Noé párosával vezette az állatokat bárkájába. A nőstény és a hím a későbbiek során a Jóisten felügyelete alatt családot alapított.
Sajnos peches volt a homokos tigris, aki nem vihette magával a szeretőjét. Ugyancsak peches volt a leszbikus gazella, akinek a barátnője az özönvíz hullámai között lelte halálát. Noé elképzelése szerint az állatvilág homokosai számára nem volt hely a bárkában.
Ugyan nemrég a MÁSOK egyik cikkében már szóba került az állatvilágban előforduló homoszexualitás, az alábbiakban részletesen ismertetjük a tekintélyes német Die Welt Puszta gyönyörűségből című cikkét.
A Biblia tanítása szerint az állatok birodalma nőstényekből és hímekből áll, amelyek úgy illenek egymáshoz, mint a zár és a bele való kulcs. A természet maga azonban kísérletezőbb természetű, mint Noé elképzelése. A szexualitással foglalkozó kutatók mintegy 450 állatfajtánál fedeztek fel azonos nemű partnert. A delfinlányok partnernőik nemi szervébe tolják bele uszonyaikat, a törpecsimpánz fiúk előszeretettel szopják társaik fütyijét, és a hím tengeri tehén, mivel nincs keze, úszólábacskájával izgatja fel a barátja nemi szervét. A folyami delfinek cimboráik légzőnyílásába dugják péniszüket, a koalalányok meghágják a többi koalalányt, és a hím sirályok együtt raknak fészket.
A kutatók mindenféle variációval találkoztak a futó kalandtól az életre szóló kapcsolatig. A homoszexuális ezüstsirályok vagy pingvinpárok egy életen át hűek maradnak egymáshoz. Több mint 60 állatfajtánál figyelték meg, hogy vannak olyan nőstények és hímek, amelyek csak azonos neműekkel érintkeznek.
Különféle elméletek vannak arról, hogy bár a fajfenntartáshoz és az evolúcióhoz szemmel láthatólag nem járul hozzá a homoszexualitás, mégis miért fordul elő olyan gyakran az állatok között. A legújabb magyarázat egy Bruce Bagemihl nevű biológustól származik, aki tízéves kutatás után 750 oldalas tanulmányában, melynek címe Biológiai termékenység, részletesen leírja az állatok között előforduló homoszexualitás sokféleségét; és azt a provokatív véleményt mondja ki, hogy értelmetlenség a meleg zsiráfok vagy a leszbikus agyaras cethal esetében viselkedésükre racionális magyarázatot keresni. A homoszexualitás mindössze a természet játékos kedvének kifejeződése.
A tudomány mindig is idegenkedett a homoszexualitástól. A szakirodalom a század eleje óta napjainkig tele van olyan szavakkal, mint „kivétel”, „perverz” vagy „természetellenes”. Már 100 évvel ezelőtt említette egy biológus a hím bogarak szexuális perverzióját. 40 évvel ezelőtt egy másik tudós a dél-afrikai struccmadár aberrált szexuális viselkedéséről írt. Különösen nem illik a tudósok evolúcióról alkotott képébe a homoszexualitás. A gyilkos cápák közötti homoszexuális viselkedést egyszerűen „nem oda illőnek” tekintik, a vízityúknál „szexuális nonszensz”-nek nevezik. Ha két állat összedugja a fütyijét vagy punciját, és közben mindenféle kiáltásokat hallatnak, a biológusok olyan magyarázatokat adnak, hogy az állatok így „köszöntik” egymást, vagy így „nyugtatgatják” egymást, vagy éppen „kibékülnek”, esetleg „táplálékot cserélnek”.
„Bármi lehet szerintük, csak nem a puszta élvezet érdekében folytatott szexuális viselkedés” – bosszankodik Bagemihl. Ha két nőstény él egymással nemi életet, abból nem lesz utód. Ha a homoszexualitás nem járul hozzá a fajfenntartáshoz, akkor mi az értelme? A biológusok rengeteg magyarázattal szolgálnak, de Bagemihl senkivel sem ért egyet. „A homoszexualitás pótolja a szexet, ha nincs másik nemű partner.” Tévedés – mondja Bagemihl. Az orángutánok, császárpingvinek és további 40 állat esetében a homoszexuális hímek vagy nőstények nem foglalkoznak a másik nemmel; akkor sem, ha bőséges a kínálat.
„A bezártság az oka a homoszexualitásnak.” Ezzel sem ért egyet Bagemihl. Bár egyes állatoknál gyakrabban fordul elő a homoszexualitás, ha fogságban vannak, például az orángutánoknál, de ez semmiképpen sem magyarázza meg, hogy ezek az állatok miért keresik az azonos nemű szexuális partnert, amikor a természetben szabadon élnek. Különben is, a vizsgált állatfajták egyharmadánál csak természetes körülmények között figyeltek meg homoszexualitást.
Egyes genetikai modellek szerint azért van homoszexualitás, hogy az elősegítse a biszexualitást. E szerint a modell szerint a biszexualitás a legeredményesebb fajfenntartási stratégia. Ezt az elméletet támasztja alá néhány megfigyelés, például: miután a hím fekete hattyú nősténnyel párzik, megvárja az utód születését, majd elzavarja a nőstényt és egy hímet keres párjának. A biszexuális varangyok eredményesebben védik fészküket, mint egy hím vagy egy nőstény. Bagemihl persze ennek is ellentmond: ha a biszexualitás az evolúció szerves része lenne, jobban ki lenne használva. Sok állatfajnál léteznek homoszexuális párok, de nincs közöttük biszex. Egy 30 éven keresztül folytatott megfigyelés szerint, amelyet 80 ezer ezüstsirályon folytattak, a biszexuális madarak kevésbé sikeresek a fajfenntartásban, mint a heteroszexuálisok.
Mindenesetre megválaszolatlan Bagemihl biológiai gazdagságról szóló elméletében az a kérdés, hogy beleillik-e ebbe a képbe az ember, és ha igen, hogyan. Egy csípős megjegyzést azonban egyetlen biológus sem hallgathat el: Az ember az az egyetlen faj, amelyik a homoszexualitást nem tartja normálisnak.
Fordította: Bázel Péter
Kapcsolódó anyagok:
