Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Kereszténység és homoszexualitás  >  Vélemények  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Jakupcsek Show:
    kereszténység és melegség

    TV2, 2002. november 20.

    (Az élőbeszéd fordulatait – még ha írásban furcsán hatnak is – változatlanul meghagytuk.)

    Jakupcsek Gabriella (balra) és
Radics Péter (jobbra, a kivetítőn) Jakupcsek Gabriella: (…) Radics Péter újságíró csaknem három hete éhezik azért, hogy a Szentatya adja áldását a melegek szerelmére. Mit szólnak ehhez a hívő katolikusok? Támogatják-e az akciójában őt a hazai melegszervezetek, és mellette állnak-e a keresztény homoszexuálisok? Magánügy, vagy a toleranciáért folytatott önfeláldozó küzdelem? – Hát ezek a mai kérdéseink. Várjuk az Önök hozzászólásait is a 06-30-30-30-211-es telefonszámon. Mindenekelőtt azonban hallgassuk meg Radics Pétert, akit Washingtonban hívtunk fel. – Szervusz, Péter!
    Radics Péter: – Szervusz, Gabi, a nézőknek jó napot kívánok!
    J. G.: – Péter, hogy vagy? Először is a fizikai állapotod érdekel.
    R. P.: – Köszönöm kérdésedet, tűrhetően a körülményekhez képest: ez ugye a 18. nap, de azért gyümölcsöket, gyümölcsleveket, multivitaminokat, ásványokat, fehérjekoncentrátumot fogyasztok, tehát eleve nem volt szándékom az, hogy öngyilkosságot kövessek el, és… mindent megteszek azért, hogy az egészségem, ha lehet, ne károsodjék. Sajnos azonban állandóan éhes vagyok és állandóan szédülök még az ellenem… hiszen majdnem megöltek ezelőtt néhány héttel; és sajnos a stressz is hozzájárul ahhoz, hogy… nem vagyok nagyon jól, mert hiszen a böjtölésem 6. napján a Magyar Televízió tizennégy évi munkám megköszönéseképpen letiltott a képernyőjéről, sőt azt is megakadályozta, hogy egy forgatócsoport kiutazzék és forgasson ezekről az eseményekről most. Még mindig bottal járok, Gabi, és állandóan szédülök, és lehet, hogy sosem tudok már futni – pedig minden reggel futni szoktam –, merthogy a koponyám is lassan gyógyul. Néhány héttel ezelőtt, ahogyan emlékszel rá…
    J. G.: – Igen, igen…
    R. P.: – … egy nyilvános helyen, itt Washingtonban, számos tanú szeme láttára odalépett hozzám egy ismeretlen ember, rám üvöltötte, hogy – hát, hogyha nagyon eufemisztikusan, tehát tartózkodóan fordítom, akkor azt üvöltötte, hogy „rohadt buzi”, betörte a fejemet, és én akkor azonnal kómába kerültem, és igazság szerint meg kellett volna halnom, merthogy folyt a vérem másfél órán át a füleimen keresztül, és akkor egy koponyaalapi műtét valahogyan mégis megmentett.
    J. G.: – Péter, hál’istennek azért mégiscsak élsz, és ezért felmerül bennem a kérdés, hogy egy ilyen trauma után pont ez volt a kiváltó oka, hogy Te ezt most vállaltad, ezt a – mondjuk úgy, hogy – sztrájkot?
    R. P.: – Csak rátett még egy lapáttal. Eleve én már eldöntöttem, hogy a 40. születésnapomon, ami egy héttel ez után a támadás után volt, hogy akkor kezdem el – nem tudtam persze akkor elkezdeni, szóval egy hónappal később, Mindenszentek napján kezdtem el, és a Hálaadás napjáig tart, ami 28-án van itt Amerikában; és tudod, rátett még egy lapáttal: mert megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy be kell végre szüntetnünk a gyűlölet igéjének a hirdetését; és én voltaképpen azt írtam a pápának, és az van most is azon a transzparensen, amit időnként – ha még tudok menni a szédülés mellett – elviszek az Apostoli Nunciatúrára, hogy „Szentatya, szeretünk téged, és mi szeretjük egymást. Hallgattasd el a gyűlölet igéit, és láss hozzá a szeretet tanításához!”
    J. G.: – Péter, te hívő katolikus vagy?
    R. P.: – Katolikusként kereszteltek meg, és voltaképpen én magamat soha nem tekintettem elszakadtnak a katolikus egyháztól, noha a neveltetésem nem volt katolikus, és most pedig egy metodista gyülekezetnek vagyok Washingtonban a tagja.
    J. G.: – Péter, egy nagyon fontos dolog: azt hiszem, hogy a Színes Mai Lapnak küldted el annak a levélnek a másolatát, amelyet Mádl Ferencnek írtál, amelyben azt kéred, hogy szüntesse meg – ugye, ezt kérted? – a magyar állampolgárságodat.
    R. P.: – Hogy mentsen fel, oldozzon fel, bocsásson el a magyar állampolgárságomból…
    J. G.: – De ez egy őrületesen nagy döntés, ez miért, hogy… hogy jutott ez eszedbe?
    R. P.: – Hozzáteszem azt, hogy én természetesen nem vagyok amerikai állampolgár sem, sőt munkavállalási engedélyem sincsen, tehát nélkülözöm, nincsen bevételem, és az a helyzet, hogy ha Amerika nem akar befogadni – noha szeretem Amerikát –, akkor ezt tudomásul kell vegyem; hogyha Magyarországon nincsen szükség rám – noha szeretem Magyarországot mint a szülőhazámat –, akkor ezt is tudomásul kell vegyem, és vonjuk le a konzekvenciát: én akkor egy hontalan vagyok: nem vagyok sem magyar állampolgár, sem amerikai állampolgár, és hogyha valami oknál fogva hamarosan be kellene teljesüljön a végzetem, akkor én úgy tudok szembenézni talán leginkább a sorsommal, és úgy tudok búcsút mondani a… – úgy tudok a végzettel szembenézni, hogyha levontuk ezt a következtetést. Sem Magyarország nem tart rám igényt, és a jelek szerint Amerika sem, akkor eddig tartott az életem, és így kell eltávoznom.
    J. G.: – Nem, Péter, ezt még nem vonjuk le, ezt a következtetést. Kérlek szépen, hogy maradj itt végig velünk adásban, időnként majd még megszólítalak, közbeszólhatsz természetesen Te is…
    R. P.: – Köszönöm szépen…
    J. G.: – …és akkor menjünk tovább, jó? (Taps) – A katolikus egyház erkölcstana szerint a homoszexuális hajlam nem bűn, a homoszexuális cselekedet viszont az. Számos fórum, köztük az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért azt a nézetet képviseli, hogy a homoszexuális cselekedet önmagában nem erkölcsi kategória. Szerintük a meleg-kapcsolat nem bűn. Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért egyik alapítója, Birtalan Balázs következik.

    (Birtalan Balázs bejön)

    Birtalan Balázs,
Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért J. G.: – Balázs, mit szólnak Péter demonstrációjához, vagy mondjuk úgy, hogy ehhez az egész akcióhoz?
    Birtalan Balázs: – Hát úgy, hogy mit szólunk… nem tudunk mit hozzászólni konkrétan…
    J. G.: – Tudnak róla, tudtak róla? Vagy az újságból értesültek?
    B. B.: – Tudunk; újságból értesültünk. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek megvannak a maga eszközei, különböző személyiségvonásai: van, akinek az „egészpályás” küzdelem a stílusa, van, akinek a szolidabb, visszafogottabb – én nem tudok véleményt mondani, hogy melyik a jobb, melyik…
    J. G.: – De ő egy közös ügyért tiltakozik most, illetve egy közös ügy mellett érvel most, ami talán Önöket is érintheti, tehát ezért felmerül a kérdés, hogy hogy reagálnak itthon erre a szervezetek, illetve hogy felvették-e a kapcsolatot Péterrel.
    B. B.: – Nem vettük fel. Magával a célkitűzéssel, hogy az egyházak, vagy konkrétan a Katolikus Egyház foglalkozzon velünk, ismerje el egyáltalán, hogy vagyunk, és végre revideálja azt az elképzelését, hogy mi tönkre akarnánk tenni a családokat, vagy alá akarjuk aknázni a társadalmat; jó lenne, hogyha ezt felülbírálnák – ebben egyetértünk…
    J. G.: – Péter az első, aki egyébként a pápához fordul? Tehát még nem volt olyan homoszexuális szervezet vagy magánember, aki ezt megtette volna? Tud erről?
    B. B.: – Pár évvel ezelőtt volt olyan, hogy valaki a Szent Péter téren felgyújtotta magát tiltakozásul a melegeket érő diszkrimináció ellen – hát tudtommal nem nagyon foglalkoztak vele, végül is a máglyákat az Egyház megszokta…
    J. G.: – Egyetért ezzel, egyetért az eszközzel, amit a Péter felhasznál – vagy használ?
    B. B.: – Én úgy gondolom, hogy kinek-kinek meglehetnek az eszközei, és nem az én feladatom, hogy megítéljem bárki másnak az eszközeit. Én nem élnék ezzel.
    J. G.: – Gyakori a homoszexualitás a keresztények között? A katolikusok között?
    B. B.: – Hát, tekintve, hogy az egész társadalomban olyan 5 uszkve 7 százalék, katolikusok között ugyanúgy 5 uszkve 7 százalék. Villanyszerelők között szintén 5 uszkve 7 százalék, és asszem, hogy a tévénézők között is, tehát…
    J. G.: – Van-e keresztény felekezetek között olyan különbség, ami a homoszexuálisokat esetleg máshogy ítéli meg?
    B. B.: – Azért nem lehet erre egyértelmű választ adni, mert végeredményben centralizált, egységes tanítása – elvileg legalábbis – az csak a Katolikus Egyháznak van. A protestáns felekezetekben ott különböző eltérések vannak. Tehát Magyarországon is az egyik templomban ezt mondják, a másik templomban – protestáns templomokról beszélek – azt mondják. Svájcban meg, mondjuk, [ami] a protestantizmusnak a fellegvára, ott helyi zsinatok tanácskoztak arról, hogy homoszexuális párokat össze kellene adni; van, ahol ezt a gyakorlatot be is vezették, több kantonban, tehát ez már egy élő gyakorlat. Ugyanakkor meg tudok arról, hogy a Katolikus Egyházban is van ilyen gyakorlat, csak ott mondjuk nem beszélnek erről.
    J. G.: – Áhá. Na menjünk tovább. A Keresztény Orvosok állásfoglalása szerint – csak néhány szót akarok idézni, kérem, hogy figyeljenek –: „A homoszexualitás Isten előtt utálatos, Isten rendje elleni lázadás, ezért bűn, és az ilyen embertársaink testi-lelki segítségre szorulnak.” Következzék a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnöke, Dr. Drenyovszky Irén.

    (Dr. Drenyovszky Irén bejön)

    Dr. Drenyovszky Irén,
Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága J. G.: – Jó napot kívánok. Először is hadd kérdezzem meg, hogy miért tartották fontosnak ezt a nyilatkozatot?
    Drenyovszky Irén: – Amikor ezt a nyilatkozatot tettük, akkor éppen olyan jogi követeléseik voltak a homoszexuális embertestvéreinknek, hogy kiskorúak is lehessenek tagjai a homoszexuális egyesület[ek]nek.1 Én gyermekorvos vagyok, úgyhogy különösen is felelősséget érzek a fiatalkorúakra és a gyerekekre, és a kialakulatlan szexuális irányultságok idején nagyon veszélyesnek tartom azt, hogy ez így menjen, és hogyha a társadalom előtt nem tiszta az, hogy mi tulajdonképpen az életnek az igazi rendje, és mi az, hogy természetellenes nemi élet, akkor azt gondolom, hogy nagyot vétünk, különösképpen a fiatalokkal szemben.
    J. G.: – Akkor hadd kérdezzek vissza: természetellenes?
    D. I.: – Igen, feltétlenül. És most hadd mondjam evvel a Radics Péterrel kapcsolatban, hogy én sokat gondolkoztam, hogy ő miért akar a pápától áldást, és megütköztem, amikor a műsorszervezésben erről hallottam, és aztán arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ő az Isten áldására vágyik, hiszen hogyha valaki áld, akkor az Istennek az áldását kívánja valakire. De ugyanakkor nem tartom azt elképzelhetőnek, hogy az Isten, aki minket annyira szeret, hogy Ő teremtett szeretetből minket, és adott egy olyan különleges lehetőséget – mert az emberi szexualitás az valami sokkal több, mint az állatvilágban vagy akárhol a teremtett világban a szexualitás, hiszen az ember nemcsak testből áll, hanem értelemből áll, lélekből áll, és ezt az egészet ágyazta be az Isten az Ő rendjébe és akarja a mi javunkat. Na most az, hogyha mi ezt akármilyen módon – nemcsak avval, hogy azonos neműek szeretkeznek, hanem ha az Ő rendjétől eltérően – például a komoly szexuális életet azt nem házasságban végzi valaki, hanem a házasság előtt, a házasságon kívül, vagy netán házasság nélkül – azok mind az Isten előtt nem kedves dolgok. És az, hogyha valaki erre áldást kérne, az hasonlítható ahhoz, minthogyha mondjuk egy tinédzserfiú kap egy új autót, és akkor azt kéri az édesapjától, hogy adja áldását arra, hogy ő most az új autóval elindul az M7-esen a menetiránnyal szemben.2
    J. G.: – Egy pillanat: hadd reagáljon Péter, mert most megszólíttatott. Péter, hallasz engem?
    R. P.: – Igen, igen.
    J. G.: – Akkor kérlek szépen, hogyha van gondolatod, mondd el, mert mégiscsak hozzád szólt a kérdés.
    R. P.: – Jó napot kívánok Elnök asszonynak; és úgyszólván mindennel, amit mondott, egyetértek, kivéve a legutolsó… tréfás megállapítását, hogy ez olyan, minthogyha egy tinédzserfiú az új autójára kérne áldást, amit valószínűleg össze fog törni, és esetleg önmagát is, és másokat is össze fog törni az M7-esen. Nem akarunk senkit összetörni. Egyrészt. Másrészt pedig… másrészt pedig énnekem az a véleményem, hogy jóakarat kell hogy eltöltsön mindenkit: a keresztény orvosokat is, a homoszexuálisokat is, a pápát is, és hogyha ez a jóakarat nincsen meg, akkor engem csakis az tölt el keserűséggel, semmi más.
    J. G.: – Péter, egy pillanat: van egy telefonálónk is a vonalban, hiszen a nézők mostanáig – és mostantól is – hívhatnak minket. – Jó napot kívánok! … Halló!
    1. betelefonáló: – Halló!
    J. G.: – Jó napot kívánok!
    1. betelefonáló: – Jó estét! Szervusz, Gabika!
    J. G.: – Csókolom.
    1. betelefonáló: – Teljesen fel vagyok háborodva azon, ami a Radiccsal történt. Tulajdonképpen ő egy rendkívül jó újságíró-riporter volt. Én emlékszem rá…
    J. G.: – Hál’istennek még mindig az…
    1. betelefonáló: – Igen, igen, de hát már azt se tudja, hogy lakik-e valahol vagy nem él. Szóval fölháborító. Az a másik, hogy a tolerancia hiánya a világban, az valami… valami félelmetes! Szóval azért valakinek, mert a saját nemét szereti, ezért életveszélynek [van kitéve], stigmázva vannak, szóval… holott… inkább a szeméttel, az ózonlyukkal, a lövéssel, a gyerekek bántalmazásával… Szóval egyszerűen ez egy mondvacsinált probléma…
    J. G.: – Ezért beszélgetünk róla. De maradjon velünk, jó? És nagyon köszönöm a hozzászólását.
    1. betelefonáló: – Oké. (Taps)
    J. G.: – Maradjon velünk. – Hadd kérdezzem meg, hogy van-e a Bibliában konkrét utalás a homoszexualitásra? És akkor egyben Balázst is megszólítom, mert nyilván más lesz a véleményük – bár nem tudom, hogy van-e.
    D. I.: – Nagyon sok helyen és teljesen nyilvánvalóan, tehát egészen… nem körülírva, virágnyelven. Az Ószövetségben – tehát a Tórában – is van, és az Újszövetségben is számos helyen.
    J. G.: – És ott elítélő módon?
    D. I.: – Természetesen igen.
    J. G.: – Mindenhol?
    B. B.: – Nem, egyáltalán nem természetes módon: vannak olyan Biblia-fordítások, amelyek hasonlóan… koncepciózus alapon készülnek, és ott – angol fordításban találkoztam ezzel a szóval, hogy „homosexual pervert” annak a szónak a fordításaként, ahol az eredeti görög szöveg annyit ír, hogy „férfival fekvő férfi”. Tehát különböző interpretációk vannak. Gyakorlatilag a komolyabb biblikus teológusoknak a véleménye egyértelmű: ezek a helyek soha nem a homoszexualitás jelenségét önmagában, mint izolált fenomént ítélik el, hanem mindig valami mást: Szodoma történetében, ott egyértelmű, hogy miről van szó: erőszakról. [Ha] most azt olvassuk egy újságban, hogy egy férfi megerőszakol egy nőt, mondhatjuk-e azt, hogy akkor az az újságcikk a heteroszexualitásról mint olyan[ról] szól. Vagy találkozunk [a] prostitúció kérdésével, mondhatjuk-e akkor azt, hogy a heteroszexualitás a prostitúcióról szól…
    J. G.: – Köszönöm szépen.
    B. B.: – … mondhatjuk, csak nem igaz!
    D. I.: – Mondhatnám a pontos bibliai…
    J. G.: – Csak nagyon röviden, jó? Csak hogy lássuk, hogy mennyire máshogy értelmezik.
    D. I.: – Igen. 3 Mózes 18,22: „Férfival ne hálj úgy, ahogy asszonnyal hálnak, utálatos az az Úr előtt.”
    B. B.: – Két fejezettel arrébb ugyanez a szöveg szerepel úgy, hogy „aki férfival úgy hál, ahogy asszonnyal szoktak hálni,” satöbbi, „halállal lakoljanak”. Azt kérdezem, hogy ha szó szerint kell venni a szentírási szövegeket, akkor Ön úgy gondolja, hogy halállal kell lakolnia Radics Péternek és nekem?
    D. I.: – Tulajdonképpen kárhozatot érdemlünk mindnyájan. És az a nagy szó, a nagy örömüzenet, hogy eljött az Úr Jézus, és szabadítást ad. Tehát nem…
    B. B.: – De nem a kérdésre tetszett válaszolni.
    D. I.: – De, ez éppen úgy halált érdemel, mint az, hogyha valaki ilyet gondol, nem csak homoszexuális gondolata van…
    J. G.: – Folytassuk ezt a beszélgetést, mert nekem csak annyi jut eszembe, ugye – amennyire még emlékszem –, hogy a tévelygőket azonban jobban kell szeretni, mint másokat. De menjünk tovább, jó? Hogy támogatják-e Pétert az itthoni melegszervezetek, az ugye mindjárt kiderül még majd. A Háttér Baráti Társaság a Melegekért képviseletében Mocsonaki László következik.

    (Mocsonaki László bejön)

    Mocsonaki László,
Háttér Baráti Társaság a Melegekért J. G.: – Mocsonaki úr, lehet-e tudni, hogy hány homoszexuális él ma Magyarországon? Van-e erről valamiféle pontos adat?
    Mocsonaki László: – Pontos adatokkal nem rendelkeznek, ilyen jellegű felmérések nem voltak, mondjuk mint például Amerikában Kinsey-nek, de Tóth László A homoszexualitásról írott könyvében a második legnagyobb kisebbségként említ bennünket a nők után.
    J. G.: – Felvették-e a kapcsolatot Péterrel? Ezt megkérdezem ismételten, mert hiszen ő – én úgy gondolom, hogy – nem magáért harcol.
    M. L.: – Péterrel nem vettük fel a kapcsolatot; azt gondolom, hogy ő a saját útját járja, és az érdekképviseletnek, ennek a fajta küzdelemnek más útjai is vannak. Én azt gondolom, hogy…
    J. G.: – Bocsánat, meg kell hogy álljak: akkor ez azt jelenti, hogy nem értenek egyet Péterrel, vagy nem értenek egyet a módszerrel? Melyikkel?
    M. L.: – Azt gondolom, hogy lehet sokféleképpen harcolni, mi nem ezt az utat választjuk, amit a Péter választott: más utak és módok is vannak ahhoz, hogy a melegek helyzetét megváltoztassuk, akár egy olyan nagy intézményben, mint az egyház, vagy a társadalom egyéb szegmenseiben.
    J. G.: – Van egy telefonálónk. Halló, jó estét kívánok!
    2. betelefonáló: – Halló! Jó estét kívánok, és…
    J. G.: – Jó estét kívánok, parancsoljon.
    2. betelefonáló: – Balázsné vagyok, és az lenne a hozzászólásom, hogy valóban, én teljesen egyetértek [azzal], amit mond a doktornő, mert Isten szemében ez bűn. És én úgy gondolom, hogy a Radics úr, az tényleg jó dolog, hogy Isten áldását kéri, de azt hiszem, hogy előbb fel kellene őt világosítani erről, hogy ez nem kedves… Tehát Isten, tehát Jézus Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket. És Ő ezt a homoszexualitástól elkezdve mindent, mindent – amikor Őt keresztre feszítették –, Ő mindent magával vitt, és ebből is van gyógyulás, és létezik. És én nem ítélem el, mert valóban csak Istennek van joga embereket ítélni, de én azt gondolom, hogy a Radics úr inkább ezt a fajta… tehát inkább a megtérést kellene először, ezen kellene elgondolkodni, vagy beszélni valaki olyannal – de biztos, hogy ez egy nagyon nagy gond.
    J. G.: – Köszönöm szépen. (Taps)
    2. betelefonáló: – Csak még… csak egyetlenegy mondatot.
    J. G.: – Csak nagyon röviden, kérem, hogy legyen időnk.
    2. betelefonáló: – Csak egy mondat lesz. És az úrnak üzenem, aki ott ül a doktornő mellett, hogy a Bibliát, a Szentírást szó szerint kell venni. Nem lehet csak: ami jó, az rám, az rossz, az másra. Ha lopok, ha csalok…
    J. G.: – Bocsásson meg, ne haragudjon, vissza kell hogy kérdezzek, mert én úgy értettem, hogy tehát haljon meg minden homoszexuális?
    2. betelefonáló: – Nem, én azt mondom, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentsen, és valóban…
    J. G.: – De Ön azt mondta, hogy szó szerint kell venni, és a Bibliában ez a sor ez szó szerint így van.
    2. betelefonáló: – Így van. Ez az Ószövetségben van…
    J. G.: – Tehát Ön egyetért azzal?
    2. betelefonáló: – Nem, azzal értek egyet, ezt próbálom mondani,…
    J. G.: – Jó…
    2. betelefonáló: – … tehát hogy az Ószövetségben ez egy parancsolat, és Jézus Krisztus azért jött, hogy megtartsa ezeket a törvényeket, tehát Őáltala van kimenekedésünk ebből a… betegségből. Én úgy gondolom. Tehát az úr szavaival…
    J. G.: – Jó, köszönöm szépen a hozzászólását. Köszönöm szépen…
    2. betelefonáló: – Én is köszönöm.
    J. G.: – A ‘70-es évek elején az Amerikai Pszichiátriai Társaság, majd az Egészségügyi Világszervezet is törölte a homoszexualitást a betegségek listájáról. Mégis vannak, akik a mai napig betegségnek tekintik. Pálhegyi Tamás pszichológus szerint igaz ugyan, hogy a homoszexualitásnak genetikai háttere van, de szerinte ez csak az erkölcsi felmentés a másság alól. Pálhegyi Tamás következik.

    (Dr. Pálhegyi Ferenc bejön)

    Pálhegyi Ferenc, pszichológus J. G.: – Bocsásson meg, hadd… vissza kell hogy kérdezzek, hogy ezt hogy érti pontosan.
    Pálhegyi Ferenc: – Na, először egy kiigazítást hadd tegyek: nagyon tetszik nekem a Tamás név, de Ferencnek hívnak.
    J. G.: – Akkor bocsánatot kérek. Ezt elírtuk. Elnézést.
    P. F.: – Én egyszerűen el tudom fogadni azt, hogy lehetséges a homoszexualitásnak valamilyen genetikus háttere, ez önmagában azonban nem ad etikai felmentést. Az agresszív magatartásnak is van olyan formája, amelynek van genetikus háttere. Én hoztam magammal egy vázlatot; nagyon szeretném, ha ezt látná a néző. Ebből az derül ki, hogy egy soktényezős jelenség a homoszexualitás. A legfontosabb vagy egyik fontos tényező hiányzik róla: éppen a genetikus háttér, de ezt feltételezi a táblázat. Hiszen arról van szó, hogy homoszexuális hajlama van valakinek. Homoszexuális magatartás akkor lesz belőle, ha ez fellobban. Na most mitől lobban fel? Látjuk itt talán a tényezőket: a legtöbb ezek közül a rendezetlen családi háttérből adódik. De vannak mások is: például liberális ideológia, vagy tartós homoszexuális közösség…
    J. G.: – Egy pillanat, hadd kérdezzem meg a Pétert: Péter, a te családi életed rendezetlen volt?
    R. P.: – A legkevésbé sem volt rendezetlen: szüleim 45 évig éltek együtt, ameddig édesanyám meghalt, édesapám karjaiban, de hát én… minden hálával tartozom szüleimnek. Édesapámnak éppen ma van a 76. születésnapja, és nagyon sajnálom, hogy ezt egyedül kell töltenie, és Isten éltesse őt sokáig egészségben. – A mi családunk a lehető legnagyobb békében és közel éltünk egymáshoz, fizikailag is, lelkileg is.
    J. G.: – Péter, köszönöm szépen. Van egy telefonálónk. Halló, jó estét kívánok.
    3. betelefonáló: – Jó estét kívánok, Mesi vagyok Mosonmagyaróvárról…
    J. G.: – Üdvözlöm.
    3. betelefonáló: – … és a következőt szeretném mondani: hogy nyíltan vállalom homoszexualitásomat, sőt én a piaristáknál nevelkedtem Mosonmagyaróvárom. Gyerekkoromtól tudtam, hogy én mit érzek belül. Nem tartom betegségnek; attól függetlenül Péternek a tiltakozási módját nem tudom elfogadni, mivel egy fecske nem csinál nyarat: tehát most lehet, hogy éhségsztrájkol, éhségsztrájkol, és több mint valószínű, hogy az egyház erre fel se kapja a fejét, mert struccpolitikát folytatnak. Én ezt megbeszéltem a… papokkal is itt Mosonmagyaróváron, és kérdeztem tőlük, hogy mi a nagyobb bűn: hogy én nyíltan vállalom azt, hogy meleg vagyok, és őszintén élek, vagy házasságot kötök, emellett meg félrekefélek – elnézést a vulgáris kifejezésért. (Taps)
    J. G.: – Pálhegyi úr, hadd kérdezzem meg, hogy ha Önt felkeresi valaki, és kiderül, [hogy] problémája van, egyszerűen mint… páciens, és felkeresi Önt, és kiderül, hogy homoszexuális, akkor hogy tud… vele a továbbiakban…
    P. F.: – Hát több ilyen beszélgetésem volt. Igaz, hogy akik engem megkerestek lelkigondozói beszélgetésre, azért kerestek meg, mert segítséget kértek abban, hogy ebből a magatartásból… megszabaduljanak. Na most… a legjellemzőbbnek azt találom, amikor valaki eljut odáig, hogy tudja kezelni a problémáját…
    J. G.: – De meg lehet ettől szabadulni?
    P. F.: – … Tehát a hajlam nem szűnt meg, de tudja kezelni.
    J. G.: – Ez azt jelenti, hogy nem él vele.
    P. F.: – Nem él vele, de nagyon sok más ember is van, aki a heteroszexuális hajlamaival nem él: attól nem lesz neurotikus. – Na most egy kicsit szeretném folytatni azt a vitát, ami itt az előbb a Biblia körül folyt…
    J. G.: – De bocsásson meg, de az, hogy nem él nemi életet, az nem egészséges.
    P. F.: – Hát én asszem, hogy Magyarországnak nem tudom, hány százaléka nem él nemi életet, mert szüzességet vállalt. Ezt éppen a Katolikus Egyház tudja legjobban. Szüzességet vállalt. Attól nem lesz neurotikus.3
    J. G.: – De hát ez a természet rendjébe való bele… A természet rendje mégsem ez.
    P. F.: – Nem, attól nem lesz neurotikus. Ugye Freud azt tanította annak idején, hogy az elfojtott szexualitás okoz neurózist – azóta nem fojtják el az emberek tömegesen, de több a neurotikus, mint abban az időben. Ez nem igaz.
    J. G.: – Én meg azt gondolom, hogy most két végpontról beszélgetünk, bocsánat, …
    1. néző: – Elnézést, szeretnék kérdezni valamit az úrtól és a hölgytől.
    J. G.: – Egy pillanat, először Balázs, és utána a hölgy.
    B. B.: – A természet rendjével kapcsolatban szeretném azt mondani, hogy a természet rendje szerint, hogyha valaki kilép a csónakból a vízre, akkor az elsüllyed. Isten meg tudja adni valakinek a lehetőséget, hogy nem természetellenes, hanem természetfeletti módon ezt le tudja küzdeni: a Bibliában olvassuk, amikor Jézus és Péter jártak a vízen. Ugyanakkor tudunk olyanokról, akik bigott módon, anélkül hogy arra Istentől külön karizmát, külön meghívást kaptak volna, át akartak kelni egy megáradt folyón, és akkor annak rendje-módja szerint megfulladtak. Tehát…
    J. G.: – Egy kérdésünk is van. Köszönöm, Balázs, csak muszáj lenne… Parancsoljon.
    1. néző: – Én azt szeretném kérdezni a hölgytől és az úrtól, hogy miként vélekednek az egyházon belüli homoszexualitásról, tehát a pedofíliáról? (Taps)
    J. G.: – Ez azért egy másik műsor témája lesz, ezért azt kérem, hogy csak nagyon röviden válaszoljanak.
    D. I.: – Ha van ilyen, akkor az egy borzasztó dolog. Egész röviden.
    J. G.: – Menjünk tovább, és akkor még a…
    P. F.: – Igen, de én asszem, hogy itt egy kérdés teljesen nyitva maradt és tisztázatlan maradt. Az ószövetségi törvényben valóban az van: meg kell kövezni a homoszexuálist, de nemcsak a homoszexuálist, hanem a házasságtörőt is. Na most Jézus fölmenti a házasságtörő asszonyt: nem kell megkövezni. De nem menti föl a házasságtörést. Azt mondja neki: hogy „menj el, és többé ne vétkezz.” (Taps)
    J. G.: – Tessék válaszolni, és utána megyünk tovább.
    B. B.: – Annyit szeretnék mondani, hogy az Ószövetségben nagyon sok minden van, olyan cselekedet, amit megkövezéssel szankcionálnak: ilyen például a szombatnak a megszegése. Most Jézus, amikor megszegte a szombatot, és tanítványai is megszegték a szombatot, akkor ennek nem volt egy olyan folytatása, hogy „de akkor aztán többet ne szegjük meg a szombatot”: van olyan az Ószövetségben, amit nem szabad csinálni, és ennek ellenére megbocsátja Jézus; [és] van, amit szabad csinálni, és akkor… (széttárja a karjait)
    P. F.: – Javaslom az Újszövetséget mélyebb tanulmányozásra!…
    J. G.: – Jó, menjünk tovább!
    P. F.: – … Ez kiragadott, és összefüggésektől független…
    J. G.: – Bocsánat, most továbbmegyünk: a kérdésünk mégsem ez, amiről most Önök vitatkoznak. – Valószínűleg nem minden homoszexuálisnak annyira hányatott a sorsa, mint a következő vendégemnek, de sajnos vannak ilyen szélsőséges esetek is, ezt előre mondom. Péter elmondása szerint azért lett homoszexuális, mert 11 éves korában egy falubeli férfi megrontotta őt. – Balogh Péter következik.

    (Balogh Péter bejön)

    Balogh Péter J. G.: – Péter, én azt gondoltam volna, hogy ha valakivel egy ilyen trauma történik 11 éves korában, akkor nemhogy az azonos neműekhez vonzódik, hanem soha az életében többet nem is kívánna szexuális életet létesíteni, hiszen általában azért a példa azt mutatja, hogy azok a kislányok, akiket megerőszakolnak, azok… – hát, hogy úgy mondjam – nem ugyanazt a hivatást választják majd, amiből megélnének, hanem inkább elriasztja őket, és különböző egyéb pszichés gondokat okoz. Tehát bennem felmerül a kérdés, hogy biztos-e ez, vagy… Te ezt hogy éled meg.
    Balogh Péter: – Hát… kellemetlen volt, az biztos, de… meg utána volt is több barátnői kapcsolatom, de az akkora nyomot hagyott nálam, hogy utána már ez után érdeklődtem, vagy… ez maradt meg bennem.
    J. G.: – Te mit szólsz ahhoz, amit Radics Péter csinál most? Egyetértesz vele?
    B. P.: – Egyetértek.
    J. G.: – Egyetértesz vele.
    B. P.: – Igen.
    J. G.: – A módszerrel is, és azt is, amit kér.
    B. P.: – Talán a módszerrel nem, mert azért… tehát enni azért kellene, mert azzal csak a (…?) marad abból, hogy helytelen táplálkozást csinál, és egészségileg tropa lesz. Amit kér, az nagyon szép dolog, meg szerintem egy becses dolog. Meg függetlenül attól, hogy… Egy reagálást, ha szabadna a pszichológus úrtól. Tehát nem minden esetben kellene megkövezni egy homoszexuálist…
    P. F.: – Semmilyen esetben nem kell megkövezni!
    B. P.: – Na jó, csak ezt maga mondta, az előbb. Tehát… ezt nem kéne talán!
    J. G.: – A Biblia mondja.
    B. P.: – Hát, hogy a Biblia…
    P. F.: – Az Ószövetség mondja.
    J. G.: – Az Ószövetség mondja!
    B. P.: – A Biblia sok mindent mond, de szerintem ez nem akkora bűn, mint egy… emberölés, szerintem; ugye?
    P. F.: – Homoszexuális párnak nem születik gyereke. Tehát társadalmilag nem hasznos!
    B. B.: – Jézus Krisztus társadalmilag hasznos volt?
    J. G.: – De van olyan heteroszexuális pár is, akinek nem születik gyereke.
    (Taps)
    P. F.: – Igen, hasznos volt.
    J. G.: – Azt hiszem, hogy nem vitatható az, hogy a keresztény erkölcs a természetes családi életet, a heteroszexuális kapcsolatot tekinti követendő mintának. Itt nincs vita; de vajon változhat-e a homoszexualitással kapcsolatos megítélés? A Keresztény Értelmiségi Társaság ügyvivője, Seres Sándor következik.

    (Seres Sándor bejön)

    Seres Sándor,
Keresztény Értelmiségi Társaság J. G.: – Seres úr, kikből áll a társaság?
    Seres Sándor: – Elsősorban egyetemistákból és egyetemet végzett fiatalokból. Tehát olyan 21 és olyan 35 év körüli fiatalokból.
    J. G.: – Megmondom őszintén, hogy rengeteg katolikus szervezetet megkerestünk. Talán a legnagyobb kudarcot éltük át, amikor azt szerettük volna, hogy ezekből a szervezetekből jöjjenek el, és mondják el, és hirdessék, és világosítsanak fel. És… elképesztő az elzárkózás! Miért lehet ez?
    S. S.: – Elég nehéz egy… kérdés, és nehéz azokat az elveket megmagyarázni, ami ezzel kapcsolatos.
    J. G.: – Várjon, nemcsak az elv: a párbeszédre sem hajlandóak! … Ezt nem értem, ezt magyarázza meg nekem!
    S. S.: – Nehéz… Elsősorban talán még azzal is indokolhatnám, hogy ez a műsor pont olyan időszakban van, amikor ez a korosztály meglehetősen elfoglalt. Tehát, mint említettem, hogy egyetemisták és dolgozóak, ugye ebben az időszakban komoly elfoglaltsággal. Tudom, mert magam is szervezem az egyesületet, és meglehetősen egyedül vagyok ebben az időpontban…
    J. G.: – De egyházi személyek nem akartak eljönni! Tehát nem is Önökről van szó: egyházi személyek nem vállalják, nem kommunikálnak, nem akarnak beszélni!
    S. S.: – Igen, egyfajta… Én úgy érzem, hogy ez egy ilyen elég… kemény kérdés, és talán…
    J. G.: – Nem, ez őszinte kérdés. És én egy őszinte választ… nem Öntől… Azt köszönöm, hogy Ön válaszol! Egyszerűen költői kérdés.
    J. G.:(D. I.-hez) De parancsoljon. Ha Ön tudja a választ, én megköszönöm.
    D. I.: – Igen, én azt hiszem, hogy sejtem. Mert az az érdekes, hogy a hívő emberek azt gondolják, hogy az orvosok valamit tudnak, amit ők nem. És ugyanakkor esetleg az orvosok általában meg azt gondolják, hogy talán a teológusok tudnak valamit, amit ők nem. De ezt össze lehet hozni, és ez egy annyira egyszerű… mind biológiailag egyszerű kérdés, mind teológiailag egyszerű kérdés.
    J. G.: – De… lehet, hogy én nem voltam elég pontos: tehát hogy katolikus szervezetek nem vállalnak semmiféle párbeszédet. Tehát nem arról van szó, hogy ki kivel nem jön el, hanem kényes kérdésben egyáltalán nem hajlandóak eljönni!
    D. I.: – Talán az téveszti meg őket, hogy bizonyos tudományos cikkekre hivatkoznak egyesek, és hogy hátha ők azt nem tudják, és akkor valami olyat mondanak, ami nem igaz…
    J. G.: – Én remélem, hogy így van. – Van egy telefonálónk. Halló. Jó napot kívánok, parancsoljon!
    4. telefonáló: – Jó napot kívánok, én Molnárné vagyok, és én csak azt szeretném elmondani evvel kapcsolatban, hogy én nem vagyok ellenpárt sem az egyneműek vonzásának, sem a másiknak, csak azt nem értem, hogy ezt miért kell ilyen nagy dobra verni. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek a magánügye, hogy ki kivel él. Miért kell azért, mert ők… mittudomén férfi férfit szeret, nő nőt, egyesületeket alakítani? Akkor lehetne egyesületet alapítani normális kapcsolatok esetén. Egyszerűen nem tudom felfogni azt, hogy miért kell ennyire kiélezni a helyzetet?! Miért akarják, hogy mindenki tudja, hogy ő férfivel él, hogy azt fogadja el, hogy azt érezze természetesnek – amikor mondjuk egy kicsit azért – valljuk be – természetellenes; de ez őrá tartozik!
    J. G.: – Jó. Nagyon jó a kérdése; várjon, rögtön válaszolunk. (Taps) Először is megkérdezem Radics Pétert, és utána Mocsonaki urat. – Péter, hallottad…? Miért kell „nagy dobra verni”?
    R. P.: – Igen, természetesen, és azt hiszem, hogy… mindannyian egyet is értünk ezzel, mert ez mindenkinek a magánügye. Csak sajnos, a magyar társadalom és sok más társadalom sem tart még ott, hogy ez békésen mindenkinek a magánügye maradjon. Ez természetesen mindenkinek egy tortúra, hogyha ezzel a nyilvánosság elé kell lépnie – így volt ez számomra is, és a családom számára is –, és ebből – őszintén szólva – nem kér senki, csakhogy megoldandó feladataink vannak: békét kell teremtenünk, párbeszédet kell teremtenünk, és amíg nincsen meg ez a békesség, addig sajnos… most rászorulunk arra, hogy még a magánügyeinkről is beszélnünk kell.
    J. G.: – Köszönöm szépen.
    M. L.: – Én azt gondolom, a hallgatás az a társadalmi elnyomás egyik formája. Egyszerűen nem akarnak tudomást venni rólunk; az egyház részéről ez ugyanúgy megvan. Nem létezünk, ez egy bűnös dolog. Azt gondolom, nem bűnös dolog. Megtörtént a homoszexualitással kapcsolatban a XX. században egy dekriminalizáció, utána megtörtént egy demedikalizáció: az Amerikai Pszichiátriai Társaság valóban törölte a ‘70-es évek elején, majd a WHO 1991-ben törölte ezt az úgynevezett betegséget, ugye – ami nem létezik. Mégis, miért kell erről beszélni? Azért, azt gondolom, nem a szexualitásról, mi hogy szeretjük egymást, meg hogy szeretkezünk az ágyban – nem erről van szó, hanem arról a társadalmi presszióról, ami velünk szemben megnyilvánul. Azt gondolom, azokat a tévhiteket kell tisztázni, kibeszélni, beszélgetni róla, ami a homoszexualitással kapcsolatban él. – Hogy hozzak egy példát: mi kiadtunk egy könyvet a Göncöl kiadóval; a könyvnek az a címe: Most, hogy tudod. Meleg és leszbikus fiatalok, két fiatal szülője írta. Hogy tudtuk kiadni? Úgy, hogy egy fiatalember öngyilkos lett emiatt. Nem tudott a szüleivel beszélni erről a dologról, és egy többéves kínlódás után végül is öngyilkosságba torkollott a történet, és a szülők fölajánlottak egymillió forintot. Nem tudom, hogy mit gondolnak, hogy ez miből fakad. – Elnézést, hogy olykor tovább tartom magamnál a szót egy kicsit; azt gondolom…
    J. G.: – De nagyon kell sietnünk, néhány percünk van már csak, azért kérem, hogy…
    M. L.: – Így van. Azt gondolom, hogy ez a fajta kényszerítés, hogy ez bűn, hogy ez betegség – hogy ez belobban. Persze: a homoszexualitás ugyanúgy belobban, ahogy belobban a heteroszexualitás a kamaszkorban. Azt gondolom, hogy…
    J. G.: – Van szociológusunk itt; bocsánat, bocsánat, muszáj továbbmennünk. Ne haragudjon, csak hát azért érdekelne a véleménye erről…
    Szilágyi Gyula, szociológus Szilágyi Gyula, szociológus: – Parancsoljon. Erről a kérdésről? A következő a helyzet…
    J. G.: – Ön leírta egy pszichiáter ismerősének az élményét, ugye?
    Sz. Gy.: – Igen.
    J. G.: – Ez a könyv megjelent. Mi a címe?
    Sz. Gy.:Melegfront a címe, …
    J. G.:Melegfront, ez a címe.
    Sz. Gy.: – … és nagyon sok segítséget nyújtottak benne a melegszervezetek, ezen könyvnek a létrejöttében.
    J. G.: – Miért kell erről beszélni? Ezt kérdezte a telefonálónk.
    Sz. Gy.: – Egyszerűen talán csak azért, mert nagyon sok száz éven át el voltak… egyszerűen a homoszexualitásról nem vettek tudomást; jobb esetben, rosszabb esetben pedig kriminalizálták és következtek a máglyák és ehhez hasonlók. És ez semmiféleképpen nem volt egy egészséges megoldás. Ugyanakkor van számtalan fiatal ma, itt Magyarországon, de szerte a világon, olyan fiatalok, akik felismerték magukban, hogy a szexuális orientációjuk más, mint az átlag, eltér az átlagtól, és őnekik ez komoly problémát jelent. Vívódnak, kínlódnak, lelki krízisbe kerülnek, nem merik vállalni. – Ilyenkor valakitől tanácsot kell kapniuk. Jön a külvilág, ugye kétféleképpen áll hozzá: A szerintem egészségesebb gondolkodásúak azt mondják, hogy ez így helyes, legyenek tanácsadó szervezetek. Azok, akik másképpen nézik, azok azt mondják, hogy ezek a szervezetek mintegy hozzásegítik ahhoz, hogy homoszexuálissá váljon a fiatalember, amennyiben feloldják a belső gátlásoknak ezt a zsilipjét. Felhúzzák, és akkor elszabadul.
    J. G.: – Nagyon szépen köszönöm. (Taps) Megmondom őszintén, hogy azért vagyok zavarban, mert egyrészről még jelentkeznek, és én szeretném is, hogyha még erről beszélnénk, és nagyon hálás vagyok, hogy Önök eljöttek és erről beszélünk…
    B. P.: – Röviden lehetne még egy kicsit? Csak nagyon röviden.
    J. G.: – Fél perc van!
    B. P.: – Fél perc; még annyit se szeretnék. Az előzőhöz szeretnék hozzászólni. Nem verik a melegek szerintem nagy dobra. Kiderül egy fiatalról vagy egy homoszexuális emberről ez a homoszexualitás; nem ő veri dobra. Az én közösségem, ahol én lakok, falun, ott én se vertem dobra. Esetleg megtipornak, megvernek, úgy, mint a Radics Pétert. Tehát az az ember nem tehet arról, hogy ami lett, azt szereti. Tehát nem verik dobra.
    J. G.: – Az utolsó szó, és tényleg, elnézést kérek az összes nézőnktől, mert tudom, hogy égnek a vonalak, ezt hallom, de ennyi a műsoridőnk; inkább azt ígérem, hogy folytatjuk. És akkor utolsó szóként azért mégiscsak Radics Pétert kérdezem meg, hiszen már nincsen olyan sok nap. – Itt vagy, Péter?
    R. P.: – Igen, itt vagyok, és azt hiszem, hogy itt is maradok, és ehhez kérem a Jóisten segítségét, …
    J. G.: – Miért szántad…
    R. P.: – … és azt mondom, hogy egyes-egyedül a szeretetről és a szeretethez való jogunkról van szó, semmi többről, nem a homoszexuálisokról, és nem ezekről az évszázados orvosi, teológiai és egyéb…, társadalmi vitákról, hanem a szeretetről és a szeretethez való jogunkról. Erről nem mondhatunk le.
    J. G.: – Köszönöm szépen, legyen erőd! (Taps)(D. I.-nek) Egy nagyon rövid végszót tudok csak elfogadni!
    D. I.: – Én csak egyet szeretnék mondani:…
    J. G.: – Igen.
    D. I.: – … hogy ma a világon 40 millió AIDS-es beteg van, HIV-pozitív és AIDS-es beteg. És mivelhogy minden szervünknek megvan a biológiai feladata, például a végbélnek a székletürítés, és ez egy…
    J. G.: – Elnézést kérek, muszáj hozzátennem: ez nem kifejezetten a homoszexuálisok betegsége.
    B. P.: – Ez lehet heteroszexualitásnál is.
    D. I.: – De kezdetben igen. Most már sajnos…
    J. G.: – Igen, de szerintem nem szabad idehozni, mert ez azt…
    D. I.: – Magyarországon még sajnos ez a helyzet.
    B. P.: – Nem biztos!
    J. G.: – Sajnos nem. – Ma is rengeteg megválaszolatlan, ellentmondásos kérdés merült fel. Ugye látják: a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése vissza-visszatérő társadalmi probléma. Lehet mindenféle erkölcsi ítéletre hivatkozva elfogadni – vagy nem elfogadni a másságot, de fejünket a homokba dugni és tudomást sem venni róla, az nem túl korszerű viselkedés. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, várom holnap is Önöket. Viszontlátásra!






    Lábjegyzetek a honlapszerkesztőtől

    1: Dr. Drenyovszky Irén arra a fellebbezésre céloz, amelyet a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért alapító tagjai nyújtottak be az után, hogy a Fővárosi Bíróság elutasította társulásuk egyesületként való bejegyzését, arra hivatkozva, hogy a „meleg” szó bizalmas jellegű, illetve hogy az alapszabály nem zárja ki 18 év alattiak csatlakozását az egyesülethez. Azonban a doktornő, úgy tűnik, nem vesz tudomást arról, hogy (1) fiatalkorú eleve csak szülői hozzájárulással válhat bármely egyesület tagjává; (2) a homoszexualitás némelyek szerint születéskor, mások (pl. Lux Elvira) szerint 5-7 éves korig bezárólag eldől, a kamaszkor elején pedig már – a heteroszexualitással együtt – meg is jelenik az érdeklődésben (ahogy azt mindenki maga is felidézheti iskoláskorából), és e korban már csak elfojtani lehet, kiirtani vagy megváltoztatni nem; továbbá (3) a fiatalok között is (pl. 16-18 évesek) akadhatnak olyanok, akik értéknek tekintik a társadalom minden tagjának egyenlő kezelését, a homofóbia felszámolását, és szeretnének e téren szerepet vállalni (és ehhez az Alkotmány 63. §-a alapján joguk is van). Ezekről bővebben és az elutasító végzés további hiányosságairól a Magyar Narancs (1995/8.) és a Világosság (1996/7.) cikkében lehet olvasni. vissza

    2: Érdekes módon ennek az élménynek a legmélyebb megtapasztalását azok a melegek élik át, akik meleg voltukat nem merik (vagy nem tudják) felvállalni, és a társadalom nyomására a heteroszexualitás országútján kezdenek száguldani – saját természetükhöz képest a menetiránnyal szemben. A bekövetkező baleset áldozatai közé tartoznak gyakran ők maguk, feleségük és esetleg születő gyermekük is, miután családi életük lassan szétroncsolódik. – Ennek ellenkezőjét, a legbiztonságosabb vezetés élményét tapasztalják meg azok a meleg párok, akik előbb-utóbb rá tudnak találni az összhangra önmagukkal – Drenyovszky doktornő elképzelésével ellentétben természetesen e kapcsolatokban éppoly alapvető szerepe van a testiség mellett a lelki kötődésnek is, amint a heteroszexuális párok esetében. vissza

    3: A melegek részéről elvárt szűzi életforma indokoltságáról l.: Részletek A testben való ember c. könyvből; valamint Somfai Béla SJ: Szexuáletikai jegyzetek, III. Szent Pál szexuális etikája c. fejezetéből „3. Homoszexuális cselekedetek: (Róm 1,18–32; 1Kor 6,9–10.)” és „4. A szexuális magatartás kérdései”-n belül 2. A házasság és szüzesség kérdése az első korintusi levélben; továbbá Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? – A homoszexuális ember és a kereszténység c. könyvéből V.2.2. „Élj önmegtartóztatásban!”. vissza


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…