A hetereroszexuális pároknál a gyermekvállalást egy tartós kapcsolat természetes részének tekintik. Ugyanígy a meleg párok életében is fontos szerepet kaphatnak az örökbefogadott, nevelt vagy saját gyermekek. S bár előfordul, hogy a heteró társadalom potenciális gyerek-megrontókat lát a melegekben, nem szabad elfeledkezni arról, hogy hányan vannak olyan melegek, akik sikeresen veszik ki részüket a saját, a rokon vagy az ismerős gyerekek neveléséből.

A melegek és a gyermekek kapcsolatára vonatkozó társadalmi attitűdökből nagyon jól kiviláglik az adott társadalom toleranciaszintje. Az érzelmekkel átfűtött „gyerek-kérdés” taglalása jó alkalmat nyújthat a homofób érzések kiélésére, miközben sokan nem akarnak tudomást venni a gyermekeiket megrontó heteroszexuális apák és nevelőapák magas számáról.

A gyerekekkel való kapcsolatban talán az a legfontosabb, hogy megpróbáljuk az adott helyzetet a gyermek szempontjából felmérni, ennek pedig nem kedvez sem a felbomlott házasságból ránkmaradó stressz, sem a saját szexualitásunkkal kapcsolatos bizonytalanságunk. Ezért talán jobb a gyerekkel tervezett tisztázó beszélgetést a krízis főbb hullámainak elcsitulása utánra hagyni, amikor már képesek vagyunk nyugodt átgondolt beszédre.

A meleg szülőkről nem készült sok kutatás, de az eddigi eredmények szerint csak kevés különbség állapítható meg a heteroszexuális, illetve a meleg családi háttérben felnövekvő gyermekek között. Természetesen akadtak olyan esetek, ahol a gyermek számára problémát jelentett a szülő szexualitása: egyesek emiatt nem, vagy alig mertek kapcsolatot teremteni például iskolatársaikkal. Szakemberek szerint a gyermekek egyénenként változó reakciói általános problémakezelő képességüktől függenek, és a szülő „nem átlagos” szexualitása általában nem okoz alapvető traumát – különösen manapság nem, amikor egyre több gyermek kerül ki olyan családi formációkból, melyeknek már alig van közük a tradicionális családképhez.

Mit mondhatunk, mit mondjunk el a gyereknek melegségünkről? Erre a kérdésre nincs általános válasz, hiszen mindenkinek magának kell előállnia a megfelelő válasszal saját fiát, lányát ismerve. Fontos lehet egyetértésre jutni exfeleségünkkel, illetve gyermekünk anyjával is azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan tárunk a gyermek elé. A gyermek hajlamos mindent az elhagyott fél szempontjából érzékelni, így ha az exfeleség nagyon elhagyatottnak érzi magát, ettől a gyermek is fokozottan szenvedhet. Sok nő számára keserűbb élmény, ha a férje egy férfi kedvéért hagyja el, mint ha egy másik nőért: úgy érzik ugyanis, hogy saját nőiségükkel lehet baj, és ezt az érzést nagyon nehezen tudják kiheverni. A fő szabály ezekben az esetekben, hogy a szülők közötti (a szétválás után is megmaradó) feszültségek minél kevésbé legyenek érezhetők a gyerekek számára. Vagyis a gyermekekkel folytatott beszélgetéseinkből hagyjuk ki korábbi partnerünkre vonatkozó panaszainkat.

Visszatérve a „mit mondjunk el gyermekünknek a melegségünkről” kérdéshez, érdemes egy-két dolgot megjegyezni: a gyermekek felfogóképessége életkoruknak megfelelően változik, és ezt tanácsos figyelembe vennünk. Egy értelmes tíz-tizenegyéves már képes elvont dolgokon gondolkozni: gondolataikba egyre inkább beszűrődik a jövő képzete, és ez az az időszak, amikor a gyerekek kezdik azon törni a fejüket, hogy hol a helyük, mi a szerepük a világban. Ekkortól tehát már valószínűleg fel tudják dolgozni apjuk szexualitását is.

A 6-10 éves gyerekek számára a melegség a maga egészében még elég felfoghatatlan dolog. A gyerekeknél ez az időszak a szabálykövetés kora, önálló szabályalkotásra még nem képesek. A játszótéren öt percig játszanak, a többi időt pedig a szabályokról való vitatkozással töltik. Az ilyen korú gyermek melegséged bejelentésére tipikusan így reagálhat: „Te felnőtt vagy (tehát te alakítod ki a szabályokat), te tudod, mit csinálsz”. – Hacsak nem akarsz egy új partnert bemutatni a gyereknek, nem kell számára szexualitásodról magyarázatokkal szolgálnod. Ennél a korcsoportnál mindig az egyedi, gyakorlati kérdésekre koncentrálj: például arra, hogy hogyan és kivel fogjátok a hétvégét eltölteni – absztrakciónak egyelőre helye nincs. Az ilyen korú gyerekek gyakran trükkös kérdéseket tesznek fel, melyekre türelmesen illik válaszolni; például: „miért alszotok egy franciaágyban, amikor nem is vagytok összeházasodva?”

Az óvodáskorú (4 évnél fiatalabb) gyerekek életük legegocentrikusabb korszakát élik: ők vannak a világ közepén, minden körülöttük forog, következésképpen hajlamosak magukat okolni a történtekért. Ezért a szülő talán legfontosabb feladata, hogy meggyőzze őket, hogy nem ők a felelősek a problémákért, és éreztesse velük nem szűnő szeretetét. Egy ilyen korú gyereknek nem különösebb problémaforrás apja melegsége, számára az igazi tragédia szülei szétválása. Ebben a korban előfordulhat, hogy a gyerekek kreatív probémamegoldó módszereket alkalmaznak, például történeteket találnak ki önmaguk megnyugtatására. Ezek a kitalált történetek nem hazugságok, inkább vágyaik kifejezései, amikre tanácsos odafigyelnünk.

Általános gyakorlati tanácsok a gyermekkel való beszélgetéshezt:

– Próbálj a gyermekkel „személyhez szólóan” beszélni.

– Adj tájékoztatást a melegségről: mondd el, hogy előfordul, hogy két férfi szereti egymást és együtt szeretne élni, és te is így érzel. Légy a lehető legőszíntébb, de a felesleges részleteket próbáld elkerülni.

– Nyugtasd meg őt, hogy a részedről semmi nem változott az irányában: ugyanúgy szereted mint eddig, és a jövőben is ugyanígy fogod szeretni.

– Hagyd, hogy elmondja, ő hogyan érez és válaszolj a kérdéseire.

– Beszéld meg vele a következményeket. Indulj ki a leggyakorlatibb dolgokból: hol fogsz lakni és kivel, hogyan találkozhattok stb., és csak ezután térj rá arra, hogy például a társadalom hogyan viszonyul a melegekhez. Arról is beszélhettek, hogy az iskolatársak közül vajon kivel lehet megosztani a „hírt”. Fel kell őt készíteni a lehetséges negatív vonatkozásokra. Végül meg kell őt nyugtatni azzal kapcsolatban is, hogy apja szexualitása nem befolyásolja az övét, illetve az ő kapcsolatát a másik nemmel.

– Jelezd neki, hogy kész vagy a későbbiekben is beszélni vele a témáról és megválaszolni az időközben felmerülő kérdéseit.

– Biztosíts időt arra, hogy tettekkel is bizonyítsd, nem lanyhul az iránta érzett szereteted: menj elé az iskolába, vidd kirándulni a hétvégén, csináljatok élvezetes közös programokat.

Fordította: Takács Judit

Következő rész:
– Mire megvénülünk