| |
|
Sándor Bertalan
– bibliográfia –
Negyedrészt „Búzi” [1] vagyok, és 100 %-osan meleg. 1967-ben születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A szüleim [2] egyszerű emberek. Gyermekéveimet [3] az ukrán határ melletti kis faluban, Beregsurányban éltem testvéreimmel [4]. Itt tanultam meg járni, beszélni, embernek lenni, és egy kicsit kereszténynek is. Az általános iskolát [5] elvégezve Nyíregyházán érettségiztem [6]. Még nem múltam el 18, amikor az őrbottyáni gyermekotthonban [7] megismertem első munkahelyem. Egyéves katonáskodás [8] után következett dicső „sírásói” karrierem a hódmezővásárhelyi temetőgondnokságnál, amely a Pasaréti Ferences Rendházban [9] megkezdett jelöltséggel hamar véget ért. Innen Ipolytölgyesre [10] húzott a szívem, értelmi fogyatékos testvéreimhez. Tőlük tudom, hogy mi a legértékesebb kincsem. Két év múlva a kapucínus rendben kezdtem teológiát tanulni, itthon [11] és Olaszországban [12] kaptam rendi képzést. Meghívásom 1995 májusában teljesedett be a papszenteléssel [13], majd káplánként [14] Máriabesnyőn [15] maradtam még egy évet. A papi szolgálatomat [16] homoszexuális identitásom megélése miatt nem tudtam, illetve nem akartam hivatalos egyházi keretek között folytatni, ezért 1996 szökőnapján elhagytam a szerzetesi közösségemet, és civil munkát vállaltam. Jelenleg [17] a versenyszférát boldogítom, emellett az Öt Kenyér Közösséget tekintem első számú küldetésemnek.
Cikkek, levelek, interjúk
Egyéb képek
|