Birtalan Balázs beavatkozás-kiegészítése az MTV Rt. és az ORTT közötti per második tárgyalására (2002. június 21.)
ORTT kontra MTV Rt. per
Fővárosi Bíróság
2002. június 21.
Tisztelt Bíróság!
Amint azt mindannyian tudjuk, adminisztratív okokból magánszemélyként szólalok most meg a T. Bíróság előtt, ugyanakkor nem titok, hogy szellemileg és erkölcsileg az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért nevű csoport, tágabban értelmezve pedig a keresztény vallású melegek képviseletében kívánok hozzászólni. A T. Bíróság előtt van az írásban beterjesztett beavatkozásom – ezt nem áll szándékomban most szóban megismételni, ellenben szeretném kiegészíteni néhány gondolattal.
Először is szeretném leszögezni: hívő katolikusként sérelmesnek találom, hogy egy olyan jogállamban, ahol az Alkotmány garantálja a lelkiismereti szabadságot, illetve az egyház és állam szétválasztását, egyáltalán felmerülhet az, hogy valaki kénytelen legyen a T. Bíróság előtt bibliai elemzésbe bocsátkozni, ha csak érintőlegesen is. Sérelmesnek találom, mert úgy érzem, roppant méltatlan, hogy a Bibliát politikai eszközzé, azon belül uszító szövegkönyvvé aljasítsák. Ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül A Hét inkriminált műsorában Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írott leveléből vett idézetet, nevezetesen az idézet értelmezésének problémáját. Azt, hogy maga a tény, miszerint a Magyar Köztársasság közszolgálati televíziójának politikai műsorában érvként használják fel a Szentírást, helyénvaló-e, reményeim szerint az itt jelen lévő, és nálam avatottabb jogászok félreérthetetlenül megválaszolják.
Először is szeretném a T. Bíróság figyelmét felhívni arra, hogy A Hét szerkesztőjének bibliaértelmezési gyakorlata alapján ki kell jelentenünk: a Szentírás egyértelműen tagadja Isten létezését. Hiszen a Zsoltárok könyvében, konkrétan a 14. zsoltár 1. versében ezt a mondatot olvashatjuk: „Nincs Isten”. Mondom, ez következne abból, ha A Hét szerkesztőjének bibliaértelmezési gyakorlatát adaptálnánk a 14. zsoltárra. Amennyiben azonban más gyakorlatot követünk, netalán elolvassuk a szövegkörnyezetet is, akkor azt találjuk: „Az esztelen ezt mondja szívében: »Nincs Isten!«”. És így a történet már másról szól.
A Hét adásában, méltóságteljes háttérre vetítve és embert nem mutatva, mintegy „égi hangként” a következő szöveg volt látható és hallható:
„Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.”
Ez az idézet a Római levél 1. fejezetéből van összeollózva. Összeollózva, mondom, ugyanis a pontos forrás: a 26. vers második felétől a 28. versig; itt kimarad egy rész, majd következik a 32. vers. Mivel a médiatörvény kapcsán jelen perben az időszerűség kulcsfogalom, szeretném jelezni a T. Bíróságnak, hogy a Bibliából innen-onnan idézgetés műfajának utoljára kb. 80 évvel ezelőtt volt teológiai relevanciája. A kortárs biblikus teológia elengedhetetlennek tartja a szöveg egészének vizsgálatát, s a szöveg elhelyezését azon kulturális háttérben, amelyben az létrejött.
Szent Pál apostolnak a római keresztényekhez írott levele nem a homoszexualitásról szól, hanem egy speciális teológiai fogalom, nevezetesen a megigazulás problémájáról. Keletkezési helye pedig a görög Korintus nevű kikötőváros, amelynek az erkölcsisége nagyjából olyan volt, mint azt megelőzően és azóta máig bármely kikötővárosé. Ebben a városban tobzódott a vallások összevisszasága, és az egyistenhívő Pál számára mindez maga volt a pokol. Amivel ő Korintusban (és sehol másutt) nem találkozhatott, az a szeretetben és elköteleződésben élő homoszexuális pár. Azért nem találkozhatott ezzel, mert e szociológiai modell abban a korban ismeretlen volt. Amivel viszont nagyon is találkozhatott, az a mi számunkra ismeretlen: ez pedig az ún. hierodulia, azaz a szent prostitúció intézménye. Ez röviden és velősen azt jelenti, hogy bizonyos vallásokban a női és/vagy férfi prostituáltakkal való közösülés istentiszteleti cselekménynek számított. Pál, ha találkozott homoszexuális cselekménnyel a maga korában, az leginkább ilyen formában történt.
Pál a görög-római világ általános erkölcsi züllését az Istennel szembefordult állapot bizonyítékának tartja. S ez a tapasztalati tény, mármint az általános erkölcsi nihilizmus, kiválóan illusztrálta teológiai prekoncepcióját, miszerint egyetlen ember sem tekinthető igaznak Isten előtt; mindenki bűnös; nincs kivétel: mindenki rászorul arra, hogy Isten őt Jézus Krisztus által megváltsa. Ez a megigazulás kérdése; s nem a homoszexualitásról, hanem erről szól a Római levél. A műsorban elhangzott idézet az 1. fejezetből való: ez a felütés, itt írja le, hogy milyen is a világ.
Ha megfigyeljük, az idézet első szava: „asszonyaik”. Óhatatlan a kérdés: kiknek az asszonyairól van szó? Az egész idézetnek ki, mely embercsoport az alanya? A műsorban a homoszexualitásra vonatkozó bibliai válaszként idézték a szöveget, s a melegek voltak az implicit alanyai a végső konklúziónak: „aki effélét művel, méltó a halálra”. Ha viszont kézbe vesszük az egész szöveget, akkor látjuk, hogy az idézet kezdete, a 26. vers egy koherens gondolatmenet kellős közepe. Kicsit előrébb nézve is csak névmásokat, utalószavakat találunk: ők, őket, számukra stb. Ahhoz, hogy kiderüljön, ki is a tényleges alany, kikről is szól egyáltalán az idézet, a 18. versig kell visszamennünk: „Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.” Vagyis a történet nem a homoszexuálisokról szól, hanem azokról az emberekről, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
Majd sorakoztatja, hogy ezekkel az emberekkel – akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal – mi minden történt; egyebek közt persze megemlíti azt is, hogy „abbahagyták az asszonnyal való természetes életet” (nota bene: ahhoz, hogy legyen mit abbahagyni, már eleve hetero- vagy biszexualitást kell föltételezni, nem homoszexualitást), és sorolja, csak sorolja tovább. És, T. Bíróság, a felsorolásban a következőket olvashatjuk:
„…az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, esztelenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.”
Ez a felsorolás kimaradt A Hét adásából. Mégpedig nem terjedelmi okok miatt, hanem azért, mert ha tisztességesen idéztek volna, a szöveg máris nem lett volna alkalmas arra, amire eszközül használták: hogy a homoszexuális kisebbség ellen uszítson a „méltó a halálra” kitétellel. Ha ugyanis a szövegnek nemcsak a fülét és a farkát olvassák fel, hanem a gerincét is, akkor az elmarasztalás a gonoszoknak, rosszindulatúaknak, gyilkosoknak és könyörteleneknek szól.
T. Bíróság! Véleményem szerint bármely szöveg ily módon való felhasználása semmi más, mint kifejezett manipuláció, a forrással való tudatos visszaélés és a hallgatóság megtévesztése. Hogy e megtévesztés kipécézett tárgyai történetesen a melegek, az engem mint meleget fájdalmasan érint, és kifejezetten zavar, ha Matúz Gábor és Siklósi Beatrix azt üzenik nekem a képernyőn keresztül, hogy méltó vagyok a halálra.
Ugyanakkor, T. Bíróság, szóvá kell tennem, hogy a Biblia köztudottan az egész európai kultúrkörben, így Magyarországon is sokak számára szent könyvnek számít. És azt, hogy a közszolgálati Magyar Televízió főműsoridőben, előzetes figyelmeztetés nélkül él vissza ilyen nemtelen és destruktív módon a Bibliával, forgatja ki annak jelentését: kénytelen vagyok nem is melegségem, hanem keresztény hitem alapján visszautasítani, és kikérni azt minden Krisztushívő honfitársam nevében.
Köszönöm a megszólalás lehetőségét.
Kapcsolódó anyagok:
