valaki a földi élet végén, az utolsó döntés pillanatában is makacsul nemet mond Isten meghívó szeretetére, akkor Isten tiszteletben tartja ezt a döntést. Az illető így az örökkévalóságban maximálisan nélkülözni fogja minden fajta szeretetnek még a szikráját is, vagyis mérhetetlenül fog szenvedni a magánytól, félelemtől – és elsősorban a meg nem szüntethető önvádtól, hogy sorsát saját maga választotta. A ~ lehetősége dogma, arról viszont nincs és nem is lehet tudásunk, hogy valaki, valaha jutott-e már erre a sorsra. (Vö. üdvösség.)
karizma – Isten ingyenes, gyakran rendkívül látványos adománya, amelyet ugyan az egyén használ, de az egész Egyház kapja. A ~ sohasem cél, hanem mindig eszköz a közösség építésének szolgálatában.
katolikus – (görögül katholikosz; a kata holon = egész szerint kifejezésből.) Egyetemes. Az Egyház egyik jelzője, amely kifejezi a földrajzi és időbeli egyetemességet; azt a tényt, hogy az üdvösségre mindenki meghívást kapott; valamint azt, hogy Jézus a kinyilatkoztatás teljességét rábízta Egyházára. Elvileg helytelen, bár elterjedt (e könyvben is előfordul) az a köznapi szóhasználat, amikor a ~ szót a protestáns ellentettjeként használjuk. Hitvallásuk imádkozásakor a protestánsok is azt mondják: „Hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat.”
kegyelem – Isten élete, szeretete az emberben. Így nevezzük a segítő isteni beavatkozást is. A bűn nélküli állapotot, amikor az ember közösségben van Istennel, a megszentelő ~ állapotának hívjuk.
keresztény – (Gör., khrisztianosz = krisztusi, Krisztushoz tartozó. Nincs köze a kereszt szóhoz.) Olyan ember, aki elfogadta és magára vonatkoztatta Jézus tanítását, őt személyes Megváltójának tekinti, fölvette a keresztség szentségét és tevékenyen részt vesz az Egyház közösségi életében.
keresztség – Az első szentség, amelynek felvételével a személy megszabadul az áteredő bűntől, addig elkövetett személyes bűneitől, részesül a megszentelő kegyelem állapotában, az Egyház tagjává és Isten gyermekévé válik. A ~ eltörölhetetlen jegyet ír a lélekbe, ezért nem lehet megismételni olyan esetben sem, ha valaki hitehagyó lett, utána ismét megtért. A ~ után elkövetett bűnöktől a bűnbocsánat szentségében lehet megszabadulni (vö. gyónás).
kettős szeretetparancs – „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” – Jézus így összegzi az ószövetségi kinyilatkoztatást (Mt 22,37-40).
Kinsey-jelentés – Alfred Kinsey 1948-ban publikált tanulmánya a férfiak szexuális viselkedéséről, amelynek hátterében egy nagy mintán végzett, de nem reprezentatív felmérés áll. A jelentés szerint a szexuálisan aktív férfiaknak mintegy 4%-a kizárólagosan homoszexuális, 10%-a többször, 37%-a legalább egyszer vett részt olyan homoszexuális jellegű testi kapcsolatban, amelynek során eljutott az orgazmusig. E vizsgálat eredményeiből született a biszexualitás skálája.
kinyilatkoztatás – Isten szerető, szabad tette, amelyben feltárja az embereknek önmagát, üdvözítő akaratát és az üdvösség útját. Analóg értelemben magát a teremtést is ~nak nevezzük, mert a Teremtőre következtethetünk belőle. Teológiai értelemben a ~ Ábrahám meghívásával vette kezdetét, a Krisztus-eseményben teljesedett be, és az utolsó apostol halálával zárult le.
Krisztus-esemény – Az üdvösségtörténet középpontja és csúcsa, a kinyilatkoztatás beteljesedése. Azt az eseménysorozatot nevezzük így, amely a Fiúisten Jézusban való megtestesülésével vette kezdetét, folytatódott Jézus működésében: tanításában, csodatételeiben, majd szenvedésében, halálában, feltámadásában, mennybemenetelében, és a Szentlélek pünkösdi kiárasztásával fejeződött be. A ~ igazolt történelmi tény; keresztény vallássá akkor válik, ha az egyes ember igenlően elfogadja vele kapcsolatban személyes érintettségét.
latens homoszexuális – Olyan személy, akit genetikai adottságai homoszexuális viselkedésre predisponálnak, de ez manifeszt módon soha nem nyilvánul meg nála, alkalmasint ő maga sem ismeri fel, mert ilyen irányú késztetéseit elfojtja.
leszbianizmus – Női homoszexualitás.
limbus puerorum – Gyermekek tornáca; az az állítólagos hely, ahol az eszkatonban a keresztség nélkül meghalt gyermekek tartózkodnak. A ~ a teológiai spekuláció malőrjének iskolapéldája, ti. logikai levezetése elvileg helytálló, gyakorlatban azonban ellentmond a kinyilatkoztatásnak, amely az üdvösségen és kárhozaton kívül nem beszél más végállapotról.
magánkinyilatkoztatás – A kinyilatkoztatás nyilvános, mindenkihez szól, nincsenek ezoterikus dimenziói valamiféle „beavatottak” számára. Istennek viszont hatalmában áll, hogy közvetlenül avagy angyalok, szentek közvetítésével ~t adjon az egyes hívőnek. Ez többnyire buzdítás, feddés vagy segítség konkrét élethelyzetekben. A ~ mindig rászorul a megítélésre (l. distinctio spirituum), mert vallásosan hangzó, ám hamis sugallat a démonoktól is származhat. A hiteles ~ egyik legfőbb ismérve, hogy nem áll ellentétben a nyilvános kinyilatkoztatással, és ahhoz nem ad hozzá semmi tartalmi többletet.
mágia – Természetfölötti erők kényszerítése valamilyen (többnyire titkos) praktikával, hogy az emberek rendelkezésére álljanak. A fehér és fekete ~ megkülönböztetése jóindulatú (?) szépítés; végső soron mindkettő a démonokkal való kapcsolatba lépést jelenti. A New Age kedvelt eszköze.
megengedő akarat – Némileg nehézkes megfogalmazása azon tényeknek, hogy a) a világban semmi nem történhet Isten akarata nélkül; b) Isten mint Legfőbb Jó nem akarhat rosszat; ennek ellenére c) mégis van rossz a világban. A teológia úgy okoskodik, hogy Isten azért engedi meg a rosszat, mert van hatalma azt is jóra változtatni, továbbá csak annyiban engedi meg, amennyiben ez nem keresztezi alapvető módon egyetemes üdvözítő akaratát. (L. még: szándékoló akarat.)
megváltás – Jézus Krisztus keresztáldozata árán való megszabadulás a bűn és a halál kényszerétől; a kegyelmi állapot helyreállítása.
mennyország – L. üdvösség.
monda – Az Ószövetségben gyakran használt irodalmi műfaj; a múlt nagy alakjairól szóló egyszerű, de színes elbeszélés. Történeti hitelessége az egyes esetekben mindig külön vizsgálatot igényel. (L. 100. old.)
monoteizmus – Azon tény elismerése, hogy létezik egy és csak egy Isten. Ez elvileg lehet filozófiai ráébredés is (vö. deizmus), de ~ról általában akkor beszélünk, ha e felismerés vallásgyakorlatot is eredményez.
morálteológia – Az emberi cselekedetek erkölcsiségével a kinyilatkoztatás fényében foglalkozó teológiai tudományág.
nefes – Héber szó, általában léleknek fordítják, de a klasszikus lélek-fogalomnál sokkal materiálisabb, testibb valóságot jelöl.
New Age – 1870-ben alapított, napjainkra hihetetlenül megerősödött vallási–politikai–társadalmi–kulturális mozgalom. Megfogalmazott célja a monoteista vallások (zsidóság, kereszténység) megsemmisítése, a sátán földi világuralmának megvalósítása, egységes világgazdaság és diktatórikus világkormány kiépítése. Eszközei többnyire álcázottak: álmisztika; szinkretikus valláskeverés; pacifista jelszavak hangoztatása; a fogyasztói társadalom támogatása; az emberiség leszoktatása a gondolkodásról (vö. akciófilmek, sci-fik, bárgyú reklámok, szappanoperák stb.); tudományos terminológiába öltöztetett pogány rítusok stb. A beszervezés kidolgozott stratégia szerint, négy lépcsőben történik, s mire az ártatlan érdeklődő észbe kap, maga is a mozgalom ideológusává lett. Az elnevezés („új korszak”) asztrológiai eredetű: az elmúlt kétezer év a Halak (ősi keresztény szimbólum!) korszaka volt, de most beléptünk a vízöntő korába, amely tiszta vizet önt a világra, és elmossa a kereszténységet. A száz évig titokban működő mozgalom nyilvánosság elé lépése és az Új Korszak meghirdetése a Hair c. musical Aquarius (Vízöntő) c. dalával történt. A „polgári” élet nagy veszélye, ha nem ismeri fel a ~ csapdáit, a vallásos életé, ha minden ismeretlen jelenséget a ~ kategóriájába sorol.
ordinárius – Nagyobb egyházi közigazgatási egység (egyházmegye) felelős elöljárója és főpásztora.
Ószövetség – L. Szentírás.
önteljesítő jóslat – Szociálpszichológiai jelenség: ha nyilvánosan megfogalmazunk egy előítéletes állítást egy ember vagy embercsoport várható viselkedéséről, az jó valószínűséggel be is fog következni. Pl.: 1. „A cigányok nem tudnak minőségi munkát végezni.” 2. „Kár is rájuk jobb munkahelyeket pazarolni.” 3. A cigányok ezek után nem jutnak kvalifikált állásokhoz. 4. Beteljesedett a jóslat: „A cigányok valóban nem tudnak minőségi munkát végezni.”
P – L. Papi-írás.
panteizmus – (Gör., pan theosz = minden isten.) Filozófiai irányzat, amely az egész világegyetemet a legutolsó elemi részecskéig az istenség részének tekinti. (Vö. gnoszticizmus, New Age.)
pap – Vallásokban olyan ember, aki az istenségnek vagy isteneknek áldozatot mutat be. A kereszténység egyetlen áldozatot ismer: Krisztus keresztáldozatát. A katolikus ~ok ezt jelenítik meg (nemcsak jelképesen, hanem valóságosan) a szentmisében. (L. még egyházi rend, Eucharisztia, gyónás, in persona Christi.)
pápa – Az Egyház földi közösségének vezetője, Róma püspöke; közkeletű megfogalmazással: Krisztus földi helytartója. A „katolikus egyházfő” teljesen hibás elnevezés, mert az Egyház feje nem a ~, hanem Jézus Krisztus (Kol 1,18).
Papi-írás – A több szövegből szerkesztett Pentateuchus egyik forrása. Régi hagyományok alapján mai formáját a babiloni fogság idején és az azt követő évtizedekben nyerte el. Egészében véve – tartalmilag – reakció a pogány kultuszokra, Izrael vallási identitását biztosítandó.
pederasztia – A homoszexualitás elavult megnevezése. Helytelen kifejezés, mert alaptalanul tesz egyenlőségjelet homoszexualitás és pedofília közé.
pedofília – Szexuális vonzalom nemileg éretlen gyermekek iránt.
Pentateuchus – (Tkp. „öt tekercs”.) Mózes öt könyvének ellatinosodott, görög elnevezése.
perikópa – Eredetileg: a liturgia szentírási olvasmányai. Könyvünkben így nevezzük a vizsgált szentírási idézeteket.
pokol – L. kárhozat.
próféta – Isten üzenetét tolmácsoló ember. Nem kizárólag ókori fogalom; bármelyik keresztény megkaphatja a ~ság karizmáját és továbbíthatja a többiek felé Isten aktuális szavait.
projekció – Kivetítés; az elhárító mechanizmusok egyik típusa. Az egyén nem tud elfogadni önmagában valamilyen érzelmet, tulajdonságot, ezért azt másra vetíti ki és benne ítéli el. A folyamat teljesen tudattalan. Latens homoszexuálisoknál a ~ szinte tipikus védekezés.
promiszkuitás – Felelőtlen, gyakori partnerváltogatás.
püspök – Az apostolok utóda, az egyházi rend szentségének legmagasabb fokában részesült férfi. (L. még Tanítóhivatal, ordinárius.)
reprezentatív felmérés – Olyan statisztikai vizsgálat, amelyben a résztvevő személyek megfelelő arányban képviselik az elemezni kívánt népesség egyedeinek minden típusát a vizsgálandó tulajdonság szempontjából.
rossz – A jótól való megfosztottság állapota. (Tehát nem egyszerűen a jó ellentettje!)
sátán – L. démonok.
sententia communis – Nem tévedhetetlen, de a többség által igaznak tartott teológiai vélemény.
Septuaginta – Az eredetileg nagyrészt héber nyelven írt Ószövetség legismertebb görög nyelvű fordítása, plusz 7 görögül írt könyv. Ezeket a protestáns Biblia-fordítások nem tartalmazzák. A ~ keletkezési ideje kb. a Kr.e. II. század.
Sitz im Leben – Életbe ágyazódás, sajátos élethelyzet, amely alapvetően meghatározza bármely szöveg irodalmi műfaját.
sola Scriptura – „Csak az Írásból” – protestáns teológiai elv, amely a hit forrásaként kizárólag a Szentírást ismeri el. (Vö. Szenthagyomány.)
super-ego – Felettes én; a társadalom által felállított normák elfogadása, beépítése a személyiségbe, amely megakadályozza, hogy az egyén ösztöneinek megfelelően viselkedjen.
szabad beleegyezés – A felelős cselekedet előfeltétele, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvő külső és belső kényszer nélkül, reális lehetőségekből választva, saját akarati döntése következtében tette, amit tett.
szándékoló akarat – Isten kifejezett akarata, amely közvetlenül szükséges ahhoz, hogy egyetemes üdvözítő terve végbe mehessen.
személy – Értelemmel bíró egyedi, megismételhetetlen és lényegileg közölhetetlen szubsztancia.
szentek – Üdvözült emberek. Nem csak azok ~, akiket szentté avattak (azaz kanonizáltak); ez csupán ünnepélyes és a tévedhetetlenség karizmájával megerősített deklarálása annak, hogy az illető valóban üdvözült, és életmódja – legalábbis bizonyos tekintetben – követendő példa más hívőknek is.
szentelmény – Az Egyház által alapított látható jelek, amelyek a szentségekkel ellentétben nem ex opere operato, hanem a kiszolgáltató és felvevő hite következtében eszközlik a kegyelmet. ~nek mondjuk az áldásokat, fogadalmakat, a szenteltvizet stb.
Szenthagyomány – A Szentírás mellett a katolikus hit másik azzal egyenértékű forrása. Pontosan nem definiált fogalom; mindarra vonatkozik, ami az apostoli kortól kezdve hozzátartozik az Egyház élő hitéhez, de a Szentírás szövegeibe nem került bele. Ilyen például a szent könyvek kánonja: azt, hogy mely szövegek tartoznak a Bibliához, kizárólag a ~ból tudjuk. A ~ élesen megkülönböztetendő a jámbor „népi” hagyományoktól.
Szentírás – Azon ókori szövegek összefoglaló neve, amelyeket az Egyház Isten által sugalmazottnak tekint. Két részét szokás megkülönböztetni. Az Ószövetség 46 könyve elsősorban héber, kisebb részben arám és görög nyelven íródott. Legújabb részei a Kr.e. II. századból származnak (vö. Septuaginta.) Az Újszövetség 27 könyve a Krisztus-eseményt követő száz évben keletkezett, valamennyi görög nyelven. Az Ószövetség Izrael történetét beszéli el számos vonatkozásban és rengeteg különböző irodalmi műfajban (monda, krónika, prófétai beszéd, zsoltár, dal, törvény, példázat stb.) Az Újszövetség a Krisztus-eseményről és az ősegyház életéről számol be (vö. evangélium).
szentség – Kívülről nézve: vallási szertartások. Lényegüket tekintve: Jézus Krisztus által rendelt, az Egyházra hagyott látható, hatékony jelek, amelyek nem csupán jelzik, hanem közvetítik is az isteni kegyelmet. Az Egyháznak 7 ~e van: keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbocsánat (l. gyónás), betegek kenete, egyházi rend, házasság. (L. még ex opere operato, in persona Christi.)
Szentség törvénye – A Leviták könyvének 17–26. fejezete; régi, kultikus beállítottságú törvénygyűjtemény. Ma a P részét képezi.
szillogizmus – Logikai következtetési formula, amely két előzményből (premisszák) sajátos szabályok figyelembe vételével egy zárótételhez jut.
szodómia – Különböző korokban mást és mást jelentő kifejezés. Napjainkban az állatokkal végzett nemi aktust hívják így. Régebben a homoszexualitásra, többnyire azon belül is az anális közösülésre értették, helytelenül (L. III.2.2.1.1.1.)
szótériológia – A megváltással foglalkozó teológiai tudományág.
szublimáció – Az elhárító mechanizmusok legfejlettebb válfaja; az egyén „alantas”, natív ösztönkésztetéseit magasabb, szellemi síkon éli ki. Típuspélda: valakinek eredendő hajlama van a szadizmusra, de antiszociális cselekedetek helyett inkább ír egy bűnügyi regényt, sok-sok vérrel és hullával.
Tanítóhivatal – A római pápa és a vele közösségben lévő püspökök összessége. Az ő feladatuk a kinyilatkoztatás őrzése, autentikus értelmezése és továbbadása.
teleológiai érvelés – (A görög telosz = cél szóból.) Etikai rendszer, amely a cselekedetek értékelésénél döntő fontosságot tulajdonít annak, hogy mi volt a cselekvő intentiója, tette milyen célra irányult.
teofánia – Pogány vallásokban és a kereszténységben egyaránt használt kifejezés; Isten (vagy egyik isten) érzékelhető megjelenése a kiválasztott ember(ek)nek.
természettörvény – Isten által az emberbe plántált „program”. Vitatott tartalmú fogalom: egyesek konkrét utasítások és tilalmak tárházaként értelmezik; mások az eredendő erkölcsiségre gondolnak, arra a megfoghatatlan valamire, ami az embert kiemeli az állatvilágból, és általánosan annyit lehet róla állítani: belső indíttatás a felismert jó megtételére és a felismert rossz elkerülésére.
tertium non datur – „Harmadik nem adatik.” Logikai alapelv, amely kimondja: valamely dolog adott szempontból vagy megegyezik egy másik dologgal, vagy nem egyezik meg vele, és harmadik eset nem lehetséges. Tehát vagy A = B, vagy A ≠ B, és több lehetőség nincs.
tévedhetetlenség – Karizma, amely a pápa és a vele közösségben lévő püspökök összessége számára biztosítja, hogy amikor hit vagy erkölcs kérdésében valamit végérvényesen meghatározottként tanítanak, mentesek legyenek a tévedéstől. A ~ hatóköre addig terjed, ameddig a hitletétemény. (Vö. ex cathedra.)
theologice certum – L. certum-tétel.
tiszta – tisztátalan – Kultikus (nem erkölcsi) fogalompár az ősi vallásokban, amely rámutat arra, hogy konkrét cselekedetek, személyek vagy dolgok alkalmasak-e az isten(ek)kel való közösségre. A zsidóság átvette és megőrizte e különbségtételt.
tisztítótűz – A római katolikus vallás szerint a földi élet vége utáni, az üdvösséget megelőző állapot, „ahol” vagy „amikor” az egyén alkalmassá válik az Istennel való teljes és végleges közösségre. Ez részben tisztulást jelent a még megmaradt kisebb-nagyobb bocsánatos bűnöktől, másrészt gyógyulást az élet során elszenvedett testi-lelki sérülésekből. Nem igaz a sűrűn hangoztatott vád, amely szerint a ~et a katolikusok találták ki maguknak, biztosítandó a post mortem megtérés lehetőségét. A megtérés helye és ideje a földi élet; a ~ azok számára adott lehetőség (tehát elsősorban nem büntetés!), akik az alapdöntést meghozták Isten mellett, a megváltást elfogadták, de valamilyen fogyatékosságuk, sebzettségük, téves elképzelésük még nem teszi lehetővé számukra a szentháromságos Szeretet tökéletes közösségébe való bekapcsolódást. A ~ az üdvösség „előszobája”, és nem „harmadik út” a pokol és a mennyország mellett.
Tóra – Törvény; így nevezik a zsidók Mózes öt könyvét (l. Pentateuchus).
transzszexuális – Olyan személy, aki biológiai adottságaival ellentétes neműnek definiálja magát, s aki a „természet rossz tréfájának” tartja, hogy ilyen nemű testtel született.
transzvesztita – Olyan személy, aki szívesen öltözködik titokban vagy nyilvánosan a másik nem ruháiba. A pszichiátria ~ fetisizmusnak nevezi és betegségnek mondja azt a jelenséget, amikor a heteroszexuális férfi számára az ilyen jellegű átöltözés szexuális izgalmat jelent.
tudatosság – A felelős cselekvés előfeltétele, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvő tisztában van tettével, ismeri a körülményeket (többek között a kinyilatkoztatás erkölcsi követelményeit) és számol az esetleges következményekkel.
új parancs – Jézus búcsúbeszédében, az utolsó vacsorán így szólt: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják meg majd rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34k)
Újszövetség – L. Szentírás.
üdvösség – Az evangélium szerint minden ember egyetlen végső célja; teljes életközösség a Szentháromsággal; a mértéket nem ismerő szeretet és tökéletes boldogság örök (nem sokáig tartó, hanem időtlen) állapota. Tapasztalat hiányában nehéz róla állító mondatokat megfogalmazni. Isten igazmondása alapján hisszük, hogy minden egyes embernek örök célja van, s ő, aki a Lét teljessége és a Legfőbb Jó, úgy rendezte, hogy e cél ne puszta vágy maradjon, hanem elérhető, általa és csak általa beteljesíthető reális lehetőség. (L. még kárhozat, tisztítótűz.)
Vulgata – „Elterjedt”; A teljes Szentírás Szent Jeromos által készített latin fordítása.
Zsinat – Könyvünkben „a Zsinat” alatt a II. Vatikáni Egyetemes Zsinatot (1962 – 1965) értjük.
