Korunk három, talán legnagyobb tabutémája a szex, a halál és a pénz. A melegek mindig sokat beszéltek az elsőről: szexualitásunk mind teljesebb felfedezése során sokszor szóba kerül, hogy milyen az általunk élvezhetőnek tartott szex, vagyis a szexuális tabut többnyire sikerül leküzdenünk.

Az AIDS megjelenése óta a halállal is meg kellett tanulnunk szembenézni. A pénz azonban továbbra is nagy meleg tabu: gyakran előfordul, hogy barátaim szexuális szokásait – legalább hallomásból – jól ismerem, de fogalmam sincs, mennyit keresnek. A személyes pénzügyek feszegetése nem tartozik kedvenc témáink közé, így az ezzel kapcsolatos nézeteinket sem elemezzük túl gyakran.

A pénzzel kapcsolatos egyik legfontosabb szabály annak a felismerése, hogy a pénz soha sem csupán a pénzről szól, hanem elválaszthatatlan olyan fontos dolgoktól, mint az önbecsülés, a hatalom, a biztonság és a szabadság.

A legtöbb meleg pár két fizetésből, jövedelemből gazdálkodhat, s mivel általában nem kell gyermekekről sem gondoskodniuk, ez elég jó megélhetést biztosíthat számukra. Elegendő pénzt pedig nem túl nehéz beosztani. Mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy napjainkban az állások kevesebb biztonságot nyújtanak, mint korábban: stabilnak tűnő pénzügyi egyensúlyunk könnyen felborulhat. Ezért tanácsos a pénzügyi kérdéseket már a kapcsolat elején megtárgyalni partnerünkkel, és nem kivárni az egyik fél esetleges elbocsátása okozta krízishelyzetet.

Az együttélő partnerek magukkal hozzák a kapcsolatba a pénzre vonatkozó elgondolásaikat, szokásaikat, és ebben nagy szerepet kaphat neveltetésük, családi hátterük. Vannak például, akik felnőtt korukban is folytatják gyermeki viselkedésüket: szeretnek költekezni, s ha gondjuk támad, majd segítenek a nagyok. Mások már gyerekkoruktól kezdve felnőttesen komolyan rendezik pénzügyeiket: számukra a pénz függetlenségüknek, szabadságuk kiteljesítésének, azaz vágyaik fokozatos megvalósításának az eszköze. De legyenek kezdetben bármennyire is különböző vagy hasonló felfogásúak a partnerek, az együttélés során megfigyelhető pénzügyi nézeteikben egyfajta polarizáció. Az alábbiakban felsorolok néhányat a leggyakoribb típuspárok közül:

(1) A takarékos és a költekező. Ez talán a leggyakoribb felállás: míg egyikük szerint új függönyöket kell venni a nappaliba, a másik szerint erre nekik jelenleg nem telik. A költekezők állandóan kisebb-nagyobb ajándékokkal lepik meg magukat és másokat, és utálják a banki egyenlegükkel való szembesülést. A takarékos viszont csak akkor érzi jól magát, ha jó sok pénzt tudhat a takarékszámláján.

(2) A „felelősségteljes felnőtt” és a „felelőtlen gyerek”. Az előbbi keményen dolgozik, házat akar vásárolni, hosszú távú biztonságot, jó nyugdíjat teremteni. Számára a pénzt bűn úgy elfecsérelni, hogy csupán jól érezzük belőle magunkat. A gyereklelkű minden kívánatosnak vélt portékát azonnal akar. Ő aztán élvezi a pénzét – de józanabb pillanataiban azért elszomorodik azon, ha nincsenek tartalékai, sőt esetleg adósságokat is csinált.

(3) Az ártatlan és az ügyes. Az ártatlan szinte fél a pénztől. Attól tart ugyanis, hogy a pénz mindent megront. Nem szeret pénzzel foglalkozni, mert a pénz korlátoz és eltereli a figyelmet a fontos dolgokról. Az ügyes viszont mindig új pénzcsináló módokat keres: mindent tud a letéti jegyekről és a hitelekről, de szinte semmit az emberekről. – Egy ilyen típusú pár életében elég sok vihar várható, bár lehetséges egy egészséges egyensúly elérése, ha az ügyes valóban ügyesen forgatja a pénzt, miközben az ártatlan képes őt emlékeztetni arra, hogy az élet több a pénzcsinálásnál és a birtoklásnál.

(4) A felhalmozó és a szerencsejátékos. A felhalmozó körülbástyázza magát pénzzel, és pénzügyi sikerei mögül figyeli a világot. Számára a pénz nem csupán biztonságot nyújtó tényező, de önértékelésének egyik legfontosabb eleme. Jellemző rá, hogy kerüli a kockázatot a pénzügyekben éppúgy, mint egész életében. Ellenpárja a szerencsejátékos, akinek életeleme a kockázat: ha jó tippet kap, leállíthatatlan, nem gondol a vesztés lehetőségére, s ha az mégis bekövetkezik, depresszióba zuhan – a következő jó tippig.

(5) Az aggódó és a közömbös. Egy ilyen pár az őrületbe bírja kergetni egymást. Az aggódó folyton rágja magát, akár ok nélkül is, hogy például nem tudja kifizetni a számlákat. A közömbös viszont úgy tesz, mintha egyáltalán nem léteznének a létező problémák. Ilyenkor az egyetlen megoldás, ha az aggódó megpróbál kissé lehiggadni, a közömbös pedig kissé behatóbban foglalkozni a megoldásra váró közös ügyekkel.

A fenti típuspárok mindegyikére igaz, hogy az ellentétes beállítódások szélsőséges helyzetekben krízishez vezetnek. Minél jobban ragaszkodunk ugyanis saját álláspontunkhoz, annál inkább megvadíthatjuk a másikat.

Például egy takarékos minél szorosabban próbálja fogni költekező partnerét, a költekezőnek annál ellenállhatatlanabbnak tűnik az ismétlődő leárazások kihasználása. Tanácsos tehát előírni magunknak egy mindkettőnkre érvényes, jól átbeszélt közös költségvetést, amihez mindketten hajlandóak vagyunk tartani magunkat. Így a beosztás felelőssége és a pénzköltés élvezete egyaránt eloszlik a partnerek között.

Gyakorlatok, amelyekkel világosabbá tehető a pénzhez való viszonyunk:

(1) Írj le minél több olyan pénzzel kapcsolatos kijelentést, amivel egyetértesz. Például: „A pénz boldogít” vagy „A pénz nem boldogít” stb. Majd gondolj vissza a gyerekkorodra, és arra, amit a szüleidtől hallottál a pénzzel kapcsolatban. Ezután próbálj összegyűjteni minél több olyan kijelentést, amivel szerinted szüleid egyetértettek volna. Szerencsés, ha ugyanezt teszi partnered is, így a listák elkészültekor megbeszélhetők az eredmények. Ezzel a gyakorlattal nemcsak saját nézeteink eredete tudatosítható, de partnerünk álláspontja is követhetőbbé válhat számunkra.

(2) Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy megismerjük a partnerünk és köztünk lévő értékelésbeli különbségeket és hasonlóságokat. Egy lapra írjatok egymás alá olyan dolgokat, amiről úgy gondoljátok, hogy fontos rájuk pénzt költeni.

Az alaplistán nem árt, ha szerepelnek a következők: jó étel, szórakozás, vakáció, ruházkodás, kocsi, takarékbetét, napi kiadások, befektetés, bulirendezés, barátok, szeszesital, háztartási cikkek, család, lakásfelújítás, hobbi stb. Az így kialakult listán szereplő dolgokat másoljátok át papírszeletekre úgy, hogy minden tétel külön papírdarabra kerüljön. Ezután mindkettőtök egymástól függetlenül rakja ki és írja le a saját fontossági sorrendjét úgy, hogy legfelülre kerüljön a legfontosabb és legalulra a legelhanyagolhatóbb tétel. Ha mindketten elkészültetek, hasonlítsátok össze és tárgyaljátok meg értéklistáitokat, melyek eredményei egészen meglepőek is lehetnek akár. Ez a gyakorlat arra jó, hogy tudatosítsa bennetek a saját magatok, illetve a társatok által követett értékeket.

Persze nincs általánosan követendő receptje az együttélések pénzügyi rendben tartásának. Például lehet a partnerünkkel külön-külön saját számlánk, vagy közös, vagy mindkettő – nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindketten elégedettek legyünk a helyzettel. Ez pedig leginkább úgy érhető el, hogy gyakran beszélgetünk egymással, és próbáljuk minél jobban megérteni egymás véleményét – a pénzről is.

Fordította: Takács Judit

Következő rész:
– A régi és az új barát