A magyar büntetőjog egyre változó mértékben vonta a kriminalitás körébe a szexualitás anomáliáit. Az 1878. évi V. törvénycikk a férfiak közötti homoszexuális hajlamot rendelte büntetni életkortól függetlenül, s az állattal elkövetett fajtalanságot is vétségként értékelte. Az 1961. évi V. törvény már mind a férfiak, mind a nők közötti homoszexuális kapcsolatot büntetni rendelte, ám kivonta a kriminalitás köréből az állattal való fajtalanságot. Az 1978-as IV. törvény büntetni rendelte a 18 éven aluliak természetellenes fajtalanságát,* s ez fokozottan vonatkozott a természetellenes erőszakos fajtalanságra. A 37/2002. alkotmánybírósági határozat végül mindkét paragrafust megsemmisítette.** Birtalan Balázzsal, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért egyik alapítójával erről beszélgettünk.
– Mi a véleménye erről?
– A Büntető Törvénykönyv 199. paragrafusa arról szólt, hogy az ember tizenhét évesen nem képes dönteni, hogy homoszexuális kapcsolatot létesítsen-e vagy sem, tehát nem egyezhet bele. A heteroszexuálisokról viszont azt mondta: egy 14 éves kislány már szabad akaratából beleegyezhet egy felnőtt férfival való szexuális aktusba. Ez a rendelkezés igazából nem is a homoszexuálisokat sújtotta, hanem ezeket a kislányokat. A melegszervezetek 1993-ban azt javasolták: legyen egységesen 16 év a beleegyezéses szexuális kapcsolat határa. Addigra az esetek túlnyomó többségében már kialakul a szexuális orientáció – én 13-14 évesen már tudtam róla. Itt azonban inkább a kapcsolatról van szó. Úgy gondolom, 16 éves korig lehetőleg se homo-, se heteroszexuális kapcsolatot ne létesítsen gyermek. Ezzel persze nem azt mondom, hogy azután mindent bele, de akkor már elvárható tőle az a minimális felelősségérzet, amellyel megóvhatja magát a tragikus meglepetésektől. A tudomány egyébként megcáfolta, hogy az első vagy az ifjúkori szexuális élmények határoznák meg az orientációt. Attól, hogy valakinek volt már homoszexuális kapcsolata, még nem lesz meleg (lásd például az egyesült államokbeli hivatásos katonák jelentős részét), mint ahogy egy meleg sem lesz heteroszexuális, ha ellenkező neművel kalandba keveredik.
– Két világ él egymás mellett, a melegeké és a nem melegeké? Vagy inkább homoszexuális szubkultúra a helyes kifejezés?
– Azt szokták mondani: kétféle ember létezik: aki két részre osztja a világot, és aki nem. Egyszer egy amerikai homoszexuális aktivistát megkérdeztek, mi szíve leghőbb kívánsága? Azt felelte: bárcsak minden meleget lilára festene a Jóisten egy napra. Akkor látni lehetne őket a közértben, a gyógyszertárban, a templomban, a munkahelyen, az imaközösségben. A homoszexuálisok nem viselnek titkos jelvényt a kabáthajtókájukon, nincs apró kérdőjel tetoválva a kisujjukra, pontosan olyanok, mint a többi ember. Az más kérdés, hogy ha egy társadalom vélt vagy valós tulajdonságok alapján megkülönbözteti tagjait, akkor azok, akiket ez hátrányosan érint, előbb-utóbb megtalálják egymást, csoportokba, klubokba szerveződnek. Ha például a szlovén kisebbség össze akar jönni valahol, bizonyára hamar találnak egy kiskocsmát, ahol nem kell úgy viselkedniük, mintha „bennszülöttek” lennének, ahol a saját nyelvükön beszélhetnek. Amíg fennáll a veszély, hogy ha egy hétköznapi szórakozóhelyen megjelenik valaki az azonos nemű kedvesével kézen fogva, széttörnek egy széket a hátán, addig nyilván olyan helyet fog keresni, ahol nincs ilyen fenyegetés. Itt van például az Öt Kenyér Közösség. Azelőtt egy katolikus karizmatikus csoportba jártam. Mihelyt bevallottam, hogy homoszexuális vagyok, kirúgtak. Mit tehettem? Közösség nélkül nem lehet kereszténynek lenni. Márpedig sem én, sem jó néhány meleg társam, nem akartunk lemondani a kereszténységünkről. A régi kisközösségemben egyszer egy fiú és egy lány felálltak, hogy ezentúl szeretnének együtt járni. A közösség imádkozott értük, örültünk nekik és kértük rájuk az Isten áldását. Mi miért nem tehetjük ezt meg? Rossz, hogy az egyházban léteznek meleg közösségek, éppúgy, mintha léteznének szőke hajú közösségek. De ez mindaddig így lesz, amíg a többségi egyház nem hajlandó integrálni a „szőke hajúakat”.
– Arra nem gondolnak, hogy – a szőke hajúakkal ellentétben – önök meg tudnának változni?
– Amikor szembesültem azzal, hogy homoszexuális vagyok, úgy tudtam, hogy ez egyrészt betegség, másrészt bűn. Az orvosi szakirodalomból később kiderült, hogy a homoszexualitás nem betegség. Hogy bűn-e? Szokás megkülönböztetni a homoszexuális hajlamot és a cselekményt. Az elsőt a katekizmus sem tekinti bűnnek, a másodikat igen. Csakhogy ez a különbségtétel a XIX. század terméke. Azelőtt értékítélet nélkül még csak megnevezni sem tudták a homoszexualitást: férfiszeplősítésről, fertelmességről, ocsmányságról beszéltek. Az azt megelőző időszakban, visszamenve akár a Biblia keletkezésének idejéig, ez a téma nem vetődött fel. A Bibliában találkozunk homoszexuális cselekedetekkel. De például a Szodomában, Lóttal történt események nem a homoszexualitásról, hanem az agresszióról szólnak. Az újságban azt olvasom: egy férfi megerőszakolt egy nőt. Ezek szerint a cikk a heteroszexualitásról szól? Vagy gondolhatunk a kultikus prostitúció formájában lejátszódó homoszexuális aktusokra a különböző termékenységi rítusokban. Mondhatjuk-e, hogy ezek a homoszexualitásról szólnak? Nem. Ezek a bálványimádásról szólnak. Erről beszél Szent Pál a Róma 1,23–27-ben, az 1Korinthus 6,9–10-ben, vagy az 1Timóteus 1,9–10-ben.
– Ön szerint a homoszexualitás végeredményben természetes dolog, csak nem tudunk róla eleget, ezért idegenkedünk tőle?
– Ha azt mondjuk: természetes az, ami a természetben megtalálható, akkor a homoszexualitás a majmoktól kezdve egészen az ecetmuslicákig jelen van, természeti környezetben, az ellenkező nemű társ jelenlétében is (sőt, ami a muslicákat illeti, náluk a tudatos döntés szóba sem jöhet). Másrészt azt is mondhatjuk: természetes az, ami nem akadályozza a természet működését. Ha mindenki meleg lenne, kihalna az emberiség – szokták mondani. Ez éppolyan, mintha azt akarnám vizsgálni, hogy milyen lenne a világ, ha minden atom hidrogén volna. Nem minden ember homoszexuális, nem is lesz soha mindenki az. Az Atkinson-féle Pszichológia (egyetemi alapkönyv) második kiadásában a korábbi, „Homoszexualitás” fejezetcím helyett a „Szexuális irányultság” szerepel. A tudomány ma már nem azt akarja megmagyarázni, hogyan alakul ki a homoszexualitás, hanem azt, hogyan alakul ki a szexuális orientáció. Ma ott tartunk, hogy az orientáció talán nem is szexuális szinten dől el, hanem sokkal inkább kognitív vagy problémafeldolgozási szinteken. Mindenesetre a „homoszexuális” szó három különböző dolgot jelent, amelyeket nem szabad összemosni: hajlam, identitás és kapcsolat. Normális esetben ez a három együtt van jelen a homoszexuális emberben. Ilyenkor nem történik meg az, hogy az illető 30-40 éve heteroszexuális kapcsolatban él, de közben pályaudvari vécében homoszexuális aktusokba „keveredik”, mert nem tudja, nem meri nyíltan vállalni az identitását.
– Vagy talán igazi család után vágyik, s ez a vágy erősebb benne, mint a „legális” partnerkapcsolat kívánsága.
– Számomra az apám, a kishúgom (édesanyám meghalt) és a kedvesem jelentik a családot. Nekünk is az a célunk, hogy ásó, kapa, nagyharang, holtomiglan, holtáiglan. Egyébként homoszexuális párok is nevelnek gyermeket, például ha egyikük korábbi heteroszexuális kapcsolatából származik gyermek. Ami pedig az örökbefogadás kérdését illeti, mi a jobb Danikának, ha nevelőotthonban nő fel, vagy ha melegek nevelik? Másrészről viszont a heteroszexuálisok közül sem mindenki szeretne gyermeket.
– Az élet élni akar. Folytatódni, újjászületni…
– A cölibátus – nem a kötelező papi, hanem az Istenért, az egyházért, a közösségért vállalt magány – is érték. Az életadás nem feltétlenül biológiai utódnemzés. Az életnek nemcsak mennyisége, de minősége is van. A Filemonhoz írt levélben Szent Pál úgy fogalmaz Onézimoszról, hogy „akit a fogságban szültem”. A görög nyelv két szót használ az élet kifejezésére, a biosz-t és a dzóé-t. Ez utóbbi a szellemi értelemben vett életet jelenti. Amikor Jézus az mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet, a dzóé-t alkalmazza. Életadás lehet egy mosoly, szeretetgesztus, valami, ami „léttöbbletet” hoz létre, függetlenül attól, van-e utódom vagy nincs. A Szentháromság Isten számomra elsősorban szeretetközösség, ezt a tapasztalatot igyekszem átadni másoknak, aprópénzre váltani a magam életében.
– Ha mindent újrakezdhetne, „lenullázott” szexuális orientációval, melyik utat választaná?
– Az IGEN-ben tavaly februárban megjelent Confessióm címe az volt: Nem választottam… De ha ma Magyarországon megválaszthatnám a sorsomat, nem szeretnék homoszexuális lenni. De cigány, 160 centi alatti és nő sem. Nem szeretnék semmilyen kirívó jelet magamon tudni, mert ezek nehézzé teszik az életet. De ha azt nézem, mi mindent kaptam azáltal, hogy ezekkel a nehézségekkel kellett szembenéznem… Közvetlenül a megtérésem utáni önmagamat felidézve hívő gőggel átitatott fiatalembert látok, aki mindig tudja, hogy mi az igazság, mi a jó és rossz, mindig tudja, hogy a másiknak mit kellene tennie, mindig tudja, hogyan működik a világ, és mindig tudja, hogy Jézus a válasz. Oké – de mi a kérdés? Aztán ez a fiatalember egyszer csak szembesült egy olyan problémával, amire nem volt receptje. Mióta úgy érzem: homoszexuálisként Istennek éppolyan kedves gyermeke lehetek, mint heteroszexuálisként (és ha valamiben könnyűnek találtatom, annak semmi köze a szexuális orientációmhoz), egész valómat ajándékként tudom elfogadni Tőle. Persze Isten ajándékai sokszor kényelmetlenek: néha szorítanak, máskor úgy kell beléjük nőni. Valaki azt mondta egyszer: a kereszt mindig karizma. Istennek van humorérzéke.
Balog Viktor
Kapcsolódó anyagok:
- Nem választottam… – Birtalan Balázs személyes beszámolója önelfogadásáról az Igen c. katolikus folyóiratban (2001/2.)
- A Mások interjúja könyve megjelenése alkalmából (1997/6.)
- Szemben az árral – interjú a Másokban (2002/9.)
- Halállal lakoljanak? – Frivaldszky Bernadett filmje Birtalan Balázsról, online nézhető formában
- Kirekesztettek – Interjú Frivaldszky Bernadettel, a Halállal lakoljanak? c. film rendezőjével (Mások)
- Birtalan Balázs honlapja
Lábjegyzetek
* Pontosabban egy 18 év felettinek egy 14–18 év közötti, azonos neművel való szexuális kapcsolatát – a honlapszerk. vissza
** Az erőszakos bűncselekményeket a törvény továbbra is bünteti azonos neműek között is, csak már nem a 200., hanem a 198. paragrafus alapján, a heteroszexuálisokkal azonos módon. – Ami a beleegyezéses kapcsolatokat illeti, az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést határozata indoklásában, hogy a beleegyezési korhatárt magasabban, de továbbra is egységesen állapítsa meg. – a honlapszerk. vissza
